Wilhelm Richard Wagner – A Német Operareformátor Zseniális Élete és Munkássága

Wilhelm Richard Wagner (Lipcse, 1813. május 22. - Velence, 1883.) a 19. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzője, karmester, operaszövegkönyv-író és esztéta volt, aki a német opera megreformálójaként írta be magát a zenetörténelembe. Önző, ellenállhatatlan, forradalmár, arrogáns és zseniális muzsikus, mottója: „A világ tartozik nekem mindazzal, amire vágyom”. Művészetével megteremtette a költészet, zene és színház egységét: az összművészetet.

Gyermekkor és Korai Évek (1813-1827)

Richard Wagner a bautzeni csata másnapján, 1813. május 22-én, szombati napon született Lipcsében, a Brühl-negyed Vörös és fehér oroszlán cégéres házában. A család kilencedik gyermeke volt (a nyolcadik gyermek korán meghalt). Apja, Friedrich Wilhelm Wagner (1770-1813), rendőrtisztviselő volt a városban. Anyját, Johanna Rosine Paetzet (1774-1848) lekötötte a gyereknevelés. Richárd kilencediknek született a családba, és alig volt fél éves, amikor elvesztette édesapját. 1813. november 23-án, 43 éves korában meghalt Richard édesapja.

A család legjobb barátja a festő és színész Ludwig Geyer volt. A hazafias gondolkodású, Napóleon-ellenes művész és a hivatalánál fogva császárhű rendőrtisztviselő barátsága jól jellemezte az akkori lipcsei közhangulatot. Alig egy évvel később, 1814. augusztus 28-án édesanyja ismét férjhez ment, egy Ludwig Geyer nevű drezdai színész-költőhöz, s a család átköltözött Drezdába. Geyer adoptálta a kis Richardot, akit festőnek szánt. Nevelése olyan laza volt, amilyen csak egy elkényeztetett kedvenc nevelése lehetett. Geyer otthonába bejáratosak voltak a színház emberei: színészek, muzsikusok, rendezők, s mindazok, akiknek valami közük volt a kulisszák világához. Wagner tehát már gyermekkorában magába szívta a színház légkörét, a játék valóságos szenvedélyévé vált.

Mostohaapja gyakran magával is vitte a kisfiút a drezdai színházba. Nyolc testvére közül négy nővére, Rosalie, Luise és Klara is a színpadot választotta, és a drezdai színházban dolgoztak. Richard alig ötesztendős volt, amikor megkapta első színházi szerepét. Geyer különös figyelemmel kísérte az ifjú Richard fejlődését és megtanította festeni-rajzolni, még mielőtt a fiú írni-olvasni tudott volna.

1817-ben érkezett Drezdába Carl Maria von Weber, a német opera úttörője, aki karmesterként figyelt fel Geyerre is. Weber többször meglátogatta a családot, részben ez is hozzájárult ahhoz, hogy a gyermekek megszerették a zenét. Amikor nyolcéves lett, az ifjú Richardot rábízták egy Drezda melletti falu, Possendorf lelkészére, Christian Wetzel tiszteletesre, aki megtanította írni-olvasni. Ábécéskönyv híján egy Mozart-életrajzot, valamint egy, a görög szabadságharc híreivel teli újságot kapott. Ekkor ismerkedett meg a görög mitológiával és az ókori Hellász történelmével.

Mire figyelj Wagner fékbetét vásárlásakor?

1821-ben elveszítette nevelőapját. Rövid ideig Geyer testvérénél lakott Eislebenben, majd 1822-ben visszatért Drezdába. Az ifjú Wagner 1822 tavaszán Eislebenben hallotta először Weber A bűvös vadász című operájának nyitányát és néhány részletét. Ez volt első maradandó zenei élménye, amely után kedvet kapott, hogy zongorázzék. Ősszel anyja beíratta a híres Kreuzschuléba, Wilhelm Richard Geyer néven. Az angol nyelv tanulását abbahagyta ugyan, de Shakespeare a példaképe maradt. Írt egy nagy tragédiát a Hamletből és a Lear-ből, melyen két évig dolgozott. A tízéves gyermeket különösen a görög-latin mitológia, valamint az ókori történelem érdekelte. Magánszorgalomból németre fordította az Odüsszeia néhány énekét. Az iskolán kívül minden idejét a zenének és Weber csodálatának szentelte: pajtásaival közösen előadta A bűvös vadászt, mindent emlékezetből, ahogyan azt a színházban látták.

