A kosárlabda magyarországi története és a kerekesszékes kosárlabda fejlődése

Ki ne ismerné Molnár Ferenc halhatatlan remekét, a sok egyéb mellett még japán nyelvre is lefordított Pál utcai fiúkat? A történet 1889-ben játszódik, a könyv pedig 1907-ben jelent meg. Akkoriban, a regény idejében, Nemecsekék még nem kosarazhattak volna, még ha éppen a nagy víz másik oldalára is lett volna szerencséjük születni. A kosárlabda feltalálóját, a springfieldi testnevelési főiskola tanárát, dr. James A. Naismith-t mindenképpen meg kell említeni egy történeti anyagban.

A kosárlabda születése és korai terjedése

Az USA-ban töretlen fejlődésen ment keresztül a kosárlabda. 1904-ben a St. Louis-ban (Missouri állam) rendezett III. olimpiai játékokon már szerepelt a bemutató sportágak között. Amerikában minden évben kiadták a hivatalos Spaldings kosárlabda útmutatót (Spaldings Athletic Library Official Basketball Guide), mely egyebek mellett egy komoly katalógus is volt, bemutatva és kínálva a közönségnek az adott évi fejlesztéseket a sportág minden területére figyelemmel, a játékszertől a ruházatig. A szabályok szerinti bevarrt aljú hálót is árusítottak, de olyat, melyet edzésen azért nyitottá lehetett tenni. Bármit meg lehetett vásárolni a professzionálisan kifejlesztett labdáktól a cipők széles választékáig. A termékek felett persze jól látható a minősítésük is: 1900-ban Párizsban, 1904-ben St. Louis-ban.

A kosárlabda megérkezése Magyarországra

A rövid kis kitérő után vissza a kiindulóponthoz, 1912-höz és a Németországba utazott magyar csoporthoz, melynek vezetője Barna Jakab elemi iskolai igazgató volt. Ő egy füzetben adta ki a müncheni tapasztalatait. Az ottani vezetők, August Mayer fiúinspektor és Friedrich Winter leányinspektor nagy kedvvel és ügybuzgalommal oltották a magyar kiküldöttekbe a kosárlabda játékszabályait, célját és mindent, mi a játék elsajátításához kellett. Nyilvánosan ekkor, 1913-ban mutatták be először Magyarországon a kosárlabdát a Simor utcai (ma VIII. ker. Horváth Mihály tér) Polgári Iskolában.

A ködbe vész már, hogy miként is került Németországba a játék, de mivel egyik szóban forgó verzió sem bizonyítható, ma már talán nincs is nagy jelentősége, hogy német találmány-e vagy amerikai hatásra létesült az európai változat. Ugyan mindenhol kosárlabdának neveztetik, de valójában a korb-ball hódított ezen a néven. Hermann braunschweigi testnevelési inspektor e játékot 1897-ben Németországban meghonosította egyelőre nők részére. Ennél több talán nem is kellett volna ahhoz, hogy a kosárlabda lassan, de biztosan révbe érhessen a magyar sportéletben, mely egyébként már akkor is kellően sokszínű volt.

Kuncze Géza, a magyar kosárlabda úttörője

Az 1890. február 16-án született Kuncze Géza nem csak ringatta azt a bölcsőt, de elkészültéig, hosszú éveken keresztül faragta is. Kuncze Géza szerencsére tetterősen tért haza az I. gyalogezredből a háború végeztével. Ha van ilyen, talán a testnevelő tanárok védangyala óvta minden szolgálatban töltött percében, tudván, hogy ez az az ember, aki a munkáját nem hagyhatja félbe. Kezdeményezőkedve töretlen maradt, játékosokat toborzott, bemutatókat szervezett, szabályokat fordított.

