Jonathan Swift: Gulliver utazásai – Részletes összefoglaló és elemzés

Jonathan Swift 1726-ban keletkezett szatirikus utazási regénye, a Gulliver utazásai a 18. század egyik legkiemelkedőbb irodalmi alkotása. A mű az utaztató regények sorába illeszkedik, melyek a nagy felfedezések korától rendkívül népszerűek voltak, de azoknak egyúttal torzított tükre, paródiája is. Jonathan Swift (1667-1745) angol író és költő, aki írországi, dublini angol lelkészcsaládban született. Apja még születése előtt meghalt, így nagybátyjai nevelték.

Jonathan Swift élete és kora

Sir William Temple, egy művelt whig (szabadelvű) politikus titkáraként dolgozott 1689-től, ahol megismerkedett a kor irodalmának és közéletének vezető embereivel. 1695-ben pappá szentelték. Swift sokat várt az élettől, de csalódnia kellett: nem érte el mindazt, amit akart. Anglikán lelkészként püspök szeretett volna lenni, de csak a dublini székesegyház főesperese, dékánja lett. Két nőhöz is fűzték érzelmi szálak, de egyik kapcsolat sem jött össze. Az egyik Esther Johnson volt, akit az író Stellának nevezett (Napló Stellának), és akivel elég rejtélyes kapcsolatban állt. A hölgynek írt hosszú, naplószerű levelekből nehéz eldönteni, hogy titkos házastársak vagy csak őszinte barátok voltak-e.

A tory-kormány bukása után, 1714-ben hazaköltözött Dublinba, ahol visszavonultan, elkeseredetten élt a Szent Patrik-székesegyház főespereseként. Az 1730-as években már többféle betegségtől szenvedett, életének utolsó éveiben a szellemi leépülés is elérte, így már nem volt beszámítható. Írói munkásságának legjelentősebb korszaka az 1720-as években volt. Angol és protestáns létére Swift sajátos rokonszenvet érzett a katolikus ír nép iránt, melyet az angolok elnyomtak. Legkeserűbb és legszarkasztikusabb röpirata a Szerény javaslat (1729), melyben tárgyilagos hangon azt tanácsolja az angoloknak, hogy felhízlalt ír csecsemők húsának árusításával enyhítsék az éhínséget. A Gulliver utazásai Swift életművének legkiemelkedőbb alkotása, mely a szerzőt a 18. század legnagyobb írójává tette.

A regény szerkezete és célja

Az érdekes és egyben izgalmas történet egy családapáról, Gulliverről szól, aki körbeutazza a világot, hogy többet tudhasson meg más kultúrákról, emberekről. A regény négy részből áll, négy utazást mesél el. A regény szerkezetét az egyes részekben található rövidebb fejezetek adják. A szerző az egyes fejezetek elé rövid összefoglalásokat illeszt, ezekből megtudhatjuk, milyen események, kalandok vagy furcsaságok várnak az utazóra.

Az író célja: rádöbbenteni az olvasókat a helyzet tragikumára és tarthatatlanságára. Nem szórakoztatni akarta az olvasókat, hanem bosszantani. Swift a közvéleményt akarta formálni azzal, hogy morális felháborodással támadta a társadalmi és emberi romlottságot, az ember önhittségét, fanatizmusát. Swift a közvéleményt akarta formálni azzal, hogy morális felháborodással támadta a társadalmi és emberi romlottságot, az ember önhittségét, fanatizmusát. A mű azt sugallja, hogy egy minden eddiginél teljesebb megértés volna szükséges ember és ember között ahhoz, hogy az emberiség ne járjon tévúton.

Fogyasztási teszt: Suzuki Swift vs. Citroën C-Zero

A regény elején olvasható bevezető levelek a mű kulcsmozzanatait értelmezik. A címszereplő Gulliver a kiadóhoz (barátjához és egyben rokonához) szólva többek közt arról ír, hogy mélységesen kiábrándulva bocsátja közre művét, és hogy „minden oka megvan az elkeseredésre”.

