Az átlagos élelmiszer-fogyasztás és élelmiszerpazarlás Magyarországon: Statisztikai áttekintés
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) immár nyolcadik éve vizsgálja a hazai háztartások élelmiszerhulladék-termelését. A 2024-es felmérés eredményei alapján biztató javulás tapasztalható: 2016-hoz képest harmadával kevesebb élelmiszert pazarolunk. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) felméréseiből az is kiderül, hogy az egy átlagos magyar által elfogyasztott élelmiszerek mennyisége folyamatosan nő: 2010-ben egy átlagos magyar 286 kiló élelmiszert fogyasztott, 2018-ban viszont már 321 kilót. A mért fogyasztásban nincsenek benne az italok (szeszes és alkoholmentes egyaránt) és a nem súlyra mért termékek, például a tojás, de a növekedés ezeknél is hasonló mértékű, több mint 10 százalékos. És benne van a pakliban, hogy ennek a fogyasztásnak egy része valójában a kukában landolt, nem ettek meg belőle minden falatot.
Az élelmiszerpazarlás helyzete és csökkentése Magyarországon
Míg nyolc éve fejenként évente átlagosan 33,1 kilogramm élelmiszer került a kukába feleslegesen, mostanra ez a mennyiség 21,5 kilogrammra csökkent. A javuló eredmény ellenére a lakossági élelmiszerpazarlás továbbra is jelentős: évente 206 ezer tonna. A 2024 novemberében és decemberében zajló felmérés során 260 háztartás, több mint 700 fogyasztójának adatait összesítette a kutatás. Az eredmények szerint egy magyar évente átlagosan 59,7 kilogramm élelmiszerhulladékot termel, amelynek 36%-a megelőzhető lenne, azaz pazarlás. Ez a mennyiség 380 ezer ember egy éves ellátására lenne elegendő, értéke közel 160.000 Ft felesleges kiadás évente egy négy fős család esetében.
Az Európai Unióban képződő élelmiszer-hulladékmennyiségből Magyarország 1,8 millió tonnával részesedik, ami csaknem félmillió ember élelmiszerszükségletét fedezné. Az EU hulladék-keretirányelvének idei módosítása alapján 30%-kal kell mérsékelni a háztartásokban keletkező élelmiszerhulladékok mennyiségét a 2021-2023 közötti időszak átlagértékéhez képest. Az élelmiszer-hulladék ráadásul az egyik legnagyobb szén-dioxid-termelő is, világszinten a legnagyobb országok kibocsátásával vetekszik.
A leggyakrabban elpazarolt élelmiszerek és az okok
A leggyakrabban elpazarolt ételek listája évek óta nem változott, még mindig a készételek vezetik (8,7 kg/fő/év), ugyanakkor ez a 2016-os értékhez képest 4,5 kilóval csökkent. A lista második helyén a zöldségek és gyümölcsök vannak fejenkénti 4,5 kg-os mennyiséggel, a harmadik helyre 2024-ben is a pékáruk kerültek (2,8 kg/fő/év). A pazarlás leggyakoribb okai között az elfeledett, megromlott élelmiszer és a túlzott bevásárlás vagy főzés szerepelnek.
Szeptember 29-e az élelmiszerpazarlás elleni világnap, amely jó alkalom arra, hogy mindenki átgondolja élelmiszerpazarlással kapcsolatos szokásait, és felmérje, hol tudna még változtatni. A célkitűzés eléréséhez a mostani eredmények fontos lépést jelentenek, de további erőfeszítések szükségesek. A felelős magatartás azért is fontos, mert az EU hulladék-keretirányelvének idei módosítása alapján 30%-kal kell mérsékelni a háztartásokban keletkező élelmiszerhulladékok mennyiségét a 2021-2023 közötti időszak átlagértékéhez képest. Az élelmiszerpazarlás tendenciájának vizsgálatához már elindult a jelentkezés a 2025-ös felmérésre, amelyhez a Nébih várja a csatlakozni kívánó háztartásokat.