Vicces autóreklámok gyűjteménye

Az I. világháború, mint a hadügyeken kívül minden mást, így a sportok ügyét is elsöpörte (az 1916. évi olimpia is elmaradt), a budapesti 32 testnevelő közül 23 hadbavonult, úgyhogy a polgári fiúiskolák több osztályába is tornatanítónőket kellett vezényelni az órák megtartására. De hogy egy pozitívumról is essék szó, a három évvel korábban Münchenben járt tanulmányi csoport vezetője, Barna Jakab Újhelyi Sándorral párban 1915-ben megjelentette a "Játékkönyv a serdült ifjúság számára" c. 250 oldalas könyvet. Az 1 korona 50 fillérért árusított mű Mühlbeck Károly rajzaival és fényképeivel került forgalomba. Ebben Kosárlabda I. és Kosárlabda II. néven mutattak be két, egymástól csak kis mértékben eltérő játékot.

Amikor az elemi iskolák részére rendszeresítették a játszótéren való játékot is, Kuncze Géza a tanítók részére szervezett játéktanfolyamok vezetője lett. Ezután létesültek a Honvéd utcai polgári iskola (V. ker.), a Babér utcai (VI. ker.), a Soroksári úti (IX. ker.), Elnök utcai és Simor utcai (mindkettő X. ker.) játszóterek. A játszótereken kívül természetesen "játékvezetőkre" is szükség volt. Kuncze tehát nem mással, azzal a játékkal foglalkozott az elejétől fogva, amelyet fűzős bőrfocival játszott, s a labdát a póznára erősített, a földtől a maival megegyező távolságban levő kosárba kellett bedobni. Jól meg voltak palánk nélkül is...

Az Ifjúsági Testnevelés, "a budapesti középiskolai athletikai klub hivatalos lapja" (nem mellesleg a kosárlabda évtizedes barátja) a karácsonyi ünnepek előtti napokban, 1921. december 17-én megjelent számában közölte Horthy Miklós kormányzó üzenetét az ifjúsági testnevelésről: "Hazánk jövő reménysége, magyar ifjak, hozzátok szólok. Három feladatot tűzök elétek: a lélek ápolását, a jellem fegyelmezését és a testi erő fejlesztését."

A Vas utca 9-11. szám alatti községi felső kereskedelmi iskolában 1920-ban zajló pezsgő sportéletben a kosárlabda messze nem volt elszigetelt tevékenység. Amilyen - a sport szempontjából - kitűnő diákokkal találkozhatott Kuncze tanár úr, ugyanúgy nagyszerű kollegákkal szerencséje volt együtt dolgozni a kosárlabda népszerűsítéséért és a tornák és bajnokságok sikeres rendezéséért.

A korb-ball szabályai és játékstílusa Magyarországon

A korai kosárlabda, azaz korb-ball, jelentősen eltért a ma ismert játéktól. A játéktér szabadban 20x30 méteres volt, teremben a méret mindig a teremhez igazodott, ezért rendszerint hosszú és keskeny volt. A pálya talaja teremben fűrészpor vagy linóleum volt. A gyűrűt, ahová a labdát kell bedobni egy rúdra vagy rúdugró mércére erősítették, magassága a maival megegyező, 305 cm volt. A labda a mainál kisebb, 5-ös footballabda volt. A játékban 5-ös létszámú csapatok vehettek részt, cserejátékos nem volt. A játékszabályok is lényegesen kezdetlegesebbek voltak.

Terepjáró reklámok kutyákkal

Jellemző	Korb-ball (korai magyar kosárlabda)	Modern kosárlabda
Pálya talaja	Fűrészpor vagy linóleum (teremben)	Parketta, szintetikus felület
Palánk	Nincs	Van
Labda	Kisebb, 5-ös footballabda	Hagyományos kosárlabdalabda
Játékosok száma	5 fős csapat, cserejátékos nélkül	5 fős csapat, cserejátékosokkal
Labdavezetés	Gurítás, tenyérrel felfelé ütögetés, egy kézzel korlátozás nélkül; az ütögető nem dobhat kosarat	Dribbelés (egy vagy két kézzel), az ütögető is dobhat kosarat
Lépésszabály	Nem pontosan meghatározott, bírói megítélés kérdése	Pontosan meghatározott (kétszer indulás, labdával való futás tilos)
Személyi hiba	Nincs, bátran lehetett akadályozni	Van, kiállítással és büntetőkkel jár
Játékstílus	Egyéni játék, gyors lerohanások, bátor kitörések, védekezés a labda körül	Csapatszintű taktika, pozíciós játék, szigorú védekezés

