A Toyota Hiace motor típusai: Áttekintés és karbantartási tanácsok
A Toyota Hiace évtizedeken keresztül meghatározó szereplője volt a hazai utaknak, a mentősöktől az építőipari brigádokig mindenki szerette ezt a kishaszonjárművet.
A tartós, szinte elnyűhetetlen igáslovak kiemelkedő futásteljesítménnyel és megbízhatósággal jártak a nem mindig figyelmes tulajdonosok kedvében.
A kezdetek: '89-95 közötti modellek
A '89-95-ig gyártott "első generációs mentős Hiace" még a keskenyebb, a keréken ülsz változat volt, szívódízel motorral (2L típus), 78 lóerővel.
A rozsdát leszámítva örök élet +1 nap, és kapcsolható 4WD felezővel, hátul merev híd, laprugó, R16-os kerekekkel rendelkezett (1:4,300 diffi(?, vagy 1:4,556?)).
Fejlődés: '95-től a "csőrös" orrú modellek
1995-től jött az újabb, a "csőrös" orrú, ez 2L-T motorral (tehát az előd turbós változata, előkamrás, '83-as fejlesztés kicsit kicsiszolva), 90 lóerővel (euro II) rendelkezett.
Chiptuning a Mercedes E 270 CDI-hez
Alapvetően ez még egy hagyományos tartós darab, bár a turbósokról az hírlik, hogy hosszabb autópályás terhelésnél hengerfejes lesz (láttam már szívó változatot is ezzel az esettel, de azért szerintem az áttételezés is betesz neki).
FullTime 4WD, ami középen rendes differenciálművet jelent, viszkókuplungos zárással.
A viszkót csak akkor használja, ha "eldifferálna" amíg mindegyik tengelyen megtapad 1-1 kerék, addig csak a differenciálmű dolgozik, így kisebb terhelést kap, mint egy szimpla csak viszkós rendszer. Nem egy csoda, de azért működik. Ennek már hátul is független futóműve van, tekercsrugóval (1:4,100 diffi).
Modernizáció: '02-'06-ig az első generációs D4D
2002 és 2006 között jelent meg az első generációs D4D (2KD-FTV motor), az autó tök ugyanaz, csak common-rail motorral, 102 lóerővel (euro III). A diffi 1:3,909, valamint alapfelszereltség lett az ABS és a vezetőoldali légzsák.
Hátul a "hátsókerekes" is kapott önzáró diffit.
A motor megbízhatónak számít, annak ellenére, hogy már egy modernebb darab. Hiluxokba is ezt tették, a Land Cruiser is sokáig ment ennek a hosszabb löketű változatával. Nyilván már nem olyan egyszerű, mint egy régi adagolós, turbó nélküli motor.
Továbbfejlesztés: '06-'12-ig a nagylámpás, nagyorrú modellek
2006 és 2012 között volt a nagylámpás, nagyorrú ("honnan jöttél, ormányságból?" ), ami ugyanazt a D4D motort kapta, csak már intercoolerrel (egyébként ezért más az orra), így már 117 lóerővel (euro IV) és kicsit talán takarékosabb.
Diffi áttétel érthetetlen okokból maradt, viszont jellemzően van benne utasoldali légzsák is, esetleg Comfort beltér, valamint a magyar piacon is megjelent a GL kárpitozott buszváltozat.
Egyébként a '95-2012 közötti autó lényegében ugyanaz a konstrukció.
Szerintem egy új D4D-s fényévekre van az E2200-tól, főleg ami a motorizáltságot illeti, de alapvetően vagy két generációval újabb konstrukció. Kategóriában valahol a T4-es Transporterhez hasonló, csak ebben van újabb motor is.
Vásárláskor két dolog okozhat nehézséget:
- Olyat találni, ami nincs szétütve, széthajtva, belerakva félmillió km.
- Olyat, ami nem full fapad, hanem van benne néhány extra (klíma, gyári elektromos ablak, elektromos tükör, kárpitozás, ülésfűtés, fényszóróállítás, hangszigetelés stb.).
Alapból a rádiónak is örülhetsz, meg hogy van 4WD, és azokba mindig az erősebb motor ment, és ott nem hiányzik a fordulatszámmérő.