Kormányzati intézkedések és tanácsok a pazarlás ellen
A fogyasztás bővülése mellett is sikeresek az élelmiszer-pazarlás elleni kezdeményezések Magyarországon - mondta az Agrárminisztérium (AM) élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitkára Budapesten, az élelmiszer-pazarlás elleni világnap alkalmából tartott sajtótájékoztatón. Erdős Norbert a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) adataira hivatkozva üdvözölte, hogy a belföldi háztartási élelmiszer-hulladékmennyiség fejenként 68 kilogrammról 65 kilogrammra csökkent 2016 és 2019 között. Ez még mindig jelentős, ám az uniós átlag ennél is több, meghaladja a 70 kilogrammot, a leggazdagabb tagállamoké a 130 kilogrammot is. Az államtitkár szerint a kormányzati kezdeményezésre létrehozott, idén 5 éves
Erdős Norbert szerint némi körültekintéssel is meg lehet előzni, hogy az élelmiszerek a szemétbe kerüljenek. A hűtőszekrényben például megfelelő beállítást, a zöldségek és gyümölcsök számára pedig megfelelő helyet kell választani. Vásárláskor érdemes a magyar kínálatot keresni, hiszen a távolról szállított termények érési folyamata teljesen más, a fölösleget pedig el lehet adományozni. Az élelmiszer-pazarlás elleni világnap az ENSZ kezdeményezésére jött létre. A gyártóknak és a kereskedőknek a hatékony nyomon követés segíthet abban, hogy a termékeket a felhasználhatóság határain belül tudják értékesíteni ezzel is csökkentve az élelmiszerhulladék mennyiségét. A precíz nyomon követés számos előnnyel jár a vállalkozások számára.
Élelmiszer-fogyasztási szokások és az elhízás összefüggése
Az élelmiszer-fogyasztás növekedése akár jó hír is lehetne, a 2010-es évek elején a gazdaság még válságban volt, a munkanélküliség 10 százalék fölött állt (mára 3,5 százalékra csökkent), és a lakosság negyede-harmada élt súlyos anyagi nélkülözésben (mára kevesebb, mint tizede). Halmy Eszter, a Magyar Elhízástudományi Társaság ügyvezető elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy manapság a kontinensen napi ötszáz kalóriával többet fogyasztanak az emberek, mint negyven éve, és több mint öt óra ülőmunkát végeznek, ráadásul 42 százalékuk inaktív. Mindez már önmagában elég az elhízás kialakulásához. Magyarországot sajnos "Európa legkövérebb népeként" is emlegetik.
Sajnos a KSH adataiból az látszik, hogy az elmúlt években nem (vagy legalábbis nem csak) a szegényebb rétegek élelmiszer-fogyasztása nőtt. Ha a háztartásokat sorba állítjuk az egy főre jutó bevételük szerint, akkor a lakosság felső tizedének élelmiszer-fogyasztása az átlagnál sokkal jobban, fejenként 50 kilóval nőtt nyolc év alatt. Eközben a legalsó jövedelmi tizedben csak 42 kilóval nőtt az élelmiszer-fogyasztás, a második és harmadik tizedben pedig még kevesebbel. Ehhez hozzátartozik, hogy az alacsonyabb egy főre jutó jövedelemmel rendelkező háztartások népesebbek, egyebek mellett mert ezekben több gyerek él. A gyerekek élelmiszer-fogyasztása pedig alacsonyabb, mint a felnőtteké. Amúgy a gyermekes háztartásokban mindössze 3 százalékkal nőtt a fogyasztás nyolc év alatt, fejenként évi 215 kilóról 222 kilóra, míg a gyermektelen háztartásokban 17 százalékkal, 336 kilóról 392-re.
Az élelmiszer-fogyasztás minősége és a jövedelmi különbségek
A táplálkozás esetében természetesen nem csak a mennyiség fontos kérdés, hanem a minőség is, sőt. Az élelmiszer-fogyasztás szerkezete enyhén szólva nem mondható egészségesnek, különösen a szegényebb rétegek esetében. A legalsó jövedelmi tizedben például fejenként mindössze 32 kiló gyümölcsöt ettek az emberek egész évben, a legfölső tizedben ezzel szemben 75 kilót. A különbség akkor is hatalmas, ha szem előtt tartjuk, hogy az alsó rétegekben több gyerek él, mint a fölsőkben.
