Az alkoholfogyasztás Magyarországon: egészségügyi határok, történelmi örökség és társadalmi kihívások
Az alkoholizmus Magyarországon komoly népbetegségnek számított és számít, ez azonban az alkoholfogyasztásnak csupán az egyik (súlyos fokozatú) szintje. Ugyanakkor a mérsékeltebb és/vagy eseti alkoholfogyasztás is számtalan problémával függ össze. Az alkohol más drogoktól eltérően széles körben elfogadott, jogilag általában bizonyos keretek között fogyasztása és forgalmazása engedélyezett Magyarországon is. Számtalan vélemény szerint a legveszélyesebb kábítószer. „Az alkoholfogyasztás számos pszichés gond oka, és nagyban terheli az ellátórendszert, kezelése elképesztő pénzmennyiséget emészt fel. De itthon az alkohol ennek ellenére nem drog, hanem „hungarikum”." Az esti vörösborozás és a szatmári szilvapálinka a kultúra része, és a fesztiválévadban minden hétvégére jut valamilyen alkoholhoz köthető rendezvény. Eközben az alkoholmentes sört a puhánysággal kapcsolják össze.
Az ajánlott alkoholfogyasztás és egészségügyi határai
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint (a huszadik életévüket betöltött felnőttek részére) az elfogadható alkoholfogyasztás napi mennyiségének felső határa maximum negyven gramm tiszta szesz. A statisztikák szerint az említett mennyiség rendszeres napi fogyasztása 25 év múltán sem okoz alkoholos májkárosodást. Ez az érték a felső határ, vagyis nem arról van szó, hogy ennyi lenne a feltétlenül ajánlott, hanem arról, hogy ez még nem hat károsan. Ugyanennyi ideig naponta 40-80 gramm alkohol elfogyasztása már nagy valószínűséggel a máj zsíros elfajulását okozza, illetve alkoholos májgyulladást vált ki. Naponta 80 grammot meghaladó alkoholfogyasztás esetén májzsugor alakulhat ki az esetek 20-30%-ában. Ez az alkoholmennyiség igen sokan elérik, és túl is lépik.
Mértékletes fogyasztás és kockázatok
Egészséges, megfelelően táplálkozó férfiaknál a mérsékelt ivás mennyisége napi 30 gramm, nőknél pedig napi 20 gramm fogyasztást jelent. Ez kifejezhető úgy is, hogy férfiaknak heti 21 "italegység" (kb. 210 g alkohol), nőknek heti 14 "italegység" (kb. 140 g alkohol) a megengedhető fogyasztás. Célszerű hetente két teljesen alkoholmentes napot tartani, ebben az esetben az előbb említett értékek férfiaknál 150, nőknél pedig 80 grammra csökkennek. 10 gramm alkoholt tartalmazó ital számít egy standard egységnek. Fontos megjegyezni, hogy az alkoholfogyasztás egyéni káros hatása számos tényezőtől függhet, mint pl. az általános egészségi állapottól, betegségektől, gyógyszerszedéstől, genetikai tényezőktől.
Különböző vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy az egészséges, 40 év feletti férfiaknál és a változó korban lévő nőknél napi kb. 10-20 gramm alkohol csökkentheti a szívkoszorúér-betegségek kockázatát: a kutatók ezekben a vizsgálatokban napi 1 dl vörösbor ivására utalnak. Ismert, hogy a vörösborban található, antioxidáns hatású polifenolok és flavonoidok megakadályozhatják a koleszterin lerakódását az erek falán. Ez továbbra sem jelent egészségügyi ajánlást. A nagyivás egyértelműen káros, de a mérsékelt alkoholfogyasztásról viták vannak. A szervezetünk fenntartásához nincs szükségünk az alkoholra.
Az alkohol hatása a szervezetre
Az alkohol hatása nem csupán a bevitt mennyiségtől, hanem annak felszívódási és lebomlási sebességétől is függ. A szervezetbe került alkohol felszívódásának sebessége több tényezőtől is függ, például az ital töménységétől, a gyomor teltségétől vagy éppen az ital szénsavtartalmától is. Közismert, hogy üres hassal hamar a „fejünkbe száll” az ital, a telt gyomor vagy éppen a zsírosabb ételek fogyasztása lassítja az alkohol felszívódását. A szervezetre gyakorolt hatás mértékét a véralkoholszint mutatja meg. Minél nagyobb ez az érték, annál erősebb ez a hatás.
