Idegen ingatlanon történő építkezés és beruházás: Jogi, építésjogi, számviteli és adózási kérdések
Bevezetés: A ráépítés alapjai
Mi a következménye, ha valaki más tulajdonában lévő ingatlanon építkezik? Megszerzi-e az épület vagy akár a telek tulajdonjogát? Az idegen ingatlanon történő építés szabályait a Ptk. a ráépítés címszó alatt tárgyalja. A ráépítés ingatlanok esetében ún. eredeti szerzésmódot biztosíthat, lényege pedig az, ha valaki saját anyaggal építkezik idegen földre.
A ráépítés következményeit elsősorban a felek (a földtulajdonos és az építkező) megállapodása határozza meg, amelyben szabadon rendelkezhetnek az épület és a föld tulajdonjogának sorsáról. Amennyiben a felek nem szabályozzák az épület és a föld tulajdonjogát, a Ptk. alapján az alábbi esetek jöhetnek létre. A korábbi bírói gyakorlat kimondta azt is, hogy a ráépítés az építkező tulajdonszerzését egyébként csak akkor idézheti elő, ha az építmény tartós fennmaradásra alkalmas.
A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szerinti ráépítés és hozzáépítés
Ráépítés szabályai és jogkövetkezményei
A Ptk. szerint ugyanis abban az esetben, ha valaki anélkül, hogy erre jogosult lenne, jóhiszeműen idegen földre épít, az épület tulajdonjogát a földtulajdonos szerzi meg, aki köteles azonban gazdagodását a ráépítőnek megfizetni. A bíróság a földtulajdonos kérelmére a ráépítőt kötelezheti a földnek vagy - ha a föld megosztható - a föld megfelelő részének a megvásárlására. A ráépítő szerzi meg ugyanakkor a földnek vagy a föld megfelelő részének tulajdonjogát, ha az épület értéke a földnek vagy a föld megfelelő részének értékét lényegesen meghaladja.
Rosszhiszemű ráépítés esetén és abban az esetben, ha a földtulajdonos a ráépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a ráépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást, a túlépítés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Ha tehát a felek nem állapodnak meg az épület és a telek tulajdonjogának rendezéséről, a Ptk. alapján az alábbi esetek jöhetnek létre:
Traktorok szerepe a mezőgazdaságban
- a földtulajdonos tulajdonjoga gyarapszik az épülettel, mint növedékkel, vagy
- a ráépítő szerzi meg a föld tulajdonjogát, vagy
- az épület és föld tulajdonjoga elválik úgy, hogy az épület nem válik a föld alkotórészévé, hanem attól különálló, a ráépítő tulajdonában lévő ingatlan lesz, vagy
- közös tulajdonra való ráépítés esetén módosulnak a közös tulajdon arányai.
Hozzáépítés fogalma és jogi megítélése
Mi az a hozzáépítés? A Ptk. ismeri továbbá a „hozzáépítés” fogalmát is, amelyről akkor beszélhetünk, ha valaki saját anyagával jóhiszeműen a más tulajdonában levő épülethez hozzáépít, és ezzel az ingatlan értékét jelentősen növeli. Ebben az esetben az építő és az épület tulajdonosa eltérő megállapodásának hiányában közös tulajdon keletkezik. Az egyes tulajdoni hányadok mértékét az egész ingatlan és a hozzáépített rész értékének a hozzáépítés befejezésének időpontja szerint meghatározott arányában kell megállapítani. A rosszhiszemű hozzáépítésre pedig a rosszhiszemű ráépítés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Építési jogosultság igazolása idegen ingatlanon: Az építésjogi szempontok
A Ptk. mellett érdemes megvizsgálni az idegen ingatlanra történő építkezés építési jogi szabályait is. A kérdés az, hogy hogyan fordulhat elő a ráépítés a telek tulajdonosának tudta nélkül, azaz kell-e igazolni az építési jogosultságot az engedélyezési eljárásban vagy azt követően. 2013. január 1-től az Építési törvény a következőképpen rendelkezik: építésügyi hatósági engedély törvényben, kormányrendeletben meghatározottak szerint akkor adható, ha a kérelem és mellékletei, valamint a kérelmezett tevékenység megfelel a jogszabályokban meghatározott szakszerűségi követelményeknek.
