Nagy Attila, a veterán kerékpáros bajnok életrajza
Nagy Attila a kerékpársportban Picasso néven ismert sportoló, aki 1967-ben, 15 évesen kezdett kerékpározni a Videoton kerékpár szakosztályában. Azóta is aktív, és rendszeres résztvevője a korosztályos viadaloknak.
A kerékpározás hőskorában velocipédekkel versenyeztek, de ezek a gépek a technikai újítások miatt kikoptak.
Halápi egész élete a kerékpározás körül forog, édesapja kerékpárműhelyt vezetett, így korán kapcsolatba került a biciklizéssel.
A kilencvenes évek közepén édesapjával - saját terveik alapján - barkácsmódszerekkel építettek egy velocipédet. Versenyvelocipédje csak jóval később, 2006-ban lett.
A kezdetleges kerékpárok még csak futógépek voltak, használóik a földet taposva haladtak előre. A pedálokat az első kerékre szerelték és közvetlenül azt hajtották meg. Ez a mozgás azonban nem volt túl hatékony, mert egy pedálfordulatra a kerék is csak egyet fordult.
Yaris fogyasztás és teljesítmény
Gyorsabban ugyan lehetett pedálozni, de annak is voltak korlátai, ezért a megtett út hosszát próbálták növelni az egyre nagyobbra növő első kerekekkel. Ahogy az első kerék nőtt, úgy lett egyre kisebb a hátsó, később már csak egyensúlyozást szolgálta.
A velocipédek a 19. század második felében élték fénykorukat, de a balesetveszély - aki bukott, ritkán úszta meg súlyos sérülés nélkül - és a lánchajtás miatt kikoptak a közlekedésből és sportból.
Az 53 éves bringás azóta már kétszeres világbajnok, tavaly Dániában, azelőtt Hollandiában lett első a 100 mérföldes (160 kilométeres távon). Legutóbbi győzelmét június elején a francia La Ferté-Imbault-i nemzetközi versenyen érte el, itt is száz mérföld volt a táv.
A sprinttávon, 3,5 kilométeren is többször volt már helyezett, de győznie még nem sikerült, ennek egyik oka az, hogy az ő velocipédjének kicsi a kereke. A velocipédezés még a kerékpározásnál is kényelmetlenebb sport, hiába van rugós nyerge a gépnek, a hosszabb távokat Halápi is megszenvedi, a legutóbbi százmérföldesén véresre törte a nyereg.
A keréken tömör gumi van, így a rezgéseket nem nyeli el semmi. A velocipédezés más hajtási technikát igényel, a felsőtestnek és a karoknak is jóval többet kell dolgozni, oldalszélben a nagy felületű kereket nehéz egyenesben tartani. A szelet is nagy felületen fogja fel, ezért nem tud túl gyorsan haladni. A velocipéddel ezért sebességrekordokat nem fognak dönteni. Halápi lejtőn érte el eddigi legnagyobb sebességét, 41,8-cal gurult. Gyorsabban nem mert, a nagy kereket nehéz fékezni, a nagy tempónál egy kis kátyú is óriási bukást okozhat.
Magyarországon hét-nyolc embernek van velocipédje, közülük csak Halápi versenyez. Sporteszköznek tekinti nagykerekű bringáját, nem múzeumi tárgynak. Mióta velocipédezik, hagyományos kerékpárra szinte sosem ül.
Tiszakécskén, Halápi lakóhelyén ma már senki sem lepődik meg, ha elteker a velocipéddel. Kezdetben sokan megriadtak, ha hangjelzést adott egy keresztezésben, hogy jön, mert nem olyan magasan keresték.
A velocipéden Halápi szemmagassága egy teherautósofőrével egy szinten van, egészen máshogy szemléli az utat, mint egy biciklista. Ennek persze előnye is van, többször is előfordult már, hogy a kerékpárosokkal egy versenyen indult, és kérdezték, merre van a mezőny eleje.