KSH vs MVM data on gas consumption
Másnaposság és hosszú távú következmények
A másnapossággal járó fejfájást egy, a bomlás során felszabaduló molekula - az acetaldehid - okozza. Főként az alkohol vízhajtó hatása miatt a sokat ivó ember dehidratálódik, azaz kiszárad, ami akár kínzó fejfájáshoz vezethet. Ugyanez indokolja a szájszárazságot is, az összes többi tünetért - émelygés, levertség, kimerültség - már az alkohol lebontása során keletkező acetaldehid nevű vegyület felelős. Jó tudni, hogy a másnaposság tüneteit erősíti a nem megfelelő táplálkozás és a kialvatlanság is. Bár ez a kellemetlen állapot hamar elmúlik, az ajánlott mennyiség feletti alkoholfogyasztásnak számos hosszú távú, negatív hatása van. Rontja az életminőséget, sőt, meg is rövidítheti az életet. A legfontosabb tanács - mint máskor is - a megelőzés, azaz sose fogyasszunk annyi alkoholt, amely túllépné a mérsékelt mennyiség határát! Ám ha mégis így tettünk, akkor igyunk sok alkoholmentes folyadékot, például tiszta vizet, ásványvizet a kiszáradás ellensúlyozására. Érdemes lehet gyümölcsleveket iszogatni, mivel ezek a dehidratáció mellett a vércukorszint leesését is kezelni tudják.
Kalória és tápanyagok
Az alkoholos italokban valóban jelentős mennyiségű energiát találunk: 1 gramm alkohol 7,1 kcal-nak felel meg, azaz fél dl átlagos tömény ital akár 120 kcal energiát is jelenthet. A sör ráadásul még szénhidrátot is tartalmaz, így egy üveg energiatartalma 150-200 kcal között változhat. Ismert jelenség a középkorú férfiaknál a hastájékon jelentkező elhízás, amelyet leggyakrabban a sörfogyasztásnak tulajdonítanak, erre utal a sörhas, sörpocak elnevezés is. A rendszeres alkoholfogyasztóknál megfigyelték, hogy bizonyos vitaminok és ásványi anyagok esetén gyorsan hiány alakulhat ki, ezért erre már kisebb mennyiségű, de rendszeres fogyasztás esetén is figyelni kell.
Nemi különbségek az alkohol hatásában
A férfiak és a nők közötti számos különbség egyike, hogy a nők kevesebb alkohol fogyasztására is magasabb véralkohol-szinttel reagálnak és a szervezetükből is lassabban ürül ki - egyszerűen szólva a nők kevésbé bírják az alkoholt. A jelenség több okra vezethető vissza: a nők testtömege, és így a vérük térfogata is kisebb, emiatt ugyanannyi alkohol elfogyasztása magasabb véralkohol-szintet eredményez, mint a férfiaknál.
Az alkohol hatása az emberi szervezetre
Alkoholfogyasztási mintázatok és motivációk
Az alkohollal való viszonyunk alapvetően négyféle lehet: absztinens, aki soha nem iszik semennyit; mértékletes fogyasztó, aki az ajánlott határok között marad; nagyivó, akinek a fogyasztási mennyiségéből már komoly problémája lehet; alkoholbeteg pedig az, akinek az italozás befejezése olyan komoly problémákat okoz, hogy azok leküzdéséhez terápiára van szüksége. A legtöbben mértéktartónak gondoljuk magunkat az italozás terén, illetve biztosak vagyunk abban, hogy nem érhet minket egészségkárosodás. Azonban a tényleges mércét nem a szubjektív megítélésünk adja, hanem a szervezetünk élettani korlátai. Csak 18 éves kor után fogyasszunk alkoholt!
Ha változtatni szeretnénk egy szokásunkon, előtte fontos megértenünk, mi késztet minket arra. Az alkoholfogyasztás motivációja sokféle lehet, és az életkor előrehaladtával változhat is. Belső/pozitív megerősítésű, azaz fokozásos motiváció áll fenn, ha valaki elsősorban azért iszik, mert vágyik az izgalmakra és az intenzív élményekre. Az ilyen emberek általában impulzívak, könnyen barátkoznak és nyitottak a külvilág felé. A külső/negatív megerősítésű motiváció a konformitás alapú ivókra jellemző. Ők azok, akik sokszor a társaság unszolására isszák le magukat. Ha úgy érzi, hogy Önnél is fennáll a függőség veszélye, akkor kérje háziorvosa vagy pszichológus segítségét.