Jelenleg az Étv. tehát nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely az építési jogosultság igazolására vonatkozna. Az építésügyi hatósági eljárásokról szóló 312/2012. számú Kormányrendelet az építési jogosultság igazolására idegen ingatlanon történő építési tevékenység végzésére vonatkozóan - a korábbi rendelettel ellentétben - már nem tartalmaz szabályokat. Idegen tulajdonban lévő ingatlanon történő építési tevékenység esetén az építési jogosultság igazolásának kötelezettsége megmaradt azonban néhány sajátos építményfajta, pl. erőművek és elektronikus hírközlési építmények tekintetében. Az építési engedélynek vagy a bejelentésnek az általános építmények körében tehát nem feltétele, hogy az építtető az építési jogosultságát igazolja a hatóság előtt, és a hatóság azt nem is vizsgálja, vizsgálhatja.
Az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. Kormányrendelet azonban úgy rendelkezik, hogy az általános építmények körében, ha az építtető nem az építési tevékenységgel érintett telek, építmény vagy építményrész tulajdonosa, az építési munkaterület fővállalkozó kivitelező részére történő átadását a telek, építmény, építményrész tulajdonosának külön nyilatkozatban kell tudomásul vennie és azt az építési naplóhoz csatolnia. Ilyen nyilatkozat hiányában az építési munkaterület nem adható át a fővállalkozó kivitelező részére, az építési napló nem nyitható meg és a kivitelezés nem kezdhető meg.
„Az engedélyezési eljárásban történő benyújtás helyett tehát az építési napló részévé kell tenni az építési jogosultság igazolását. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az építési naplóba való feltöltés követelménye könnyebben „kijátszható”, mint a korábbi követelmény, amikor az engedélyezési eljárás része volt az építési jogosultság vizsgálata. Ez a körülmény fokozott éberséget követel a telektulajdonosok részéről.” - fejti ki a szakértő.
Bérelt ingatlanon végzett beruházások: Számviteli és adózási útmutató
Gyakori, hogy a vállalkozások nem saját tulajdonú ingatlanban végzik tevékenységüket, hanem bérelt helyiségekben alakítanak ki működésükhöz szükséges feltételeket - akár komolyabb beruházásokkal is. Az „idegen ingatlanon végzett beruházás” azonban számos jogi, számviteli és adózási buktatót rejt, amelyeket már a beruházás előtt érdemes alaposan mérlegelni. Az idegen ingatlanon történő beruházás esetén vannak egyszerűbb beruházások, mint pl. klímaszerelés, a fűtés korszerűsítése vagy elválasztó falak stb. építése, de lehetnek nagyobb horderejű kivitelezési munkák is, mint pl. egy tetőtér beépítése. Valamennyi idegen ingatlanon történő beruházás kellő körültekintést és megalapozott döntést igényel, mivel egy-egy ilyen jellegű beruházás nemcsak hosszabb idejű ottlétet, hanem adott esetben váltási nehézséget is jelenthet.
Az idegen ingatlanon végzett beruházás esetén nem lehet figyelmen kívül hagyni a talán legfontosabb tényezőt, vagyis a tulajdonosi/emberi tényezőt. A beruházást kivétel nélkül írásban kell engedélyeztetni a bérbeadóval, lehetséges módon közjegyzőnél, közjegyzői okirat formájában.
Gyakori a felvázolt eset, ugyanakkor a beruházást illetően ebben az esetben is kellő körültekintéssel kellett volna eljárni. Ezért első lépésként az írásos megállapodás megkötése szükséges, a szóban történő megállapodás nem elégséges. A megállapodásban kifejezetten rögzíteni kell, hogy a szerződéses jogviszony megszüntetését követően a beruházás térítésmentesen / térítéssel kerül a bérbeadó birtokába. Általánosan elfogadott gyakorlat, hogy a bérleti díj beszámításra kerül, azaz a bérlő a beruházás összegét teljes egészében vagy részben „lelakja”, a felek döntéséhez igazodóan.
