The 100: A posztapokaliptikus dráma és a túlélés dilemmái
97 évvel ezelőtt nukleáris csapás tizedelte meg az emberiséget. Mindössze az éppen a Föld körül keringő űrállomások négyszáz lakója maradt életben. Három generáció született az űrben, de az űrbéli "Bárka" erőforrásai kimerülőben vannak. Közel egy évszázad elteltével az emberiség kénytelen hát visszatérni a Földre. Az állomás vezetői ezért száz büntetett előéletű fiatalt az addig lakhatatlannak vélt Földre küldenek, felderítés céljából.
A népesség megmentése érdekében a túlélők száz fiatalkorú bűnözőt küldenek le a felszínre, hogy megtudják, lakható-e az emberiség egykori otthona. A törvények szigorúak, a legártatlanabb bűncselekményt is halállal büntetik a hajón, egyedül a gyerekek kapnak felmentést, de börtön rájuk is vár. A cellák most is tele vannak, közülük pedig százan kaptak esélyt az új életre, kísérleti patkányok lesznek, nemet mondani nem lehet. A fiatalok feladata, hogy megnézzék, milyenek a körülmények a felszínen, iható-e a víz, és vannak-e túlélők az űrhajó legénységén kívül. Ha életben maradnak, akkor megkezdődhet a visszatelepülés, ha viszont megöli őket a sugárzás, akkor tényleg elszáll minden remény. És az emberiség sorsa végleg megpecsételődik. A The 100 az ő történetüket meséli el.
A Százak: Visszatérés a Vadonba
A száz számkivetett között van Clarke, a Bárka vezető orvosának tizenéves lánya, Wells, a Bárka kancellárjának fia, Finn, a fenegyerek, és egy testvérpár, Bellamy és Octavia, akik a szigorú törvények miatt mindig szabálykerülőkké válnak, hogy Octavia születésének körülményeit titokban tartsák. A Bárka vezetői - Clarke özvegy anyja, Abby, Jaha, a kancellár és titokzatos helyettese, Kane - nem is sejtik, mi történik odalent a bolygón, mégis nehéz döntéseket kell meghozniuk életről, halálról, és az emberi faj fennmaradásáról.
A százak csoportja egy apró kapszulába zárva érkezik meg a Földre, valahol a régvolt Egyesült Államok területén, egy fenyőerdős, hegyvidéki területen landolva. A Földön lévő száz fiatal számára az idegen bolygó titokzatos birodalom, ami az egyik pillanatban varázslatos, a következőben pedig halálos. A fiatalok sikeresen landolnak a Földön, a rádiójuk azonban elromlik, és nem tudnak többé kommunikálni az űrhajóval, mindezt viszont a legkevésbé sem bánják. Végre senki nem kezeli őket bűnözőként, nincsenek szabályok, és a felszín is teljesen lakhatónak bizonyul, néhány kétarcú szarvason és mohával benőtt autóroncson kívül semmi se utal arra, hogy nemrég majdnem megsemmisült itt minden élet.
A százak azonban nincsenek egyedül a bolygón. A csapat egyszer csak vademberek csoportjába ütközik, néhányan oda is vesznek, a megbékélés reménye pedig végleg elszáll, mikor elhatározzák, megvédik magukat, és harcolni fognak. A srácok egy régi katonai bázison használható fegyverekre lelnek, táboruk köré védőfalat húznak, a korábbi rendszertelen életüket pedig a saját maguk által felállított szabályok kezdik uralni. Önjelölt vezetőkkel.
Probléma vagy állapot? - Építő konfliktusok | Zsákai Szilvia
A karakterek fejlődése és a morális dilemmák
A sorozat Kass Morgan azonos című regényére épül, maga a hangulat pedig olyan sikercímeket idéz, mint a Hunger Games, a Divergent, a The Maze, a Battlestar Galactica vagy a The Giver. A The 100 ahhoz képest, hogy egy ifjúsági regényre épült, meglepően véres és komor. A 16-os korhatár-besorolást kapott, nem is véletlenül. A szereplők folyton harcolnak valaki ellen, torkok metsződnek nagyközeliben, vér fröccsen, csont törik, fulladozás, halálhörgés, mindenféle kegyetlenség megjelenik benne premier plánban.
