Egy Autókereskedő Kalandjai: Üzlet, Szerelem és Váratlan Fordulatok
Szinte álomba ringatnak a gondolatok, de ideje visszacsúszni a kávézó lármás falai közé. Máskor megnyugtat körülöttem ez a zsongás, most inkább otthon lennék.
- Szia Jack! Ráérsz egy perce? - Hello! - távolról hallom a hangom.
- Meghívhatlak valamire? Egy kávét? Igyál még egyet!
- Kösz, de többet nem kérek. Mi újság? Általában akkor jönnek oda hozzám, ha valamit akarnak. Egyébként meg mindenki elvan a maga társaságával. Én is az enyémmel. Jó itt a kávé. Segafredo.
- Figyelj Jack! Remélem, te tudsz nekem segíteni. Még foglalkozol autókkal, ugye? - bólogatok, mire folytatja. - Na, egy kis pénz állt a házhoz, az asszony nem is tud róla - hehehe, nyögd már ki, mit akarsz - arra gondoltam, hogy lecserélem az öreg verdát.
A Golf VII levegőszűrőjének fontossága
- És, milyen kocsit szeretnél? - kérdezem kíváncsian, elvégre a beszélgetés átcsapott bizniszbe.
- Egy hatéves forma A6-ra gondoltam - hoppá, hoppá, ebből lehet, hogy üzlet lesz? -, valami sötét, ha lehet, fekete színűre. Az se lenne baj, ha be lenne sötétítve az ablaka. Mivel is foglalkozik ez a srác? Kidobólegény, ha jól emlékszem. Az egyik haveromnál dolgozik. Ezért kell a maffiózó kocsi?
- Három millát. Tudsz segíteni? Már néztem az újságban egy-két Audit, de egyik sem volt nyerő. Meg az a helyzet, hogy elég sürgős lenne. A sógorom megvenné az Opelt, de neki nagyon gyorsan kell, mert addig nem tud dolgozni.
- Szóval, nem kell beszámítani az Opelt? Lehet, hogy tudok segíteni. Tudok egy pont olyan autót, amilyenre vágysz.
- Rendben Jack, és kösz. Lekezelünk, aztán Hajasincs távozik. Mi is a neve? Valamilyen Tibi, ha jól emlékszem. Túl sok emberrel találkozom, hogy mindenkihez nevet tudjak rendelni.
Már csak az a kérdés; hogyan fogok én reggel kilencre utazóképes állapotba kerülni. A fiúk nem fognak örülni, ha kések. Mindegy, amíg nem biztos, addig nem szólok senkinek.
A pillanat varázsa elszállt, a szomszéd asztalhoz népes társaság telepszik. Hahotázva röhögnek egyikük éjszakai élménybeszámolóján. Felpillantok. Barna szempár keresztez egy pillanatra. Gazdája hullámos haja szűk trikójára bodorítva tűri az idő múlását a bárpultnál. Finom mozdulatokkal gesztikulál barátnőjével.
- Kérsz még valamit? - Kösz, nem - pillantok fel a mosolygós keblekre. A tálcára helyezek egy kétszázast. Gömbölyű hátsóján egy cérnaszál vibrál. Követve lecsippentem, miközben a Barnaszemű újra rám pillant.
- Bocsika! - Van még egy sisakod, Jack? Most végzek, nem vinnél haza? Már ha van annyi időd, hogy átöltözzek, és netán a belváros felé mész. Nem arra megyek, de ez lényegtelen. Túl jó segge van ahhoz, hogy most busszal menjen haza. Lomposka, légy már laza! Barnaszemű ráér legközelebb, ha lesz legközelebb.
- Persze, persze. Pont a belváros felé megyek. Vajon csak azt akarja, hogy hazavigyem, vagy a fuvarnak az ára, hogy meghívjon egy numerára? Rögvest kiderül. Jackey fiú, nem kéne sietned? Holnap indulsz Horvátországba, készülődés még sehol, ráadásul össze kell hozni ezt az Audi bizniszt. Na mindegy. Hosszú még ez a nap. Megnézem az órát a mobilon. Fél kilenc.
- Hello Jack, minden rendben?
- Minden oké Szexpír, reggel indulunk, ahogy megbeszéltük.
- Mindenki alig várja a holnapot, hogy vígan köszöntsünk az Útnak jó napot.
- Állj meg Szexpír! Miniszoknya maradt. Jól áll neki a melle, meg a sötét napszemüveg is rövid haján, gondolja tán Lomposkám kaján. Kiveszem a bőrtáskából a pótbukót, segítek felvenni. Paripámra pattanok, kényelmesen elhelyezkedek az alacsony ülésen, utasom hozzám simulva megfogja mellemet. Fogdoss csak, én is mindjárt megfogdoslak! Az 1100-es Shadow engedelmesen beröffen, a kéményekből előtörő hangorkán megrezegteti a teret. Töf-töf, gazdi, indulj már! A V2-es lassú hangja mélyen messze száll, mikor kipöfögünk a főútra. Lábam az előretolt lábtartón pihentetem. Kíváncsi tekintetek kísértenek.