Számviteli elszámolás
Az idegen ingatlanon végzett beruházás ráfordításként nem aktiválható az eredeti ingatlan értékébe, mivel az nem a vállalkozás, hanem a bérbeadó tulajdona. Viszont a beruházás aktiválható „beruházás bérelt ingatlanon” jogcímen tárgyi eszközként, annak függvényében, hogy a fejlesztés alapján milyen hasznos élettartam várható. Ehhez párosul a beruházás értékcsökkenésének az elszámolása, feltéve, hogy a beruházást a vállalkozás nemcsak birtokba vette, hanem használja vagy hasznosítja is.
Az értékcsökkenés elszámolása a bérleti szerződés időtartamához, vagy a hasznos élettartamhoz igazodik, a kettő közül a rövidebb időszak az irányadó. Kiindulási pont még, hogy irányadó a Számviteli törvény (A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény), melynek 26. § (2) bekezdése értelmében az ingatlanok között kell kimutatni a bérbe vett ingatlanokon végzett és aktivált beruházást, valamint a felújítást is. Továbbá a Számviteli törvény 23. § (1) bekezdése szerint az idegen tulajdonú építményen, épületen elvégzett beruházásokat épületenként, építményenként a tárgyi eszközök között kell kimutatni. Az ingatlan (beruházás) piaci értékét hivatalos értékbecsléssel, dokumentáltan kell megállapítani. Mivel idegen ingatlanon történt a beruházás, ezért 6% az elszámolható ÉCS.
Elszámolási tudnivalók gépkocsihasználat esetén
Áfa és adózási vonatkozások
A beruházással kapcsolatban sok feltételre kell figyelni annak érdekében, hogy a bekerülési érték és értékcsökkenés a számviteli elveknek megfelelően kerüljön megállapításra. Tovább bonyolódik a helyzet, ha a beruházást nem saját ingatlanon, hanem idegen ingatlanon végezzük, melyből számtalan variáció lehetséges annak függvényében, hogy melyik fél, milyen feltételekkel, mikor végzi, és az eredményt bármilyen formában átadja-e a másik félnek. Az adózási konzekvenciák pedig csak a habot jelentik a tortán.
Gyakran felmerülő kérdés, hogy ha egy áfaalany az általa bérelt, vagyis nem a saját tulajdonában álló, de a gazdasági tevékenysége körében használt, hasznosított ingatlanon a saját költségén beruházást hajt végre, az hogyan kezelendő az áfa rendszerében. Ezeknek az eseteknek az áfa minősítéséhez elsődlegesen azt a kérdést szükséges megválaszolni, hogy az idegen ingatlanon végzett beruházás minősülhet-e tárgyi eszköznek. Az Áfa tv. 259. § 21. pontja értelmében tárgyi eszköz az ingatlan, valamint az olyan ingó termék, amely vállalkozáson belüli rendeltetésszerű használatot feltételezve, legalább 1 évet meghaladó időtartamban szolgálja a gazdasági tevékenység folytatását.
Az uniós szinten harmonizált áfaszabályok által alkalmazott ingatlan fogalom értelmezésében a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló 282/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 13b. cikke nyújt iránymutatást. E cikk értelmében az alábbiak tekintendők ingatlannak:
- a)a föld bármely meghatározott területe, akár a földfelszínen vagy a földfelszín alatt, amely tulajdonjog tárgyát képezheti és amely birtokba vehető;
- b)bármely épület vagy építmény, amely tengerszint fölött vagy alatt a földhöz vagy a földbe rögzített, és amelyet nem lehet könnyen lebontani vagy elmozdítani;
- c)az épület vagy építmény szerves részét alkotó bármely olyan alkotóelem, amelyet már beépítettek, és amely nélkül az épület vagy építmény nincs befejezve, mint például az ajtók, ablakok, tetők, lépcsők és liftek;
- d)az épületbe vagy építménybe állandó jelleggel beépített bármely olyan alkotóelem, felszerelés vagy gép, amely az épület vagy építmény lerombolása vagy megváltoztatása nélkül nem távolítható el.