Ahogy telik az idő, hőseink úgy komolyodnak meg, és mennek át erős jellemfejlődésen. Bellamy bizonyítja rátermettségét a vezetői pozícióra, Clarke pedig akaratos szösziből valóságos méhkirálynővé válik, kedve szerint irányítva mindenkit maga körül. A háború áldozatokkal jár, de nem csak a harcok edzik őket. A túlélésért sokszor olyan döntéseket kell mindnyájuknak hozniuk, amire kevesen lennének képesek, a film komoly morális és etikai kérdéseket feszeget.
- Mennyit ér az emberélet?
- Feláldozható-e valaki a biztos győzelem oltárán?
- Szabad gyilkolni azért, hogy másokat megments?
- Képes-e az emberiség tanulni a saját hibáiból, vagy meg fogja ismételni mindazt, ami egyszer már a pusztulásához vezetett?
A százak ilyen kérdésekkel találkoznak minden nap a vadonban, és később a bunkerekben, a környezet az első évad végére kitárul előttünk, és a földieken kívül feltűnnek újabb ellenségek is. A bűn fogalma relativizálódik a személyes, pillanatnyi helyzet és a közösség túlélése tengelyén. Ami az űrben bűnnek számított, jelentéktelen apróság a Földön - ami a Földön bűn volt, felejthető kellemetlenség lesz a felszín alól nézve. Szereplőink mindegyre élet-halál harcot vívnak egy másik csoport túlélési stratégiája ellen, majd fordul a kocka, és magukat találják ugyanabban a helyzetben, többször is akár.
A vezetés és a barátság
A sorozatot erős nők és gyenge férfiak uralják: szinte minden frissen megismert földi klán, de az űrből érkező csoportok vezetője is nő. A vezérként megjelenő férfiak - még ha királyok is - valahogy mindig hölgytársaik mögé sodródnak, egyenrangúként is a vetélytársnőik iránti baráti hűségük lesz a vesztük. A barátság pedig annyira központi értéke a sorozatnak, hogy a két főszereplő, Clarke és Bellamy kapcsolatát is ez határozza meg.
Együtt kerülnek a Földre, egymás tökéletes kiegészítői, egyikük az Ész, a másikuk a Szív - és ez nem a klasszikus hollywoodi kaptafára oszlik el, hanem épp fordítva: a férfi lesz a szív, a nő a politikai és harci stratéga. Egymás nélkül elvesztettek és gyengék, a sorsfordító döntéseket közösen hozzák meg, együtt válnak tömeggyilkossá és egymás által nyernek feloldozást bűneik alól is. A barátság mellett a legfőbb összetartó erő a származásé: a család, a klán, a nép eszmei képe lebeg mindenek felett, a hat évadon át egységesen.
KSH vs MVM data on gas consumption
A The 100 évadai: Felívelés és hanyatlás
A 2013-ban berendelésre kerülő The 100 7 évadjával az egyik legsikeresebb CW-s sorozat lett, főleg sci-fi kategóriában. A pilotnál human borzasztónak nevezte, de winnie szerint sem volt nagy szám, és valljuk be, nem is az alapsztori és a pilot volt megnyerő, hanem ami utána jött. A könyv alapú, de az alapanyagtól gyorsan eltérő sorozat az elején még csak keresgélte útját.
A sorozat legnagyobb előnye, hogy nem fullad unalomba, sőt. Ahogy telik az idő, úgy tudunk meg egyre többet a Földről, és a minket ellenséges betolakodóként kezelő törzsekről, a tábor és az űrhajó mikrokörnyezete kiszélesedik egy országos képpé. Az Egyesült Államok középkori, barbár szintre fejlődött vissza a háború után. A sorozat első évada tizenhárom, a második pedig tizenhat részes.