Gépjármű adásvételi szerződés minta
Az alkoholfogyasztás történelmi gyökerei Magyarországon
Az alkohollal kapcsolatos problémák, beleértve a direkt alkoholizmust már a középkor óta ismert volt Magyarországon. Korai feljegyzésként tanúskodik a Képes krónika II. Béla magyar király (1110-1141) esetéről, aki vaksága miatt fordult a kábítószerhez: „Miután az ország megerősödött kezében, borivásra adta magát. Udvari emberei hozzászoktak, hogy mindent megkaptak a királytól, amit részegségében kértek tőle, és amire a király kijózanodott, vissza már nem vehette.” A király - feltehetően alkoholizmusa miatt - fiatalon, alig 30 éves korában hunyt el. Négy évszázaddal később hasonló problémákról ír Forgách Ferenc erdélyi kancellár De statu rei publicae Hungaricae commentarii című művében II. János magyar király vagy ismertebb nevén János Zsigmond (1540-1571) története kapcsán is. János Zsigmond is korán, életének 31. évében hunyt el.
A 16. századtól kezdve maradtak fenn irodalmi alkotások, amelyek az alkohollal kapcsolatos veszélyekre hívták fel a figyelmet. Szenczi A. Pál református lelkész Részegesek Jajos Pohara címen írt prédikációt. Sokat foglalkoztak más korabeli egyházi emberek (így például Bornemisza Péter, Kulcsár György, Pázmány Péter) az iszákosság kérdésével, és több nagy úr, így II. Rákóczi Ferenc is mértékletes életmódjáról és az alkoholizmus elítéléséről volt ismert. Több országgyűlési törvény, határozat és törvényhatósági rendelet kiadásából lehet következtetni a betegség 17-18. századi elterjedtségére. A 19. század második felében új, hatalmas szeszgyárak létesültek országszerte és különösen Budapesten.
Az alkoholellenes mozgalmak és a 20. század
A 20. század elején szervezett formában megindult az alkoholizmus elleni küzdelem az orvosok és a társadalomtudósok részéről különböző egyesületek keretében. Ennek hátterében többek közt az állt, hogy Budapesten több előadást tartott a témakörrel kapcsolatban az alkoholfogyasztás radikális ellenzőjeként ismert Auguste-Henri Forel svájci pszichiáter, a zürichi elmegyógyintézet korábbi igazgatója. Forel tevékenységének köszönhető, hogy hamarosan létrejött a Good Templar-rend magyarországi szervezete. Az Alkohol néven külön folyóirat is indult a témakörrel kapcsolatos tudományos értekezések számára. Donáth Gyula (1849-1944), a Szent István Kórház ideggyógyászati osztályának főorvosa is vezető szerepet töltött be az alkoholellenes mozgalomban és megalakulása óta elnöke volt az Absztinens Orvosok Egyesületének.
A rövid életű 1919-es Tanácsköztársaság alatt teljes szesztilalmat vezettek be. Már a Tanácsköztársaság első napján, 1919. március 21-én, már az első napon bevezették Magyarország első és egyetlen teljes országos szesztilalmát. Kun Béláék a forradalom napján szigorúan betiltották az alkoholfogyasztást, szeszes ital árusítása és fogyasztása egyaránt tilossá vált, szigorú büntetésekkel. Az intézkedés célja a társadalmi rend és a munkakedv javítása volt egy háborús, forradalmi zűrzavar közepette. A szesztilalom alatt az állam államosította az alkoholkészleteket, és alkoholellenes propagandát folytatott, amely a szeszfogyasztást a társadalmi bajok forrásaként állította be. A tilalom azonban komoly gazdasági feszültségeket is okozott, különösen a bortermelő vidékeken. A Tanácsköztársaság hamarosan engedményeket tett: 1919 áprilisában a bor exportját engedélyezték, majd júliusban napi fél liter bor fogyasztását is megengedték a dolgozóknak. Ezzel a szesztilalom négy hónap után véget ért.
