Suzuki Baleno Vélemények és Tesztek: Egy Kisméretű Autó Nagy Tudással?
A Suzuki Baleno egy olyan autó, amely megosztja a véleményeket. Vajon mi az oka ennek a megosztottságnak? Cikkünkben feltárjuk a Baleno előnyeit és hátrányait, felhasználói véleményekkel és teszteredményekkel alátámasztva.
Külső Megjelenés: Megosztó Formatervezés
A legfurcsább, hogy ez a karosszéria akár jól is nézhetne ki. Ha szabad kezet kap a brigád, amelyik az új Ignist tervezte, anélkül is gatyába tudnák rázni, hogy a lemezekhez nyúlnak. A hátulja így is teljesen jó.
Talán a lámpák lehetnének kicsit markánsabbak és retróbbak, de így se rossz, főleg fehérben. Jó a C oszlop íve és a lámpa. Talán kicsit sötétebb pirosat választanék hozzá, és nem sivatagosítanám el a tolatólámpa színtelenjével. A hátsó szélvédő alatt jól kanyarodik kifelé a lemez, a krómozást mondjuk levenném róla, a lökhárító gömbölyödése teljesen oké.
Az oldalsó domborítások is jók, csak egy rendes, úgy értem, dizájnra kitalált kilincs kéne, meg valami dekorcsík - kérdezzék meg az ignises kiscsávót, biztos fél perc alatt ráskiccel valami jót Paintben. Az oldalablakok körvonalával sincs bajom, a kerékívek szépen domborodnak.
Az orra, az lett nagyon durva, de az sem menthetetlen. A legrosszabb hír, hogy a lökhárító kuka, ahogy van, de mivel gyakorlatilag ez adja a hűtőrács formáját, nagyszerű lehetőség, hogy az egészet egyetlen nagyjavítással hozzák rendbe. A géptetőhöz nem kell nyúlni, az amúgy is drága, a fényszórók helyett ki kell találni valami mást.
Chiptuning a Mercedes E 270 CDI-hez
Ennyi kéne csak, hogy ne azért vegyék, mert korrekt kis autó, hanem mert menthetetlenül rákívántak. Ja, még mielőtt valaki véletlenül rossz számot tárcsáz: NE azt hívják, aki az S Cross faceliftjét csinálta. Az Ignisbe az ember simán beültetné az új csaját, a Balenóhoz minimum aranylakodalom kell.
A küllemet illetően nem kívánok állást foglalni a Balenóval kapcsolatban, azonban tény, hogy sokan megnézik, a formákkal pedig alapvetően nincs baj. Sokat számít persze a felszereltség is, mivel az első lámpák teljesen különbözőek a két esetben - az alap halogén egységeknél sokkal jobban feldobja az autót a hűtőmaszk krómcsíkjával összhangban megrajzolt projektoros egységek, amelyek már a ledes nappali fényt is tartalmazzák. Az összkép kiegyensúlyozott, friss, fiatalos a Baleno megjelenése.
Belső Tér és Kényelem
A külsőhöz hasonlóan ezt sem akarom túlgondolni, ezért nem képzelem, hogy ördögi mesterterv keretében célozták meg és találták telibe a beltéri formákkal és kárpitokkal a kispolgárságot. Egyszerűen csak dolgoztak becsülettel, és ez jött ki. Döntéshelyzetben - felteszem - nem volt 30, vagy tán 40 mínuszos életkorú ember, a többiek mind a 90-es években szocializálódtak, amikor a Nissan Almera nem csak jó, de eladható autó is volt.
Körülnéztem a sajtóban, hogyan próbálják politikailag korrekten megfogalmazni a kollégák a látványt, kedvencem a „műszerfala a maga módján látványos” fordulat. Látványos! :) Nem rossz egyébként, nem az az ízlés- és igénytelenül összehányt katyvasz, mint az Aurisé: lelkiismeretes, szép munka.