Az évadok megítélése az évek során sokat változott:
| Évad | Minőség (Kritikai és rajongói percepció alapján) | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 1. | Bevezetés, alapok lerakása | A pilot nem volt meggyőző, de utána jött a lényeg. |
| 2. | Megtalálta önmagát | Erős évad, ami megalapozta a sorozat sikerét. |
| 3. | Szárnyalt | Még úgy-ahogy szárnyalt, nagy kommentszámot gyűjtött. |
| 4. | Erős évad | Továbbra is erősebb évadokat hozott. |
| 5. | Kiugróan jó | Úgy tűnt, nem lehet folytatni, mégis jött az új ötlet. |
| 6. | Megfáradt, rontott | Kicsit megfáradt, sokat rontott az összképen. |
| 7. | Logikátlan katyvasz | Borzalmasan lett tálalva, félrement az évad, karakterek kiherélése. |
Probléma vagy állapot? - Építő konfliktusok | Zsákai Szilvia
A záró évad kritikája (S7)
A hetedik évad után is ezt mondanátok? A The 100 záró etapja egyszerűen egy logikátlan katyvasz volt, ami nem akarta megmagyarázni a saját ostobaságait, helyette egy helyben toporgott és lerombolta eddig jól felépített karaktereit. Sajnálatos. Ha ez a kritika élő közönséggel bíró kibeszélőshow-s felállással jönne létre, most biztos megkérdezném a közönséget, ki tudja elmondani, miről szólt az évad. Mi volt itt?
Megjelent néhány alak az évad elején, akik elrabolták Bellamy-t, meg Sanctumban áll a bál a hatalomszerzés és a Clarke-ék presztízse miatt. A zárószezon kibeszélője is elég szép kommentmennyiséget kapott, de azért itt már koránt sem arról beszélgettünk, mennyire jó jelenetek voltak és vajon ki fog meghalni, hanem arról, mennyire félrement az évad. A már nem nézőknek nagyon röviden: tavaly ugye átkerültünk Sanctumra sok év hibernáció után, ahol a Prime-ok testekbe töltögették a tudatukat, hogy örökké éljenek. Ezzel elszabadult az egykori gyilkos Commander, Sheidheda, aki Russel Prime testébe bújt, és gyakorlatilag végig az évadban Indrával küzdött a hatalomért. Közben megjelent a Bardo bolygóról a high-tech nemzedék, akikről kiderült, hogy a földi bunkert építők azok.
Gépjármű adásvételi szerződés minta
De ha csak a sztori lett volna gyenge! A megvalósítás is pontosan illett hozzá. Néha abszolút természetesnek vettek olyan dolgokat, amiket később magyaráztak el, máskor csak hagyták, hogy agyaljunk rajta, de sosem magyarázták el, és olyan Walking Dead-esen egy-egy izgalmasabb rész után bedobtak olyanokat, amik csak néhány, totál elszigetelt szálon megjelenő karakterről szóltak, hogy tényleg túltördelt legyen az évad. Emellé párosult az idő másféle kezelése. Értjük, hogy más bolygón máshogy telik az idő (ami Skyringen 10 év, az Sanctumban néhány másodperc), de akkor ehhez kéne is magunkat tartani, nem? Akkor öregedjen már egy kicsit Octavia, változzon már Echo is egy kicsit. De ez idén nem volt az erősségeik közt. Összecsapott, inkonzisztens jelenetsorokkal teledobált évad volt.
Néha a féreglyukon áthaladva sisak nélkül elvesztették az emlékezetüket, néha nem. Néha kellett a spirálgolyó a teleportáláshoz, néha nem. Néha a karaktereik pedig olyan 180-as fordulatot dobtak, hogy csak lestem! Miután hiányzott az évad nagy részéből, megjelent három epizódra, abból kettőben szembeköpte önmagát (és barátait), azt szajkózta, hogy bízzanak benne, de nem mondott semmit, miért is, és képes volt elárulni a társait. Szembeállították a sorozat három legerősebb női karakterét, a legnagyobb gyilkológépeket, akik közül Echo az egész évadot végigmészárolta és dühöngte, hogy visszakapja Bellamyt. Majd Clarke Hercegnő elé állt, sírt egy kicsit, és megbocsátott. HOGY MIVAN?!