Stein Fülöp kutatásai szerint Budapesten a 20. század elején még egy a mértékletesen élő munkás is keresetének átlagosan 15%-át költötte szeszes italokra. A KSH Magyar statisztikai zsebkönyv '94 adatai szerint az 1994-es évben az alkoholra kiadott összeg a magyarországi munkásság évi jövedelmének átlag 18%-át adta ki. A két világháború közötti időben - ha korlátozott mértékben is - nem szünetelt az orvosok felvilágosító tevékenysége. A 20. század második felében a növekvő jólét az alkoholfogyasztás növekvését hozta, és ez fokozottan érvényes volt a fiatalkorú lakosságra is. Sajnálatos módon megállapítható, hogy Magyarország is ezen országok halmazába tartozott. Az 1970-es években például Budapest bűnügyi statisztikája szerint az összes fővárosi bűncselekmények 20-22%-ában alkoholos befolyásoltság volt a háttérben. Fontos adalék, hogy ugyanebben az időben az állami gondozásba vett gyerekek 30,8%-ánál a kiváltó ok a szülői alkoholizmus volt. Az igazi mélyrepülés az alkoholizmusban szenvedők számának a növekedésében az 1970-es, 1980-as években történt.
Magyarország az alkoholfogyasztás tükrében: statisztikák és valóság
Miközben az ezredfordulótól 2016-ig csökkent az egy főre jutó éves elfogyasztott alkohol mennyisége, az alkoholbetegek száma kiemelkedően magas maradt lakosságarányosan, amiből arra lehet következtetni, hogy valamivel kevesebben isznak, de aki iszik, az többnyire nem áll meg félúton. Miközben Magyarországon a lakosság jóval több, mint ötöde alkoholbeteg, az Európai Unióban ez az arány nem éri el a 10 százalékot.
Megdöbbentő adatok és a "Magyar paradoxon"
Világelsők vagyunk az alkoholfogyasztásnak tulajdonítható rendellenességek lakosságarányos számát illetően: a Magyarországon élők közel negyede szenved ilyen betegségektől, méghozzá úgy, hogy az adatsorokba a 15 évestől idősebbeket egészen az aggastyánkorig beleszámítják. Ezzel a teljesítménnyel megelőzzük a közhiedelemben nagyivónak tartott nemzetek egész sorát, köztük a briteket, az íreket, a németeket, az olaszokat és a franciákat, de egy iccényivel még az ezüstérmes Oroszországot is. Nemek szerinti bontásban még látványosabbak a magyar eredmények: a magyar férfiak több mint harmada, 36,9 százaléka szenved alkoholhoz köthető rendellenességben, szemben a nők 7,2 százalékával.
A magyarok az átlagosan megivott 11 literükkel az egy főre jutó fogyasztás listáján az első tíz helyezettbe sem férnek bele. Miközben Magyarországon fejenként átlagosan mintegy 11 liter tiszta alkoholt iszik a lakosság, a rangsort vezető Csehországban 14,2, Lettországban 13,2, Moldovában 12,85, Németországban 12,8 liter fogy fejenként évente.
A fő kérdés: hogy lehet az, hogy míg a magyar szeszfogyasztás nem tűnik kiugrónak, a májas halálozás nagyon is az? Az adatok szerint Németországban vagy Franciaországban 1-2 liter/fővel több alkohol csúszik le évente, mégis nálunk halnak meg többen cirrózisban. A megfejtés egyrészt a statisztika problémája, vagyis a „nem regisztrált szeszfogyasztás”: az otthon kotyvasztott pálinka, házi sör és bor, valamint a keleti és déli határszéleken még mindig jellemző csempészet. Márpedig az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint a világ teljes alkoholfogyasztásának 25,5 százaléka nem regisztrált forrásból származik. Magyarország esetében egy 2018. évi WHO-kiadvány 1,5 literre becsüli ezt az értéket. A másik ok a rossz minőség és a tömény szeszek vélhetően magasabb aránya. Nemcsak az a számít, hogy mennyit, hanem az is, mit és mikor iszunk. Idehaza minden negyedik férfi legalább alkalmanként iszik reggel alkoholt; magyar szemmel ez tehát nem valamiféle deviancia.
A kockázati csoportok és fogyasztási szokások
Az utolsó átfogó, teljes lakosságra vetített hazai kutatást 2019-ben végezték. Ennek eredményei szerint az előző évi (vagyis 2018-as) ivási magatartás alapján a férfiak körében az alkoholfogyasztók 12, míg a nők körében mindössze 1 százaléka tekinthető kockázatosnak, problémásnak. A felmérésben megkérdezettek körében mindezzel együtt lényegesen nagyobb volt azoknak az aránya, akik a kérdőíves felmérést megelőző hónapban legalább heti rendszerességgel fogyasztottak alkoholt, ez ugyanis a felnőtt lakosság negyedére - a férfiak 40, a nők durván 10 százalékára - bizonyult igaznak.
