A Mitsubishi Lancer története

A Mitsubishi Lancer 1973-as debütálása óta ikonikus modell, amely sokoldalúságáról ismert, a szedánoktól a ferdehátúakig és az olyan sportos változatokig, mint a Lancer Evolution. A Lancer erős motorsport-háttérrel rendelkezik, és sportos megjelenése és erőteljes teljesítménye miatt szeretik, különösen az Evolution változatokban. Hosszú története során a Lancer több generáción és ráncfelvarráson esett át, így a modell mindig naprakész volt a legújabb technológiák és formatervezési trendek tekintetében. Bár egyes piacokon megszűnt a gyártás, a Mitsubishi Lancer továbbra is ikonikus és kedvelt név az autóipar világában, és fontos szerepet játszik a Mitsubishi márka történetében.

Mitsubishi Lancer GSR 1600

A márka története

A Mitsubishi Motors Corporation ma Japán ötödik legnagyobb autógyártója; a cégnek hét autógyára van öt országban (Japánban, Hollandiában, a Fülöp-szigeteken, Thaiföldön és az Egyesült Államokban). A márka története egészen 1870-ig nyúlik vissza. Yataro Iwasaki ekkor alapította meg kereskedelmi vállalatát Tsukumo Shokai néven, amely később a Mitsubishi Shokai elnevezést kapta. Legelső automobiljuk 1917-ben látott napvilágot: a Fiat minta alapján épült A-modell egy hétüléses, favázas szedán volt, amelynek orrába 2,8 literes, négyhengeres, 35 lóerős benzinmotort építettek. Egy év múlva elkészült a Mitsubishi első tehergépkocsija, a T-1, a ’30-as években pedig megjelent a PX33 katonai jármű, amely forradalminak számított állandó összkerék-hajtásával az akkori japán személyautók között.

Időközben ismét nevet változtatott cég; a Mitsubishi Heavy Industries 1950-ben három részre: Nyugat-Japán, Központi és Kelet-Japán régiókra szakadt. A Kelet-Japán régióban egy olcsó amerikai kocsi, a Henry J összeszerelésével és értékesítésével foglalkoztak. 1960-ban piacra dobták a Mitsubishi 500-as kompaktot, majd újabb típusok jelentkeztek: a Minica és a Colt 600. Utóbbi a Colt-család első tagját jelentette, amelyet alig egy esztendő elteltével a Colt 1000 követett. A régiókra bomlott vállalkozás 1964-ben egybeolvadt, és megalakult a Mitsubishi Motor sales Corporation. 1970-ben a Mitsubishi Motors Corporation önállóvá vált és terjeszkedni kezdett. Egy évvel később a Chrysler 15%-os részesedést vásárolt a Mitsubishitől, és az amerikai gyártó megkezdte a Galant forgalmazását, Dodge Colts néven. A ’80-as évek elején az Egyesült Államokban is vállalkozást indított a Mitsubishi. Ezt követően debütált a Pajero terepjáró, amely ’83-ban részt vett a Párizs-Dakar Ralin, ahol elhódította a legjobb széria állapotban induló járműnek járó díjat. Nem sokkal később újabb elismerést szerzett a márka: a Galant a '87-'88-as év autója lett Japánban. Az évtized vége és a ’90-es évek eleje a sportosság jegyében telt. Előbb a látványos formatervezésű Eclipse, majd a kultikus raliautó, a Lancer Evolution gördült le a gyártósorokról.

1991-ben a hollandiai Born városában működő - kezdetben DAF, majd Volvo - gyár kilátástalan pénzügyi helyzetbe került. A csőd elkerülése érdekében megállapodás született a holland állam, valamint a Volvo és a Mitsubishi között. Létrejött a NedCar, ahol az első generációs Carisma mellett a Volvo S40/V40-est szerelték össze. ’99-ben a holland kormány eladta részesedését a két márkának, akik így 50-50%-os tulajdonrésszel rendelkeztek. Azonban két év elteltével a japánok megvásárolták a Volvo részvényeit, így a Mitsubishi lett a cég kizárólagos tulajdonosa. 2004-től a NedCar-nál készítették a Colt-ot, valamint annak padlólemezét használó Smart Forfourt-t -mivel 2000-től öt éven át a DaimlerChrysler volt a Mitsubishi főrészvényese. 2009-től pedig ebben az üzemben zajlik az Outlander-nek megfelelő Citroen C-Crosser és a Peugeot 4007 gyártása.

