A Kisapáti család és a veterán autók szenvedélye: Az Opel Torpedo és Puppchen Rüsselsheimbe vezető útja
A veterán autók világa tele van különleges történetekkel, ám kevés olyan magával ragadó akad, mint a Kisapáti család és az általuk felújított járművek sorsa. Szakmai körökben messze földön híresek a testvérek, akiknek birtokában számos matuzsálemi korú motorkerékpár és autó van. Kisapáti József a legrégebbi és a leghíresebb magyar veterán autósok egyike, Európa-szerte ismerik, több orgánumban szerepelt gyönyörű autóival. Különböző típusú veteránokat újít fel, s már a vasfüggöny leomlása előtt is szerepelt velük külföldön.
Az ezer kilométeres születésnapi utazás: Budapesttől Rüsselsheimig
Tíz évvel ezelőtt, 2011. június 20-án, hétfőn reggel 8 órakor, a Lánchíd budai hídfőjénél található „Nulla kilométerkőtől” indult útjára az akkor 100 éves Opel Torpedo, valamint az akkor 99 éves Opel Puppchen, hogy öt nap és több, mint ezer kilométer múlva hazaérkezzenek. A célállomás a rüsselsheimi Opel gyár volt, ahol annak idején készültek, és ahol mind a mai napig az Opel központja és legnagyobb gyára működik.
Az út terve egy évvel korábban, 2010-ben fogalmazódott meg. Az ötlettel akkor a Torpedo tulajdonosa, Keller László találta meg a magyarországi Opelt mondván mi lenne, ha a századik születésnapját méltó módon megünneplendő az Opel Torpedo 2011-ben saját „lábon” hazamenne. „Megcsináljuk!” - jött az azonnali válasz a cég részéről. Ehhez a vállalkozáshoz csatlakozott Kisapáti József, a veterán autók kiváló restaurátora az akkor 99 éves Opel Puppchenjével.
Az ezer kilométeres úton semmilyen technikai asszisztencia nem állt a két öreg Opel rendelkezésére, ha valami műszaki probléma adódott volna, azt helyben Kisapáti vezényletével kellett volna orvosolni. A Torpedo és a Puppchen az első napon Sopronig jutott el, majd Ausztrián keresztül folytatták az útjukat a német célállomásig. Természetesen mindenütt vidéki országutakon, az autópályákat és a nagyvárosokat messze elkerülve kisebb falvakon, városkákon át gurultak az autók.
„Az út során szinte lelassult a világ. Nem siettünk sehova, nem is igazán lehetett volna, hiszen ezek az öreg autók jó, ha lejtőn tudtak hatvannal menni. Gondtalanul lehetett gyönyörködni az elsuhanó tájban, a nyitott tetejű autókba bekiabáltak a madarak - veterán kabriózás volt a legmagasabb fokon.” A két öreg Opel hibátlanul viselkedett. Tankolni kellett csak őket, néha pótoltak egy kis olajat és és így minden a tervek szerint alakult.
Emberi erőforrás menedzsment: Knorr-Bremse és Mercedes-Benz esettanulmány
A veteránok az ötödik nap délutánján megérkeztek Rüsselsheim központjába a régi Opel épülethez, a cégalapító Adam Opel szobrához. Egy nagy álom teljesült azzal, hogy a 100 éves Torpedo és a 99 éves Puppchen születésnapi hazaútja sikerült. A hétvégén, június 25-26-án a Torpedo és a Puppchen a rüsselsheimi veterán autó találkozó díszvendége lett, és másnap, június 27-én, egy héttel a budapesti indulás után lépett be a Torpedo és a Puppchen és tulajdonosaik, Keller László és Kisapáti József a gyár területére és töltött egy napot az Opel saját veterán autós kollekciójának társaságában.