A lépésszabály nem volt pontosan meghatározott. A szabály szerint kézben tartott labdával futni tilos. A labda futás közben történő átvétele megengedett és vagy meg kell állni, vagy rögtön tovább kell azt dobni. Azt, hogy a labda futás közben történt átvételekor a játékos mikor állhatott meg, legjobb belátása szerint a bíró ítélte meg. A labdavezetés is lényegesen eltért a maitól. Egy kézzel korlátozás nélkül lehetett a labdát a földre le és a levegőbe felütögetni. Eközben egyszer két kézzel is lehetett azt elfogni, vagy érinteni, ha az időközben más játékos érintése folytán irányt változtatott. Másik érdekes szabály, hogy az, aki a labdát ütögeti, dobálgatja, az érvényes kosarat nem dobhat. Ha a labdát átadja és társa dob kosarat, az érvényes.

A labdarúgásban és a vízilabdában jártas játékosok saját sportjukból alkalmaztak - természetesen kosárlabdára «hangszerelve» - taktikai fogásokat. "Az emberfogást túlzottan «szigorúan» hajtották végre. A fő cél az volt, hogy a labdát minden áron meg kell szerezni az ellenféltől. Előre kijelölt védők helyezkedtek úgy, hogy a kosárra veszélyes játékosok útját elzárják. Ebben az igyekezetben láthattunk nagy vetődéseket, összeugrásokat, ami a játékot eldurvította. A nagy lendületvételi lehetőségeket a fűrészporos talaj tette lehetővé.... Támadásban, védekezésben az egyéni játék domborodik ki, előre kigondolt tervszerű elgondolásokról nem igen beszélhetünk. Csapatvédelemről nem beszélhetünk, a védekezés általában a labda körül volt. A két hátvéd fogta ösztönszerűen azt, aki kosárra tört. Ezek jellemzik főleg az akkori játékot." Kiállítás személyi hiba miatt nincs, így bátran lehetett bárkit akadályozni.

A németeknél még évtizedeken át tartotta magát a korb-ball, s fénye csak akkor halványult, amikor a berlini olimpia műsorára már a ma ismert palánkos kosárlabda került fel.

The HISTORY of BASKETBALL in 5 Minutes

A kosárlabda fejlődése az iskolai sportban és az olimpiai felkészülés

"Még mindig nehéz, de a múlt évihez képest sokkal kedvezőbb viszonyok közt telt el az 1921/22. iskolai esztendő. Az idén már nem volt szénszünet, sem járvány-szünet és így a tanítás csaknem a békebeli színvonalon haladhatott. A békebeli színvonalat azonban még nem érhettük el, mert a tanulók készültsége az előbbi évek súlyos válságai következtében még mindig igen fogyatékos volt." - írta az iskola 1921/22-es évkönyve. "Iskolaközi bajnoki versenyeken intézetünk, habár nem érte el a tavalyi elsőrangú klasszisát, mégis elég szép eredményeket mutathat fel. A kosárlabdamérkőzéseken, dacára játékosaink kiváló képességeinek, balszerencsétől üldözve második helyre került." (A csapat tagjai: Kukorelly, Derjanitz IV. B), Paál III. B), Varga III. A) és Grosz III. C) o. t.)