Mitsubishi projektor hangjavítási útmutató

1996-1998 Mitsubishi Lancer (CE) GLi sedan

A Lancer Evolution története

Kevés olyan típussorozat létezik az autógyártás históriájában, amelyik tíz generációt megért. A Mitsubishi Lancer Evo története 1992-ig nyúlik vissza, ekkor váltotta a Galant VR4-et a Lancer Evo I. Már az első Evo is összkerékhajtású, turbós volt, és 250 LE-t teljesített, s főleg a gyár rali-világbajnoki ambíciói táplálták a fejlesztését. A karosszéria maradt egészen a harmadik generációig, amelyet 1995-ben dobtak piacra, de az Evo III már 270 lóerősre izmosodott. Mindegyik verzióból 5000 darab készült, melyek nagy része jobb kormányos volt, és a balosok túlnyomó hányadából versenyautó épült.

1996-ban debütált az Evo IV, amely az új karosszéria mellett alapvető műszaki változtatásokon esett át, a korábbiakhoz képest fordítva építették bele a motort. Tommi Mäkinen ekkor kezdte sorra nyerni a futamokat, majd a világbajnoki címeket is a ralipályákon. Az ötödik generációt 1998-ban mutatták be, az igen harcias külsőt megfelelő műszaki tartalommal töltötték meg a mérnökök. A 280 lóerős (akkor és még utána sokáig ennyi volt a japán törvényi maximum) autót a WRC-szabályoknak megfelelően kiszélesítették, Brembo fékrendszerrel látták el, így nem meglepő, hogy a még mindig alacsony példányszámban készülő s továbbra is főként versenyautóként végző Lancer Evo uralta a kategóriát a versenyeken. Az Evo VI volt talán a sorozat legsikeresebb tagja. 1999-es bemutatásakor már két esztendeje futottak a WRC-k a világbajnokságon, de Mäkinent és a Lancert nem tudták legyőzni. A gyár, háláját kifejezvén - és nem mellesleg a legújabb fejlesztések homologizálása céljából - egy 2500 darabos, különleges Tommi Mäkinen Edition fantázianevű sorozatot gyártott - épp ennyi volt szükséges ahhoz, hogy az autóban alkalmazott alkatrészek, megoldások a raliautóban is szabályosan legyenek.

A 2001-es modellévre megszületett az új, nagyobb és nehezebb karosszériára épített Lancer Evo VII, amely elődeihez képest jóval visszafogottabb megjelenésű volt, és mivel műszaki tartalma nagyrészt megegyezett a VI-oséval, a pályákon sem aratott sok sikert. Az Evo VIII viszont a tekintetben jelentett áttörést 2003-ban, hogy a módosított első és hátsó lökhárítóknak köszönhetően zöld utat kapott az USA-beli forgalmazás, ez pedig jelentősen megdobta az eladási számokat. 2005-ben jelentkezett az alaposan átdolgozott, változó szelepvezérlésű motorral és a korábbinál jóval nagyobb turbóval szerelt Evo IX, amely a mai napig is igen népszerű és sikeres, utcán és versenyeken egyaránt. Szinte mindegyik Evóból készült olyan változat, amelyet kifejezetten versenyautó építésére szántak. Ennek megfelelően nem csak a biztonsági és kényelmi extrák hiányoztak belőlük, hanem alvázvédelmük sem volt.

Mitsubishi Lancer Evolution IX rear

Értelmezze a Mitsubishi műszerfalának motorolaj szintjelzőit

A régiebbi Lancereken végigpillantva az Evolution X szó szerint kilóg az elődei sorából, ugyanis jelen esetben már az alap Lancer is szívfájdítóan szép, erre ráadásként még felsegítették az Evolution kosztümöt; a végeredménytől még az is felszisszen, aki immunis az autókra. Az agresszíven összehúzott lámpák között egy egészen elképesztő méretű légbeömlő tátong, de ez még mindig nem volt elég a lemezek alatt lapuló turbómotor lélegeztetéséhez és hűtéséhez, ezért három nyílást is ki kellett alakítani az alumínium motorháztetőn.