A definíció értelmében - az áfa rendszerében - az épületen, építményen túl az épület, építmény szerves részét alkotó, meghatározott alkotóelemek, illetve az épületbe, építménybe állandó jelleggel beépített, meghatározott alkotóelemek önmagukban is ingatlannak minősülnek. Ha az áfaalany a bérelt ingatlanon olyan értéknövelő beruházást hajt végre, mely önmagában megfelel a Vhr. 13b. cikke szerinti ingatlan fogalomnak, akkor e beruházás önmagában is ingatlannak, és ezáltal tárgyi eszköznek minősül az Áfa tv. alkalmazásában.
Az előzőekből az következik, hogy az adóalanyt a beruházás kapcsán terhelő előzetesen felszámított adó levonásának joga az Áfa tv. 135-136. §-aiban foglaltakra is figyelemmel gyakorolható. Az Áfa tv. 135-136. §-ai értelmében, ha a tárgyi eszköz beszerzésének évéhez képest a figyelési időszakon belül (mely ingatlan tárgyi eszköz esetében a tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételének hónapjától kezdődő 240 hónap) változás következik be a levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben, vagy a tárgyi eszköz értékesítésre kerül, az adóalany a tárgyi eszközre jutó előzetesen felszámított adó összegének meghatározott része tekintetében utólagos kiigazításra válhat kötelezetté. Ennek megfelelően, ha a beszerzés évéhez képest a beruházás rendeltetésszerű használatbavételétől számított 240 hónapon belül változik a bérelt ingatlannak (és azzal együtt a beruházásnak) az adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységhez történő felhasználási aránya, akkor minden olyan naptári év utolsó adómegállapítási időszakában, amely év teljes időtartamában az ingatlan az adóalany rendeltetésszerű használatában állt, a beruházással összefüggő beszerzéseket terhelő előzetesen felszámított adó 1/20-ad részére vonatkozóan utólagos kiigazítást kell végezni, feltéve, hogy a levonható adóban így adódó különbözet összege legalább 10 000 forint.
Továbbá, az az eset, ha az adóalany a bérelt ingatlant a tulajdonosának visszaszolgáltatja, és az ingatlanon végzett beruházás költségeit a tulajdonos egészben vagy részben megtéríti, az áfa rendszerében úgy minősül, hogy az adóalany a beruházás eredményeként létrehozott ingatlant értékesíti. A tárgyi eszközökre vonatkozó különös szabályok úgy rendelkeznek, hogy ha az adóalany a tárgyi eszközt a figyelési időszakon belül értékesíti, akkor az értékesítés teljesítésének hónapjára és a hátralévő hónapokra együttesen időarányosan jutó előzetesen felszámított adó összegét az adóalany véglegesen levonhatja, ha a tárgyi eszköz értékesítése adólevonásra jogosítaná, véglegesen nem vonhatja le, ha a tárgyi eszköz értékesítése adólevonásra nem jogosítaná. Annak vizsgálata során, hogy a bérlő által az idegen ingatlanon végzett beruházás értékesítése a bérlőt adólevonásra jogosítaná-e vagy sem, ismét utalni kell arra az előzőekben foglalt következtetésre, hogy ha az adott beruházás önmagában a Vhr. 13b. cikkének hatálya alá tartozik, akkor a beruházás önmagában is ingatlannak minősül az áfa rendszerében. Azt, hogy az értékesítés adóköteles vagy adómentes, az ingatlan-értékesítésre vonatkozó áfaszabályok szerint kell megítélni, a bérelt ingatlanon végzett beruházást önmagában vizsgálva, vagyis függetlenül attól az ingatlantól, amelynek a beruházás a részét képezi. A vizsgált esetkör értelemszerűen beépített ingatlanokat foglal magában.
Beépített ingatlan értékesítése vonatkozásában az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pontja úgy rendelkezik, hogy mentes az adó alól a beépített ingatlan (ingatlanrész) és az ehhez tartozó földrészlet értékesítése, kivéve annak a beépített ingatlannak (ingatlanrésznek) és az ehhez tartozó földrészletnek az értékesítését, amelynek
- ja) első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg; vagy
- jb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de a használatbavétel tudomásulvétele, vagy az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény szerinti egyszerű bejelentés alapján épített lakóingatlan felépítésének megtörténtét tanúsító hatósági bizonyítvány kiállítása és az értékesítés között még nem telt el 2 év; vagy
- jc) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de mint önálló rendeltetési egység rendeltetését vagy a rendeltetési egységeinek számát megváltoztatták, és az ezt igazoló hatósági bizonyítvány kiállítása és az értékesítés között még nem telt el 2 év.