Minden ív megy valahová, illenek egymáshoz a formák, nincs bántó részlet, amennyiben elfogadjuk, hogy ez egy ázsiai stílusú beltér. A tabletet kifejezetten jól oldották meg, nem nyúl feleslegesen magasra, mint a BMW-ben vagy az Audiban. Kellemes és egységes; megkockáztatom, a tervező jó ízlésű, csak nem Európának szánta. Ehhez, mármint az Ignishez képest döbbenetesen más világ.
Az utastér bizonyos szempontból meglepetést tartogat, hiszen a külső méretek, vagyis a hajszállal 4 méter alatti hossz ismeretében szűkebb belsőre számítottunk. Mindez azt jelenti, hogy a tisztességes űrtartalmú csomagtér (ami az alapváltozatokban alapból 355 literes, a merev kalaptartós modelleknél, vagyis mindkét tesztautónál 320 literes) mellett teljesen korrekt első helykínálattal és átlagon felüli hátsó térrel várja a sofőrt és utasait mindkét tesztalanyunk.
A műszerfal hozza a megszokott formákat és műszaki megoldásokat, tehát összességében a Vitara és a Swift után sok újdonságot nem rejt a Baleno. Alapvetően egyszerű, ergonomikus a műszerpult, igényes és tetszetős óracsoporttal. Persze a két felszereltség miatt itt is akad eltérés: az órák közti kijelző a drágább verzióban szép felbontású és színes, valamint a tudása is nagyobb, továbbá manuál klíma helyett automatát kapunk, valamint a sima hifi helyébe érintőképernyős rendszer került, amely navigálni is képes. Érdekesség, hogy a műszerfal bal alsó részére került kapcsolósorban még a csúcsverzió esetében is több a vakkapcsoló, mint az igazi, de annyi baj legyen.
Az anyaghasználat mind a kárpitozást, mind a műszerfalat illetően az árszínvonalat tükrözi, tehát ennek megfelelően kemény, kissé csúszós tapintású és fényes matériával van dolgunk. Szövet jutott az ajtókárpitokra is, ami egy kis igényességet csempész az összképbe, azonban a sok-sok fekete okozta komor hangulatot csupán néhány helyen oldja ezüstre festett műanyag betét. Maga az autó futása egyébként csendes, azonban a motorok zaja már kelletlenül szűrődik be az utastérbe, ami a háromhengeres esetében zavaróbbnak bizonyult.
A hátsó lábtér egyenesen kolosszális, olyan a Baleno a kisautók között, mint a Superb a felső-középkategóriában. Kényelmes hátul is.
Utóbbiban hosszában is elférnek a fedélzeti bőröndök, a hátsó lábtér pedig akkora, hogy azzal még két kategóriával feljebb is büszkélkedni lehetne. Bár a Baleno ötüléses, hátul nagyon szűken fér el egymás mellett három felnőtt, két isofixes gyerekülés közé lehetetlenség beülni, de a szélső helyeken hátul is meglepően kényelmes, az ülések elöl-hátul jobbak a kisautós átlagnál.
A berendezés többi része egyszerű, de funkcionális. A műanyagok mindenhol kemények, ám nem bántóan ridegek és az első, valamint a hátsó ajtókra is jutott palacktartós zseb, utóbbiak a másfél literes flaskákat is fogadják.
Ismert trükköt alkalmaz az álpadlós csomagtérrel a Suzuki. Ha azt a padlóra küldjük, élvezhetjük a 355 literes teret, ha pedig köztes pozíciójába helyezzük, akkor ülésdöntéssel sík a raktérpadló. Voltaképp praktikus, ráadásul a köztes pozícióval remek csempészrekeszt is kapunk. A csomagtér rakodópereme és küszöbje viszont egy kissé magas, a jókorát emelendő poggyászok miatt ez nem annyira kellemes.
Osztott támladöntéssel bővíthető az alaphelyzetben sem kicsi, 355 literes csomagtér.