A legalsó rétegben az élelmiszer-fogyasztás közel harmadát gabonatermékek, főleg pékáruk és rizs teszik ki, elsősorban kenyér. A kenyérfogyasztás az összes jövedelmi rétegben fejenként 33-36 kiló között alakult - csak épp a tehetősebb rétegekben azon túl több halat, húst, gyümölcsöt ettek. A zöldségek és a burgonya szintén minden jövedelmi rétegben nagy részét tette ki a fogyasztásnak - az alsóbb rétegekben hangsúlyosan burgonya formájában.
Infláció és vásárlóerő: a háztartások pénzügyi helyzete
Bruttó átlagkereset, nettó átlagkereset, medián kereset. Statisztika szerint mind folyamatosan nő, mégis úgy érezzük, egyre nehezebben jövünk ki a havi fizetésünkből. Ez nem is csoda, mert valójában a bérünk reál értéke rohamos léptékben csökken még a folyamatos béremelések mellett is. 2023. januárban 7,6%-kal, februárban 19,6%-kal, márciusban és áprilisban 6,9%-kal csökkent a pénzünk vásárlóereje.
A mostanában sokat hallott infláció erősen dolgozik rajta, hogy ne érezzük magunkat túlságosan komfortosan. Hiába adnak a munkáltatók béremelést, ha közben a boltokban drágábban tudunk hozzájutni a fogyasztási cikkekhez. A KSH legfrissebb adatai szerint a fogyasztói árak 2023-ban jelentős mértékben nőttek.
Az élelmiszerárak drámai emelkedése
Nehéz kiválasztani, melyik szektor árainak emelkedése fáj a legjobban, de talán az élelmiszer az, amire biztosan mindenki költ. A diagrammból jól látható, hogy 1 év alatt igencsak jelentős mértékben nőttek az árak.
| Élelmiszer kategória | Áremelkedés (1 év alatt) |
|---|---|
| Liszt (lisztes áruk) | 53% |
| Kenyér | 48,6% |
| Tejtermék | 41,4% |
| Tojás | 40,1% |
| Vaj | 35,6% |
| Péksütemény | 33,3% |
| Tészta | 30,4% |
| Tej | 36,7% |
| Sajt | 23,3% |
A háztartási energia árai sem voltak szégyenlősek. „Természetesen” a tartós- és egyéb fogyasztási cikkek ára sem csökkent, sőt. Sovány vígasz ugyan, de ha csak az elmúlt hónaphoz képest nézzük a változást, akkor azt láthatjuk, hogy a fogyasztói árak átlagosan „csak” 0,3%-kal nőttek. Az emelkedés mértéke is csökkenni látszik: 2023. márciusban 25,2%-kal, áprilisban 24%-kal, májusban 21,5%-kal nőttek. A júniusi adatok is - 20,1% - ezt a tendenciát követik.
Tulajdonosi vélemények a Galantról
A magyar árszínvonal sokkal magasabb, mint a lengyel és a román, ez az oka annak, hogy a vásárlóerő-paritáson számolt fejlettségi, jóléti mutatók összeértek. Idehaza különösen az élelmiszerek árszintje magas, immár az uniós átlag feletti - derül ki az Eurostat adataiból. A magyar háztartások fogyasztása az európai uniós átlag 70%-án állt 2023-ban, ezzel az utolsó helyre csúszott vissza a rangsorban.
Kiadások és jövedelmek: a megélhetési szintek
Az összes háztartás átlagában 2018-ban az egy főre jutó összes személyes célú kiadás 1 millió 223 ezer forint volt, a 2,8 százalékos infláció mellett a fogyasztás reálértéken 7,5 százalékkal nőtt az előző évhez képest. Az alapvető, létfenntartással kapcsolatos kiadások aránya a válságot követő években volt a legmagasabb, 60 százalék körüli, ami a gazdasági teljesítőképesség és a jövedelmek növekedésével párhuzamosan mérséklődött. 2018-ban a megélhetésen túlmutató, nem alapvető tételekre (kultúrára, szórakozásra, hírközlésre, vendéglátásra stb.) kiadott összegek aránya az összes kiadáson belül 44,3 százalékra emelkedett, ez 4,7 százalékponttal több, mint a 2012-ben mért negatív rekord (39,6 százalék).
