Tudatos Fogyasztás Kutatás Magyarországon
Felvilágosult fogyasztó, tudatos fogyasztás, fenntartható fogyasztás, etikus fogyasztás, felelős fogyasztás, társadalomtudatosság, környezettudatosság, országeredet-tudat - csak úgy röpködnek ezek a fogalmak a marketing szakirodalomban és a gyakorlatban.
Mindannyian fogyasztók vagyunk, nap mint nap vásárolunk, és egyáltalán nem mindegy, hogy ezt hogyan tesszük. Korábban ez kérdés kevésbé merült fel, hiszen régebben sok szempontból önellátó volt a társadalom, ha mégsem, piacon, közvetlenül a termelőtől, termék előállítótól vásároltunk, ezzel szemben ma globalizált világban élünk.
Magunk is meglepődnénk azon, ha egy-egy bevásárlásunk után ki kellene számolnunk, hogy „hány kilométert eszünk?”, azaz mennyit utaztak a megvett termékek, míg elértek a bolt polcaira. Az áruk, termékek utaztatása a szállításból eredő környezetszennyezés mellett még egy komoly veszélyt rejt magában: nem tudjuk, hogy azt a terméket ki, hol és hogyan állította elő.
Használt-e például valamilyen növényvédőszert, tartósítószert az előállítás során, és ha igen, mifélét (az EU területén jellemzően egységes az ezzel kapcsolatos szabályozás, de ha az unión kívülről érkezik az áru, már vannak jócskán eltérések a szabályozásban).
Bár azt szinte mindenki elismeri, hogy a magyar élelmiszerek kiváló minőségűek, a vásárlók kétharmada elsősorban az élelmiszerek ára alapján dönt annak megvásárlása mellett.
Útmutató a konvektor fogyasztás kalkulátor használatához
A közvéleménykutatások szerencsére azt mutatják, hogy van remény, egyre több helyen létesül termelői piac, alakulnak bevásárló-közösségek, és a magyarok egyharmada törekszik arra, hogy magyar terméket válasszon.
A tudatos élelmiszerfogyasztói magatartás egyik kulcskérdése, hogy az egyén miképpen viszonyul a megvásárolt és elfogyasztott élelmiszerhez, hogyan próbálja ezt a folyamatot úgy optimalizálni, hogy a lehető legkevesebb hulladékot termelje.
Élelmiszerpazarlásról akkor beszélünk, ha olyan ételt dobunk ki a kukába, amelynek hulladékká válása csupán egy kis odafigyeléssel elkerülhető lett volna. Az élelmiszerhulladék keletkezhet az élelmiszerlánc minden és bármely állomásán: a kitermelés és a szállítás közben, az áruházakban és a saját háztartásainkban is.
A fejlődő országokban a megfelelő technológia hiánya miatt nagy részben a földeken, az aratást követően és ezután feldolgozás alatt keletkezik a legtöbb élelmiszer hulladék, viszont ezzel szemben a fejlett országokban így Magyarországon is az élelmiszer hulladék 40%-a háztartásokban keletkezik.
Ez az óriási mértékű élelmiszer pazarlás globális kihívást jelent. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint az előállított élelmiszereknek körülbelül egyharmada kárba vész mielőtt a termelőtől a fogyasztó asztalára jutna.
Fogyasztási teszt: Suzuki Swift vs. Citroën C-Zero
A hazai háztartások élelmiszer pazarlása mögött rejlő viselkedési mintákat keresve a Nébih kutatói a jövedelmet, az életkort, az iskolai végzettséget és lakóhelyet azonosították a legfontosabb szociodemográfiai tényezőknek.
Feltételezésünk szerint a fogyasztói tudatosság a vásárlások alkalmával a megvásárolt és elfogyasztott élelmiszerek mennyiségén kevésbé érezhető. Sokkal többen hangoztatják a tudatosságot fogyasztói döntések során, mint amennyien a gyakorlatban azt meg is teszik.
Jelen munkánkban egy feltáró kutatás keretében az élelmiszervásárlás és a fogyasztói tudatosság kapcsolatát vizsgáljuk mélyinterjúk segítségével.