Antal Emese dietetikus szerint „A magyar fogyasztás éves szinten körülbelül 9,5 liter alkohol fejenként, ami naponta körülbelül 25 grammnak felel meg. Ez sajnos meghaladja a nemzetközi ajánlásokban megfogalmazott mértékletes szintet, ami legfeljebb napi húsz gramm alkoholt engedélyez.”
A magyarok, azon belül is a férfiak a sört szeretik a legjobban. A hazai kutatás eredményei szerint a 18-64 éves felnőtt lakosságban a legtöbben és a legnagyobb mennyiségben sört fogyasztanak, ezt követi a borivás. A tömény italok a borokhoz közel hasonló mértékben elterjedtek, de azokat kisebb mennyiségben fogyasztják. A férfiak - alkoholtartalmú üdítők kivételével - minden italfajtából nagyobb arányban, gyakrabban és nagyobb mennyiséget is fogyasztanak.
Az alkoholfüggők becsült száma és a halálozási adatok
Hogy körülbelül hány alkoholista él Magyarországon, azt nem könnyű megbecsülni. A hivatalosan nyilvántartott alkoholisták - azaz a pszichiátriai vagy addiktológiai kezelésen megjelentek - száma a Központi Statisztikai Hivatal 2015-ös összesítése alapján „mindössze” 15 683 fő, 2017-ben 15 292 fő volt. Ráadásul az érintettek 2/3-a nő volt, holott közismert a férfiak túlsúlya az alkoholisták körében. Ugyanakkor a témakörrel foglalkozó orvosok a valódi alkoholisták mennyisége ennek a sokszorosa. Zacher Gábor 2016-ban körülbelül 800 000 főre tette a magyarországi alkoholisták számát. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2014-es jelentése alapján Magyarországon a népesség 9,4%-a, azaz közel 1 millió ember mutatja az alkoholfüggőség jeleit. Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus 2025-ben 500.000 főre becsülte az alkoholfüggők számát Magyarországon.
Tóth Miklós, a szigetvári kórház addiktológiai rehabilitációs osztályának vezetője egy 2016-os beszélgetésben úgy nyilatkozott, hogy a magyarországi kórházakban kezelt embereknek körülbelül 60%-a alkoholista. Számításait egy korábbi felmérésre becsülte, amely szerint: „Az Országos Alkohológiai Intézetben korábban úgy számoltak, a kórházban fekvők 65 százaléka valójában alkoholista.”
| Forrás | Év | Becsült szám (fő) |
|---|---|---|
| KSH (nyilvántartott) | 2015 | 15 683 |
| KSH (nyilvántartott) | 2017 | 15 292 |
| Zacher Gábor | 2016 | ~800 000 |
| WHO | 2014 | ~1 000 000 |
| Kapitány-Fövény Máté | 2025 | ~500 000 |
Évente, a világon előforduló összes halálozás 5,9%-a (3,3 millió ember halála), a teljes betegségteher 5,1%-a, az alkoholfogyasztás káros hatásainak következménye. Az alkoholfogyasztással összefüggésben lévő éves halálozási számot nem könnyű meghatározni. Régóta ismert, a szakirodalom és a köznapi tapasztalat is bizonyítja, hogy vannak az alkoholfogyasztókra különösen jellemző halálokok. Ilyen például a májzsugor, a motoros járműbaleset, és az öngyilkosság miatt bekövetkezett halálozás. Ezekben az esetekben az alkoholfogyasztók részaránya kiemelkedően magas (csaknem domináns).
Súlyos népbetegségként élte át az alkoholizmus az ezredfordulót. Egy példája ennek, hogy 2005-ben mind a férfiak, mind a nők között Magyarországon haltak meg legtöbben alkoholos májbetegség miatt Európában. Hogy évente pontosan hány ember halála áll összefüggésben az alkoholfogyasztással, nehezen határozható meg. Egy tanulmány (2015) óvatosabb becslést közöl: Magyarországon (akárcsak Finnországban, Szlovéniában, és Dániában) az alkohol a felelős az évi összes haláleset legalább 10%-áért. A 2014-es 126.308 fő, 2015-ös 131.697 fős elhunyt számból ez kb. 12.600-13.200 főt jelent. A gyakran emlegetett illegális kábítószerek használói körében bekövetkező éves halálozás ennél sokkal alacsonyabb.