Gulliver háttérinformációi és motivációi

A regény elején Lemuel Gulliver rokona, a kiadó biztosítja az olvasókat afelől, hogy minden, amit itt olvasnak színigaz, maga a főhős meséli el történetét. Megtudhatunk néhány dolgot Gulliverről, például, hogy honnan származik, hol tanult. A szerző bemutatkozik és beszél családjáról: „öt fia, én a harmadik közöttük.” Ezen kívül megtudjuk, hogy: „ott három évet töltöttem, szorgalmasan tanultam.” Orvosi képzését követően beadták tanoncnak Mr. James Bates-hez Londonban. „Mr. Bates pedig előnyös ajánlattal könnyítve sorsomon, elvettem Mrs. Mary Burton-t, Mr. Edmond Burton harisnyakötő lányát, a Newgate Streeten lakott.” Gulliver szenvedélyes utazó, képtelen hosszabb időn keresztül otthon maradni. Világjárási vágyát nagy mértékben az otthoni szűkös megélhetés ébreszti, továbbá viszolygása az orvoskollégák kétes jövedelemszerzési módjaitól. „Újból tengerre szállok.” Így hát időnként tengerre száll. „és némileg megnöveltem vagyonkámat.”

Az utazások részletesen

Gullivernek, a kalandvágyó hajóorvosnak négy fantasztikus útját írja le Jonathan Swift, de ezúttal nem a kalandok érdekessége adja a mű magvát, hanem sokkal inkább a belőlük és általuk megfogalmazódó, megfogalmazható tanulság.

1. Első utazás: Lilliput - A törpék országa

Gulliver első útján Lilliputba, a törpék országába vetődik el. Lemuel Gulliver orvosnak szegődik az Antilop nevű hajóra, mely 1699 májusában hagyja el a bristoli kikötőt a déli tengerek felé. Rövidesen azonban egy hatalmas orkán a hajót egy távoli sziget szikláira veti. Novemberben hajótörést szenvednek, és Gulliver egyszer csak arra eszmél, hogy a földhöz cövekelték és körülötte apró emberkék jönnek-mennek. A legénység maradék része is teljesen kimerült. Egy heves északi szél felborította a csónakot. Úszni kezdtem, a szél és az árapály sodort magával. „Gyakan tapogatóztam lábaimmal, de nem értem feneket.”

Este nyolc óra tájt lehetett, mire felértem a szárazföldre. Világos nappal volt, mire felébredtem, és lábaimat kétoldalt a földhöz erősítették. Hajam is le volt kötve, számos vékony kötelék húzódott a testén. Csak felfelé nézhettem. A Nap forróvá kezdett válni, a fénye máris bántotta a szememet. Meglepetésem példátlan volt. Apró lények, akik alig 15 cm magasak, elkezdték vizsgálni. Ahogy később megtudtam, a törpék azonnal megkötözik a tengerparton alvó Emberhegyet, és íjjal-nyíllal felfegyverkezve hatalmaskodnak hősünk fölött.

Magyar kapcsolatok a SpaceBuzz-ban

Amikor megpróbál kiszabadulni és felül, azonnal nyílzáport zúdítanak rá a pici emberek, úgy dönt tehát, hogy inkább tűri, amit csinálnak. „minél jobban vergődtem, annál több nyílvessző érte a bal kezemet, mint megannyi finom varrótű.” A kis népség, látva, hogy megnyugodtam, abbahagyta a nyilazást. Hamarosan enni-inni is kap. A borába álomport kevernek, hogy bevontathassák a fővárosukba. A katedrálisban szállásolják el, és hamarosan a pici emberek császára is meglátogatja. A császár személye és öltözéke is lenyűgözi. A borba kevert „muskétagolyó” hatására mélyen elaludtam. Csak három hét múlva tudtam meg, mi volt az oka, hogy felriadtam: egy szalmaszál, amit a torkába juttattak, tüsszentenie kellett.

