Jonathan Swift: Gulliver utazásai – Egy átfogó elemzés
Jonathan Swift Gulliver utazásai című művének fogantatási ideje 1713-14-re tehető. Swift londoni tartózkodása alatt Pope, John Gay és Thomas Parnell társaságában közösen írta meg a Scriblerus Club emlékiratait. Ez a fiktív elbeszélés az egyik alapja a Gulliver utazásainak. De hatott Swiftre a kor divatos hajós- és kalandtörténeteinek sokasága is.
A műfaji sokszínűség és stílusjegyek
A Gulliver utazásai összetett műfajú alkotás. Elsősorban regény: valóságos kalandtörténet, illetve utaztató regény. Tartalma mellett azonban meghatározó a szellemisége is, ami miatt politikai szatírának is nevezhetjük, vagy államregénynek, hiszen Swift aprólékosan jellemzi a Gulliver által meglátogatott „országok” államformáját, politikai rendszerét, és szinte mindig összehasonlítja azt saját hazájával. A szerteágazó történet együttese pedig filozófiai, illetve eszmeregényre emlékeztet, hiszen az élet, a társadalmi és politikai rendszerek bemutatása enciklopédikus összefoglalása Swift kiábrándult filozófiájának. Stílusa alapján Swift műve a klasszicista próza jeles darabja, de a fiktív történet állandó hitelesítése és a részletes, pontos környezetrajz a realista próza eszköztárát is felvonultatja.
Az utaztató regény és államregény definíciója
Az utaztató regény a kalandregény egyik altípusa, cselekmény középpontjában a főhős úti élményei állnak, az utazások közben szerzett tapasztalatok bemutatása pedig a szerző világszemléletét tükrözi. A regény szerkezete epizodikus, a cselekmény ábrázolása háttérbe szorítja a jellemábrázolást. Gyakran együtt jelenik meg az államregénnyel, az utópiával vagy a tézisregénnyel. Legkorábbi példái az antik görög irodalomba nyúlnak vissza, pl. Héliodórosz: Sorsüldözött szerelmesek, Apuleius: Az aranyszamár. Virágkorát a XVII-XVIII. században élte, pl. Swift: Gulliver, Voltaire: Candide; a magyar alkotások közül az első Bessenyei György Tariménes utazása című regénye, a XX. században kiemelkedő példái Karinthy Frigyes Gulliver-parafrázisai (Faremido, Capillária), ill. Karinthy Ferenc Epepe és Déry Tibor G. A. úr X-ben című utópikus regénye.
Az államregény a XVII-XVIII. században kedvelt regénytípus, az ideális államberendezkedést leíró mű.
Swift pesszimista világszemlélete és az emberiség kritikája
A pesszimista világszemlélet mint „mély olvasat” a történet felszíne alá kényszeríti az igazi mondanivalót: milyen esendő és bűnös az ember, mennyire nevetségesnek hat kisszerűsége, ha egy kívülálló veszi szemügyre. Swift szatírája nemcsak a rendszer, a mindig működő társadalmi gépezet, hanem magának az emberi létnek a kritikája is. Görbe tükröt tart a világ elé, hogy annak torzsága mindenki számára megfigyelhető legyen. A szerzőt már a kortársak és az irodalomtörténet is embergyűlölőnek nevezte. Szerb Antal a maró gúny és pesszimista ábrázolás miatt a következőket mondja róla: a Gulliver „a világirodalom legnagyobb szatírája - legnagyobb nemcsak művészi értékénél fogva, hanem hogy úgy mondjuk, átmérőjénél fogva is. Más szatíra egy-egy emberi gyengeséget, divatot vagy visszaélést ostoroz, Gulliver egész emberi voltunk rettentő kicsúfolása. Swift kiemeli magát az emberfajta közösségéből, hogy megmutassa az egész fajta eredendő és javíthatatlan gyengeségét, gonoszságát és ostobaságát. Iróniája elől nincs menekvés, sima és éles mondatai behatolnak a legvastagabb önbizalom páncélja mögé is.”
Fogyasztási teszt: Suzuki Swift vs. Citroën C-Zero
Swift nem szórakoztatni akar. Célja, hogy minél kegyetlenebb és indulatosabb kritikájával támadja mindazt, ami emberi, következésképpen az embert magát. Különösen három tulajdonságot tart elviselhetetlenül lehangolónak: a nagyképűséget, a fontoskodást és az arányérzék hiányát. A regény szövege előtt álló Gulliver kapitány levele unokabátyjához, Sympsonhoz (aki a regény szerint a kiadóval egyezik meg) című részben az utazásairól hazatért hajós visszavonult életéről olvashatunk. Ebben azt állítja, hogy saját lovainak (nyihahák) társaságában jobban érezte magát, mint a jehuk (emberek) világában, ide értve még a családját is. Már ebből a nyitó fejezetből is kitetszik, hogy a fenti három tulajdonság hogyan mérgezi meg az emberi életet - összehasonlítva a negyedik rész világával -, s milyen kicsinyes körülményeket teremt az emberi élet számára.