Bár az Evo X bemutatóján nem győzték hangsúlyozni, szakítani akartak az elődöket körüllengő "utcai harcos" karakterrel, ez bizony annak sikerült. Ezt az érzést az óriási hátsó szárny is fokozza, akárcsak a dupla kipufogóvég és a hátsó diffúzor, de érdemes megcsodálni a kiszélesített kerékjárati íveket is, amelyektől úgy domborodik a Lancer oldala, mintha csak most jött volna a konditeremből. A hátsó fertályt egyértelműen az óriási hátsó szárny uralja, így elsőre fel sem tűnik, mennyire alfás lett a hátsó lámpa, ami persze nem baj, hiszen igen jól sikerült formáról van szó, megérte ... khm... "átvenni".

Akármilyen brutálisra sikeredett is az összkép, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a japán autóépítés egyik csúcsáról beszélünk, az Evolution X szerencsére nem egy öncélú szemkápráztatásra készített tuningverda, hiszen a legkisebb csavarját is annak rendelték alá, hogy a lehető legnagyobb mosolyt csalja a kormány mögött ülő ember arcára. Minden egyes domborulatnak, szpojlernek, ívnek, törésnek, de még a kilincsek formájának is fontos aerodinamikai szerepe van, ami rengeteg szélcsatornában eltöltött idő és kísérletezés eredménye.

Mitsubishi Lancer Evolution X

A Lancer a motorsportban

A Lancer a filmeken és a közutakon kívül a versenypályán is számtalanszor bizonyított. Rögtön első évében, 1973-ban a Dél-Ausztrál Rallycross-on az első, a második, és a harmadik helyért járó díjakat is sikerült besöpörnie a Mitsubishi számára. Ezt rengeteg további győzelem követte, köztük a Rali-világbajnokság (WRC) konstruktőr kategóriájában 1998-ban elért első hely. Szintén megemlítendő, hogy a finn Tommi Antero Mäkinen 1996-1999 között egymás után négyszer szerzett aranyérmet a WRC versenyzői kategóriájában Mitsubishi Lancert vezetve.

L300 üzemanyag jeladó javítása

A Lancer jelenlegi helyzete

A piacon és a versenyeken elért sikerek ellenére a Lancer csillaga számos piacon, így Európában és az Egyesült Államokban is leáldozott az előző évtized második felében. A Mitsubishi a vásárlói igények megváltozásával magyarázta a kompakt szedán kivezetését. Mindazonáltal a Mitsubishi, tekintettel népszerűségére, egyes ázsiai piacokon, köztük Kínában és Tajvanban életben tartotta és tartja a Lancert.

Ötven évvel ezelőtt dobta piacra Lancer alsó-középkategóriás autóját a Mitsubishi. A Mitsubishi 1917-ben gyártotta le első személyautóját, a Model A-t, ami egyben Japán legelső sorozatban gyártott autója is volt. A japán gyártó egy hosszú kihagyás után és csak jóval a kettő világégést követően, 1960-ban tért vissza a személyautók sorozatgyártásához. A következő évtizedben több típussal is bővítette kínálatát, 1970-ben pedig, az autógyártás üzleti jelentőségének növekedésével a Mitsubishi Motors önálló vállalatként kivált a Mitsubishi Heavy Industries-ból.

Az első generációs Lancert az áramvonalasságra való nagy odafigyeléssel tervezték, ennek tudható be a sportosságot kölcsönző hosszú orr és a csomagtartófedél lejtős vonalvezetése is. A típus sikerét már az Európában, Ázsiában és az amerikai piacokon is kapható első generációnak sikerült megalapoznia. Nem csoda, hogy az autóval egy több évtizedes történet vehette kezdetét. Az elsőt számos további generáció követte, a hatodik első példánya 1991-ben gördült le a gyártósorról. Az Evolution mind a tíz generációja az alapmodelleken alapult, azoktól azonban nem csupán a sportosabb, agresszívabb külsőben különbözött, hanem műszaki tartalmában is. Az első kerekek mellett az erősebb motor a hátsókat is hajtotta, ezáltal jobb tapadást és úttartást biztosítva, amihez a keményebbre hangolt futómű is hozzájárult.