Motor és Teljesítmény
Nem jó jel, hogy ugyanezt a motort próbáltam már az Ignisben, és azt nem éreztem alul, mármint elinduláskor ennyire erőtlennek. Lehet, hogy nem is az, csak ebben borzalmas a kuplung. Fent fog, ott is bizonytalanul. Nézem a számlálót, 8 ezer kilométer van a tesztautóban, ennyi alatt Majka sem nyír ki egy kuplungot, hát akkor mi ez? A váltó is borzalmas, mint valami tizenéves, véres torkú 206-os Peugeot: figyelni kell a váltásokra, és akár kisujjal is ki lehet lökni a kart a fokozatokból. Ha nem figyelek a váltásokra, még negyednap is könnyen megreccsentem.
A motor viszont jó. Lehet vele menni, ez a 90+3 ló tulajdonképpen egész fickós autózást tesz lehetővé, főleg, ha csak egyedül ülünk az autóban - normális ember amúgy is csak magában állatkodik. Jó a hangja! Komolyan. De tényleg nem vicc. 3000-es fordulattól mondjuk 2-esben úgy megindul, mintha valami rendes, sportos autó volna.
Az 1242 köbcentis, négyhengeres szívómotor még mindig zseniális, és egyszerűen tökéletes választás: a 90 lóerős szerkezet ugyan csak forgatva él igazán, de akkor lendületesen mozgatja az egy tonnánál kisebb Suzukit. Ráadásul a pörgés nincs ellenére, egészeségesnek tűnik minden fordulatszám tartományban. Persze a klíma már megfogja picit, de cserébe a fogyasztáson örvendhetünk.
A Boosterjet néven futó egyliteres, háromhengeres turbómotor egészen más világ. A 110 lovas erőforrás a nyomatékos karakternek köszönhetően nem igényli a pörgetést és nyomatékból is kellemesen húz, persze csak 2000 1/perc felett. A 11,4 szekundumban megadott gyári 0-100-as sprintet messze felülmúlja méréseink szerint az autó, hiszen nálunk a műszer 9,9 másodpercet mutatott. Ezzel más tényleg lendületesen lehet autózni, azonban a későbbiekben lefektetem, miért nem érdemes.
Azonban a kellemes karaktere ellenére mégsem a turbómotor nyerte el szerkesztőségünk bizalmát. A háromhengerességét vibrációkkal is tudtunkra adó Boosterjet felára mintegy 600.000 Ft a 90 lovas 1,2-essel szemben és nagyjából egy literrel többet is fogyaszt annál, így összességében a pörgősebb, kulturáltabb, étvágytalanabb és egyben lényegesen olcsóbb szívó mellett tennénk le a voksunk. Az sem utolsó szempont, hogy jóval egyszerűbb, robosztusabb és kisebb költségen karbantartható erőforrásról van szó, hiszen alapvetően költséghatékony autó volna a Baleno, amihez ez a szemlélet jobban passzol.
Háromezres fordulatig alig él a kis Euro 6-os motor, de a 900 kilós kocsiszekrényt így is meglehetősen jól mozgatja. Gyorsulási versenybe ne kezdjünk vele, a Baleno gyenge autó arra. Igazi erejét négyezres fordulat fölött mutatja meg, de addig amúgy sem fogjuk pörgetni, sajnáljuk kínozni. Stop-start nincs, azzal csak a 3 lóerős villanymotorral szerelt álhibridet szerelték fel, amelyet hamarosan mi is kipróbálunk.
Az új hengerfejjel készülőK12C jelű motor nem azonos a Swiftben lévő, szintén 1242 köbcentis, de K12B jelű négyhengeressel, sűrítési viszonya 12,5:1 arányú, míg a hazai gyártású kocsié 11,0:1 arányú. 90 kilométer/óránál 2200-at forog a főtengely, 100-nál 2500-at, 120-nál 3000-et, 130-nál 3300-at.
