Suzuki Alto Vélemények és Tapasztalatok: Megéri az Árát?
A megújult Suzuki Swift megjelenése után a Suzukinál az így keletkezett űr betömését a megújult Altóra bízták, mely az egyik legolcsóbb autó a magyarországi piacon. Nézzük, hogyan teljesített egy hetes tesztünk alatt!
Elsőként leszögezném, hogy a kis kutyaképű jószágot rengetegen megbámulták, megmosolyogták. Ez szerencsére nem a kedvesen bumfordi formának tudható be, hanem inkább a meglehetősen feminin, rózsaszín metálfényben pompázó lemezeknek. Kicsit (dehogy kicsit, inkább rettentően) feszélyezve éreztem magam az első kilométerek megtétele alatt, de hát mely normális beállítottságú férfiember ne érezne ugyanígy egy „pink” csodában? Azonban hamar legyőztem a színből következő érzéseket, így szemlélve a külső idomokat már nem is olyan veszélyes a helyzet. Bumfordi, pufók, ám vidám kutyaképével bámul ránk az Alto, de aztán oldalt és hátul már elfogyott a fantázia és nem találkozunk semmilyen extrém formai megoldással, viszont a hátsó rész is egész pofásra sikeredett.
Bár aprók a kerekek, főleg a felfújt lemezek alá dugva, a mérnökök elég jól a karosszéria sarkaiba tolták őket, így mondhatjuk, hogy kellemes összképpel szembesülünk. Ráadásul nem is akármilyen kerekeket kapunk, alapáron jár az autóhoz a 14 colos könnyűfém garnitúra, ami mögött elöl tárcsa, hátul dobfék pislog. Visszatérve, a formával tehát semmi gond nincs, emellett egész jól beláthatóak az autó sarkai.
Külső és Belső Megjelenés
A formák rendben vannak, az anyagok kevésbé. Belül már árnyaltabb a helyzet, habár a szemle során végig ott kell lebegjen gondolataink közt a vételár is, különben nem ítélkezhetnénk korrekt módon. Elöl a helykínálatot nem érheti panasz, de az ülés kaphat fekete pontot, ugyanis annak magassága meglepő módon nem állítható. Ennek ellenére a jó vezetési pozíció könnyen megtalálható, a külső tükrök beállítását viccesen felfelé álló karra bízták a japánok, míg a belső visszapillantó tapogatásakor kiderül, hogy a hátulról érkező fényágyúk okozta vakítást mellőző felpattintós funkciót bizony kispórolták innen.
Kispórolták, ahogyan a kapaszkodókat is, a napellenzők közül pedig csupán a vezető oldalán levőben találunk sminktükröt, azt is megvilágítás híján. Egy kis „mécses” nyugodtan elfért volna ide, főként a vásárlóközönséget (hölgyek) ismerve.
Baleno acélfelni specifikációk
Folytassuk a centiméterek és köbméterek boncolgatásával! Jómagam 179 centis magasságával az átlagos sofőrök közé sorolandó vagyok, magam mögé beülve bizony már érezhető, hogy a 3,5 méteres hosszból túl nagy csodát kihozni nem lehet, elférni elfértem, viszont fejem búbja már a tetőt karcolta. Ellenben a gyerkőcöknek, esetleg tinédzser korú srácainknak elegendő lehet a helykínálat.
Az igazi meglepetés a csomagtartó kinyitásával tárul elénk. 129 liter. Odavágós adat, persze negatív értelemben, ugyanis tényleg eszméletlen pici. Élelmes egyetemistaként a sporttáskám és a notebookom mellé mindig egy nagyobb szatyornyi házi kosztot csomagolok magamnak a hétvégén, ez a három pakk éppen kitöltötte az említett 129 literes teret, tehát egy közepes méretű bevásárlás már-már kifoghat az Altón, bár ekkor nyugodtan használhatjuk a hátsó üléssort is csomagtartóként.
Az utastér anyagai természetesen az árcédula alapján várt roppant alacsony szintet képviselik, fröccsöntött elemek fogadnak mindenütt, hol kisebbek, hol nagyobbak (a hátsó ajtót például egyetlen darab műanyag borítja). Sajnos az összeszerelési minőség sem segít ezen a tényen, többfelé találkozunk nem kívánatos illesztési hézagokkal. Öröm az ürömben, hogy a gyatra anyagok és a pontatlan összeszerelés ellenére még rosszabb úton sem tapasztaltam zörgést, nyiszogást, ami igazi vadászterületén, a városban kifejezetten előnyére válik, ugyanis Budapest útjain nem sok autó beltere marad csöndben.
A műszerfal is az egyszerűség jegyében készült, a középkonzol kőkemény műanyagjába szerencsére vájtak néhány használható tárolórekeszt - az egyik még kellemes vörös megvilágítást is kapott alulról -, és a kesztyűtartót helyettesítő vágat is igazán praktikus részlet, egyszerűen csak bedobálhatjuk a holminkat a nagy sietségben. Az anyósülés oldaláról a vezetőjére nyargalva a műszeregységgel találjuk magunkat szemben, ami kimerül mindösszesen egy kilométerórában és a benne ülő folyadékkristályos kijelzőben, mely az üzemanyagszinten túl a megtett km-eket, valamint két további mérhető távolságot képes számon tartani. Egyszerű, igaz, de inkább olyan aranyosan, kedvesen, hogy csajosan mondjam, édi-bédi.