Magyarország tehát harmadik a fő alkoholfogyasztással összefüggő halálokban az EU-tagállamok között. Az uniós átlag mélyen a magyar érték alatt van. Az 1990 és 2020 között krónikus májbetegségekben és cirrózisban elhunytak 100 lakosra számított standardizált halálozási arányát nézve, Magyarországon ez 3303 májbetegséggel összefüggő halálozást jelent 2019-ben. A KSH már lát frissebb adatot is: 2021-ben 3575-en haltak meg valamilyen májbetegségben. Az alkoholfogyasztáshoz köthető halálozás 2013-at követően változatlanul magas maradt Magyarországon, a korábbi időszakot jellemző kedvező trend megtört. A májbetegséges mutató csupán egy a fontos jelzésértékű, összevethető adatok sorában: 200 körüli azon betegségek száma, amelyek valamilyen módon kapcsolatba hozhatók az alkoholfogyasztással.
A halálokoknál meg kell említeni például az öngyilkosság és az alkoholfogyasztás kapcsolatát: egyes számítások szerint alkoholfogyasztás után hétszeresére nő az elkövetés veszélye. Az alkoholfogyasztással kapcsolatba hozható öngyilkosságok arányát pedig 18 százalékra becsülik az összes eseten belül.
A társadalmi és politikai vonatkozások
Bár Magyarország hagyományosan a nagy alkoholfogyasztású országok közé tartozik, ahol az alkoholfogyasztás részét képezi az étkezési szokásoknak, a társas együttléteknek, az ünnepeknek is, „Magyarországon az alkoholprobléma - egy-két rövid időszaktól eltekintve - nem került a társadalmi és politikai érdeklődés középpontjába." Ennek megfelelően, más társadalmi problémákkal összehasonlítva - az alkoholprobléma kifejezetten az „alulkutatott” területek közé tartozik. Elekes Zsuzsanna, a Budapesti Corvinus Egyetem szociológiaprofesszora Alkohol és társadalom című tanulmányában még 2004-ben kiemelte: „Nem tudjuk milyen alkoholfogyasztási szokások, és a fogyasztás milyen veszélyeztető formái jellemzőek a magyar társadalomra. Nem tudjuk kik a mértéktelen fogyasztók, és miért lesznek azzá.”
A magyar állam kétarcúan áll az alkoholkérdéshez. Példa erre, hogy a második Orbán-kormány az otthoni pálinkafőzés 2010-es legalizációjával szembement egy konzervatív kormánytól elvárható szigorú drogpolitikával, pedig a kormány állítása szerint ellenzi a kábítószerek legalizációját, és a drogmentes Magyarországot tekinti céljának. Míg olyan kábítószerek, mint az LSD, a marihuána és az ecstasy illegálisak, addig az alkohol nemhogy legális, hanem a pálinka formájában való alkoholfogyasztás még a kormányzati politika által támogatott is lett. A legalizált otthoni pálinkafőzés egyúttal a feketegazdaságot is erősíti. Minden nagykorú ember ugyanis 86 liter pálinkát főzhet adómentesen, amit legfeljebb a legkeményebb alkoholisták tudnak meginni. A magyar adórendszer a söröket és a borokat pozitívan diszkriminálja a jövedéki adó és a népegészségügyi termékadó szempontjából a többi alkoholos italhoz képest.
Stratégia hiánya és a jövő kihívásai
Az alkoholfogyasztás és az abból fakadó negatív hatások mindenesetre világméretű problémának számít, olyannyira, hogy tavaly az alkoholizmus ellen világszerte küzdő Movendi nonprofit szervezet átfogó stratégiai lépéseket sürgetett a WHO 75. régiós tanácsán. Miközben a szervezet az adózási szabályok átfogó szigorítását sürgeti, a magyarországi adatokat magyarázhatja, hogy az országban nincs átfogó alkoholkezelési stratégia. A 2010-es években tapasztalható javulást visszavethette például, hogy a 2013-tól hungarikummá avanzsált pálinkát saját használatra (napi négy felesig) adómentesen is le lehet főzni.
Ahogy egyik szakértőnk fogalmaz: „Jó lenne, ha a döntéshozói szinten lenne valaki, aki kontrollálja ezt a fajta munkát, visszakérdez, pontosítást kér - de nincs. Nem létezik ma szakpolitika, amely az adatokra támaszkodna. Nincs alkoholstratégia, nincs programszerű prevenció, nincs semmi.”