Arról, hogy mennyire élnek egészségesen és tudatosan, vagy éppen mennyire figyelnek oda a magyarok az egészséges életvitelre, évek, sőt évtizedek óta zajlik a vita a közbeszédben.
Az Inspira Research 2019 tavaszán végzett egy online felmérést ebben a témában. Vizsgáltuk egyrészt az egészséges életvitel témakörét, amelyet kiegészítettük a környezettudatosság témájával is.
A legfőbb megállapításunk, hogy ugyan még nem mindenki, de egyre többen figyelnek oda tudatosan, hogyan élhetnének egészségesebben.
A mai magyar fogyasztók szerint a helyes életmód elsősorban az elegendő testmozgást, valamint a kevesebb kalóriabevitelt és egyben a minőségibb étkezést jelenti.
Az idén tavasszal végzett 500 fős, nem, kor, régió és településnagyság szerint a 18-69 éves magyar lakosságra reprezentatív, Tudatos magyar fogyasztó nevű kutatás adatai alapján a megkérdezettek 76 százaléka szerint az egészségesebb életmód nem más, mint az egészségesebb táplálkozás.
Ezt követi szorosan a mozgás, közel 60 százalékkal. A káros szenvedélyektől való mentesség és a tudatos életvezetés jelentőségének gondolata egyelőre még kevésbé vert gyökeret az emberek fejében, ahogy a rendszeres orvoshoz járás, a szűrővizsgálatokon való részvétel fontossága is csak néhány százalékot ért el.
A felmérés megállapította, hogy kialakult (egy most még kis létszámú) csoport, amely nagyon is tudatában van annak, hogy az egészséges életmód része a környezetünkre való odafigyelés és a stresszmentes élet is.
A tudatos fogyasztásnak ma már az egyik fontos eleme a környezettudatosság, így ennek a megnyilvánulásait is feltártuk a kutatásban. A környezettudatosság ma már nemcsak a hulladékok szelektív gyűjtését foglalja magában, hanem ennél több területet is.
A vizsgálat során állításokat fogalmaztunk meg, amelyekkel való egyetértést vagy egyet nem értést az iskolai osztályzatoknak megfelelő, 1-től 5-ig terjedő skálán mértük.
A legfontosabb terület a környezettudatosság esetében a „takarékos vízhasználat (pl. megjavítom a csöpögő csapot, fürdés helyett tusolok, fogmosás közben elzárom a csapot, stb.)”, mely állítással a megkérdezettek 99 százaléka, vagyis szinte mindenki egyetértett. Az elektromos árammal való takarékoskodás is nagyon széles körben elterjedt, a megkérdezettek 98 százaléka ügyel erre, míg az „odafigyelek arra, hogy ételt ne kelljen kidobnom” állítást a válaszadók 96 százaléka tartotta magára érvényesnek.
Az erőforrásokkal való takarékoskodás leginkább az 50 év felettiekre igaz, a fiatalabb korosztályok körében tehát még szükséges annak további tudatosítása, hogy jobban odafigyeljünk a környezetünkre és annak értékeire.
A fenti három környezetvédelmi lépést a szelektív hulladékgyűjtés követi a negyedik helyen. 2019-ben tíz magyar háztartásból kilencben gyűjtik szelektíven a szemetet.
A legelterjedtebb (88 százalék) a műanyagok (PET-palackok, műanyag flakonok, nejlonzacskók, fóliák) szelektálása, amelyet a papír követ 78 százalékkal. A veszélyes hulladéknak számító elemeket a magyarok kétharmada gyűjti külön, amelyeket a fémhulladék (sörös-, egyéb italos fémdobozok, alufólia, konzervdobozok, fém zárókupakok) és a komposztálható zöldhulladék követ még bőven 50 százalék feletti aránnyal.
A szelektív hulladékgyűjtésben leginkább az idősebbek, a Közép-Magyarországon, azon belül is legfőképp a fővárosban élők járnak élen. A szelektív hulladékgyűjtésben való aktív részvétel egy életmódbeli gondolkodás- és viselkedésmintázatot követ.