A kormány sajnos körben, igaz minimálisan, de végig sorjás, és pontosan abból a fajta "rücsis" műanyagból készült, melyet megtapintva végigfut a hátunkon a hideg; nem szép megoldás, de megszokható. Mögötte 15-20 éves Mazdák és Hondák bajuszkapcsolóit idéző karokat találunk, ennek ellenére semmi gond nincs velük, jól teszik dolgukat és szerencsére nincs az a „hamar szétesik” érzés bennük. A középkonzolt végigvizslatva ugyanezt a következtetést vonhatjuk le, a kezelőszervek a régebbi japán típusokéra emlékeztetnek, de működésük kifogástalan.
Ismerje meg a Suzuki Hayabusát
Viszont a fejegységgel nem békéltem meg a teszthét alatt, a két hangszóró egyfelől dobozhangon szólal meg, másfelől a CD-t is elnyelő eszköz rádióhallgatásra is éppen csak alkalmasnak bizonyult, kicsit idegesítő momentum volt, mikor a pesti dugóban ülve jó pár alkalommal besistergett, recsegett több ismert adó - ilyet még egy autóban sem sikerült tapasztalnom.
Motor és Teljesítmény
A 998 köbcentis háromhengerest beindítva azonban a kisebb negatívumok elnyomódni látszanak. A Suzukitól megszokott, pörgős egységet kapunk, mely vidáman kerepel, élvezi ha forgatják, amihez ráadásként a rövid áttételezésű ötsebességes váltó is kiválóan asszisztál. Kapcsolhatóságával nincs gond, és hál’ Istennek nem is lötyögős. Visszatérve az erőforrásra: a 68 lóerő bár kevésnek hangzik, a 855 kilós testet könnyedén mozgatja, és hiába tűnik el 100 km/h felett az erő, az alatt kifejezetten fürge.
És ami nagyon korrekt, az a fogyasztás. Még sok dugózással és sztrádázással is körítve, nem kímélve alig 6,5 litert gurított le a torkán, a normakörön pedig csupán 4,8 litert kért száz kilométerre, ez igazán dicséretes adat.
A literes háromhengeresnek nagyon szigorúan véve is csak két rossz tulajdonságát tudom felhozni: az egyik, hogy a gázreakció kicsit lassúnak tűnik, a másik pedig a hangja. Persze hangulatos a vadul csattogó három henger morajlása, azonban zajcsillapításról nem gondoskodtak a megkötött kezű mérnökök, így a jól ismert Barkas hang belül is kiválóan hallatszik. Városi araszoláskor ez még bőven tolerálható, azonban nagyobb sebességnél már kellemetlen.
Nyilván nem autópályázásra való a kis rózsaszín törpe, a 130-as tempót szó nélkül tartja, ám ekkor már jóval 70 decibel feletti hangerejével a nemrég tesztre fogott Renault Clio RS sportkipufogójával is versenyre kelhet.
Fogyasztási teszt: Suzuki Swift vs. Citroën C-Zero
Kormányzás és Futómű
Amiről még nem ejtettem szót, az a kormányzás és a futómű. Előbbi közvetlen, a rásegítés mértéke is megfelelő, illetve utóbbit sem érheti túlságosan nagy panasz. A gyártó szakemberei a keskeny és magas felépítést próbálták ellensúlyozni egy kis feszesség hozzáadásával, ami sikerült is, az oldaldőlés kisebb volt, mint vártam, viszont ebből következően kicsit keményebb, rázósabb is lett az autó, de ez csupán minimálisan zavaró.
Fogyasztói Vélemények
Szóval megvettük. Páromnak nagyon tetszett, előtte Skoda Favoritja volt, azt mondta ezzel csodás a városba közlekedni. Hangsúlyozom én alig férek bele, hát mikor néha vezetnem kell egy rémálom. Szerintem már 60 km/h-nál úszik az úton a kis súlya miatt. Első tankolások után, valahogy a fogyasztás nem hasonlított a gyár által kiadott paraméterekhez. Azt a fogyasztást amit írnak 5 liter akkor tudja, ha 30 km-ert húzza valaki 100 km-en. Ne dőljön be senki annak, hogy kicsi a fogyasztása. A régi Volgát képes meghajazni.
Vittük is szervízbe, mérték nézték kérdezték, hogy használjuk. Mondtuk hidegben reggel indít óvoda 1 km, megáll gyerek lerak párom tovább munkahely 1 km megáll. Délután ugyanaz bolt, óvoda, haza. Ja mondták itt a baj nem tud felmelegedni üzemi hőfokra és az automata szívató állandóan dolgozik. Hangsúlyozom télen ennek a szarnak kb 10-12 km kell, hogy az üzemi hőfokot elérje.