Szóval a helyzet általánosságban javult, de az alsó rétegekben továbbra is a puszta létfenntartás viszi el a kiadások nagy részét. A legalsó tized háztartásaiban fejenként 519 ezer forintot költöttek 2018-ban, ebből lakhatásra 124 ezer ment, élelmiszerekre pedig 161 ezer, vagyis havi 13 416, napi 447 forint jutott átlagosan a legszegényebb egymillió ember élelmiszer-fogyasztására.
A legalsó tizedekben amúgy nem csak olyan luxuskiadásokra futotta alig, mint a szórakozás, az egészségügyi kiadásokra sem maradt sok pénz: az első tized háztartásaiban fejenként 18,5 ezer forint jutott ilyesmire egész évben, abból is 13 ezer forint gyógyszerekre ment el. Hálapénzre aztán már végképp nem futotta a jelek szerint, ebben a rétegben csak fejenként 805 forintot adtak ki erre - az országos átlag amúgy 3800 forint volt, a legfölső tizedben 7700 forint. A legtehetősebbek összesen fejenként közel 120 ezer forintot költöttek az egészségükre.
A jövedelmek és az elégedettség
Ami a bevételi oldalt illeti, a kormány nem győzi lépten-nyomon hangsúlyozni, hogy nőnek a keresetek, csökkennek az adók, mindenki egyre többet tud a tejbe aprítani. Ezt természetesen (legalábbis részben) alátámasztja a KSH felmérése, amely nem adminisztratív adatok alapján, hanem a lakosság megkérdezésével készült. 2018-ban országos átlagban évi 1 millió 432 ezer, havi 119 ezer forint volt az egy főre jutó jövedelem (ebben minden benne van a fizetésektől a nyugdíjakon át a szociális juttatásokig - elosztva az összes emberre, beleértve a gyerekeket). Ez az inflációt is figyelembe véve 7,2 százalékkal több, mint a megelőző évben.
A jelek szerint a lakosság nem érzi annyira a sikereket, mint a kormány. Tízes skálán (ahol a 10-es érték a legjobb) a magyarok 2019 elején (amikor a KSH a felmérést készítette) átlagban csak 6,33-ra pontozták az élettel való elégedettségüket, rosszabbra, mint 2018 elején. A mutató egyébként 2013 és 2017 között 6,1 körül stagnált. Ha csak a pénzügyeket nézzük, az emberek alacsony elégedettségét jól magyarázza, hogy az átlagos jövedelem még 2018-ban sem érte el az átlagos megélhetéshez szükségesnek tartott összeget.
A KSH ugyanis arra is rá szokott kérdezni, a háztartásokban havonta és fejenként mennyi pénzt tartanának szükségesnek, a nagyon szűkös, a szűkös, az átlagos, a jó és a nagyon jó megélhetéshez. Mint említettük, 2018-ra átlagosan havi 119 ezer forintos egy főre jutó jövedelemről számoltak be a magyar háztartások. Azonban az átlagosnak vélt megélhetéshez 2018 elején a megkérdezettek összességében 121 ezer forintot tartottak szükségesnek, 2019 elején pedig már 130 ezer forintot mondtak. Így vagy úgy, a tényleges és az elvárt jövedelmeket összeolvasva a magyarok bizony a saját elvárásaikhoz képest szűkösen élnek. A helyzet azért javul, a 2010-es évek elején a tényleges egy főre eső jövedelem még messze volt az átlagos megélhetéshez elvárttól, 2018-ban már majdnem elérte (legalábbis, ha a 2018 eleji megkérdezéshez viszonyítjuk).