Akik valóban szelektíven gyűjtik a hulladékot, azok alapvetően is tudatosak. Odafigyelnek az egészséges táplálkozásra, mesterséges ízesítőanyag, ízfokozó, tartósítószer és adalékanyag nélküli termékeket fogyasztanak, igyekeznek kiegyensúlyozottan élni, és ha lehet, a tömegközlekedést választják az autó helyett.
Gyakran van különbség aközött, amit hiszünk, mondunk, és amit valójában cselekszünk, de alapvetően pozitív folyamatokat jelez a felmérés. A magyarok 82 százaléka azt állítja magáról, hogy figyelmet fordít a helyes táplálkozásra - a saját értelmezése szerint.
A testmozgás is egyre több ember hétköznapjainak vált részévé, szintén 82 százaléknyian mondák magukról, hogy rendszeresen mozognak, illetve vannak a szabadban. Ezeken túl jó néhány, évtizedek óta hangoztatott tézis is szépen beépült a köztudatba, mint például a napi két liter vízmennyiség pótlása, az étkezés előtti kézmosás alapvető volta vagy a napi gyümölcsfogyasztás szükségessége.
A nyolcvanas években a fogyasztóra hatalomfosztott zombiként gondoltunk. Ezt mostanra felváltotta a felhatalmazott, „tudatos vásárló” eszménye. Utóbbitól nem kérünk kevesebbet, mint a világ megmentését. Vagy éppen a rendszer fenntartását. „A vásárló a fogyasztói kosarával szavaz.” Sokszor hallhatjuk.
Ha jól szavazunk, azaz megfelelően tudatos döntéseket hozunk vásárlásaink során, akkor a világ megmenekül. Ellenkező esetben csak magunkra vethetünk. Ismerjük el: első blikkre még akár logikusnak is tűnhet ez az alapvetően neoliberális-piaci gondolatmenet.
Hiszen a vállalatok a fogyasztás által tesznek szert profitra, a tőkefelhalmozás és a felhalmozott tőke újbóli befektetése pedig fennmaradásuk záloga. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján ez a típusú sematikus, lineáris logika és az ennek mentén felépített optimista várakozások nem tűnnek reálisnak.
Egyrészt, a „tudatos vásárló” ideálja szerint a fogyasztással alapvetően nincs gond, amennyiben „tudatosan” - tehát nem agyatlan zombiként - műveljük.
A „tudatos vásárló” eszménye és a hozzá társított eredmény két megkérdőjelezhető premisszán alapul:
- az egyszeri vásárló képes a teljes kontextust megismerni: képes átlátni azon gazdasági és társadalmi hatások összességét, amit egy termék megvásárlása jelent;
- A probléma az, hogy egyik premissza sem tűnik tarthatónak a gyakorlatban.
A „tudatos fogyasztás” - csakúgy, mint a társadalmi egyenlőség - leghangosabb hírnökei maguk a nagyvállalatok lettek. Megfontolásuk: „amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére”. Ennek szellemiségében járnak el: a vásárlók felé irányuló, fenntarthatósággal kapcsolatos kommunikációt uralni kell, saját jelentéstartalmakkal kell feltölteni, így lehet irányítani a folyamatokat.
Számára tömérdek nagyvállalati termék születik, amelyek a vásárlás során a kínzó lelkiismeretet hivatottak megnyugtatni. Egész albrandek, vagy termékcsoportok várnak a „tudatos vásárlóra”.
Vajon hány jóhiszemű fogyasztónak jutna eszébe, hogy az organikus, szupertrendi smoothie brand, az Innocent Drinks valójában a Coca Cola Co. tulajdona? Az Innocent Drinks brandje egyértelműen a bolygó sorsával törődő fiatalabb korosztálynak szól, csak éppen egy olyan nagyvállalat működteti, amelyik 2022-ben már ötödik éve szerezte meg a világ legnagyobb szennyezője díjat.