A Nemzetközi Veteránkerékpáros Szövetség felfigyelt a magyar versenyző eredményeire, felkérték egy világeseményre, így 2014-ben Magyarország és Halápi rendezheti a veterán kerékpárosok világbajnokságát és világtalálkozóját.
Nagy Attila sikerei a veterán kerékpársportban
A sportágban csak Picasso néven ismert sportoló 1967-ben, 15 évesen kezdett kerékpározni a Videoton kerékpár szakosztályában. Nagy Attila azóta is aktív, rendszeres résztvevője a korosztályos viadaloknak. A St. Johannban rendezett veterán világbajnoki futamon, Masters 7 kategóriában megnyerte a 76 km-es országúti versenyt. Korábban is remek eredményeket ért el, 2012-ben ausztrál bajnoki címet szerzett, vb-futamon pedig ezüstérmes lett Perthben.
Veterán és utánpótlás asztalitenisz
A nyár végi, ausztriai erőpróbán általában több magyar bringás is elindul, de komoly eredményt csak Nagy Attila ért el, az utóbbi években az 5., 4., 11. és 16. helyen ért célba. Mindig fogadkozott, hogy egyszer elsőnek halad át a célon. Ezúttal megvalósította álmát, a 76 km-es, országúti viadalon - emelkedőkkel tarkított, kemény, hegyi terepen - a sok éves tapasztalatával a legjobb taktikát választotta, megszökött féltávnál, ami bejött, hazaért, a többiek nem tudták tartani vele a lépést.
Nagy Attila a szenior II--es (50-59 év közöttiek) korosztályban az erdélyi, román állampolgárságú fradista, Hajdú Jenő ért be elsőként a célba, így egy évig őrzi az Asztalos Sándor vándorserleget, amíg a magyar bajnoki cím a Hajdú mögött 30-40 centivel lemaradó fehérvári, Nagy Picasso Attila birtokába került, nem érdemtelenül.
„Meleg volt a helyzet, mert senki sem akart igazán meglógni, mondhatni egyedül voltam. Az sem szólt a javamra, hogy a riválisaim 9-10 évvel fiatalabbak nálam, de így sem tudtak mit kezdeni velem. Igaz, a végén pár centivel lemaradtam, de magamat okolhatom, mert a hajránál kissé elváltottam a gépet. De így is magyar bajnok lettem, s ez a legszebb ajándék a közelgő 60. születésnapomra" - mosolygott Nagy "Picasso" Attila.
Sankt Johann - Hihetetlen: Ausztriában az amatőr veterán kerékpáros-világbajnokságon csaláson kaptak egy magyar versenyzőt. A szervezők szerint Nagy Attila (66) rejtett motorral akart szerepelni a 65-69 évesek korosztályában, ahol ő volt a címvédő. Az Ausztráliában élő, de nyaranta Magyarországon tartózkodó sportoló a fehérvári SZINGO SE színeiben versenyzett.
Klubja megdöbbent a hírek hallatán. - Mi is az osztrák újságokból értesültünk a történtekről. Azóta próbáljuk őt elérni, de ki van kapcsolva a mobilja. Biztosan lesz eljárás ellene, várjuk a nemzetközi szövetség megkeresését. A klubtagságát felfüggesztettük - árulta el Márkus János, a SZINGO SE ügyvezetője. Hozzátette: minimum fél év eltiltásra, valamint legalább 20 ezer svájci frankos (5,7 millió Ft) büntetésre számíthat Nagy.
- A tavalyi vébén is volt hőtérképezés, és nem mutatott ki semmit. Ráadásul én edzettem is vele a mostani vb előtt egy héttel, s nem hallottam semmilyen furcsa hangot, pedig a motorzaj kiszűrődik tekerés közben.
Az RTL Klub Híradója elérte Nagyot, aki többek közt azt mondta: nem csalt. Egyre több amatőr és profi bukik le mechanikai doppinggal a kerékpárosok között.
