Concor 5 mg és a kávé hatása a szervezetre
A magas vérnyomás megelőzésében jelentős szerepe van a táplálkozásnak, sőt, a már kialakult betegség kezelésében is döntő szerepű az életmód. Ugyanis a magas vérnyomás csökkentése nem csupán önmagáért való cél, de a kezeléssel elkerülhetővé válhatnak a komoly szövődmények is.
Mindazonáltal a betegek nem támaszkodhatnak kizárólag a gyógyszeres kezelésre, az orvos életmódra vonatkozó tanácsait is fontos elfogadni és betartani. Az életmódnak ugyanis önmagában is gyógyító hatása van.
Kutatások bizonyítják, hogy túlsúly esetén a testsúlycsökkentés, a sóbevitel mérséklése és a fizikai aktivitás fokozása a vérnyomás jelentős csökkenését eredményezi. Azt is egyre több adat bizonyítja, hogy az alkoholfogyasztás mérséklése és a dohányzás elhagyása kedvező a vérnyomás értékeire.
Hasznos a DASH-diéta, amelynek lényege a naponta négyszeri gyümölcs, zöldség, két-három alkalommal sovány tejtermék- és rendszeres hal-, valamint fehér hús-fogyasztás. A nem gyógyszeres kezelési formák közül a túlsúly esetén alkalmazott testsúlycsökkentés a leghatékonyabb: 10 kg fogyás a szisztolés vérnyomásértéket 5-15 Hgmm-rel mérsékli. Ugyanennyi fogyás esetén ráadásul csökken a magas koleszterinszint, enyhülnek az anyagcsere problémák, ízületi panaszok, növekszik az energiaszint.
Sajnos, van néhány élelmiszertípus, amely megakadályozza a vérnyomás csökkenését, elsősorban a magas sótartalom okán. A só a benne lévő nátrium miatt emeli a vérnyomást, ezáltal közvetve hozzájárul a stroke, az érelmeszesedés, és a szív- és vesebetegség kockázatának növeléséhez.
Statisztikák az olasz kávéfogyasztásról
A sóbevitel 5 g/nap alá történő csökkentése (ami körülbelül 1 teáskanálnyi mennyiségnek felel meg) a stroke kockázatát 23%-kal, és a szív- és érrendszeri betegségek rizikóját 17%-kal csökkenti. A magasvérnyomás betegek ajánlott napi nátriumbevitele 2-3,5 mg.
Ugyanakkor a magyar lakosság sófogyasztása jelentősen meghaladja az ajánlott értékeket, jelenleg a férfiak átlagosan 17,2 gramm, a nők mintegy 12 gramm sót fogyasztanak naponta, ami 3-3,5-szerese az ajánlottnak.
A felvágottak és a szalámik valóságos nátrium-bombák, hiszen gyakran sóval, vagy nátrium-nitrittel kezeltek, fűszerezettek és tartósítottak. Különösen a füstölt, pácolt húsoknak és az ún. löncshúsoknak magas a sótartalma.
Bármelyik pizza rendelkezhet magas sótartalommal, amelyiken felvágott, sós sajt (például feta vagy márványsajt) és paradicsomkészítmény a feltét, de különösen a fagyasztott pizzák kerülendők a magasvérnyomás betegek számára. Ezekhez a termékekhez ugyanis több sót adnak, hogy felolvasztás és sütés után is megőrizzék az ízüket. Egy 300 grammos pizzában akár 3,9 gramm só is lehet.
A tartósítás maga meglehetősen sok sót igényel, ugyanis ez az anyag tovább tartja ehetően a tartósított élelmiszereket. Így egy gyárilag savanyított uborka kész nátrium-raktár lehet, és meglepően sok sót tartalmazhat például a savanyított erőspaprika, hiszen 100 grammjában 3,3 gramm só is megbújhat.