A sorozat írói úgy alakítgatták kedvükre a karaktereket, ahogy a sztori kívánta meg (és nem fordítva), miközben megfeledkeztek arról, kik is ők valójában. Na, így kell kiherélni a karaktereket, köszi, hogy ezt is megtanítottad The 100! Ahogy azt is, hogy Földet millió meg egy katasztrófa éri, a betonbunker akkor is állni fog, sőt, a semmiből erdő is fog köré nőni!
Az évadzáró előtt pár résszel Clarke csapata a Földre került, ahol Sheidheda megjelent, hogy visszavigye Cadogannek Madit. Cadogan, aki azt gondolta, hogy egy utolsó háborút kell vívni ahhoz, hogy az emberiség megváltásban részesüljön, felemelkedhessen a magasabb rendű lények közé. A felemelkedéshez el kell jutni a magasabb rendűekhez a kő segítségével, de nyilván csak a lánya tudja a kódot, aki…. Ugye a láng az évad elején megsemmisült, de Madi agyában még ott volt az összes emlék belőle, így Cadogan - Sheidheda segítségével - elfogta Madit és megszerezte a kódot, ezzel olyan kárt okozva az agyának, hogy képtelenné vált bármiféle fizikai mozgásra.
Cadogan az évadzáróban bement a fényes valamibe, és a lánya formájában találkozott a magasabb rendűek egy példányával. Majd amint megtudta, hogy az utolsó háború (amiben több száz évig hitt) valójában egy teszt, csak úgy beszélgetett tovább. Na ne már! Valaki ennyi ideig hisz valamiben, úgy formálja a saját és az emberiség életét, hogy arra legyenek felkészülve, erre megtudja, hogy nem is az lesz, és csak vállat von? Minimum egy idegösszeroppanás és csalódás önmagunkban! És amint az első kérdéshez jut, Clarke megjelenik, és agyonlövi.
Clarke után Raven ment be, akit szokatlan volt ilyen sokat képernyőn látni, de megérdemelte a karakter és a színésznő is. Előtte legnagyobb tanára, Abby Griffin jelent meg, s neki mutatta meg, hogy az emberiség képes a javulásra, amint Octavia a két háborúzó felet megállította. Vártam, hogy ismét visszatér Bloodreina, kaszabol és győzedelmeskedik, de ehelyett pont az ellentéte került elő. Előtte azért Sheidheda megjelent bekavarni, miatta indult a háború, de Indra két szempillantás alatt szétlőtte egy plazmaágyúval. Ezt nem lehetett volna korábban? Mindegy is, mert Octavia szavaira mindkét fél hamar letette a fegyvert elég hihetetlen módon, majd rögtön felemelkedtek. Ennyivel meg is bocsátott a magasabb rendű az embereknek?
Szóval mindenki felemelkedik, kivéve Clarke, ugyanis ő megölt egy embert a teszt során, ami miatt nem tarthat a többiekkel. Így Picassóval, Madi kutyájával a Földre ment, ahol ismét megjelent előtte “Lexa”, majd a barátai is. Ők ugyanis inkább az emberi életet választották Clarke mellett. Merthogy az utolsó pillanatban az is kiderült, hogy a felemelkedés csak egy választás (megint egy random fontos infó). Na jó, de miért? Elértek egy fájdalommentes, örök életet, erre inkább visszamennek a Földre éhezni.
Értem én a mondanivalóját is, hogy az emberek mind egy nagy hajóban eveznek, az egész emberi faj a Wonkru, a törzsi rendszer pedig úgy ahogy van, káoszt és pusztulást okoz, és össze kell fogni ahhoz az egész emberiségnek, hogy megváltást szerezzen. De ezt a végső üzenetet egy sokkal átgondoltabb, tisztább és kidolgozottabb évadban is közölni lehetett volna. Jason Rothenberg, a sorozat készítője először rendezett, ráadásul ez volt a sorozat századik része. Így az első rendezése különös nagy kihívás volt, hiszen jubileumi és sorozatzáró epizódot is kapott, de megbirkózott a feladattal. Remek képeket láthattunk, miközben néha-néha visszautalgatott az eddigi történésekre.