A Mercedes-Benz W116 története Magyarországon
A Mercedes-Benz W116 az S-osztály első generációja, melyet 1972-től 1980-ig gyártottak. Ez a modell a luxus és a biztonság terén is új mércét állított, és hamar a tehetős üzletemberek, politikusok és hírességek kedvencévé vált. Cikkünk bemutatja a W116-os széria történetét, fejlesztéseit, jellegzetességeit, valamint azt, hogyan jelent meg ez a modell a magyar autóparkban.
A W116 előzményei és fejlesztése
A W116 tervezése során a cél a Mercedes-modellek önálló középosztályának létrehozása volt, ezért az autó külső megjelenését a korábban bemutatott 600-ashoz (W100) és W108/109-eshez igazították. A legjelentősebb előrelépések a biztonságtechnikai újítások voltak, melyek nagy része a magyar származású mérnök, Barényi Béla nevéhez fűződik. Kiemelkedő jelentőségű volt az ütközésbiztonság növelése, amit az utastér merevítésével és a gyűrődő zónák kialakításával értek el. Bár ezt a megoldást nem az állólámpásnál alkalmazták először, a korábbi modellekhez képest jelentősen tökéletesítették, és a siker érdekében 26 darab állólámpást áldoztak fel a törésteszteken.
A gyár a részletekre is ügyelt. Az utastér puhán kárpitozott felületei, a baleset esetén rögzítésétől elváló belső visszapillantó tükör, a teleszkópszerűen összecsukódó kormányoszlop, illetve a süllyesztett belső ajtókilincsek mind hozzájárultak ahhoz, hogy az állólámpást még ma is biztonságos autónak tarthatjuk. Itt kell megemlíteni, hogy már a blokkolásgátló és a légzsák tesztelését is megkezdték az állólámpásokon, azonban ekkor ezek az egységek még nem érték el a szériagyártás megkezdéséhez szükséges technikai színvonalat.
Modelltörténet
Az állólámpást 1968 márciusában mutatták be a nagyközönségnek a genfi autószalonon, de egy előszéria keretében már 1967-ben legyártottak néhány ezer darabot. Kezdetben csak négyajtós karosszériával és hatféle motorral lehetett a kocsit rendelni: két dízel (200D, 220D), két négyhengeres benzines (200, 220) és két hathengeres benzines (230, 250) szerepelt a választékban.
Az állólámpás nyolcéves története során folyamatosan módosították az autót, ám három olyan átfogó változtatása volt, melyeknek megfelelően feles, valódi egyes, másfeles, és kettes szériát lehet megkülönböztetni. Az elnevezés furcsaságát megmagyarázhatja, hogy a legjelentősebb módosítás, - melyet 1973 augusztusában hajtottak végre - az autó külső megjelenésében is komoly változást eredményezett (bordás hátsó lámpa, elefántfül oldalablak eltűnése) ezért ezt a szériát kettesnek nevezték el. Az egyes széria kétszer esett át kevésbé látványos, de jelentős módosításon, ezért használják a feles, egyes, és másfeles széria megnevezést.
A W116 főbb jellemzői
- Biztonság: Üzemanyagtank a hátsó tengely fölött, puha műszerfal, deformálódó kapcsolók, ütközéselnyelő kormánykerék, merevebb utascella, megerősített tetőstruktúra, megnövelt gyűrődőzónák.
- Kényelem: Igényes belső tér, minőségi anyaghasználat (plüss, rózsafa borítás), kényelmes ülések.
- Innováció: ABS (1978-tól), fényszórómosó berendezés.
Szériák és motorválaszték
A különböző négyhengeres dízel- és benzinmotoros állólámpások kívülről jelentősen nem különböztek egymástól. A hathengeresek a négyhengeresekénél ritkább rácsozatú hűtőmaszkot kaptak, amely egészen 1971 augusztusáig különböztette meg a normál modelleket a sokhengeresektől. Ezután minden állólámpást ugyanazzal a műanyag hűtőráccsal szereltek.