Egészségügyi előnyök: hideg vs. meleg kávé
Bár valóban percek alatt elkészülnek és melegek, a zacskós levesek jellemzően rendkívül magas nátrium tartalmúak. Van olyan brokkolikrémleves, amelynek 100 grammjában 13,7 gramm só lapul, bizonyos gombakrémleves pedig 11,7 grammot tartalmaz. Ha ragaszkodunk hozzájuk, érdemes a csökkentett sótartalmú termékeket választani.
Talán meglepő, de a feldolgozott paradicsomkészítmények kifejezetten kerülendők magasvérnyomás betegség esetén, ugyanis legyen szó konzervről, tésztaszószról vagy paradicsomléről, a magas sótartalom majdnem bizonyos. 100 grammnyi paradicsomos tésztaszósz alap akár 11,9 gramm sót is magában foglalhat.
A magas vérnyomással élőknek a són kívül ajánlatos kerülniük a telített- és transz-zsírsavakat is. Az előbbi anyag bőségesen megtalálható például a csirke bőrében és a vörös húsokban, ezért érdemesebb sovány, bőr nélküli és fehér húsokat a tálra tennünk.
A transz-zsírokkal történő eljárást hidrogénezésnek nevezzük, a hidrogénezett olajok pedig növelik az élelmiszerek eltarthatóságát és stabilitását. Éppen ezért, ha ezt a feliratot olvassuk (főként az előre csomagolt és készételeken), tudhatjuk, hogy csínján kell bánni vele.
Nehezen vagy nem beállítható magas vérnyomás-betegség eseten felmerül az un. másodlagos (secunder) hypertonia gyanúja: nincs-e egy esetleges endokrinológiai betegség vagy vesebetegség a háttérben, ami miatt az állapot tisztázása javasolt leginkább egy hypertonologus/nephrologus specialistánál.
Csokoládé és kávé: jót vagy rosszat tesz?
A béta-blokkolók és hatásaik
A béta-blokkoló típusú hatóanyagok szervezetünk belső szabályozására hatva több kóros folyamatot pozitívan befolyásolnak, mint például a magas vérnyomást, a szívritmuszavarokat, a szívelégtelenséget, az anginák egyes típusait, sőt egyes nem szív-érrendszeri betegségeket is.
A vegetatív (más néven autonóm) idegrendszer szabályozza az akaratlagosan nem befolyásolható belső szervek működését, valamint a vérkeringést, a tápcsatorna működését és a légzőszerveket. A vegetatív idegrendszernek két fő része van, a szimpatikus, és a paraszimpatikus rendszer, melyek jó esetben harmóniában működnek. A magas vérnyomás kezelésében a szimpatikus idegrendszerre ható gyógyszerek játszanak fontos szerepet. A hatás α (alfa) és β (béta) receptorokon keresztül valósul meg.
A szervezetben az adrenalin és noradrenalin azok a vegyületek, melyek kapcsolódva a receptorokhoz aktiválják azokat. Azon hatóanyagokat, melyek a receptorhoz kapcsolódva ugyanolyan hatást váltanak ki, mint a természetes vegyületek nevezzük agonista, értelemszerűen pedig a gátló vegyületeket antagonista, vagy blokkoló hatóanyagoknak. Ezenkívül megkülönböztetünk szelektív (csak az egyik típusú receptorhoz kötődő) és nem szelektív (például mind a béta-1, mind a béta-2 receptorhoz kötődő) gyógyszereket.
A béta-1 receptorok megtalálhatóak a szívben, és a vérerekben, továbbá a vesékben és az agyban is. A szívben a béta-1 receptorhoz kapcsolódó természetes ingerületátvivő anyagok szabályozzák a szívverés gyorsaságát, erejét, ami által a szív megfelelő mennyiségű vért tud juttatni a keringésbe.
Ha ez a folyamat nem a normális „mederben” folyik, pl. stressz hatására, pulzusunk gyorsul, vérnyomásunk emelkedik, a vesében vízvisszatartást idéz elő. Ha hosszabb ideig tart ez az állapot, akkor állandósulhat, és kialakul a magas vérnyomás betegség. Nem véletlen, hogy minden kardiológus a stresszkezelés fontosságára hívja fel betege figyelmét.