Velocipéd
Eredmények és Elismerések
Nagy Attila eredményei és elismerései a következők:
- 2012: Ausztrál bajnoki cím
- Veterán világbajnoki futam: Ezüstérem Perthben
- Masters 7 kategória: 1. hely a St. Johannban rendezett veterán világbajnoki futamon (76 km-es országúti verseny)
- Magyar bajnoki cím a szenior II--es korosztályban
Nagy Attila gondolatai a kerékpársportról
„A magyar kerékpársport 112 éves történetében eddig ketten tudtunk időfutam-bajnokságot 50 percen belüli idővel nyerni - az egyik én voltam (másik Bodrogi - a szerk.). Kettőnknek sikerült a magyarok közül 4:40-en belüli időt menni 4000 méter egyéniben a Millenárison kívül - az egyik én voltam Bécsben (másik Somogyi - a szerk.). Hárman vagyunk, akik a Millenárison 4:50-en belüli időt értünk el 4000 egyéniben - az egyik én voltam (másik kettő: Eisenkrammer, illetve Somogyi - a szerk.).
Négyszeres csúcstartó, többszörös országúti- és pályabajnok, éveken át tagja a válogatottnak. A Fradi, a KSI, majd ismét a Ferencváros voltak sikereinek bázisai. Idegenlégióskodott Itáliában, a ’99-es Nemzetek Nagydíján U23-as győztesként megelőzte az azóta háromszoros világbajnok Michael Rogers-t és a tavalyi Pro Tour győztes Danilo Di Lucát.
- Édesapám - aki most ötven éves - veterán országos downhill bajnok, a kilencvenes évek közepén uralta a veterán DH-mezőnyt. Már a nyolcvanas évek végén montizott,’86-ban vett egy hegyikerékpárt, ez akkor Magyarországon ritkaság volt még. Emellett még hatással volt rám egy barátom a Pók utcai lakótelepről - Kádár Zsolt -, aki az akkori FTC utánpótlás-szakosztályában bringázott, ami már sajnos megszűnt.
- Gyönyörű esztendők voltak, szerencsésnek mondhatom magamat, hogy ez idő tájt - mások mellett - megismerhettem három sportolót, három különböző generáció képviselőjét, akikre csodálattal nézhettem föl. Mindhárman nagy alakjai a magyar kerékpársportnak: Szuromi György, Zaka István és Eisenkrammer Károly. Továbbá ebben az időszakban kezdett Somogyi Miklós edzősködni a KSI-ben, nyugodtan állíthatom, hogy mindannyiunkat Ő nevelt igazi sportolóvá. Ezekben az években tanultam meg, hogy a sikeres kerékpáros pályafutáshoz az edzések mellett szorgalom és alázat is szükséges.
Az első komolyabb eredményem az úttörő hegyi ob-n született, ahol Rohtmer és Németh mögött harmadik lettem. Azóta sem rendeztek ennek a korosztálynak ebben a számban futamot. A sportiskolában együtt készülhettem Bebtó Zolival, Szekeres Csabával, Sipőcz Dáviddal, Németh Szabolccsal, Lelkes Győzővel, sőt ’93-ban még Bodrogi Lacival is. Csakhamar tagja lettem az ifjúsági válogatottnak.
- Az 1997-98-as szezonban az FTC színeiben versenyeztem, Illés Bálint irányítása mellett inkább a pályaszakágra koncentráltam. Két boldog-boldogtalan évet töltöttem a zöld-fehéreknél, húsz éves koromra világosodtam meg annyira, hogy rájöjjek: kiemelkedőt alkotni a kerékpársportban sajnos csak külföldön lehet. 1996-ban a 3000 méteres időfutam ifjúsági bajnokaként, egyben a Bíber Attila emlékserleg nyerteseként, melyet 1980-ban először Somogyi Miklós nyert el. Az ekkor született időeredmény napjainkban is érvényben lévő ifi csúcs.