Egy szűk utcán visszaengedem a gázt. Az el nem égett benzin hangos durrogásokkal jelzi létét. A gyalogosok sokkoltan ugrálnak a járdán. Bárgyú arcokon riadt tekintetek; visszakapott fejeken döbbenet; harckocsi a belvárosban? Tükörben látom; Szilvinek tetszik a móka.
Négyemeletes ház előtt állunk meg. Szilvi arca ragyog, mikor miniszoknyája alól bugyija rám mosolyog.
- Jack, ez isteni volt! Na, azért ennyiből még nem sejtheted. Persze, persze.
- Az előbb nem kértél kávét. - E forró feketére való meghívásnak úgy érzem, heves udvariatlanság lenne a részemről, ha ellenállnék a kísértésnek, hogy… szóval menjünk már, ha nem akarod, hogy a szomszédok is az ablakban üssék el a napot - mutatok az üvegnek nyomott orrokra, mire gyorsan eltűnnek. Mi is felszívódunk a lépcsőházban.
- Két hónapja bérlem ezt a lakást, végül is frankó, csak a kíváncsi szomszédok mennek néha az agyamra - hadarja, majd beljebb tessékel. Tudom, tudom, én is laktam panelban. A nem kívánt reggelekbe csempészett WC zuhogások megtörik a hajnali köd ablak páráján áttűző napfelkelték bíborvörös csendjét.
Megy előttem balra. A fekete mini lebbenve veri formás farán az ütemet. Megkívánom. Konyhaasztalon kávéfőző, letekeri. Most én simulok hozzá hátulról. Nyakára lehelek egy csókot. Nem húzódik. Kitapogatom csípője lágy ívét, majd finoman megmarkolom a melleit. A pompás idomok táncolva feszítenek a melltartóban. Halkan felsóhajt, mikor kiszabadítom őket fogságukból. Masszírozásomtól a bimbók hegyesen meredeznek. Meg akar fordulni, de nem engedem. Derekára sodrom a szűk szoknyát. Egyik kezem mélyíti bugyija vágását. Kellemes nedves melegség fogadja középső ujjam a szőrpamacs alatt. Úgy duzzad a csiklója, mint a Lomposka, akit tomporával döfköd. Nem kell bíztatni, nagyon szűk már a nadrág. Körte alakú félgömbjei mögé nyúlva türelmetlenül gombolni kezdi nadrágom. Ügyetlenebb, mint én voltam a cicifix kapoccsal, no meg övem is megnehezíti a helyzetet. Segítek hozzáférni Lomposkához, bokámig tolom a nadrágot.
Hangosan felnyög, mikor ujjam a hüvelybe mélyesztem. Hú! Könnyen becsusszan két, majd három ujjam is. E nedves hely már régen volt szűz, talán ezért nem szűk. Mohón szopja ujjam nedveit, mikor szájába nyomom. Ezt nekem is meg kell kóstolnom!
Felsőtestét előrenyomom, míg súlyos mellei el nem érik az asztal lapját. Leguggolva benyalok a forró punciba. Tiszta libabőr ez a nő! Könyörögve néz hátra. Na jó, ha Lomposkát akarod, hát most megkapod! A körtéket szétfeszítve finoman beillesztem a bejárathoz vöröslő makkom. Türelmetlenül lökné hátra csípőjét, de erősen lefogom. Lassan egyre beljebb tolom a kópét.
A kávéfőző nagy csattanással landol a járólapon, ahogy Szilvi szétterül az asztalon. Egymásra pillantva felnevetünk. Kicsit remeg széttárt lába. Ki-be, ki-be; dolgozik a csípőm, ideje gyorsítani. Mikor beérek, mindig felhorkan. Aztán egybefüggően sikoltozni kezd a géppuskaütemnél. Szilvi orgazmusától vakolat reped, szomszéd eped. Kíváncsi fülek terülnek a vékony falakra.
Mielőtt én is elélveznék, kirántom Lomposkát, aki hosszú ívben Szilvi hátára köpi feszített terhét. Hangos zihálásunk zene a konyhában, a panelház megkönnyebbülve folytatja délelőtti megszokott ritmusát. Ondócsepp cseppen a padlón.
Elvették a forgalmiját, mert HÓKOTRÓVÁ ALAKÍTOTTA AZ OPELJÉT - CE Sztori
- Ez nagyon jó volt. Eltűnik a fürdő irányába. Én férfi módra megtisztítom magam kéztörlő papírral, magamra húzom farmerom. Ideje lenne menni. Most jönnek a kínos pillanatok, ha nincs szerencsém. Szilvi csak pár hete dolgozik a kávézóban, nem ismerem különösebben. Felveszem a kávéfőzőt.