Ha gátoljuk a béta-1 receptorokat, több kóros folyamatot pozitívan befolyásolhatunk, mint például a magas vérnyomást, a szívritmuszavarokat, a szívelégtelenséget, az anginák egyes típusait, sőt a nem szelektív béta blokkolók egyes nem szív-érrendszeri betegségekre is hatnak.
A béta-1 receptor blokkolók a szív-érrendszerre ható gyógyszerek. A szelektív béta-1-blokkolók a receptor gátlásával csökkentik az adrenalin és noradrenalin hatását.
Ennek következményeként:
- Csökkentik a szívfrekvenciát, az ingerületvezetés sebességét, és az összehúzódások erejét, ezzel csökkentve a vérnyomást.
- A szelektív béta-1-blokkolók elsőként választható vérnyomáscsökkentők lehetnek a magas vérnyomás kezelésében.
- Mérséklődnek a szívritmuszavarok.
- Ugyanezzel a módszerrel javítják az anginás tüneteket is. Az angina pectoris a szívizom vérellátási elégtelensége, oxigénhiánya által kiváltott klinikai tünetegyüttes, ami a szívinfarktus fokozott rizikóját jelzi.
- A béta-1 blokkolók a szívelégtelenség tüneteit is javítják, viszont a gyógyszer bevezetéskor vagy adagemeléskor a tünetek fokozódhatnak, ha nem kellően kis lépésekben történik az adagmódosítás. Ebben az esetben nagyon lecsökkenhet a vérnyomás és lelassulhat a szívverés, ödéma is kialakulhat. Ha ezeket a tüneteket érezzük, keressük fel orvosunkat.
- Glaukóma vagyis zöld hályog esetén is alkalmaznak béta-blokkolókat, mert a szemben lévő csarnokvíz termelődését gátolják, ezzel csökkentik a glaukómás tüneteket kiváltó szembelnyomást. Újabban a timolol hatóanyag mellett, a szelektív béta-1 blokkoló betaxolol hatóanyagot ajánlják glaukóma kezelésére.
A béta-2-receptorhoz való kapcsolódás után az adrenalin és noradrenalin ellazítják a simaizmokat a méhben, a gyomor-bélrendszerben, és a hörgőkben, valamint kitágítják az ereket a kis szívkoszorúereknél, a májban és a vázizmokban, ezzel növelik a vérátáramlást. Ezen kívül pedig emelik a vércukorszintet, hogy biztosítsák a fokozott cukorfelhasználás pótlását.
Asztmásoknak ideálisak a béta-2 receptorokhoz szelektíven kapcsolódó agonista hatóanyagok. A rövid hatásúak, melyek hatás kezdete 5 perc, alkalmazásával kezelhető az asztmás roham, hiszen tágítják a hörgők simaizomzatát. A hosszú hatásúakat, melyek hatása lassabban lép fel, roham megelőzésre alkalmazzák (általában szteroidokkal együtt).
Béta-blokkoló gyógyszerek hatóanyagai
Szelektív béta-1-blokkolók:
- Metoprolol - Szívinfarktus utáni állapot, bizonyos ritmuszavarok, pajzsmirigy-túlműködés (a szívműködés lassítása céljából) tartós kezelésére, valamint migrénes roham megelőzésére szolgál.
- Atenolol - Az aritmia (rendszertelen szívverés) kezelésére, valamint szívroham után alkalmazható.
- Bisoprolol - Kifejezett szelektív béta-1 receptor blokkoló hatása miatt szedése ajánlható asztmás betegeknek is, állapotukat nem befolyásolja.
- Nebivolol - Értágító hatásával is hozzájárul a vérnyomás csökkentéséhez.
Nem szelektív (béta-1 és béta-2 receptorokra is ható) béta-blokkolók:
- Propranolol - Vérnyomáscsökkentő hatás, migrén megelőzésére, ismeretlen eredetű remegés esetén, pajzsmirigybetegség, mellékvese daganat, illetve szorongás okozta gyors szívverés kezelésére és megelőzésére alkalmazható.