Az Opel Torpedo és Puppchen: Múlt és restauráció
A bordó a 100 éves, a kék a 99 éves Opel. Szinte megszólalásig hasonlítanak, külső szemlélő elsőre nehezen veszi észre a két autó közötti különbséget. A százéves Torpedo kétüléses, motorja 1600 köbcentis és 16 lóerős, tengelytávja egy kicsivel hosszabb, mint a Puppchené, amely viszont négyszemélyes és 1400 köbcentis 14 lóerős motor hajtja.
| Jellemző | Opel Torpedo | Opel Puppchen |
|---|---|---|
| Életkor | 100 éves | 99 éves |
| Szín | Bordó | Kék |
| Ülések száma | Kétüléses | Négyszemélyes |
| Motor lökettérfogat | 1600 cm³ | 1400 cm³ |
| Teljesítmény | 16 lóerő | 14 lóerő |
| Restaurátor | Kisapáti József | |
| Tulajdonos | Keller László | Kisapáti József |
Az Opel Torpedo története és felújítása
Németországból vásárolta a Torpedot, mely kifejezetten jó állapotban volt. Az autó történetéről keveset ismerünk. Német tulajdonosa, aki nagy veterán autó gyűjtő volt, elhunyt, a hagyatékot a fia gondozta, aki a veterán Opellel nem tudott mit kezdeni, ezért döntött az eladás mellett. Végül hosszas alku árán 22 évvel ezelőtt a veterán Opel Keller Lászlóhoz került. A Torpedo működőképes volt, de a motorblokkon volt egy repedés, illetve a tető vászon anyaga, valamint az ülések bőr borítása is alapos felújítást kívánt és végül az autó új fényezést is kapott. A Torpedo műszaki felújítását, illetve azóta a folyamatos karbantartását Kisapáti József végezte. A 100 éves Opel Torpedo eredeti formájában tündököl és kifogástalanul működik.
Az Opel Puppchen: Egy fészerből a rally pályára
Az Opel Puppchen - amely az első világháborúban tiszti autóként „szolgált” - egy magyarországi fészerből került elő pocsék állapotban. Kisapátinak ez volt az első igazi veterán autója, amelynek restaurálásával 1988-ban készült el. A Puppchen első hivatalos útja egy osztrák női veterán rally versenyre vezetett. Az autó azonban nem készült el időben. Kisapáti Jóska még a verseny előtti éjjel is a gyújtást szerelte, hogy reggel üzemképesen indulhasson el az autó. Felesége, Gyöngyi az osztrák határ előtt vette át a frissen elkészült autó volánját, s életében először vezetve az autót megnyerte a versenyt.
Mi lett VALÓJÁBAN az Opel Diplomat V8-cal?
A két öreg Opel rendszeresen jár külföldön és belföldön is hosszabb-rövidebb túrákra, hegyi futamokra például Szlovákiába, a Tátrába. Az autók nem múzeumi darabok, intenzíven használják tulajdonosaik. Átlagosan 3000 kilométert tesznek meg évente, amely duplája az egyébként kifejezett használatban lévő veteránok átlagos futásának. Az autók hatása az országutakon és a városi utcákon elképesztő, az emberek szinte nem hisznek a szemüknek, amikor a Torpedo és a Puppchen felbukkan valahol, mindenfelé megkülönböztetett figyelem és jó szándék, mosolygós arcok és lelkes integetés kíséri őket.
A Kisapáti fivérek szenvedélye és szakértelme
1996. július 23-án a Csongrád megyei Bordány faluszéli utcája a pöfögő csettegőktől hangos. Nagyjából így néztek ki a század elején épített automobilok: Laurint-Klementek, Maurer Unionok, Manták, Mercedesek, Fiatok, Steyerek. Persze ezt az összehasonlítást kikérik maguknak az öreg autók, s főképp a három Kisapáti fivér: István, Antal és József.
A családi história szerint az idősebb Kisapáti, az új iránt fogékony földműves 1925-ben megvásárolta élete első cséplőapparátját. A családi motormánia e dátumtól számítható. A gépek a háborút megúszták - a cséplőgépet mégsem lehetett bevonultatni! -, de az ötvenes évek elején, annak rendje módja szerint, a falu ezermesterét kuláknak nyilvánították. A büntetés az 1952-es év tavaszán teljes vagyonelkobzás lett. Elvették az R 35-ös Hof-fer-traktorukat s a Fordsont is, amellyel az akkor ötéves István már önállóan szántott. De egy év múlva már készen állt az alkatrészekből „házilagosan" összeszerelt másik traktor, s ennek már megkegyelmezett a kormányprogram. A Kisapáti-fiúk a változásokat ugyan nem értették, de az olajszagot s a gépek dübörgését megszerették.