Na volt is már 27000 km benne, mikor a párom megkért tankoljam meg. Utcából kifordulva gázpedál lenyom, motor pörög, kocsi épp csak gyorsul. Na gondoltam már is utolérte a női betegség, kuplungtárcsa le lett gyalulva. Viszem a szerelőhöz szétszedi. Telefonál menjek el és nézzem meg ezt a szart. Kuplungtárcsa tökéletes, csak épp a váltó nyeles tengelyének a szimeringje átengedte az olajat a váltóból a kuplungházba, ahol is a tárcsa a kinyomócsapágy és a kuplungszerkezet totál olajos lett és persze az olaj néhol rá is égett ezekre a cuccokra. Mindent kicserélni. Ekkor tudtam meg ezt a lomot Indiába gyártják, és a szerelők szerint is egy trágyadomb. Mondták volt már ennél kutyább bajai is.
Mondom nekik, hogy a váltó kar eddig is úgy kavargott benne, mint nagyanyám lekvárfőző kanala. Mondták ez így is marad, ugyanis az elsők közt bejöttek váltóját szétszedték és normálisan kihézagolták, majd összerakták-erre nem is akarta venni a sebességet. Mondták ez ilyen semmi illesztés, hézagolás, mert akkor akadni fog a váltó. Most 36000 km kezd benne közeledni, nagy nehezen a városi fogyasztását 9 literre le tudták tornázni, de most már meg alig megy a szutyok. EMBEREK MEG NE VEGYÉTEK!!!!!!!!!!!
Méret, Kényelem és Kidolgozás
Nem állítható a kormány, és az ülésmagasság. Rövid az ülések ülőlapja, ezért hosszabb távon nem kényelmesek. A műszerfal formavilága és anyaghasználata a nyolcvanas éveket idézi. De legalább könnyű áttekinteni, mert kevés kapcsoló van benne. Vicces a 10 ezerig skálázott fordulatszámmérő a GLX-ben. Két vékony termetű felnőttnek viszonylag kényelmes, Ha többen vannak, vagy csak ketten, de testesebbek, akkor már kiderül, hogy a vállak súrolják egymást, és a hátsó lábtér is nagyon kicsi. Aprócska a 175 literes csomagtartó, a fele-fele arányban osztott hátsó ülések lehajtásával 720 literes a befogadóképesség. Praktikus az ötajtós karosszéria, sok vetélytárs csak három ajtóval létezik, és azokon jóval nagyobb az ajtónyílás.
Felszereltség és Biztonság
Nagyon szegényes az alap GL felszereltség. Csak színezett üvegek vannak benne a két légzsákon és a blokkolásgátlón kívül. A GLX már jóval gazdagabb, ebből nem hiányzik a szervokormány, a fordulatszámmérő, a két elektromos ablakemelő, a központi zár sem, ráadásul ennek a lökhárítói is fényezettek.
Régi konstrukció, ütközésnek kevéssé ellenálló karosszéria, vékony lemezek és ajtók. Minden Altóban széria volt a két légzsák, a blokkolásgátló, és az ISOFIX gyermekülés-rögzítés. Más biztonsági extrát ne is várj tőle.
Ajánlott Motor és Fenntartási Költségek
Becsülettel ellátja feladatát az 1.1-es, négyhengeres, 16 szelepes motorocska. Nyomatéka ugyan kevés, de pörgetve kellemes gyorsulást biztosít a pillekönnyű autónak a 63 lóerő, és még 130 km/óránál is vannak tartalékai. Országúton öt, városban hat litert fogyaszt. Talán a legrosszabbul kapcsolható Suzuki-váltó van benne, nehezen veszi a hátramenetet.
Szerencsére hozza a legendás Suzuki-megbízhatóságot, és mivel alig van benne valami, a hibalehetőségek száma is csekély. A motorba csak olajat kell tölteni a megadott időközönként, akkor nem lehet baja. A gyári akkumulátor nem bírja sokáig, és más apró elektromos gondok is előfordulhatnak, például a központi zár is elromolhat. Gyenge minőségű a fényezés, hamar jön a rozsda, néha olaj kerülhet a váltóból a kuplungba. Olcsó a fenntartása, de rosszabb és drágább az alkatrészellátása, mint a magyar Swifteknek.
Összegzés
A Suzuki Alto egy megosztó autó. Egyértelműen nem olyan vészes az autó, mint azt első látásra gondolnánk. Ami nagyon tetszett benne, hogy rendkívül őszinte darab, nem akarja többnek mutatni magát, nem akar többnek látszani, mint ami. Plusz amint említettem, a vételárat mindig tartsuk a szemünk előtt.
A Suzuki a magasabb árkategóriába lépett Swift által hagyott űrt próbálja kitölteni a hiperolcsó Altóval, mely részben helytáll, részben elvérzik a próbán. Igaz, valóban nagyon kedvező vételárral bír, azonban ennek hátulütőivel lépten-nyomon találkozunk az autóban. Aki meg tud békélni az Alto negatívumaival, annak ajánljuk, de érdemes szétnézni a piacon, hiszen alig drágábban akár jobb üzletet is köthetünk.
tags: #suzuki #alto #vélemények