- Három esztendőt töltöttem 1999 és 2001 között Toszkánában, laktam Pisában, Arezzóban és Firenzében. Nagyon sokat versenyeztünk, közben megtanultam olaszul. Öt jelentős győzelmet, számtalan helyezést szereztem az U23-as korosztályban. Köztük is talán a legjelentősebb a Nemzetek Nagydíja volt, rögtön az első kint töltött évemben. Ezen a viadalon a profik közt abszolútban a 9. lettem Sergei Gonchar mögött - aki a napokban zajló Tour-on viselte néhány napig a sárga trikót -, U23-ban pedig az első. Olyan nagynevű bringásokat előztem meg, mint a tavalyi ProTour győztes Danilo Di Luca, vagy az azóta háromszoros világbajnok - jelenleg szintén a Tour de France-on résztvevő - Michael Rogers. Büszke vagyok a GP Del Rosso-n elért negyedik helyemre is, ahol 200 induló között lettem a legjobb külföldi - csak három olasz tudott megverni.
- Kétezeregyben egy „malőr” következtében haza kellett jönnöm - hogy miért, azt majd egy öregkori visszaemlékezésemben leírom… Stubán Feri hívott magához a csapatba, a szezon hátralévő két és fél hónapját ismét a Ferencvárosnál töltöttem. Ahhoz képest, hogy a 2001. év elején még versenyt nyertem Olaszországban, itthon a szezon vége felé egyetlen versenyt sem tudtam befejezni - ez természetesen nem az edzőm hibája volt. Kiábrándultam a kerékpársportból, év végén abbahagytam a versenyzést. Egy értelmiségi folyóirat főszerkesztőjénél lettem magántitkár. Érdekes módon abszolút nem hiányzott a kerékpársport, de amikor a 2002. év végén Bor Sándor (a szövetség akkori elnöke - a szerk.) behívott a szövetségbe és közölte, hogy szeretné, ha az athéni olimpiáig még versenyeznék az olimpiai keret tagjaként, nem tudtam ellenállni az ajánlatnak. Jöttek a világkupák. Pályaválogatottként Bebtóval, Árvaival, Berkesivel és Szabó Andrással, jártam a világ velodromjait. Felmerülhet a kérdés: megérte-e folytatni? Igen, mindenképpen. Nagyon jó volt a hangulat a Feri csapatában.
- Mint említettem, 2004-ben a világkupákat jártuk, Manchesterben például egy kilencedik helyet szereztünk. Sydney-ben - a negyedik, egyben döntő állomáson -, Árvai „Atával” párosban még azonos helyen voltunk kvalifikáció szempontjából a spanyolokkal és a franciákkal; a páros előfutamot körelőnnyel (!) megnyertük. Következett a döntő, ahol sajnos nem úgy alakultak a dolgok számunkra, ahogy kellett volna, a spanyolok nyerték, a franciák harmadikok lettek, a második helyet pedig a svájciak szerezték meg.
- Igen, a 2004-es esztendőt hazai szempontból eredményesen zártam. Az országúti magyar bajnoki cím megszerzése mellett ősszel megnyertem a Citadella GP-t, az volt az utolsó versenyem, az jelentette a kerékpáros pályafutásom végét, így győzelemmel búcsúzhattam. Hatalmas erő volt bennem, imádtam versenyezni, ráadásul ezt a viadalt azelőtt még soha nem nyertem meg. A díjkiosztón - mint a 2004-es esztendő legeredményesebb kerékpárosa - az Aranyi Lajos emlékdíjat is megkaptam. Ekkor már tudtam, hogy ez az utolsó elismerés. Mivel volt már vevő az akkori kerékpáromra, a barátnőmmel gyalog mentünk haza a Gellért-hegyről, így egyszersmind végleg szakítottam a kerékpárversenyzéssel… Hátizsák, tornacipő, bukósisak, ráadásul gyalogosan - érdekes érzés volt, hogy ami 15 évig mindet jelentett számomra, az onnantól kezdve már csak emlék.
