Az amerikai partraszálló járművek világa és a modern taktika

Az amerikai tengerészgyalogság (Marines) és a haditengerészet (Navy) partraszálló műveletei rendkívül összetettek és folyamatosan változnak. Náluk elég bonyolult maga a partraszálló művelet. A haditechnikai fejlesztések és a globális stratégiai kihívások miatt a hagyományos partraszállás koncepciója is jelentős átalakuláson megy keresztül. Ez a cikk részletesen bemutatja az amerikai partraszálló járműveket, a dokkhajók rendszerét és azt, hogy taktikailag hogyan van megszervezve egy ilyen komoly hadművelet.

A partraszálló flotta gerince: Dokkhajók és hordozóeszközök

Az amerikai haditengerészetnél többféle dockkal rendelkező (LSD, LPD, és LHA/LHD) és partraszálló hajó (LCAC légpárnás, LCU) is szolgálatban van. Ha jól gondolom, akkor bármelyik dock hajó alkalmas bármelyik kijuttató hajóval közlekedni, és a dockhajókról a szárazföldi járműveket kijuttatni. Ugyanakkor a flotta összetétele változik: a US Navy csökkenti a San Antonio-osztályú partraszálló dokkhajók rendelésszámát.

A dokkokból indítható vízi járművek között alapvető különbségek vannak:

LCAC (légpárnás jármű): A légpárnás (LCAC) előnye, hogy piszok gyorsan lehet vele fordulni a dockhajó és a part között.
LCU (partraszálló naszád): Aztán az LCU-k. Ezekkel már jöhet a logisztika is.

Ezen felül meg még ott vannak az önállóan is tengerálló páncélozott kétéltű szállító járművek, mint a láncos AAV, a kerekes LAV, és az őket váltó ACV (Iveco/BAE).

Az USA intenzív partraszállási gyakorlata hatalmas LCAC légpárnás hajókkal

Taktikai átalakulás és a tűzerő növelése

A modern harctér megköveteli a gyorsaságot és a nagy hatótávolságú csapásmérést. Végül mégsem lesz a hasznos teher paraméter ennyire életbevágó, ugyanis a Marines kidobta az összes harckocsiját. Cserében bevásárolt piszkosul HIMARSból. Amiket akár a hajó fedélzetésől is alkalmazhatnak.

A Ranger iskola kihívásai

A lényeg, hogy a Marines egyre inkább eltolódik a légimozgékony műveletek irányába, habár most is fontos nekik a hagyományos Landing is. Az új tiltrotoros gépek, már egészen messziről lehetővé teszik, hogy bevessék a könnyűgyalogosokat. Bár drasztikusan csökkentették a számukat az M777-ek még mindig jelen vannak, és a partra általában helikopterre függesztve érkeznek.

Az Air Assault Task Force szerepe a partraszállásban

A modern partraszállási doktrína szerint a szárazföldi erők nehéztechnikai kijuttatása előtt a légimozgékonyságú csapatoknak kell stabilizálniuk a helyzetet. A művelet során a TGY Viperjai és Venomjai fedezete alatt és tűztámogatásával helikopteren szállítva már elég jelentős erőt tud kidobni (CH-53K, Osprey).

Az Air Assult Task Forcenak a feladata, hogy a kijuttatott könnyű lövészek biztosítsák a partraszállás helyszínét (LZ). Akár a kulcs pozíciók gyors elfoglalásával, akár a kijuttatott M777-esekkel, akár járőröző és felderítő Viperekkel. Mire a parthoz közel érnek a dock hajók, addigra az AA Teamnek már biztosítania kell a helyszínt. Ezt követően indulhat meg a nehezebb eszközök és a logisztikai utánpótlás partra tétele.

A partraszállást támogató főbb helikoptertípusok

Jármű/Helikopter típus	Feladatkör	Főbb jellemzők
AH-1Z Viper	Tűztámogatás és kíséret	Gyors, kiváló felderítő és támadó képesség
UH-1Y Venom	Támogató és szállító	Sokoldalú, csapatok és könnyű fegyverzet szállítása
CH-53K King Stallion	Nehéz szállítóhelikopter	Képes az M777-es vontatott lövegek szállítására
MV-22 Osprey	Tiltrotoros szállítógép	Nagy sebesség és hatótávolság, függőleges felszállás