Zenei Tanulmányok és Korai Művek (1827-1836)

1827 decemberében, rövid prágai tartózkodás után Richardot beíratták a lipcsei Nikolai-iskolába. A tananyag azonban nem kötötte le figyelmét, inkább Adolf nagybátyjának filozófiai eszmefuttatásai érdekelték, illetve a híres Gewandhausban rendezett hangversenyek, ezek során megismerkedett Beethoven művészetével. Saját bevallása szerint az Egmont-nyitány késztette arra az elhatározásra, hogy komolyabban hozzálásszon a zeneszerzés alapismereteinek elsajátításához. Erre az időszakra estek meghatározó élményei: megismerte Beethoven Egmont-nyitányát, VII. szimfóniáját. Ezt követték a Fidelio, a Bűvös vadász a szerző vezényletével, az V. IX. szimfónia.

1829-ben rövid ideig hegedülni tanult a Gewandhaus zenekarának egyik zenészétől, majd Christian Gottlieb Müller hegedűs-komponistától tanult összhangzattant. Ekkor írta első kompozícióit. Zenei tanulmányait azonban nem hagyta abba: zongorakivonatot készített Beethoven IX. szimfóniájából, illetve Müller irányításával zenés pásztorjáték komponálásába kezdett. 1831. február 23-án befejezte középiskolai tanulmányait és a Lipcsei Egyetem hallgatója lett, pontosabban studiosus musicae, azaz zenei növendék.

Rendszeres zeneoktatásban sohasem részesült, a mesterségbeli felkészültség legfontosabb elemeit - néhány hónap alatt - Theodor Weinligtől, a lipcsei Tamás-templom nagyra tartott karnagyától sajátította el. A mester megtanította Wagnernek az ellenpont szabályait és a zenei formákat. Ebben az esztendőben több zongoraművet komponált és befejezte d-moll zenekari nyitányát, amit december 5-én a Gewandhausban be is mutattak. Az előadás nem volt nagy siker, de bukás sem, ami munkája folytatására ösztönözte a kezdő zeneszerzőt. 1832 első felében megírta a C-dúr nyitányt, amit áprilisban mutattak be. Időközben a lipcsei Breitkopf & Härtel cég kiadta B-dúr zongoraszonátáját: ez volt első nyomtatásban megjelent műve.

Mivel úgy érezte, hogy a város, amelyet Goethe korábban „a németek kis Párizsá”-nak nevezett, nem tud többet nyújtani neki, úgy döntött, elutazik. Először Bécsbe ment, ahol azonban nem talált lehetőséget az érvényesülésre, így továbbutazott Prágába. A Pachta családnál vendégeskedett a közeli Pravonínban. Itt vázolta fel egy új opera, Az esküvő tervét. A nagy tudású, de konzervatív Weber elismerte ugyan az ifjú komponista tehetségét, de művében nem látott többet egy ügyesen megoldott Beethoven-tanulmánynál. Wagner novemberben hazatért Lipcsébe, ahol nekifogott Az esküvő megkomponálásához. Bár Rosalie nővérének lesújtó véleménye miatt széttépte az egész szövegkönyvet, a bevezető jelenet teljes partitúrája elkészült. Inspirációja hamarosan új forrást talált: Carlo Gozzi fantasztikus történetei közül a Kígyóasszony meséje ragadta meg fantáziáját.