Nyolcan vannak testvérek: négy fiú és négy lány. István és József autószerelő mesterek. Antal mezőgazdász, de ő is „felsőfokú autó-motor hobbis". Péter, a negyedik fiú rádió-tévé műszerész. Amikor a fotózás kedvéért a három szép autómatuzsálemmel végighajtanak az utcán, nem okoznak csődületet, hiszen a bordányiak jól ismerik a három fivér vasárnapot sem kímélő szenvedélyét. Vajon mennyire tisztelik ezt a különleges passziót a feleségek, akik maguk is vezetik e járműveket?
„Már megszoktam” - mondja Ilona asszony, István oldalbordája. „A motorokkal kezdte, s fokozatosan nőtt a gyűjtemény. De azt is mondd el - vág közbe a férje -, hogy a megismerkedésünkkor a faluban más fiúnak még nem nagyon volt motorja! Tényleg így volt!” - neveti el magát Ilona.
Gyöngyi, József élete párja két túra között szabja-varrja a korhű öltözéket, a kocsikra pedig a kárpitot. „Már az elején láttam, hogy menthetetlen eset Jóska is, de mentségére szolgáljon, hogy akkor már neki is volt motorja. Épp a fiunk születésekor cipelt haza egy rozsdás motorvázat. Lelkesen magyarázta, hogy ez egy nagyon régi motor, és meglátom, milyen szép lesz. Ez az ócskavas!” - gondoltam magamban...
Veterán és utánpótlás asztalitenisz
Ebből a roncsból „lett" a csodálatos, oldalkosaras 1901-es Laurint-Klement. Ezzel a járművel 1987-ben végigmentek a London-Brighton futamon. A versenyen csak az 1905 előtt gyártott járművek indulhatnak, s 1987-ben mi voltunk az elsők, akik a vasfüggöny mögül részt vettünk ezen - meséli István, aki az 1904-es Maurer Unionnal indult. A magyar zászló 1993-ban is lengett Angliában a Kisapáti fivérek kocsiján.
1978 óta sok versenyen szerepeltek, többek között Ausztriában, Németországban, Csehszlovákiában. A legutóbbi versenyről nemrég tértek haza: a Pozsony-Budapest távot tették meg az old-timerekkel. Büszkék arra, hogy még egy csavarhúzót sem kellett elővenniük!
Mindhárom testvér alapos szakirodalmi felkészültséggel végzi a járművek restaurálását, ügyelve arra, hogy csak odaillő alkatrészt használjanak. József annak idején az általános iskola takarékbélyegeiért antikváriumban vette meg azt a könyvet, ami a London-Brighton versenyről szól. Akkor határozták el, hogy egyszer eljutnak a szigetországba. Két évtizednyi szorgos munka után teljesült a vágyuk. Állítják, hogy az az igazi, ha mindent maguk csinálnak meg. A munkába már a harmadik motoros generáció is besegít.
Arra a kérdésemre, hogy mikor áll meg a tudományuk, mit nem tudnak saját kezűleg megjavítani, hosszú csend a válasz. „Csak a hengerfúrást nem mi végezzük” - mondja szerényen József. Bizakodással készülnek a számukra legcsodálatosabb pillanatra, amikor először sikerül beindítaniuk a motort. Persze, kurblival.
Az alföldi veterán gyűjtemények szerepe
Amikor bő negyven évvel ezelőtt veteránmotorok gyűjtésébe fogtam, egyik felfedezésem volt, mennyire gazdag a magyar Alföld régi motorokban. Csongrád, Bács-Kiskun, Békés megye tűnt az igazi eldorádónak. Nem lehet véletlen, hogy a korai nagy gyűjtemények is az Alföldön keletkeztek, mint Mezőkövesden a mezőgazdasági (Hajdú-Ráfis János), Bordányban a Kisapáti fivérek antikautó- és -motorkerékpár-kollekciója, Gyomaendrődön Sóczó Elek úttörő motorkerékpár-gyűjteménye, Békéstarhoson Virág Rafael házi kiállítása. Az alföldi emberekben mélyen gyökerezik a jó értelemben vett haszonelvűség, a „jó lesz az még valamire” hozzáállás.