- Nem tört össze? Akkor most már tényleg főzőm azt a kávét - hallom hangját mögöttem. - Gyere, ülj ide - mutat mellé, miközben beönti a vizet. Formás lábai még mindig kívánatosan hatnak rám. Kár, hogy már tíz óra van. A fehér blúz és a fekete mini makulátlanul áll rajta. Mintha most érkeztünk volna.
- Figyelj Jack - kezdi, miközben beleszürcsölünk a kávéba. - Kérsz? - rázom a fejem, mire folytatja, mélyet szívva a füstből. - Hallottam, hogy nem az a típus vagy, aki szereti az állandó barátnőt - milyen finoman fogalmaz. - Ne ijedj meg, nem akarok semmit tőled, sőt arra kérnélek, maradjon kettőnk közt e röpke óra. Tudod, van barátom, a Havasi Feri. Találkoztál már vele? Nem? Kár, jó fej, szeretjük egymást, de mivel ő Sopronban dolgozik, így jó, ha két-három hete hazajön Fehérvárra.
- Jó fej vagy Szilvi! Kár, hogy nem mindegyik nő ilyen. Megmondom őszintén, hogy utálom a szeretkezések utáni magyarázkodást, ha mindkét fél sejti, hogy csak futó kaland volt, ami megtörtént. Miért kell állandóan bonyolítani az életet? Megvolt, jó volt, kész, mindenki megy tovább a maga útján. Ki tudja, mikor sodor össze újra a sors? Most tényleg mennem kell. Kösz a kávét. Aludjál egy nagyot. Puszit nyomok az arcára.
- Azért, ha újra együtt támad kedved kávézni, szóljál, oké, Jack?
A fekete Honda büszkén vár a ház előtt. A 8-as kerülőút felé veszem az irányt. A városszéli autókereskedések békésen terülnek egymás mellett. Megállok az egyik előtt. Színes zászlócskák kifeszített kötélen egy kupola felett. Mindenfelé figyelemfelkeltő reklámok. Robi a bejáratnál támaszkodik piros-fehér Suzuki GSX-R 1000-én. Mellette egy 1300-as Hayabusa.
- Szépek a mocik, mi? Versenyzünk egyet, Jack?
- Én motorozok, nem versenyzek Robi fiú.
- Ja, bújj be!
Bemegyek a könnyűszerkezetes irodába. A polcon serlegek, a falon oklevelek. A sok trófea büszkén hirdeti Solymosi Albert elért előkelő helyezéseit a különböző harcművészeti versenyeken. Albi pénzt számol. Vele szemben pocakos pali izzadtan nézi a köteget.
- Rendben uram, köszönjük a vásárlást. A kollega máris átadja az autót. Robi! Itt van a fehér Renault Mégane kulcsa, meg a papírjai, légy szíves segíts az úrnak!
A pénzköteg eltűnik a páncélban. Albi rám néz, vigyorog, mint Marlon Brando fénykorában. Éles tekintetű, barna szeme állandóan éberen cikázik környezetén. Mint aki folyamatos pörgésben van. Rövid sörtehaját széles állkapocs zárja.
- Szevasz Csopper Dzsekk. Mi újság? Hoztál valamit nekem? Mikor rám néz, mindig elkapja fejét, mintha idegesítené ábrázatom, pedig nem az a típusú fickó, aki könnyen zavarba hozható.
- Szia Albi! Most nem hoztam semmit, inkább vinnék, ha van mit.
Magához ránt, tréfásan gyomron öklöz.
- Te sem vagy a régi, mi? A Golfért mondtam már, hogy három-felet adok, többet nem.
- Három-félért odaadom motor nélkül, ne röhögtess. Mi van az Audival?
- Gyere Csopperkém. Csak nem kapásod van?
Az épület mögött fekete kombi Audi A6 17”-es kerekekkel. Igyekszem palástolni meglepetésemet.
- Itt a gép. Nemrég hoztuk. Pesti haver számította be. Még arra sem volt időnk, hogy lemossuk. Gyanakodva sétálom körbe az autót.
- Hiába nézed, nem volt törve. Gyönyörű a gép, ugye? Fólia nincs. Még jobb is. Talán nem maffiózók használták. Beülök. Kicsit kopott a kormány, meg a pedálok sarka, de nem veszélyes. A 136 ezer kilométer kicsit kevésnek tűnik. Bőrülés, meg automataváltó nincs, de ezt nem is mondta a srác. Parasztvakító, régi fajta CD táras Blaupunkt magnó. Nem nagy durranás. Legalább gyári zene lenne. Az viszont jó, hogy digit klímás. Beindítom a 140 LE-s motort. Kinyitom a motorháztetőt.
- Szép, mi? A haver mondta, az öreg, aki bevitte cserére, majdnem megsiratta. Láttad már az alufelniket? Van benn riasztó, immobiliser, 2 gyári kulcs. Mit akarsz még. Apám, patent a gép.