A hathengeres motorok közül megszüntették az M 114 gyártását (250, 250C, 250CE). Érdekes módon azonban csak a 250CE jelzés tűnt el az állólámpások csomagtartójáról, mert a 250 (limuzin) és a 250C (kupé) jelzés alatt világszerte megkezdődött az 1970 óta az USA-ba szánt autókba már környezetvédelmi normák miatt beépített, a W108/109-es modellekből ismert, 2,8 literes, duplakarburátoros motorok (280S) beszerelése. Ennek a modellnek az alkalmazott elnevezési szabályok szerint 280 (limuzin) és 280C (kupé) lett volna a logikus neve, azonban ezek a jelzések már foglaltak voltak a szintén 2,8 literes, dupla vezérműtengelyes M110-es gépek számára.
A kocsi leglátványosabb módosítását 1973 augusztusában hajtották végre. Ekkor jelent meg az állólámpáson a bordás és krómszegély nélküli hátsó lámpa, tűnt el - az új, belülről állítható külső visszapillantó tükör miatt - az elefántfül, valamint lett alacsonyabb és szélesebb a hűtőmaszk, és szintén szélesebb a csomagtartó fogantyúja, kapott újfajta, krómozott esővető idomot az A oszlop.
A kettes széria bevezetésével egy új benzines (230.4) és egy új dízel (240D) motort is bemutattak. A benzinest a korábbi négyhengeres, 2,2 literes erőforrásból (220) a hengerűrtartalom növelésével fejlesztették ki, és ezzel egyidejűleg megszüntették a kiegyensúlyozatlan járásúnak ítélt 220-as gyártását.
Tekintettel arra, hogy a csak négy helyen csapágyazott, immár ősrégi konstrukciónak számító hathengeres motorokat (230) is beépítették a kettes széria autóiba, ezért a közel ugyanolyan hengerűrtartalmú négyhengeres motorral szerelt autókat már nem lehetett 230-asnak nevezni. Megszületett a 230.4-es és 230.6-os jelölés.
Mercedes 200D differenciálmű hibaelhárítás
A hetvenes években kitört olajválság miatt egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott a dízelmotorok iránt, különösen igaz volt ez a Mercedes-Benznél, ahol az eladott állólámpásoknak közel felét tették ki a dízelüzemű autók. Érthető tehát, ha a gyár nagy súlyt fektetett a dízelmotorok fejlesztésére, s ennek eredményeképpen elkészült az addigi dízelmotorok legerősebbike, a 2,4 literes, OM 616 jelű, 65 lóerőt teljesítő erőforrás (240D).
Dízelfronton azonban a legjelentősebb változást az öthengeres, OM 617 jelzésű motor 1974 júliusi bevezetése jelentette. Ez az erőforrás a négyhengeres, 2,4 literes dízel egy hengerrel felhizlalt változata volt, és 80 lóerős teljesítményével a világ akkori leggyorsabb dízelautóját hajtotta. Ez a motor nemcsak öthengeressége, hanem jelölése, a 240D 3.0 miatt is kuriózumnak számít, ugyanis a hengerűrtartalom alapján 300D lett volna a megfelelő jelzése. Az USA-ban egyébként 300D névvel forgalmazták a legerősebb dízeleket.
Amikor a Mercedes mindenki más felett állt – Mercedes-Benz W116 350 SE (1973) – Erőmérő!
A W116 a magyar autóparkban
Az állólámpást nem forgalmazták hivatalosan Magyarországon, a hazai állomány nagy része a külszolgálatosok által behozott, valamint a 90-es évek elején magánimport keretében az országba bekerült darabokból áll. Az előbbieket kincsként őrzik gazdáik, és ha esetleg szóba kerül az eladásuk, csillagászati összegeket kérnek értük. Az utóbbiak nagy része pedig a mindennapi használat és a karbantartás hiánya miatt menthetetlen állapotban várja sorsa beteljesedését. A hazai választék tehát szűk, de nem reménytelen.