- 2005-ben úgy gondoltuk Bebtó Zolival, hogy fizetés nélkül is segítünk a Stubán Ferinek egy profi klub megvalósításában. Pisók István és Pécsi Erika a klub mellett globálisan is nagyon sokat tesznek a magyar kerékpársportért. Nagyon tisztelem őket, amiért ennyi áldozatot hoznak.
- Bebtó Zolival, Marelyin Tibivel és az olasz Edoardo Matarozzóval idén elindítottunk egy közös vállalkozást, egy internetes kerékpáráruházat működtetünk, a Bikeexpress-t. A cég nagyon szépen fejlődik, a legnagyobb olasz termék- és kerékpárgyártók kerestek már meg bennünket együttműködés céljából.
- Országúton 2004-ben, időfutam OB-n pedig ’99-ben nyertél bajnoki trikót, úgy érzem ezek után feltehetem neked a kérdést: hogyan értékeled a közelmúltban megrendezett országúti bajnokságokat? - Sajnos nem tudtam ellátogatni az országos bajnokságokra, de tájékozódtam és nyomasztónak tűnt Bodrogi hatalmas fölénye mindkét számban. Természetesen nem a magyar versenyzőket minősítem, hanem a profinak mondott, de egyáltalán nem profi helyzetet és csapatokat. Tudom, hogy 2000-óta nem volt olyan versenyző, aki mindkét számot megnyerte volna, ráadásul ilyen fölénnyel. A profi szemlélet az anyagiakon kívül szemléletben, hozzáállásban, elhivatottságban is meg kell, hogy mutatkozzon.
- Ismerve téged, egy kisebb kerékpáros lexikon van a fejedben. Úgy tudom szívesen dolgoznál televíziósként. A jövőt illetően a kerékpársportban szeretnél maradni? - Az aktuális állapotok miatt egyelőre nem tervezem a hazai kerékpársportban elsütni a puskaporomat, de ha megkérnek, segítek, mint például a közelmúltban Somának a toszkán ifi körverseny ismételt „megszerzésében” (’99-ben hívták utoljára a magyarokat) és kinti tolmácsolással. Legutóbb egykori sporttársam, Valter Tibi keresett meg, hogy az olaszországi MTB Eb-n segítsem őt az olasz nyelvtudásommal, de erre egyelőre még nem adtam választ. Egyébként szerepel a terveim között a TV-s közvetítés, ráadásul nagyon hízelgő, hogy sokan támogatják ezt a törekvésemet.
- Korábbi beszélgetéseinkből kiderült, hogy büszke vagy a felmenőidre. - A bringáról már beszéltünk eleget, így csak a zenére gondolhatsz. Nagyapám - Víg Rudolf - híres népzenekutató és gyűjtő, nagybátyám pedig - Víg Mihály - színész és zenészként a Balaton zenekar frontembere. Volt kiktől örökölnünk Attila öcsémmel egyetemben - aki 17 évesen neves hegedűművész és egyáltalán nem sportol - a zene iránti vonzalmat. A kerékpárversenyzéssel felhagyva jelenleg zenével is foglalkozom és hasonlóképpen komolyan veszem, mint a bringát annakidején.
- Öt olaszországi győzelem, több helyezés, köztük a Nemzetek Nagydíja (1999), ahol profik között abszolútban a 9. - Citadella G.P.
A korábbi évekhez hasonlóan, Kincsesbánya ezúttal is kiváló házigazdája volt az idei szenior kerékpáros országos bajnokságnak, ahol három fehérvári aranyérem született.