Az ESG egy pontrendszer, amely arra hivatott, hogy egy-egy vállalat felelős működését számszerűsíteni lehessen - így összehasonlítani a többi tőzsdén jegyzett cégével. Az ESG a „tudatos vásárló” képe mellé beemeli a „tudatos részvényes” képét is.
Az ESG pontrendszer eszerint a vállalatok felelősségvállalását hivatott ösztönözni, mégpedig úgy, hogy a vállalatok tőzsdei értékébe bevezet egy eddig ismeretlen megfontolást: a felelős működés szintjét. Az elmélet lényege nagyon hasonló a „tudatos vásárló” logikájához: lesznek befektetők, akik előnyben részesítik majd a felelősebben működő vállalatokat, és inkább ezek részvényeit vásárolják.
Több probléma is felmerül, többek között egy régi dilemma: ki kezdje el a felelős működést? Jól látszik, hogy akik elsőkként állnak bele, azok akár jelentős veszteségeket is elszenvedhetnek a kevésbé felelősen működő vállalatokhoz képest.
Az ESG-befektetéseket lehetne ösztönözni, illetve helyzetbe hozni olyan állami szabályozásokkal, hogy például nyugdíjalapoknak, bizonyos százalékban kötelező legyen magas ESG pontszámú vállalatokba fektetni.
További nehézséget jelent az ESG rendszer alkalmazásában, hogy nem könnyű egyetlen pontszámba sűríteni három felelősségi kört. De még ha látható is külön-külön, hogy melyik területre mennyi pontot kapott egy adott vállalat, a befektetőnek nagyon komoly felderítőmunkába kerül, hogy átlássa, pontosan milyen kritériumrendszer és milyen valós tevékenységek húzódnak meg a pontok mögött.
A „tudatos vásárló” mellett a „tudatos befektetőnek” sem könnyű a dolga, ha a világ megváltása a tét. Eddig úgy tűnik, hogy piaci megoldásokkal, fogyasztói ösztönzőkkel nehezen érhető el érdemi változás; ilyenkor fordulhatnánk kérdő tekintettel a szabályozók felé.
Ott is azt látjuk viszont, hogy jelentős érdekellentétek nehezítik az előrejutást. Ennek nagyon látványos - egyben ironikus és drámai - példája az elektromos SUV-k (városi terepjárók) töretlen előrenyomulása az elmúlt évtizedben.
Az elektromos autók legfőbb gyártói - mint amilyen a Tesla és egy sor ázsiai gyártó, pl. a NIO - magas presztízsű, „zöld” autókat gyártanak, elvileg. Tudhatja ezt a „tudatos vásárló” is: ha elektromos autót vásárol, fenntarthatóan cselekszik, elvileg.
És az egész világ szabályozói elvárásai, egyezményei is jelentősen húznak az elektromos autók irányába. Az elektromos autók előnyben részesítése a belső égésű motoros autókkal szemben sok évig intenzív vita tárgya volt, mostanra relatív konszenzus és relatív szigorú egyezmény szabályozza a területet (nem csak az EU-ban) az elektromos autók javára.
Az elektromos autó eredeti koncepciója egyértelműen az elektromos, városi kisautók előnyben részesítésére vonatkozott - csend, tisztább városi levegő, kis hatótávú, pici autók.
A General Motors elektromos Hummer modelljének akkumulátorához annyi lítiumot használnak fel, amennyiből 240 elektromos bicikli akkumulátora jönne ki.
Az elejétől tudható volt, hogy az egyre nagyobb testű és össztömegű autók nehezen egyeztethetők össze a „zöld” és „fenntartható” kategóriákkal. Ha viszont behozzuk a játékba az elektromosság kritériumát, akkor igen nehéz bizonyítékot találni erre a sejtésre.
Túl sok időnek kellett eltelnie, hogy végre egyre több platformon lehessen arról hallani, olvasni, hogy az SUV - sem benzinesen, sem elektromosan - „nem a jövő trendje”. Ironikus módon mostanra mégis azzá vált. Az SUV eladások nőnek, sőt, lassan alig lehet már más modelleket újonnan beszerezni.
tags: #tudatos #fogyasztás #kutatás #Magyarország