Gulliver 1726 ember napi adagját eszi meg minden nap, 300 szabó szab rá ruhát és 6 tudós tanítja, ugyanis a pici emberek más nyelvet beszélnek. „Őfelsége azonnal utasította erdészeit, tegyenek eleget kívánságomnak. Másnap reggel tíz erdész jött, nyolcfogatú kocsival mindegyik.” Megismerkedik a császárral, aki alattvalói szerint „a világmindenség gyönyörűsége és szent rettegése”, talán azért is, mert egy kicsivel magasabb, mint a többiek. „tiszteltem és becsültem őt, mint bármelyik emberi fajtársamat.”

Lilliput urai a belső ellenzék támogatása miatt tekintik ellenségüknek a szomszédos Blefuscut, a két ország egyébként békében élne egymás mellett. A belviszály oka, hogy a két párt nem tud megegyezni abban, hogy az alacsony vagy a magas sarok legyen az új cipődivat. Már a jelenlegi uralkodó nagyapja, tojáshámozás közben, megvágta az ujját egy héjdarabbal, minek folytán az apja elrendelte, hogy a tojást ezután a hegyes végén kell megkezdeni, annak ellenére, hogy korábban ezt törvény tiltotta. Ez óriási felháborodást és belviszályokat okozott, amit tovább szított a szomszédos birodalom, Blefuscu császára. Már tizenegyezer ember halt mártírhalált inkább, mint hogy fejet hajtson az új rendelkezésnek és a tojást a hegyes végén törje fel. „Lilliput császára a főnemesség kíséretében meglátogatja szerzőt. A lilliputi udvar szórakozásainak leírása.”

A magas állami beosztások betöltésénél nem a tehetség, a rátermettség vagy a becsületesség számít; a jelentkezők kérvényt nyújtanak be, azután kötéltáncmutatványokat mutatnak be az uralkodó előtt. „A kötéltáncosok mulattattak módfelett. akik kötél felett. állnak az udvarnál.” A regényben különös hangsúlyt kap az állandó értékelés és újraértékelés. Ennek direkt (nyersen gúnyos) formájával a lilliputiak politikai kötéltánc-gyakorlatának leírásakor találkozunk. A császár azt szeretné, ha Gulliver, „az Emberhegy”, megvédené az országot. Gulliver már megy is és az ellenség flottáját fonalakra fűzi és átviszi Lilliput kikötőjébe. Ezek után a császár máris azt tervezi, hogy leigázza Blefuscu népét, Gulliver azonban ezt nem szeretné, ezért megromlik a viszonyuk.

Bemutató: Suzuki Swift Hibrid

Gulliver megismeri az ország törvényeit: a csalást nagyobb bűnnek tekintik, mint a lopást, mert nehezebb leleplezni, és egy hivatalnoknak nem a szellemi képességei számítanak, hanem az erkölcsei (= az embersége). Látszatra Lilliputban is a józan gyakorlatiasság és az erkölcsösség uralkodik (pontosan kiszámítják pl. az Emberhegy fejadagját, az ármánykodást és a csalást szigorúan büntetik), de a felszín mögött, alattomban ott munkálkodik a kegyetlenség (kivégezzék-e óriás vendégüket, avagy csupán megvakítsák és halálra éheztessék).

Amikor a császári rezidencián fellobbanó tüzet Gulliver a saját vizeletével oltja el, felségsértőnek kiáltják ki. „Groteszk hatást kelt az értékek keveredése pl. a törpekirálynő palotájának tűzoltásakor: Gullivernek ez a tette a gyakorlatiasság és ésszerűség diadala, sérti azonban az illendőséget és a törpekirálynő gőgjét.” Gullivernek egy jóakarója megsúgja, hogy áskálódnak ellene, menekülnie kell. Először Blefuscuba megy, majd egy csónakkal 1701 szeptemberében továbbmenekül. Felveszi egy hajó. A legénységnek elmeséli kalandjait, de azok hitetlenkedve fogadják a beszámolót. A regény első két könyve a törpék országába, Lilliputba, illetve az óriások szigetére, azaz Brobdingnagba vezet. Olyan képzelt világokat alkot tehát Swift, amelyekben minden méret kisebb, illetve nagyobb az emberi világ normájához képest. Swift ezzel arra figyelmeztet, hogy minden viszonylagos.