A hatodik generáció (2019-)
Tizenöt év után debütált a Toyota Hiace teljesen új generációja, amely nagy lökettérfogatú motorokkal próbál az ínyenc vásárlók kedvében járni. A képletbe csak egy apró hiba csúszott: sajnos messze elkerüli Európát.
Az idei év a nagy változások időszakának bizonyult a típus 1966 óta folyamatosan íródó történelmében, hiszen tizenöt évnyi szolgálatot követően a 2004-ben bemutatkozott ötödik generáció átadta a stafétát a következő nemzedéknek.
A távol-keleti iskola jegyében kialakított eddigi felépítést újra felváltotta a klasszikus motorháztetős elrendezés, amely a könnyebb szerelhetőség mellett a járművezetőnek is előnyére válik.
Az előretolt hajtásláncnak köszönhetően ugyanis a jármű menetstabilitása és rugózási kényelme egyaránt érezhetően javult.
A biztos alapokról a teljesen megújult padlólemez gondoskodik, amely hosszában (kiviteltől függően +53,5-57 centiméter) és szélességében (+21,5 cm) egyaránt jelentősen gyarapodott.
A hatodik generáció esetében a bővülés legjobban a leghátsó traktusban érezhető, hiszen a raktérben akár 9,3 köbméternyi szabad hely várja a szállításra váró árut.
Motorválaszték
Az új típuscsalád fejlesztése során a legnagyobb változást a hajtáslánc terén eszközölték a minden apró részletre odafigyelő tervezők, bár az elérhető variációkat nem vitték túlzásba.
- Dízelmotor: A rendkívül hatékony négyhengeres dízelmotor lökettérfogatát háromról 2,8 literre csökkentették, miközben teljesítménye több mint 40 lóerővel, 177 lóerőre nőtt. A nagy fokú optimalizálásnak, valamint az új stop-start rendszer alkalmazásának köszönhetően a tüzelőanyag-fogyasztás száz kilométerenként 8,7 százalékkal csökkent, amely így akár 7,5 literes átlagos értéket is mutathat tankoláskor.
- Benzines motor: Az egyetlen benzines egység gyökeresen megváltozott az előző széria négyhengeres motorjához képest. A 3,5 literes V6 erőforrás 121 lóerővel és 108 newtonméternyi forgatónyomatékkal gyarapodott, így a guruló istálló mostantól 278 tagot számlál, nyomatéka pedig 351 newtonméterre hízott.
Változatok
Az új Hiace típuscsalád több tucatnyi változatot kínál: a két tengelytávolságú (LWB hosszú és SLWB extra hosszú) furgon modell négy- vagy ötajtós kivitelben, egy- vagy két üléssorral, kétféle tetőváltozatban rendelhető.
A típusnevek terén is gazdag kínálat áll rendelkezésre, ugyanis piactól függően GranAce, Majesty, Granvia és Quantum álneveken is feltűnik ez az ezerarcú hős.
A minden tekintetben kívánatos Hiace modellcsaládnak sajnos csak messziről integethetünk, miután forgalmazását a távol-keleti és az ausztrál régióra, valamint Mexikóra korlátozták.
Tóth József tapasztalatai a Toyota Hiace-vel
Tóth József méltán büszke furgonjára, az eddigi 18 év igazolta jó döntését.
A 90-es években jól menő vállalkozónak kellett lenni ahhoz, hogy valaki új dobozos kisteherautót tudjon vásárolni.
A Toyota Hiace mentőautók remek reklámnak számítottak, de a cikkünkben szereplő jármű első és eddigi egyetlen tulajdonosa, Tóth József inkább személyes tapasztalatokra alapozva vásárolta meg máig becsben tartott furgonját villanyszereléssel foglalkozó vállalkozása számára.
Megkérdezte azokat, akiknek már volt, és azt a választ kapta, hogy „izgalommentes, de minden reggel biztosan indul”. Ez az a kiszámíthatóság, amire minden iparosnak szüksége van.
Bár nem a Hiace volt a legolcsóbb a piacon, hiszen már akkoriban is akadtak számottevően olcsóbb koreai modellek, a Toyota azóta rászolgált a bizalomra.