A Zsiguli korszak előtt elképesztően színes volt a magyar autópark. Ajánlgattam már itt Herskó János 1970-es N.N. a halál angyala című filmjét. Amely színes és sok budapesti külső felvétel van benne. Mercedes W115, W111, 2 db.
Érdekesség, hogy a Zsiguli korszak előtt elképesztően színes volt a magyar autópark. Herskó János 1970-es N.N. a halál angyala című filmjében sok budapesti külső felvétel található, melyeken Mercedes W115 és W111 modellek is feltűnnek.
Használt W116 vásárlása
Első feladat annak eldöntése, hogy benzinest vagy dízelt, első, illetve második szériás autót szeretnénk-e. A benzinesekről általában elmondható, hogy nem takarékoskodnak az üzemanyaggal (ez a gyakorlatban, városi körülmények között típustól függően12-18 liter benzint jelent 100 km-enként), cserébe viszont kulturáltak és ma is megfelelő menettulajdonságokat várhatunk tőlük. A dízelek ezzel szemben kis fogyasztásukkal és hosszú élettartamukkal tűnnek ki, viszont lassúak és zajosak.
El kell döntenünk azt is, lehet-e automatikus váltóval szerelt a jármű. Sokan idegenkednek tőle, de a Mercedes-Benz mindig nagy hangsúlyt fektetett az automatikus váltók fejlesztésére, és a szerződéses kereskedői hálózat is támogatta elterjedésüket, például a taxisofőrök jelentős engedménnyel rendelhettek automatikus váltót, ha cserébe egy külön erre a célra készült népszerűsítő szöveget is elhelyeztek kocsijukon.
Ha felbukkan a várva-várt zsákmányjelölt, célszerű betájolni a kocsi gyártási idejét, mert a hazai állólámpások jó részét egyszerű alvázszámcserével, vagy egyéb szalonképtelen módszerrel hozták be az országba. Az alvázszámok ellenőrzése után kezdődhet az alapos szemrevételezés.
Mire figyeljünk vásárláskor?
- Karosszéria: Korrózió, rozsda, barkácsolások, javítások.
- Motortér: Doblemezek, akkumulátortálca, torpedólemez állapota.
- Utastér: Beázás, ablakok tömítettsége, szőnyegek alatti területek.
- Csomagtartó: Fenéklemez állapota.
- Motor: Olajfolyások, hidegindítási problémák.
Összegzés
A Mercedes-Benz W116 egy ikonikus modell, amely meghatározó szerepet játszott a luxusautók történetében. Bár Magyarországon nem volt hivatalosan forgalmazva, a behozott példányok révén a hazai autópark részévé vált. A W116 nem csupán egy autó, hanem egy életérzés, melyet a klasszikus elegancia és a megbízhatóság jellemez.
A technikai tudást, a biztonságot és a komfortszintet tekintve meghatározó S-osztály minden évtizedben követendő példa volt az autógyártók számára, ezzel együtt a korszakot szimbolizáló popkulturális ikonná vált.
A W140 nem véletlen kapta bálna becenevét; méreteivel a mai napig minden idők legnagyobb S osztálya. Ebbe a sorozatba rengeteg biztonsági fejlesztést álmodtak bele a tervezőmérnökök: itt találkozhattunk először többek közt az ETS, az ESP, az ASR, EBV opciókkal.
A Mercedes-Benz W140 a márka S-osztályú zászlóshajója volt, amelyet a német Mercedes-Benz GmbHt 1991 és 1998 között gyártott.
Az S-osztály korábbi generációihoz hasonlóan a W140 két karosszéria-kivitelben (szedán és kupé) volt elérhető két tengelytávhosszal (Lang, vagy Long verzió - csak szedán esetében).
A W140-et gyakran az utolsó igazi Mercedes-Benzként emlegetik, joggal. amely egy túltervezett mérnöki csoda. Ennek persze megvolt a maga költsége, állítólag több, mint egymilliárd dollárba került.