Szakmakódok autószerelőknek

Karmesteri Pálya és Korai Operák

1833-ban karigazgatóként a würzburgi színházhoz került, majd egy évvel később a magdeburgi városi színház karmestere lett. Rövid látogatásnak szánta würzburgi tartózkodását Albert bátyjánál, de majdnem egy évig ott maradt, a színháznak ugyanis nem volt karigazgatója, így szerény fizetésért elvállalta a munkakört. Elsőnek egy Paër-operát, azután Meyerbeer Ördög Róbert-ét, majd Marschner Vámpír-ját tanította be. A színházi szünet alatt tovább folytatta A tündérek komponálását, melyet 1834-ben fejezett be. Karácsonykor, feladva karigazgatói állását, visszatért Lipcsébe, ahol véglegesítette operáját és benyújtotta a helyi színházhoz. Itt azonban váratlan ellenállásba ütközött: sem a rendező, sem a karmester nem volt hajlandó a művet színre vinni.

Ennek az élménynek és saját kudarcának hatására tanulmányt publikált név nélkül A német opera címmel. Új operaterve is tiltakozás volt a polgári álszenteskedés, a puritanizmus ellen. Shakespeare Szeget szeggel című drámája nyomán, meglehetősen szabadon dolgozta ki A szerelmi tilalom című kétfelvonásos opera vázlatát. A mű programszerűen hirdette a természetes életösztön diadalát az erénycsőszök felett. Rövid ideig Prágában tartózkodott, visszatértekor a magdeburgi Bethmann-színtársulat meghívása várta: karmesternek kérték fel. Itt ismerte meg Minna Planert, a társulat első drámai színésznőjét, akivel 1836-ban házasságot kötött. Wagner, adósságai növekedtével egyre nagyobb hévvel dolgozott A szerelmi tilalom befejezésén. 1836. március 29-én Magdeburgban Wagner vezetésével előadták a Szerelemtiltás (Das Liebesverbot) című operáját - csekély sikerrel.

A SZERELMI TILALOM

Párizsi Száműzetés és Az Áttörés (1837-1842)

1837-ben Königsbergben, majd Rigában lett karmester, azután 1839-ben Párizsba menekült hitelezői elől, és ott a legnagyobb nyomorban élt, amíg első sikeres operáját, a Rienzit Drezdában be nem mutatták. Az Ezeregy éjszaka egyik meséje alapján megírta egy furcsa, kétfelvonásos opera, A boldog medvecsalád (Die glückliche Bärenfamilie) szövegkönyvét. Komponálását azonban nem fejezte be, félbehagyta a munkát. Feleségével apró vitorlás kereskedőhajón, három és fél hétig tartó viszontagságos úton Londonba utazott. A tengeri viharok és norvég fjordok élénken eszébe juttatták Heine egy novelláját a bolygó hollandi mondájáról, melyről a matrózok is meséltek neki. Így született meg A bolygó hollandi (Der fliegende Holländer) című opera alapötlete.

Nyolc napig tartó londoni tartózkodásuk után Boulogne-sur-Mer-be érkeztek, ahol négy hétig maradtak. Itt Wagner fölkereste Meyerbeert, hogy párizsi érvényesülése érdekében megnyerje a zenei divatdiktátor jóindulatát. Az itt töltött időszak Meyerbeer és Berlioz hatásának nyomait hagyta Wagner művészetén: Meyerbeertől a nagyszabású színpadi jeleneteket, Berlioztól a hangszerek kifejező, festői effektusait sajátította el. Párizsban alantas zenei munkával tudta csak magát fenntartani. A párizsi zenei élet valósággal összezúzta a névtelen, pénztelen muzsikust. Meyerbeer némi támogatást helyezett kilátásba, de Wagner hamarosan ráébredt, hogy az efféle reményt keltő összeköttetéseknek és protekcióknak nincs sok foganatjuk.

1840-1842 közötti párizsi tartózkodása alatt indult meg Wagner írói pályafutása is. 1840-ben Párizsban fejezte be a Faust-szimfónia 1. tételét, a Faust-nyitányt (Faust-Ouvertüre). 1840 októberében az adósok börtönébe került, ahonnan egy barátja pénzbeli segítségével szabadult. 1840-ben Párizsban fejezte be a Rienzit (Edward Bulwer regénye nyomán), amely 1842. október 20-án jelentős sikert aratott a drezdai operában. Ennek sikere segítette az ottani színház karmester állásához. Ez az opera még nem az igazi Wagner arcát mutatja: nagy felvonulások, színházi látványosságok, balett stb., a hangzás mégis újszerű, merész. A történelmi tárgyú opera az utolsó római tribun tragikus életét beszéli el. 1841-ben párizsi tartózkodása idején kezdett el foglalkozni a Tannhäuser-témával.