2. Második utazás: Brobdingnag - Az óriások földje

Második útja Brobdingnagba, az óriások földjére vezet. Gulliver kiköt és ivóvizet keres a legénység többi tagjával, de amikor társai meglátják, hogy nem messze tőlük hegymagasságú emberek járnak-kelnek, elfutnak, és Gullivert otthagyják. Egy béres találja meg, aki hazaviszi gazdájához, egy paraszthoz. Kap ételt, italt és szállást egy babaházban. Különösen a paraszt kislánya, Glumdalclitch gondoskodik róla sokat, elnevezi Grildrignek, később így szólítják a többiek is.

Gulliver rájön, hogy a dolgok nem nagyok vagy kicsik, minden viszonylagos - és ez nem csak a méretekkel van így. Ebben az országban hozzá képest minden nagy. Veszélyt jelentenek számára a darazsak, a patkányok, a macska és a hatalmas csecsemő is. Éjjel patkányokkal kell megküzdenie. Gazdája a piacon mutogatja pénzért, majd eladja a királynak. A királyné különösen megkedveli, az udvarhölgyek kebleiken hintáztatják. Gulliver így felnagyítva csúnyának látja a nőket keblestől együtt, mert hibáik is naggyá válnak a szemében.

A király arra kéri, hogy meséljen saját hazájáról. Egy kicsit elveti a sulykot, mindent a lehető legjobb fényben akar feltüntetni. A király sokszor kineveti, máskor kételkedik abban, hogy jól működik az ország, ahol Gulliver él, azaz Anglia: mi a biztosíték arra, hogy az uralkodó arisztokrácia nem lesz degenerált, ha egymás közt házasodnak?; nincs-e szerepe a pénznek a képviselők megválasztásában annak alapján, amit elmondott?; nem befolyásolja-e a bírák pártállása az ítéletüket? Végül a király arra jut, hogy az angol történelem ármánykodások, összeesküvések és mészárlások sorozata. Gulliver a törpe, ő ajánlja fel lelkesen a bölcs királynak „technikai tudását”, a puskaport, nem véve észre a király leplezetlen megdöbbenését.

Brobdingnagban, az ún. felvilágosult abszolutizmus államában a királyi bölcsesség már jelentős szerepet játszik. Brobdingnag életét mégis a bölcsesség, a tudomány hatja át. A józan ész, a tiszta értelem, az igazságosság és megértés uralmát, a gyors és célratörő ügyintézést a bölcs király mellett tanácsadó tudósok biztosítják. Brobdingnagban visszaszorítják ugyan a korrupciót, de az emberi önzést és lelketlenséget nem tudják kiküszöbölni (pl. Gulliver első gazdája a végsőkig kiszipolyozza a parányi emberkét).

Gullivernek ez a kalandja úgy ér véget, hogy elragadja egy hatalmas sas, majd az óceánba ejti. Egy angol hajó halássza ki és juttatja haza, ahol a felesége azt mondja, többé nem engedi el.

3. Harmadik utazás: Laputa, Balnibarbi, Glubbdubdrib, Luggnagg

A harmadik rész Laputába, annak fővárosába, Balnibarbiba, majd Glubbdubdribba, Luggnaggba és Japánba kalauzol el. Gulliver nem tud otthon ülni, újra tengerre száll. Kalózok kapják el a hajójukat és őt csónakba teszik, amivel szerencsésen egy szigetre ér. Amikor elhomályosodik a Nap, meglátja, hogy egy úszó sziget takarja el, felkéredzkedik rá. Az égen úszó sziget neve Laputa (=magas kormányzó), ennek is megvannak a maga szabályai.