- Sotalol - Szívritmuszavarok kezelésére alkalmazott béta-blokkoló.
Parciális agonisták (alfa- és béta-receptor-blokkolók):
- Carvedilol - Csökkenti a perifériás érellenállást, vérnyomáscsökkentő hatása van, nem befolyásolja a zsíranyagcserét. Krónikus szívelégtelenségben, angina pectorisban és infarktus után alkalmazható.
A béta-blokkolók leggyakoribb mellékhatása a fáradtság, szédülés, alvászavarok és rémálmok. Fáradtságot az izmok kisebb vérellátottsága és a kisebb perctérfogat (a szervezetben 1 perc alatt keringő vér mennyisége) miatt érezhetünk. A végtagok hidegek lehetnek, ez a bőr ereinek összeszűkülése miatt alakul ki.
Hosszabb alkalmazás után, ha hirtelen abbahagyjuk a béta blokkolók szedését, magasra szökhet a vérnyomásunk, mert a szervezet hozzászokik a hatásához. Emiatt csak fokozatosan, adagcsökkentéssel lehet abbahagyni a szedését.
Minden béta-blokkoló hatóanyagra jellemző, hogy mellékhatásként emelik a szervezet számára rosszul hasznosítható koleszterin arányát a jól hasznosíthatóval szemben.
A nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekről (NSAID) gyakori szedése tompítja a béta-blokkoló szerek vérnyomáscsökkentő hatását. Ez alól kivétel a nebivolol.
Kölcsönhatásba léphetnek más, szintén vérnyomást is csökkentő gyógyszerekkel, mint az antidepresszánsok, nyugtatók, szívre ható gyógyszerek.
Asztma és krónikus obstruktív betegség (COPD) kezelésére szolgáló hatóanyagok esetében egyes béta blokkolók fokozhatják az asztmás roham kialakulásának kockázatát.
Cukorbetegeknél valamennyi béta-blokkoló szer alkalmazása (főleg a gyógyszerelés kezdetén) óvatosságot igényel, mivel a vegyület megnyújthatja az inzulinra, vagy cukor gyógyszerre adott hipoglikémiás választ. Egyben elfedheti a vércukorszintesés bizonyos tüneteit: a gyorsabb, vagy rendszertelen szívdobogást. Gyakoribb vércukorszintmérés ajánlott.
Befolyásolják egymás hatását pl. az antihisztaminokkal.
Összességében mindegyik béta-blokkoló egyéni hatás- és mellékhatásprofillal rendelkezik, így minden betegnél az orvos feladata a megfelelő hatóanyag kiválasztása.
Évek óta tudjuk, hogy a magas vérnyomás kezelése, a hatékony vérnyomáscsökkentés, illetve a szövődmények megelőzésének érdekében - a magas vérnyomás típusától függően - nem mindegy, hogy melyik gyógyszert milyen adagban és mikor veszik be. Aki a nap második felében szedi a gyógyszert, annak egyébként sem lefekvés előtt, hanem koraeste kell bevennie az orvosságát, ha pedig naponta kétszer szedi, akkor 12 órával a reggeli bevétel után ajánlott az esti adag.
A vérnyomáscsökkentő gyógyszerezés optimális időpontjának megválasztását bő évtizede tudjuk, alkalmazzuk és magunk is több ezer vizsgálatból nyert tapasztalatok alapján ismertettük.
Vizsgálatuk általunk is többször közölt tényeket erősített meg. Ők 5 éven át követett 19000 betegen 24 (48) órás ambuláns vérnyomásmérővel állapították meg a magas vérnyomás típusát, az esti bevételt azonban nem mindenkinek, hanem csak azoknak ajánlják, akiknél az éjjeli - hajnali, reggeli emelkedésű típus áll fenn. Ezen esetekben ugyanis az hatékonyabban előzi meg az agyi és szív szövődményeket, mint a gyógyszer reggeli alkalmazása.