Zala megyei autószerelő műhely eladó

Drezdai Királyi Karmester és Forradalmi Évek (1842-1849)

1842 áprilisában elhagyta Párizst, s a drezdai opera egyik karmesteri állását vállalta el - zilált anyagi viszonyai miatt -, bár teljes szabadságot szeretett volna nagy operatervei megvalósításához. 1842. október 20-án a drezdai színház bemutatta a Rienzit - nagy sikerrel. 1843. január 2-án Drezdában a közönség elé lépett A bolygó hollandival (Der fliegende Holländer), amely távolról sem váltott ki nagy tetszést. Wagner Heine novellájának alapján formálta meg operájának hősét, a tengerek boldogtalan, elátkozott hajósát. A bolygó hollandi egy északi ballada egy elátkozott lényről, aki méltó az emberi együttérzésre és egy nő tragikusan hű szerelmére.

1843. február 2-án szász királyi karnaggyá nevezték ki a drezdai Operaházhoz, C. G. Reissiger mellé. 1843-ban kezdett bele a Tannhäuser szövegkölteményébe, s két teljes év telt el, mire elkészült a partitúra is. 1845. október 19-én, mint udvari karmester, a drezdai operában előadta a Tannhäusert (Tannhäuser und der Sängerkrieg auf der Wartburg). A történet a német középkorban játszódik, amikor a tiszta élet szimbóluma, és az érzéki szerelem szenvedélye áll egymással szemben. A Tannhäuser-mondával egyidejűleg ébredt fel Wagner érdeklődése a Lohengrin-mítosz iránt. Az 1847-es esztendőt a Tannhäuser folytatása, a Grál-mondát feldolgozó Lohengrin című opera megalkotásának szentelte. A mű 1848. április 28-án készült el, és egy középkori monda alapján íródott a szent Grál lovagokról, akik védelmezik a világot a jogtalanságoktól.

Politikai Elkötelezettség és Száműzetés

A színházi reform gondolata mindinkább a politikai reform felé terelte Wagner figyelmét. Úgy érezte, a művészet megújhodása, a mű és a közönség viszonyának gyökeres megváltozása a társadalom átalakulása nélkül teljes lehetetlenség. Jó barátjával, Röckellel együtt mind alaposabban kezdte tanulmányozni a szocialisztikus eszméket. Részt vett az 1848-as forradalmi megmozdulásban, emiatt menekülnie kellett német földről. Az 1848-49-es forradalmi években kapcsolatban állt Mihail Bakunyinnal és August Röckellel, cikket írt a Volksblätter című forradalmi lapjukba, szocialista forradalmi beszédet mondott a drezdai „Vaterlandsverein”-ban, és részt vett az 1849-es drezdai felkelésben, ahol röpiratokat osztogatott. A forradalom leverése után körözőlevelet adtak ki ellene, így Wagnernek menekülnie kellett.

Svájci Évek és Az Elméleti Munkásság (1849-1861)

Liszt Ferenc segítségével Weimaron át, Párizs érintésével, a szabad Svájcba menekült, és Zürichben telepedett le. Liszt Ferenccel történt közelebbi megismerkedésekor vetette papírra az emlékezetes sorokat: „Önmagam másik énjét ismertem fel benne.” A két zeneszerzőt élete végéig összekötötte a szoros barátság. Svájcban újságíróként dolgozott. Feuerbach hatása alatt itt írta első jelentős elméleti írásait: 1849-ben Művészet és forradalom (Die Kunst und die Revolution), 1849-ben A jövő műalkotása (Das Kunstwerk der Zukunft), 1851-ben Opera és dráma (Oper und Drama), és 1851-ben Közlések barátaim számára (Eine Mitteilung an meine Freunde) címmel. Hogy jövedelmét kiegészítse, rendszeresen vezényelte a zürichi zenei társulatot, és így vált első tanítványává Hans von Bülow.