Még ennyire sem rózsás a kép, ha az elvárt bevételeket jövedelmi tizedek szerinti bontásban nézzük. Minél magasabb ugyanis egy háztartás jövedelme, szubjektíven annál több pénzt tartanak benne szükségesnek az egyes megélhetési szintekhez. Még a 2018 elején felvett megélhetési szintekhez viszonyítva is az a helyzet, hogy csak a három legfölső tizedben (vagyis a lakosság legtehetősebb harmadában) éri el a jövedelem az átlagos megélhetéshez szükségesnek tartott értéket. A lakosság közel fele a szűkösnek ítélt szint környéki, vagy az alatti bevételből kénytelen gazdálkodni: A legrosszabb helyzetben a legszegényebb tized háztartásai vannak, ezekben nemhogy a szűkös megélhetéshez elvárt jövedelem nincs meg, a nagyon szűkös szint elérése is távoli álom: az egy főre eső havi jövedelem ebben a rétegben 36 ezer forint, a nagyon szűkös megélhetés szintjét 2018 elején 43 ezer forintra lőtték be a megkérdezettek, 2019 elején már 50 ezer forintra. Annyira egyébként a legfölső tized sem lehet elégedett a helyzetével, a jövedelem itt épp csak átlépi a jó megélhetéshez elvárt szintet, a nagyon jó megélhetésé viszont még közel sincs meg.
Globális élelmiszerpazarlás és környezeti hatások
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint az emberiség a megtermelt élelmiszer egyharmadát elpazarolja. Ez évente körülbelül 1,3 milliárd tonna élelmiszer-hulladékot jelent. A legnagyobb mértékű pazarlás a mezőgazdaságból, a termelési fázisból származik, ahol évente átlagosan 500 millió tonna élelmiszer-hulladék keletkezik. Az élelmiszerboltok, az éttermek és a háztartások felelősek a globális élelmiszerpazarlás 35%-áért.
A globális élelmiszer-termelő rendszerek az üvegházhatású gázok kibocsátásának akár 30%-áért is felelősek. Ennek egyharmadát az élelmiszer-hulladék teszi ki. Ez nagyrészt a hulladéklerakókban végzi, ahol bomlása során metánt termel. A globális élelmiszer-termelés használja el a legtöbb vizet. Ennek fényében minden élelmiszer kidobása egyben vízpazarlást is jelent. A globális mezőgazdasági területek mintegy 28%-át, azaz körülbelül 1,4 milliárd hektárt használunk a később általunk elpazarolt élelmiszerek előállítására. Az élelmiszer-pazarlás környezetre gyakorolt szörnyű negatív hatásai mellett a gazdaságra is hatással van. Nehéz nem elkeseredni a fenti statisztikák láttán, de nem a felelősök keresésére kell összpontosítanunk. Hiába fejlődik folyamatosan civilizációnk és a technológia, egyszerűen nem tudjuk kivitelezni, hogy a teljes élelmiszer-ellátás a lehető leghatékonyabb maradjon. Fontos, hogy most egyesítsük erőinket, és indítsuk el a pozitív változást. Persze, a mezőgazdaság, a betakarítás utáni kezelés és a tárolás forradalmasítása időbe telik.
Megoldások a háztartásokban: a bokashi komposztálás
Mit tehetünk mi? Bár ez lehetetlennek hangzik, mégis megoldható a beltéri komposztálók segítségével még egy városi lakásban is. A bokashi komposztálás néven ismert ősi erjesztési módszernek köszönhetően minden háztartás megfelelően összegyűjtheti a szerves hulladékot, és új erőforrásokká alakíthatja azt a konyhája kényelmében. A következő lépés az, hogy ezeket az erőforrásokat bioélelmiszerek előállítására használjuk fel. Ezek után a folyamatot terjesszük ki egész közösségekre, városokra, nemzetekre, és végül az egész világra. Légy Te is a megoldás része, ismerkedj meg a bokashi komposztálással és a Bokashi Organko beltéri komposztálóival. Szeretnél többet tudni az ökotudatos háztartásról?
tags: #atlag #eves #elelmiszer #fogyasztas #fo #statisztika