Pezseg a sportélet, a csúcson a magyar sport az olimpiára való visszatérésre készül, miután mint az I. világháborúban vesztes állam Magyarország 1920-ban nem kapott meghívást az ötkarikás játékokra. De közeledik az újabb, a párizsi olimpia és a magyarok körében ismét nagy a várakozás. Igaz eközben a szegénység is egyre vastagabban lepi el a mindennapokat. Az olimpiai csapat az igényelt támogatásnak csak egy részére számíthat, a Magyar Labdarúgó Szövetség meg egyenesen a saját zsebéből fizeti a kiutazást. Adományokra épült a költségvetés maradéktalan előteremtése. Ezen belül a MOB például egy telefont is kapott, a székesfővárostól pedig egy írógépet (!). A vívók meghirdették az országos Penge Akciót, melynek keretében azt kérték a sportszeretőktől, hogy mindenki legalább egy pengét adományozzon. Az első jótékony lélek egy üveges mester volt, aki 60000 koronát adott be a közösbe. Mint a sportszövetségek általában, a MASz is anyagi problémák közt hánykolódik, de képes felmutatni azt a bravúrt, hogy az utolsó gyufaszálig menő takarékoskodással a pénzügyi egyensúlyt fenntartja.

Mosolyt csaló Skoda hirdetések

Lopos Gyula, a tornaszer és sportcikk gyáros, aki Kuncze és általában a magyar sport nagy barátja volt, hirdetéseket is közzétett. Kosárlabda állványt kovácsolt vasabronccsal és erős hálóval 1300 koronáért, ezt magasugrásra alakítva 1600-ért, rúdugrásra fejlesztve 1900 koronáért adott, persze párban. A kosárlabdának gummibetéttel 650 K volt az ára, minden más labda is kapható volt nála a füleslabdától kezdve a hajszalabdán át a kótyalabdáig.

Kerekesszékes kosárlabda: A sport és a rehabilitáció találkozása

Az egyik legnépszerűbb sportág a mozgássérült sportolók körében külföldön, és egyben a legnagyobb érdeklődéssel kísért paralimpiai verseny. Eredetileg az Amerikai Egyesült Államokban alakult ki a II. világháború alatt. Korábban a profibajnokságban játszó, de a háborúban megrokkant kosarazók nem tudtak lemondani az általuk imádott játékról, ezért kerekesszékben is folytatták. Nagy-Britanniában viszont a hadirokkantak rehabilitációjának volt fontos eszköze a sport. Stoke Mandeville-ben Sir Ludwig Guttmann irányításával nemzetközi játékokat is szerveztek. Az első angol - amerikai párharc 1955-ben brit sikert hozott az ún. netball (palánk nélküli) játékban, de a felek következő találkozásakor, amikor már palánk is volt, amerikai győzelem született.

Magyarországon az 1960-as években került a sport a rehabilitáció repertoárjába Dr. Novoszel Tibor jóvoltából. A 70-es évektől kezdődően pedig Dr. Laczkó Magyar György testnevelő tanár irányításával minden olyan kerekesszéket használó amputált és gerincvelő sérült ember megismerkedett a kerekesszékes kosárlabda alapjaival, akit az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben kezeltek. A magyar csapat első nemzetközi mérkőzéseire 1985 novemberében Prágában került sor Jugoszlávia, Ausztria, és Csehszlovákia ellen. Ekkor már az osztrákok, valamint a jugoszlávok is előrébb jártak a sportág ismeretében, míg a csehszlovákok szintén csak ismerkedtek a kerekesszékes kosárlabda mivoltával. Ennek megfelelően az akkor szerveződő cseh csapattal szemben győzedelmeskedett a magyar válogatott, míg az osztrák és szlovén együttestől nagyarányú vereséget szenvedett.