Ami az eredményeket illeti, a szenior ob-t kísérő Author-kupában (U19-es korig) Balatoni János végzett az első helyen. A Bringa Bt. II-kupában (29 éves korig) Kutács Zsolt (Győrszentiván) nyert, a Fejér megyeiek közül Jely Gyula (Bicske) a 10., Márkus János (Fehérvár) a 11., Oláh Gábor (Fehérvár) a 12. helyen zárt. A Bringa Bt. III-kupában (30-39 évesek) Specziár Viktor (Budapest) végzett az élen, a fehérvári Arany Gábor a 3., Horváth Viktor a 8., Lőrincz Péter a 9., Vass Balázs a 10., Vendég Róbert a 16., Kókai Norbert a 20., Neubauer Tamás a 23., Balsay István a 24., Hortobágyi Balázs a 26., Stettler Richárd a 27., Gál Attila a 28., Borsos Miklós a 29. helyen ért be a célba.
Az igazi tét, a magyar bajnoki cím megszerzése az ezt követő mezőnyöknél kezdődött. A szenior I-es korosztályban (40-49 év közöttiek) a fehérvári Sebestyén Sebi László (a Szingo SE elnöke) szinte mellbedobással szerezte meg a célban az újabb aranyérmét, a szentendrei Vörös és a szekszárdi Balázs előtt. A dunaújvárosi Vereby István a 13., a fehérvári Bokor Csaba a 27., Kabáczy Szilárd a 43., Szalay Tibor pedig a 44. helyen végzett. A szintén fehérvári, a dobogóra esélyes Ormánközy Vicces Zoltán vírusos fertőzéssel a lábában szállt nyeregbe, így csoda, hogy csak a 4. körben szállt ki a versenyből.
A szenior III-as (60 év felettiek) korcsoportban a veterán birkózó világbajnok, Grósz Béla a mezőny legidősebb bringását, a 71 éves, a sportágban tisztelt Sárfalvi Bélát megelőzve lett aranyérmes. A fehérvári Fehér János a 6., Boros András a 7., Boda József a 8., Boros Pál a 9. lett. Ez utóbbi a bajnoki címre is esélyes volt, ám defektet kapott, de őszintén gratulált Grósz megérdemelt bajnoki címéhez.
A nőknél, az Atika Enterprise-kupában az ajkai Albert Katalint nyert, a zirci Tamási Ivett és a három gyermekes fehérvári anyuka, Bocska Marianna előtt.
A főrendező Németh Zoltán, az egykori magyar bajnok, nagyszerű versenyt hozott tető alá, s ahogy elárulta, ennek minden bizonnyal jövőre is lesz folytatása.
- A két Bélával, a Sárfalvival és a Grósszal egyszerű lett volna a történet, hiszen hárman magunk mögött hagytuk a mezőnyt. Jó kis harcot vívtunk volna, de sajnos nem így történt a defektem miatt. Szerencsére a sport- és klubtársam, Grósz Béla helyettem is megnyerte a magyar bajnokságot - mondta derűsen Boros Pál.
- Tavaly a második lettem, az idén viszont jobban felkészültem a bajnokságra. Ha a Pali nem kap defektet, akkor biztos, hogy nagyot küzdöttünk volna a végén. Jól kijött a lépés, jó erőben voltram, s lehajráztam a mezőnyt. Mi a titka a sikeremnek? Nincs, illetve pardon, az asszony itt integet mögöttem, s igaza van, hiszen reggel, délben és este is nagy figyelmet szentel a felkészítésemre. De elnézést, a nagy hőség kiszívta a véremet, ezért kívül és belül is hidratálnom kell a sörrel - büszkélkedett önfeledten Grósz Béla, aki a birkózószőnyeg világa után az országúton is bizonyított.
Nagy Attila az ausztriai masters viadalon
Tizenhat biciklit neveztek az idei „Az Év veterán kerékpárja” versenyre. A címet végül a szakmai zsűri döntése értelmében az 1934-es gyártású WM Csoda Ballon típusú kétkerekű nyerte.
Az Év veterán kerékpárja 2013:
tags: #nagy #attila #veteran #biciklista #életrajz