A SZERELMI TILALOM

A Nibelung gyűrűje - Egy Monumentális Mű Születése

1848-ban kezdte el írni A Nibelung gyűrűje (Der Ring des Nibelungen) tetralógia szövegét is, mely egy középkori német mítoszból indul ki. A tetralógia egy lenyűgöző zenei freskó, Wagner zenei és filozófiai eszméinek megtestesítője. A ciklus fő eszméje az arany, mint a világ minden bűnének szimbóluma, amelyet ha kiszakítanak a föld méhéből, rosszat szül. Az arany miatt végül nemcsak az emberek pusztulnak el, hanem az istenség is, amely függ e fém erejétől.

A tetralógia részei:

A Rajna kincse (Das Rheingold): Kezdetén Alberich, a törpe ellopja a rajnai sellők által féltve őrzött kincset, amelyből aki gyűrűt kovácsol, hatalmat nyer a világ fölött. Tőle azután a kincset és a gyűrűt Wotan lopja el, az istenek ura, aki viszont a két óriásnak, Fafnernak és Fasoltnak, a Walhalla építőinek adja tovább. A két óriás hajba kap, és Fafner sárkánnyá változik.
A Walkürök (Die Walküre): Wotan ismét visszaszerzi a gyűrűt. Két gyermeke, Siegmund és Sieglinde szerelméből születik majd Siegfried, az igaz, tiszta, jóságos hős. Wotannak meg kell válnia kedvenc leányától, Brünhildétől, aki parancsa ellenére a szerelmeseket védelmezte. Brünhilde lángokkal körülvett sziklaágyán mély álommal bűnhődik, amiből csak az ébresztheti fel, aki nem ismeri a félelmet.

Visszatérés és A Bayreuthi Álom (1861-1883)

1861-ben visszatérhetett hazájába. II. Lajos bajor király Münchenbe hívta, és ettől kezdve rendezett, sőt, fényűző körülmények között az alkotásnak szentelhette idejét. Kicsapongó és költséges életvitele felháborította a münchenieket, ezért 1865-ben távoznia kellett a bajor fővárosból. Svájcban, Luzern közelében telepedett le. Itt, Tribschenben kapcsolta össze sorsát Liszt Ferenc leányával, Cosimával, akiben nemcsak megértő élettársra, hanem eszméinek lelkes támogatójára is talált. Életének utolsó éveiben megvalósult álma, a bayreuthi operaház.

Wagner Művészete és Öröksége

Wagner zeneszerzőként operái tették halhatatlanná, bár számos más műfajban is alkotott (színpadi kísérőzenék, zenekari, kamarazenei és kórusművek, dalok, áriák, zongoradarabok, átiratok és hangszerelések). Elsősorban operáival - vagy ahogy ő nevezte őket - "zenedrámáival" vált ismertté. Zeneműveire jellemző (főleg későbbi korszakából); az ellenpotozásos szerkesztés, gazdag kromatika és harmóniavilág, valamint a dús hangszerelés. Zenedrámáiban a germán mondavilág elevenedik meg, különleges karakterek és helyszínek, izgalmas történelmi elemek találhatók bennük. Wagner zenei nyelvezete megelőlegezte a későbbi európai zenét.

Igen jelentős zeneelméleti munkássága is, bár írásainak többsége művészettörténeti, filozófiai, esztétikai jellegű. Életét utolsó évéig a politikai száműzetés, a viharos szerelmi kapcsolatok, a szegénység és a hitelezői elől való többszöri menekülés jellemezte. A zenéről, a drámáról és a politikáról szóló ellentmondásos írásai széles körű kommentárt váltottak ki - különösen a 20. század vége óta, mivel antiszemita érzelmeket fejeznek ki. Megítélése a mai napig ellentmondásos; mind zenei-, drámai újításai, mind antiszemita nézetei miatt.

tags: #wagner #richard #autoszerelo #információk