Gulliver utazásai: A négy kaland
A mű egy utaztató regény mintájára megírt szatíra. A történetet Gulliver meséli el, mintha személyesen az olvasónak mondaná, még párbeszédek sincsenek a regényben. Tengerészzsargonban, valóságosnak tűnő hajózási adatokkal fűszerezve állít görbe tükröt elsősorban az angol és ezen keresztül az egyetemes civilizációnak, sőt magának az embernek. A történet főszereplője Mr. Lemuel Gulliver orvos, aki anyagi okokból hajóorvosnak áll. Négy kalandos utazását meséli el a könyv.
Első rész - Utazás Lilliputba
Gulliver 1699. május 4-én az Antilop nevű hajón elindul a Déli-tengerekre. 1699 november 5-én zátonyra futnak. Mentőcsónakba szállnak, amelyet felborít a vihar és csak Gullivernek sikerül kiúsznia a partra. Lilliputi Birodalomba érkezik, a törpék országába. Míg alszik, fogságba ejtik és a fővárosba, Mildendoba szállítják. Megtanítják neki a liliputi nyelvet. Mikor megtudják róla, hogy nem akar ártani Lilliputnak, viszonylag szabadon élhet. Eközben ellenségekre és jó barátokra is szert tesz az udvarban. Barátaival hosszasan beszélget az angliai és lilliputi politikáról és társadalomról. Lilliput háborúban áll a szomszéd birodalommal, Blefuscuval, a háború oka, hogy a lágy tojást melyik végén kell feltörni. Emiatt polgárháború tört ki a vastag vég hívei és hegyes vég hívei között. A vastag vég híveit a blafescui császár befogadta, mint menekülteket, ez a mostani háború oka.
Gullivernek sikerül a blafescui hajóflottát megszereznie és Lilliputba szállítania. Magas kitüntetésben részesítik. Közben kigyullad a császárné lakosztálya, amelyet Gulliver olt el a vizeletével. Ezek után hazaárulással vádolják meg, mert nem volt hajlandó elpusztítani a vastag vég eretnek híveit Blafescuban. Azt is felróják neki, hogy meggyalázta a császárné lakosztályát. Gazdaságilag is csaknem megroppantja Lilliputot Gulliver etetése. Majdnem halálra ítélik, de királyi kegyelemből csak megvakítás a büntetése és (bár ezt nem közlik vele) éhhalál. Gulliver nem várja meg az ítélethirdetést, Blafescuba megy, ahol talál egy csónakot, az ottani király ellátja élelemmel és 1701. szeptember 24-én nekivág az óceánnak. Felveszi egy angol kereskedelmi hajó és 1702. április 13-án megérkezik Angliába.
Második rész - Utazás Brobdingnagba
Rövid időt tölt családjával és 1702. június 20-án ismét útnak indul a Csavargó nevű hajóval. 1703. június 17-én partra szállnak egy ismeretlen szigeten, hogy vizet szerezzenek. Egy óriás megijeszti a legénységet, akik elmenekülnek a csónakkal és otthagyják Gullivert. Egy parasztgazdához kerül, kinek lánya lesz a dajkája, megtanítja az óriások nyelvére és készít neki babaruhákat is. A parasztgazda vásárokba hordja Gullivert, hogy pénzt keressen vele. Híre megy az országban és a királyi udvarba is meghívják. A királyné megveszi és külön lakosztályt csináltat neki. A palotában rengeteg időt tölt a királlyal és politikáról, kultúráról, Angliáról beszélgetnek. Felajánlja neki, hogy elmondja a puskapor pontos összetételét, de ezt a király visszautasítja, mert kegyetlen dolognak tartja.
Magyar kapcsolatok a SpaceBuzz-ban
Egy tengerparti kirándulás alkalmával egy saskeselyű felkapja Gulliver szállítódobozát és a tengerbe ejti. Egy arra járó hajó kiemeli a vízből és 1706. június 3-án érkezik ismét Angliába. Az első két utazás arról szól, hogy más perspektívából nézve ugyanazt a dolgot is másképp látjuk. Ez igaz a külsőségekre és a belső értékekre is. Gulliver a gonosz kis liliputiakat szépnek látja, ám a jámborabb óriásokon még egy pattanás is undort kelt benne. A kisebb fél a nagyobbtól. A lilliputiak félnek Gullivertől, ő viszont fél az óriásoktól. A kisebb erőszakossággal vagy hátból támadva próbálja kompenzálni a méretbeli különbségét. A liliputiak háborúznak jelentéktelen dolgok miatt is, az óriásoknak azonban még a puskaporra sincs szükségük. Ami nem azt jelenti, hogy az óriások társadalmában minden rendben lenne, ellenkezőleg, a törpék és az óriások társadalmával példálózva világít rá Gulliver az angliai politika és társadalom hibáira.
