Kresz Mária: A magyar néprajztudomány és a kerámiakutatás meghatározó alakja
Kresz Mária (Berlin, 1919. június 4. - Budapest, 1989. szeptember 1.) a magyar néprajz társadalomtörténeti, kézművesipar-történeti és népművészeti kutatásainak egyik kiemelkedő, kivételes személyisége volt. Néprajzkutató, muzeológus, a történettudományok kandidátusa, akinek neve örökre összefonódott a magyar népi fazekasság kutatásával és a Néprajzi Múzeum Kerámiagyűjteményével.
Családi háttér és tanulmányok
Kresz Mária - avagy, ahogy a hozzá közel állók szólították: Panni - kivételes miliőben nőtt fel. Nagyapja, Kresz Géza orvos volt, aki megszervezte a Budapesti Önkéntes Mentőegyesületet, szülei - Norah Drewett zongoraművész és ifjabb Kresz Géza hegedűművész - pedig koruk nemzetközileg ismert zenészei voltak. Bár Berlinben született, iskoláit Bécsben és Torontóban végezte, így a soknyelvű közegnek köszönhetően anyanyelvi szinten beszélt németül, angolul és magyarul. A budapesti egyetemen történelmet, régészetet és néprajzot tanult a szakma legnagyobbjaitól, köztük Győrffy Istvántól és Viski Károlytól.
Pályakezdés: A gyermekvilág és a falukutatás
Pályája a falukutató, faluszociológiai és faluszociográfiai mozgalom felől indult. Már egyetemistaként publikálta a sárközi gyermekélettel és gyermekjátékokkal kapcsolatos terepmunkájának eredményét. Ez a Nyárszón, 1941-1943 között folytatott munkájában csúcsosodott ki: kalotaszegi vizsgálódásaiból született meg 1944-ben a doktori disszertációja A gyermekkor és ifjúkor néprajza egy kalotaszegi faluban címmel. Kutatásai a belenevelődés és a munkára nevelés kérdéskörére fókuszáltak, ami a szocializáció folyamatán keresztül a teljes közösségre is rálátást biztosított.
Magyar Retró 2. - Dokumentumfilm
Évtizedek a Néprajzi Múzeumban
Kresz Mária 1943-ban került a Néprajzi Múzeumba, ahol 46 éven keresztül, 1989-ben bekövetkező haláláig dolgozott. Legfőbb kutatási területei a népi kerámia, a népviseletek és a népművészet voltak. Az 1940-es évek második felében a Kerámia Gyűjtemény vezetésével bízták meg, ami alapjaiban határozta meg pályáját.
Az általa felügyelt időszakban a kerámiagyűjtemény darabszáma megháromszorozódott: 1945-ben kb. 7000 darab, 1990-ben közel 20 000 darab kerámia és üvegedényt őriztek benne. A Néprajzi Múzeumban őrzött, közel húszezer fazekasmunka kétharmada az ő munkássága révén került a gyűjteménybe. Munkája során olyan formatipológiát és szakterminológiát dolgozott ki Igaz Máriával, amely a mai digitális világban is nagy jelentőséggel bír, hiszen egységesíti a népi elnevezéseket.
Részletek a Daciáról és Ladáról
| Kutatási terület | Főbb eredmények |
|---|---|
| Népi kerámia | Formatipológia, kandidátusi értekezés, gyűjteménybővítés |
| Népviselet | Magyar parasztviselet (1820-1867) könyv |
| Gyermeknéprajz | Kalotaszegi szocializációs vizsgálatok |
Szakmai örökség és nemzetközi elismertség
Kresz Mária nevéhez kötődnek a magyar népi fazekasság kutatásának alapmunkái. 1960-ban megjelent Fazekas, korsós, tálas című írása szemléletváltást hozott a területen, 1977-ben pedig a A magyarországi fazekasság című művével védte meg kandidátusi értekezését. Nemzetközi elismertségét lánya, Márkus Piroska így foglalta össze: „Tanulmányozta a cserepek motívumait, szimbólumait, és összehasonlította azokat a régi, különösen az ázsiai kultúrákban fellelhető emlékekkel. Minden kutatásánál a kultúrák egymásra hatása érdekelte legjobban.”
Kutatóként bekapcsolta Magyarországot az európai és nemzetközi tudományos vérkeringésbe, miközben muzeológusként is maradandót alkotott. Munkásságát a Munka Érdemrend ezüst és arany fokozatával, valamint a Györffy István-emlékéremmel ismerték el. Emlékét a Néprajzi Múzeum és a tiszteletére alapított alapítványok is őrzik, biztosítva, hogy a magyar fazekasság elméleti és gyakorlati tudása fennmaradjon az utókor számára.
Minden, amit a Lada alkatrészekről tudni kell