Későbbiekben ezeket a párharcokat újra és újra megrendezték, alkalmanként még Lengyelország és/vagy Németország is csatlakozott a tornához. A 80-as évek vége felé nehezedtek a körülmények, a fejlődést nem segítette, hogy a kerekesszékek elavultak, elhasználódtak, és új sportszékek beszerzése hiányában az utánpótlás sem haladt előre. A mélypontot az 1993-as Stoke Mandaville-i Európa-bajnokság selejtezője jelentette, ahol a magyar csapat súlyos vereségeket is elszenvedve az utolsó helyen végzett. Ezt követően kisebb fellángolás következett be a 90-es évek közepén, mikor a 11 csapatos IV. divízióban, a kölni tornán Lengyelország mögött második lett a magyar csapat, majd 1995-ben a Rodata-kupát sikerült megnyerni az osztrák, cseh, valamint szlovén csapatokkal szemben. 1997-től a Rodata SE anyagi gondjai miatt kiszállt a csapat mögül és a továbbiakban a Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetsége működtette a csapatot.

A 2000-es évek közepén vett új lendületet a sportág, amikor újra gyűlni kezdtek a sportolók a Törekvés SE-be. Volt, aki Kecskemétről vagy Edelényből jár fel a szerda esti edzésekre, ennek hatására pedig vidéken is újra érdeklődtek a kerekesszékes kosárlabda iránt. 2013-ban két új egyesület - Soproni Tigrisek és a DVTK Aluinvest - kerekesszékes kosárlabda-szakosztályt hozott létre. A két fontos esemény hatására, és a Magyar Paralimpiai Bizottság, MKOSZ, illetve a három magyar egyesület közös szervezésével megrendezésre került az első Magyar Nemzeti Bajnokság.

A kerekesszékes kosárlabda szabályai

A kerekesszékes kosárlabda szinte megegyezik a jól ismert kosárlabdajátékkal, amelynek szabályait a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA) szabályzata is tartalmazza. Ezért sok országban a mindkét játék egy nemzeti szövetségben szerepel. Két öt fős csapat játszik egymás ellen, és az a csapat nyer, amelyik több pontot szerez a labda kosárba juttatásával (1 pontot ér a büntető, 2 pontot a mezőny, három pontot a hárompontos vonalon túli bedobott kosárba bedobott labda). Egy mérkőzést négyszer 10 perces időtartamban játszanak, egy 28x15 méteres pályán. A labda nagysága és a gyűrű magassága azonos (305 cm), viszont nincs zsákolás, nincs kétszer indulás.

Lépéshibának az minősül, ha a játékos a labdapattintás nélkül több mint kétszer nyúl a hajtókarikához a kerekesszék mozgatása céljából. Természetesen a szabályzat előírásokat tartalmaz a kerekesszékre vonatkozóan, részben biztonsági okokból (pl. nem lehet sérülést okozó kiálló alkatrésze, vagy a lábtartó ütközéspontja nem lehet a talajtól magasabban 11 cm-nél.), részben pedig a tisztességtelen előny megszerzésének megakadályozása céljából (pl.: a kerekesszék ülőfelülete nem lehet a talajtól magasabban 53 cm-nél, az ülőpárna vastagsága a játékosok pontértékének, sérültségének függvényében változhat, azaz a párnavastagságot orvosi indokok szabályozzák). Az ütközés szabályai sem térnek el alapvetően az épekétől, hiszen a kerekesszék a test részének számít, és ugyanúgy a „test” elfoglalt pozícióját határozza meg, hogy támadó vagy védő játékos követett el szabálytalanságot az ütközéskor.

A kategóriákat 1-4.5-ig pontrendszerben határozták meg, ha a sportoló két kategória közé esik akkor azt 0.5 ponttal jelzik (1.5, 2.5, 3.5). A sportolók nagy része ép kar és kéz funkcióval rendelkezik. A legfőbb különbséget a törzskontroll és az ülőegyensúly mértéke határozza meg, amely befolyásolja a játékos labdaelkapási, és továbbítási képességét (az alacsonyabb kategóriák súlyosabb sérültséget jelentenek).