Az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pont ja) alpontjában foglalt feltétel nem teljesül, mivel a beruházás rendeltetésszerű használatbavétele a vizsgált esetkörben értelemszerűen megtörtént. Ha a bérelt ingatlanon végzett beruházás önmagában olyan, amelynek megvalósítása valamilyen, fent felsorolt engedélyhez, eljáráshoz, hatósági bizonyítvány kiállításához kötött, akkor az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pont jb)-jc) alpontjai alapján a beruházás értékesítése - az ott meghatározott feltételek teljesülése esetén - adóköteles. Ilyen esetben az adóalany az Áfa tv. 136. § (1) bekezdés a) pontja alapján véglegesen levonhatja a beruházás értékesítésének teljesítése hónapjára és a figyelési időszakból hátralévő hónapokra együttesen időarányosan jutó előzetesen felszámított adó összegét.
Ha a bérelt ingatlanon végzett beruházás önmagában nem olyan beruházás, amelynek megvalósítása valamilyen, fent felsorolt engedélyhez, eljáráshoz, hatósági bizonyítvány kiállításához kötött, akkor az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pont jb)-jc) alpontjaiban foglalt feltételek e beruházás vonatkozásában nem teljesülnek, így a beruházás értékesítése mentes az adó alól. Ilyen esetben az adóalany az Áfa tv. 136. § (1) bekezdés b) pontja alapján véglegesen nem vonhatja le a beruházás értékesítésének teljesítése hónapjára és a figyelési időszakból hátralévő hónapokra együttesen időarányosan jutó előzetesen felszámított adó összegét.
Ettől eltérően, ha a bérlő adóalany az Áfa tv. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján az ingatlanok értékesítésére adókötelezettséget választott, akkor a bérelt ingatlanon végzett beruházás értékesítése is adóköteles. Ilyen esetben az adóalany az Áfa tv. 136. § (1) bekezdés a) pontja alapján véglegesen levonhatja a beruházás értékesítésének teljesítése hónapjára és a figyelési időszakból hátralévő hónapokra együttesen időarányosan jutó előzetesen felszámított adó összegét. A megítélést nem befolyásolja, hogy az az ingatlan, amelynek a beruházás a részét képezi, az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pontja szerinti kivételszabályban foglalt feltételek alapján új ingatlannak minősül-e vagy sem. [Pénzügyminisztérium Fogyasztási és Forgalmi Adók Főosztály PM/4280/2023 - NAV KI Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 2440659964.]
Az áfafigyelési időszak ingatlanok eseteiben 20 év, vagyis 240 hónap. Esetünkben viszont a kérdés szerint az ingatlan beruházására még 2008. január 1. előtt került sor, amely időpontig megtörtént az ingatlan aktiválása is. Ezért ebben az esetben még a régi áfatörvény az irányadó, melynek lényege, hogy a 2008. január 01. előtti beruházásoknál a használatba vétel a nevezett időpontig megtörtént, akkor az áfafigyelési időszak csak 10 év, vagyis 120 hónap. Ettől a figyelési 10 éves időszaktól csak akkor lehetett eltekinteni, ha az érintett adózó kifejezetten jelezte az adóhatóságnak 2008. február 15-ig, hogy az ingatlanra vonatkozóan az Áfatörvény 135.
Társasági adó és Személyi jövedelemadó
Társasági adó: A térítésmentes átadást illetően nem merül fel adókötelezettség a Tao. törvény 3. számú melléklet A rész 13. pontja alapján.
Szja: Mivel az ingatlan térítésmentesen lesz átadva, a magánszemélynek adófizetési kötelezettsége keletkezik. Viszont a vállalkozásnak nincs lehetősége adóelőleg levonására. Ebben az esetben a vállalkozásnak az Szja törvény 46. § (7) bekezdése szerint kell eljárnia. A (6) bekezdés b) pontjában nem említett magánszemély esetében - amennyiben a bevételt terhelő adóelőleg levonására nincs lehetőség -, valamint d) pontja rendelkezésének alkalmazása esetén az adóköteles bevételről kiállított igazoláson a kifizető feltünteti a le nem vont adóelőleg összegét is, és felhívja a magánszemély figyelmét arra, hogy az adóelőleg le nem vont részét köteles megfizetni.