Laputa a felvilágosodás vezéreszméje, a racionalizmus egyértelműen a középpontba kerül, de sajátos, szatirikus módon. Az itt lakók mind hangszerek, csillagok és mértani alakzatok ábráit viselik a ruháikon, mert csak ezekkel a témákkal foglalkoznak: zenével, csillagászattal, matematikával. A praktikus dolgokban nem járatosak, ezért nincs egy egyenes fal sem az országukban. Az asszonyok is szívesebben időznek az alsó kontinensről jött férfiakkal, amit a férjeik észre sem vesznek, ha közben matematikával foglalkozhatnak. Gulliver rájön, hogy a sziget közepén egy mágneses szerkezet van, a szigetet ezzel mozgatják. A bámulatunkra méltó fizikai és matematikai tudás révén készített repülő sziget (a mágnesességet hasznosítva) képes a levegőben úszni, de mindez csak azt a célt szolgálja, hogy a király és tisztviselői az alsó tartományt féken tartsák.

Amikor Gulliver elunja a szigetet, leereszkedik Balnibarbi területére, ahol a fővárosba, Lagadóba megy. Itt nyomorban élnek az emberek, mert annyira erőltetik az emberekre az akadémia fejlesztéseit, hogy az teljesen szembe megy az életszerűséggel. Az elméletben (a matematikában és zenetudományban, valamint a csillagászatban) lenyűgözőek az eredmények, de gyakorlatban a termékek, a gyártmányok mindig félresikerülnek. Aki virágzó gazdálkodást vezet, az ebben a világban csodabogár, sőt közellenség.

Gulliver ellátogat az Akadémiára, hogy lássa, mi folyik ott. Az egyik „kitalátor” éppen a napfényt igyekszik kivonni az uborkából, egy másik a tápanyagokat keresi az ürülékben - de foglalkoznak még gyapjatlan birka tenyésztésével és jégaszalással is. A sokféle groteszk „tudományos munkálkodás” (pl. a napfény kivonása az uborkából) egyfelől a gúnyolódó Swift kegyetlen fantáziájának terméke, másrészt gyakran feltűnően emlékeztet „normális emberi” világunkra (pl. a besúgókról szóló részben). Egy tudós megállapította, hogy a szavak kiejtése koptatja a tüdőt, ezért javasolta, hogy az emberek inkább a tárgyakat vigyék magukkal és mutassák fel azt, amelyikre gondolnak. Észre kell vennünk, hogy Gulliver ezeket az élményeket már meglehetős egykedvűséggel éli át. A lagadói Királyi Kitalátorok Akadémiájában pedig végül még ő is gunyoros javaslatokkal toldja meg az ott látott és hallott idétlenségeket.

Innen Gulliver a szellemidéző mágusok szigetére megy, Glubbdubdribba. Itt sorban megidézik a történelem nagyjait (Nagy Sándort, Julius Caesart, stb.), akikről sorra kiderül, hogy csak talpnyalók, akik hazaárulók vagy szajhák bábjai voltak és csak az írók tették őket naggyá hősi énekeikkel. Gulliver szemlélődése Glubbdubdrib szigetén, a „boszorkánymesterek vagy mágusok” társadalmában folytatódik. A világjáró hajóorvos elsősorban az ókor jeles személyiségeit idézteti maga elé. Az emberi kultúrtörténet legdicsőbb személyiségeinek felsorakoztatása üde színfoltot jelent a kegyetlen iróniájú műben. Rendkívül figyelemre méltó, hogy az ókori nagyságok mellé Swift az azóta eltelt századokból egyedül Sir Thomas More-t állítja; az Utópia szerzőjének, a műfaj atyjának és a szellemi elődnek adózik ezzel a Gulliver utazásai írója.