Minél inkább elmélyedünk a hipertónia világának tanulmányozásában, annál inkább meggyőződésünkké válhat, hogy a hipertóniának nevezett kórkép olyan, akár a mitológiai számtalan fejű hydra: sokrétű, többdimenziójú betegség-fogalom, melynek okát és igen összetett kórélettanát nem könnyű megismerni-megfejteni.
Hogyan változik a vérnyomás a különböző napszakokban?
Napszaki (cirkadián) ritmus. Ez a legjelentősebb bioritmus 24 órás periódusokkal. Napszaki ingadozásban a szívverések száma és vérnyomás nappal nagyobb, éjjel kisebb.
A vérnyomás napszaki variációját, bioritmusát különböző tényezők befolyásolják.
- Állandó tényezők: etnikai, nembeli adottságok.
- Változó belső tényezők: a mentális és fizikai aktivitás szintjétől függően, különösen alváskor az ún. szimpatikus idegrendszer aktivitása éjszaka csökken, míg ébredéskor illetve álló testhelyzetben emelkedik, ebben érhatású hormonoknak, véráramlási tényezőknek és a veseműködésnek is szerepe van.
- Változó külső tényezők: A legismertebb biometerológiai tényezők közé tartozik fronthatásokon túl (hőmérséklet, légnyomás, nedvesség) a napfolttevékenység, az ionizáló sugárzás, a Föld-mágnesség változása. A változó külső tényezők közé tartoznak a szimpatikus idegrendszerre ható (izgató) szerek, mint pl: alkohol, kávé, kóla, energiaitalok (koffein), tea (tein), drogok (kokain), az ébrenlét-alvás periódusai, az ételfogyasztás időpontjai.
Mindez a hipertóniára is hatással van.
A hipertónia típusai
A hipertóniának több típusa ismeretes: nappali és éjszakai egyaránt magas, bizonyos mértékig ingadozó értékekkel, vagy a csak nappali vagy csak éjszakai magas vérnyomás, valamint az éjjeli és hajnali emelkedések.
Az utóbbi évtizedekben a 24 órás ambuláns EKG és vérnyomás monitorozás (ABPM) során tapasztaltuk, hogy a hipertóniás betegeknél a heveny agyi és szív katasztrófák kialakulása, valamint a napszaki (cirkadián) ritmus között szoros kapcsolat áll fenn.
Az ébredéskori, reggeli, kora délelőtti időszakban megnövekedett vérnyomás független előjelzője lehet az agyi és szív szövődményeknek (stroke, szívinfarktus).
A kronofarmakológia az egyén bioritmusához és a hipertónia típusához igazított időpontokban alkalmazott gyógyszerelés. Ez az egyénre szabott kezelés a legeredményesebb.
Sajnos az esetek többségében a bioritmus meghatározása nélküli, sematikus, rutinszerű, napjában egyszer, reggel adott kettős vagy hármas fix kombinációs (két vagy három hatóanyag egyetlen tablettában) kezelés történik. Bár elméletileg a korszerű gyógyszerek 24 órás hatásúak, a tapasztalat mást mutat.
Számos tanulmányban (általunk is) bizonyított tény, hogy jelentős különbségek vannak a különböző időpontokban adagolt vérnyomáscsökkentő gyógyszerek időbeli hatásában - ún. kronokinetikájában. Az sem mindegy, hogy milyen típusú gyógyszerről beszélünk, mert nem mindegyik hat így (nincs ún. kronoterápiás hatásuk).
Az egyén bioritmusát és a hipertónia típusát 24 órás vérnyomás monitorral felmérve, abban a napszakban adagoljuk azt a gyógyszert, amely arra bizonyítottan hat. Az esti adagolás az éjjeli hajnali emelkedésekre hat leginkább, míg a reggeli bevétel a déli-délutánira. A 24 órás ambuláns vérnyomás monitoros (ABPM) tapasztalataink szerint nem minden esetben azonos dózis szükséges.