Gyakori gyakorlati esetek és kérdések
Egy Kft. magánszemélytől bérel egy ingatlant (családi ház + melléképületek). Ez a cég székhelye, és itt végzi a gazdasági tevékenységét is. A Kft. a bérelt ingatlanon beruházást hajtott végre, a ház tetőterét beépítette, irodákat és mellékhelyiséget alakított ki. A beruházás kizárólag a vállalkozás gazdasági tevékenységét szolgálja. A beruházás 2008. 01. 01-je előtt valósult meg, üzembe helyezése is ezen időpontig megtörtént. A vállalkozás élt beruházáshoz kapcsolódóan az adólevonási jogával az akkor hatályos 1992. évi LXXIV tv. (régi áfatörvény) 32. § 1/d pontja alapján. A beruházást a tárgyi eszközök között „Bérelt ingatlanon végzett beruházás” címen tartja nyilván, és értékcsökkenést számolt el. A hasznos élettartam 20 évben lett meghatározva, ez az idő már eltelt. A bérbeadó nem téríti meg a beruházás értékét, ezért a Kft. azt térítés nélkül adja át a bérbeadó részére. Felmerül a kérdés, hogy keletkezik-e áfafizetési kötelezettség a beépített tetőtér piaci értéke után, mivel a beruházás üzembe helyezésekor a Kft. élt az adólevonási jogával? Mi alapján tudja a vállalkozás meghatározni a beruházás piaci értékét? Esetünkben a bérleti jogviszonnyal rendelkező cég a bérelt ingatlanon beruházást hajtott végre, a ház tetőterét beépítette, irodákat és mellékhelyiséget alakított ki. A bérelt ingatlanon történő beruházás befejezését követően a rendeltetésszerű használatbavételkor aktiválta a beruházást, amely időponttól kezdve terv szerinti értékcsökkenést is elszámolt.
1. Kérdés: A pályázatok végrehajtása során több esetben előfordul, hogy a beruházás (kerékpárút-építés, útfelújítás stb.) idegen tulajdonon valósul meg.
5. Kérdés: Az önkormányzat a helyi katolikus gimnázium megépítése során az engedélyes tervek, műszaki ellenőri feladatok, közműcsatlakozási díjak és csapadékvíz-elvezetés kiadásait fedezte. Ez az összeg 85 millió forint, melyet az önkormányzat beruházásként tart nyilván. Az ingatlan tulajdonosa az egyházmegye. Mi az a jogszabály, amelyre hivatkozva át tudja adni az önkormányzat az idegen tulajdonon végzett beruházást az egyházmegyének? Kötelező az átadás?
7. Kérdés: Az egyesület pályázatból az önkormányzat épületét újította fel. Idegen tulajdonon végzett beruházásként tartotta eddig nyilván. Szeretné az önkormányzatnak átadni, amely alap + áfa értéken tartotta eddig nyilván, ezt az értéket mutatta felénk ki.
8. Kérdés: Egy önkormányzat idegen helyrajzi számú ingatlanon végzett felújítást (magánszemélyek tulajdonában lévő ingatlan) pályázat keretében, melyet köteles könyveiben nyilvántartani.
9. Kérdés: Idegen épületen végzett beruházást/felújítást hogyan könyveljük helyesen? Intézetünknél felügyeletiszerv-változás történt, ezért az ingatlanok az 1-es számlaosztályból átkerültek a 0-s számlaosztályba, mivel az ingatlan tulajdonjoga a korábbi felügyeleti szervnél maradt, s nekünk szerződés alapján csak használati jogunk van. Az ingatlanon nyílászárócserét, mennyezetbe épített lámpa cseréjét stb. szeretnénk végezni. A költségvetési szerv a könyveiben a saját tulajdonában álló vagy a vagyonkezelésébe kapott nemzeti vagyonba tartozó eszközöket (ingatlant) mutathatja ki. A használatban lévő ingatlanokat a használó nem mutathatja ki, mivel azt a tulajdonos szerepelteti a könyvekben.