Luggnagg szigetén „struldbrugok”, azaz halhatatlanok is élnek, ők mentesek az „emberi természet egyetemes tragédiája” alól. Gulliver a felvilágosodás eszmerendszerének alapján lelkesen kifejti, hogy az örök élet ajándékát mire használná fel: minél nagyobb tudást felhalmozva „a tudás és bölcsesség eleven kincsesbányája” szeretne lenni, jótékonykodna és közösségi életet élne, „fáradhatatlanul figyelmeztetve és felvilágosítva az emberiséget az emberi természet állandó elfajulásának” növekvő veszélyeiről. Ezzel a nemes célkitűzéssel szemben azonban az öregség Luggnaggban a halálnál is nagyobb katasztrófa, hiszen az emberek fizikai, szellemi, sőt erkölcsi leépülésének nem vet gátat a halál.

4. Negyedik utazás: A Nyihahák földje

A legfantasztikusabb utazás a negyedik, amelyben Gulliver az okos lovak országába, a Nyihahák földjére kerül. Gulliver ezúttal kapitányként kel útra, és úgy kerül ismeretlen földre, hogy lázadás tör ki a hajón. Ezen a földön a lovak (nyihahák) istállókban tartják az embereket (és jehunak hívják őket). Gulliver először megdöbben, de aztán megérti őket, megtanulja a beszédüket. A bölcs lovak emberségében(!) és életrendjének harmóniájában nem lel hibát (sőt maga is ellenállhatatlanul közéjük kívánkozik). Az undorító, emberszerű jehu csőcselékkel pedig képtelen azonosságot vállalni.

Gulliver mesél a nyihaháknak az ő országáról, ahol a jehuk értelmes társadalomban élnek, de miközben ecseteli az értelmetlen háborúkat, a politikusok és a jogászok korrupcióját és önzését, vagy az orvosok nagyképűségét, egyre kevésbé védi az embereket, mert belátja, hogy „az egész emberiség bűnös hajszát folytat a pénz és a kéj után”. Ebben a részben mesél a legtöbbet hazája társadalmáról Gulliver a vendéglátójának - és itt hull le a hályog a szeméről. Részletesen ecseteli az emberek politikai, gazdasági és kulturális életének visszásságait, részletezi az igazságszolgáltatás visszaéléseit, a háborúk okait, az orvosok kuruzslásait, a miniszterek viselt dolgait.

A nyihaha azt mondja, hogy a jehuk náluk is falánkok, buják, kapzsik és betegesek. Gulliver kezdi tisztelni a bölcs lovakat, akiknél nincs vita vagy hazugság, sem kényszer vagy erőszak. Az ostobaság és erkölcstelenség, az aljasság és kapzsiság megannyi példájára emlékezik Gulliver; a nyihahák társadalmában viszont a tiszta szellem uralmára talál, a valódi felebaráti szeretetet és az őszinte jóakaratot tapasztalja, a mértékletesség és a szorgalom diadalát. Az optimális társadalmi formát kereső Gulliver eljut tehát a bölcs lovak valódi bölcsességgel vezérelt parlamenti demokráciájába, ahonnan azonban ő mint jehu végül is kirekesztődik.

A negyedik könyv parabolája azt sugallja, hogy az ember „jehu”-vá, azaz ösztönlénnyé korcsosul. Az emberiségnek az ész és az értelem összhangját nem sikerül megvalósítani. Az emberi faj menthetetlen. Az utolsó keserű fintor: a meglátogatott országok hollétét a főhősnek el kell titkolnia az angol hatóságok elől, hogy megmentse őket a „civilizáció” „gyarmatosításaitól”.

A regény üzenete és szatírája

A nyughatatlan hajóorvos útjainak tanulsága - Swift véleménye a világról és az emberről - valóban kegyetlenül keserű, és nehezen fogadható el. A XIX. század kritikus szemléletű írója, Thackeray is tiltakozott ellene: „Swift sárba rántja az emberiséget.” Gulliver kiábrándító, sőt kétségbe ejtő tapasztalataival azonban Swift nem kiábrándítani szándékozott, hanem sokkal inkább felrázni, felébreszteni, kijózanítani az önelégültségből, leküzdetni megszokásainkat és előítéleteinket, rávilágítani emberközpontú világképünk torzulásaira.