Harmadik rész - Utazás Laputába, Balnibarbiba, Luggnaggba és Japánba
Gulliver 1706. augusztus 5-én indul újra útnak. Hajóját kalózok foglalják el. Megkegyelmeznek neki, egy gyenge kis csónakon mentheti életét a nyílt tengeren. Egy lakatlan szigetre érkezik, amely felett egy repülő sziget, Laputa jelenik meg. A király erről az úszó, lebegő szigetről kormányozza országát, mindig odarepülve, amelyik várost meg szeretné látogatni. Lapután tudósok és szolgáik élnek. A szolgák dolga, hogy ha gazdáik nagyon elgondolkodnának valamin, akkor lélektani légycsapókkal felébresszék őket. Ezek egy bot végére helyezett felfújt hólyagok, amelyekbe borsószemeket, vagy apró kavicsokat raknak. Az elméleti tudományokban, a matematikában és zenetudományban, valamint a csillagászatban jártas laputaiak a gyakorlati megvalósítást alantas dolognak tartják.
The Life and Philosophy of Jonathan Swift
Laputát elhagyva Gulliver Balnibarbiba érkezik. Szállásadója egy úr, akit lenéznek országszerte, mert a jól bevált régi módszerekkel műveli földjeit, amelyek szépen teremnek is, nem úgy, mint máshol az országban. A király elrendelte ugyanis, hogy a Királyi Kitalátorok Akadémiája által megalkotott útmutatások szerint kell építkezni, földet művelni. Az senkit sem zavar, hogy a házak hamar összedőlnek, a földek pedig nem teremnek. Ezután Gulliver meglátogatja az akadémiát. Itt belelát több kísérletbe is, úgy mint: napfényt kivonni uborkából, emberi ürülékből visszanyerni az eredeti tápanyagokat, tapintás és szaglás alapján megkülönböztetni a színeket, márványt puhítani, stb.
Gulliver következő állomása Glubbdubdrib. A szigetet mágusok lakják. Az itteni uralkodó készséggel idézi meg Gullivernek a legkülönbözőbb történelmi személyiségeket. Nagy Sándort, Cézárt, Brutust, Szokratészt, Homéroszt, Arisztotelészt és még sokan másokat. Gulliver csalódik, mikor rájön, hogy a történelem nagyjai közt mennyi a gyáva, korrupt, erkölcstelen ember. Innen érkezik Gulliver Luggnaggba, ahol halhatatlanok is élnek. Hősünk eleinte irigyli a struldbrugokat (így hívják a halhatatlanokat), mert azt gondolja, hogy örökké fiatalok. De mikor megtudja, hogy az öregedésük nem áll meg, testileg és szellemileg is leépülnek, már átokként tekint az öröklétre, nem áldásként. Gulliver innen Japánba vitorlázik, ahonnan magát hollandnak kiadva először Hollandiába, majd 1710. április 16-án Angliába utazik. E fejezetben a tudomány, a filozófia és történelem nagyjai a szatíra áldozatai. A tudomány képviselői nem az emberek életét szeretnék megkönnyíteni, hanem a hatalom kiszolgálóiként jelennek meg. A történelem nagyjait is úgy ábrázolja az író, hogy első sorban önös érdek vezérli őket, nem a közérdek.
Negyedik rész - Utazás a Nyihahák Országába
Elérkeztünk a könyv utolsó és ha lehet szubjektív véleményem, legérdekesebb fejezetéhez. Gulliver, mint hajóskapitány vág neki utolsó kalandjának 1710. szeptember 7-én. Legénysége fellázad ellene és egy ismeretlen földön partra teszik. Ezt az országot a bölcs és békés nyihahák, azaz lovak és a jehuk, az elfajzott, elkorcsosult emberek lakják. A nyihahák szelíd, jószívű teremtmények, akik még a hazugság szót sem ismerik. A jehuk háziállatként istállóban tartott állatok.
Miután megtanulja a nyihahák nyelvét, hosszasan beszélget gazdájával az európai országokról, az ott található társadalmi, politikai osztályokról, a nyihahák igazságos államberendezkedéséről és a romlott jehukról. Gulliver szeretne nyihaha lenni, de ők jehuként tekintenek rá, bár azt elismerik, hogy különb a többi jehunál. Gulliver azt szeretné, ha a nyihahák között élhetné le életét, a parlament döntése értelmében azonban el kell hagynia a szigetet és gazdáját. Nagyon mélyen érinti a döntés, de eleget tesz a nyihahák akaratának. Jehubőrből készült kenuval vág neki a tengernek. Egy portugál hajóra kerül, majd 1715. december 15-én ér haza Angliába. Nehezen illeszkedik vissza a jehuk világába, éveknek kell eltelnie, hogy legalább családját el tudja viselni. Legtöbb idejét lovaival tölti. A negyedik fejezet megsemmisítő társadalomkritika. A politikusok, az ügyvédek, a bírók, az orvosok és az egész emberiség esendőségének, korruptságának, önzésének és nemtörődömségének bemutatása. Azt sugallja az író, hogy az ember a jehuvá válás útján halad.