A műanyagok egészen jól bírják a strapát, a vezetőülés védőhuzata már kevésbé.
Ez a Hiace nagyjából az első négy évében volt egyszerre privát és melósautó, azóta kizárólag utóbbiként szolgál.
Szervizelése gyakori odafigyelést kíván, hiszen a 79 lóerős, 163 Nm nyomatékot adó, 2,4 literes szívó dízelmotor számára 7500 kilométerenkénti olajcserét és 15 ezer kilométeres karbantartást írt elő a gyár.
„Olyan szépen jár a motor, hogy néha úgy érzem, mintha most járattuk volna be az autót” - meséli a tulajdonos.
Szerviztörténete több mint száz bejegyzést tartalmaz.
Az előírt folyadék- és szűrőcseréken túl egy-egy kopó alkatrész, például fékbetétek és tárcsák cseréje történt, a legkomolyabb javítás pedig az 522 ezer kilométernél megejtett differenciálmű-javítás, majd a 600 ezer kilométernél első alkalommal elvégzett kuplungcsere volt - utóbbihoz tegyük hozzá, hogy az autót rendszerint komoly terheléssel, nem ritkán utánfutóval használják.
Vezethetősége az alapáras szervokormánnyal megfelelő, autópályán a 120 km/óra körüli utazótempót szereti.
Gyári extrákra egyébként nem költött a tulaj, az autó olyannyira alapmodell, hogy még az elektromos ablakok is utólag kerültek bele.
A már nagykorú karosszéria rozsdamentessége mindenképp pozitív csalódás. Az rendben van, hogy vannak elemek, amiket kisebb-nagyobb koccanások miatt már fényezni kellett, de az alvázvédelem még az eredeti gyári, s ennek ellenére nincs rozsda alatta.
Alighanem számít a gondos karbantartás, valamint az, hogy bár a Hiace valójában munkagép, az időszakos, az autó aljára is kiterjedő mosásokat megkapta.
Ezüstszínű fényezése Tóth úr szerint roppant hálás: a napi használatban sem tűnik porosnak vagy koszosnak.
Alkatrész ellátás és karbantartás
A zárakat időnként olajozni kell, mert idővel berohadnak, ha csak központi zárat használ az ember, és nem fordul bennük a kulcs.
Amúgy gondolkozom, hogy milyen alkatrész kellhet:
- Motor: Rengeteg van belőle a piacon, több típusba, szóval biztos sokáig lesz hozzá minden, igazából nálunk 2016 elejéig ezzel adták a Hiluxokat is.
- Váltó: R151F típus, 80-as évek óta ezzel szerelnek rengeteg Toyotát, Hiluxok, LC70, Hiace, stb, szóval ez se egy ritka darab, és nem is szokott tönkremenni.
- Osztómű: Ez már kicsit ritkább, mert a Hiluxok/LC-k kicsit komolyabbat kaptak (egyébként nagyrészt kompatibilis), de azért elég sok 4WD-s Hiace fut itthon is, és igazából ez sem egy túl problémás darab, max a viszkót kell dobozostul cserélni, de igazából ilyen problémáról se olvastam Hiace kapcsán.
- Futómű: Na ez már egy kicsit érdekesebb, itt azért előbb-utóbb elkopik ez-az. Hátul mondjuk tök egyszerű, inkább elöl lehetne gond.
- Karosszéria: Hát erre vigyázni kell, meg bontózni lehet.
Összefoglaló táblázat a Toyota Hiace motor típusairól
| Modell Év | Motor Típus | Lóerő | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| 1989-1995 | 2L szívódízel | 78 LE | Első generációs mentős Hiace |
| 1995-2002 | 2L-T turbódízel | 90 LE | "Csőrös" orrú modell |
| 2002-2006 | 2KD-FTV D4D | 102 LE | Első generációs D4D motor |
| 2006-2012 | 2KD-FTV D4D (intercoolerrel) | 117 LE | Nagylámpás, nagyorrú modell |
| 2019-től | 2.8 literes dízel | 177 LE | Hatodik generáció |
| 2019-től | 3.5 literes V6 benzines | 278 LE | Hatodik generáció |