Swift a kultúrpesszimizmus alapelvét mondja ki, megelőzve Rousseau 1750-es híres írását (Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól). Megfogalmazza azt a végletesen keserű tételt, hogy maga az ember a földi világ legkicsinyesebb, legalantasabb, ugyanakkor legkérkedőbb és legártalmasabb lénye. Ezért nevezhető joggal a könyv „a világ legkeserűbb szatírájának”. A bevezető levél az ellen is tiltakozik, hogy a leírtak valóságos, megtörtént voltát bárki kétségbe vonja. A regény legfőbb sajátossága épp a valósághoz való sajátos viszonya. Jóllehet a kalandok a tapasztalati valóság határain túl játszódnak, mégis mindvégig emlékeztetnek a „normális” emberi világra, és az is könnyen belátható, hogy a torzítások és túlzások ellenére „az egész művet az igazság szelleme hatja át”.

A fantasztikum és az abszurdig fokozódó túlzás szerepe ebben a regényben éppen az, hogy az emberi valóságban meglévő, de a benne élők részéről észre nem vett torzulásokra felhívja a figyelmet. Ezért is tesz Gulliver minden útjáról hazatérőben rendkívüli erőfeszítéseket arra, hogy kalandjait elhitesse honfitársaival. A Gulliver utazásaiban a következő pozitív értékek állnak az értékrend csúcsán: ésszerűség, erkölcsi tisztaság, igaz emberség, emberi méltóság.

Közlésmód és stílus

A regény közlésmódja csaknem mindvégig a hagyományos epika keretén belül marad: párbeszédek nem kerekednek ki, a szereplők esetleges (monológszerű) szövegei függő beszédként illeszkednek Gulliver mondataiba, mindent a címszereplő beszél el. Ez a közlésmód ott kap különös jelentőséget, ahol a hős véleményének torzulását sejti meg az olvasó (pl. Anglia elvakult magasztalásakor). A közvetett jellemzésnél gyakrabban folyamodik Swift a nyíltabb gúny eszközeihez. A kor vezető publicisztikai műfaja a pamflet, Swift is több gúnyiratot ír a Gulliver utazásai mellett (pl. Hordómese; A könyvek csatája stb. címmel).

Gulliver azonban nemcsak arról panaszkodik a bevezető levelében, hogy a fiatal tengerészek nyelvét már nem érti, hanem arról is, hogy a londoni látogatóval „képtelenek voltunk gondolatainkat egymás számára érthető módon közölni”. A kalandvágyó hajóorvos mindenütt hamar megtanulja vendéglátóinak nyelvét, hazatérte után azonban egyre kevésbé tud szót érteni embertársaival, s a legutolsó útja után már otthon érzi leginkább idegenül magát. Gulliver életrevalósága (maga az élet) is hangsúlyos szerepet kap, de életének görcsös védelme ővele is olykor elfeledteti pl. az emberi méltóságot (életveszélyben hajlandó e magasrendű eszmék feladására).

Swiftnek ez a regénye a szatirikus, utópisztikus, illetve ellenutópiaszerű művek hosszú sorát nyitotta meg. A magyar irodalomban a legkiválóbb követői Karinthy Frigyes kisregényei (Capillária, ill. Utazás Faremidóba - Gulliver ötödik, illetve hatodik utazásaként), a világirodalomban Huxley Szép új világ c. műve.

tags: #swift #gulliver #utazasai #hany #oldalas #összefoglaló

• Magas alapjárat a Suzuki Swiftben? Itt a megoldás!
• E46 gázpedál hibák és javításuk
• Opel Astra F vezérműszíj csere útmutató
• Akkumulátor csere lépésről lépésre: Mitsubishi Lancer 2011
• Központi zár relé hibaelhárítás Mondeo MK3