A 120 Nm (4000 1/perc fordulatnál érkező) csúcsnyomatékból valóban kapunk már kevéssel alapjárat fölött is, a Balenót nehéz véletlenül lefullasztani. Apropó alapjárat: meglepően alacsony, nem egész 700/perc fordulatszámra lőtt, érezni is némi alapjárati egyenetlenséget, dacára annak, hogy az alap Baleno is négyhengeres. Viszont szépen, egyenletesen erősödve és suzukisan gyorsan pörög fel, 90 lóerejét 6000/percnél adja, utána vége is van, mint a botnak, bár elforgatható 6500-ig, már torpanva, váltani kell. Eltalált áttételezésű ötfokozatú váltóval tehetjük.
Suzuki Baleno teszt - SportVerda (KisÓ, Tordai István)
Fogyasztás
A különleges tudománya viszont a fogyasztás: én még ilyet nem láttam. Télen, hidegindításokkal, csak városban, sok dugóval simán öt liter alatt lehet tartani. 5,4 a hivatalos városi fogyasztás. Mi van?! Miféle önsorsrontó szabvány szerint adják meg a fogyasztást a suzukisok? Hol 840 kilót írnak a katalógusban, hol 900-at, hát még az is elég kevés.
Az 1.2 Dualjet ugyanis alig kér enni, klímás, vegyes tesztfogyasztásunk mindösszesen 4,6 liter/100km-re adódott. Egyedül autópályán kortyol 5 liter felett a négyhengeres, városban már alatta, országúton pedig 4 liter körül csipeget.
A teszt alatt produkált fogyasztása hasonló körülmények között 5,5 literre jött ki, ami szintén kellemes tény.
Hatótávunk több mint hatszáz kilométer, a kocsi fogyasztása meglepően alacsony, csupán 4,4 liter benzinnel beérte 100 kilométerenként.
A Baleno SHVS csak GLX-felszereltséggel kapható - az alapár 5 180 000 Ft. Nem kevés pénz egy kisautóért, az tény, de az azonos ellátmányú „normál” Balenónál 400 000 Ft-tal magasabb árért kisebb fogyasztást és jobb menetdinamikát is kapunk.
Mi mást ígérhetne a Dualjet, mint jobb fogyasztási értékeket és kedvezőbb nyomatékot?
Négy felnőttnek még csomagokkal is elegendő helyet ad, a másodiknak számító GL felszereltség pedig klímástul, Bluetooth kihangosítós és USB-csatlakozós CD-olvasós hifistül, első elektromos ablakostul, valamint távirányítós központi zárral és elektromos fűthető tükrökkel, a biztonság terén 6 légzsákkal és ESP-vel is csupán 3,25 millió forint.
A közel ezer kilométeres teszt átlagfogyasztása úgy lett 5,5 l/100 km, hogy zömében városban és autópályán hajtottuk, alig volt benne higgadtabb országúti menet, ahol egyébként 3 liter körül is elvegetál.
Futómű és Vezethetőség
A futóműben is van valami gebasz. Valahogy nem tud igazán kényelmes lenni, és minden úthiba igen nyomorult hangokat csal elő az autó sarkaiból.
A futómű nem az erőssége, amit az egyik esetben 175, másik esetben 185 mm széles Bridgestone Ecopia abroncsok csak tovább rontottak. Főleg az autó hátulja instabil, kanyarban történő fékezésre hajlamos kitörni, a menetstabilizátor pedig 1,5-2 másodperces késéssel bünteti azt, aki nem tudja megfogni ilyenkor az autót. A kormányzás ellenben barátságosnak tűnt, de összességében vezetési élményről nem lehet beszélni a Baleno esetében.
Jól fordul, de nem a szerpentineken. Városban imádható, hogy faltól falig nem egész 10 (egészen konkrétan 9,8) méteres körön megfordulhatunk a Balenóval, könnyű, korrekt a kormánya, ugyanakkor elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futóművével és 175/65 R15-ös abroncsaival nem kanyarvadászatra született.
Kóvályog, mint az tudjuk micsoda a levegőben, nincs az a stabil érzésünk, hogy na most itt szépen berakjuk tőre a kanyarban, amihez a halott kormányzás is rátesz egy lapáttal (édesapámén egyébként a vadiúj kerék szett újracentrírozása és egy futómű állítás javított egy kicsit - neki az autó egyenes futásával is komoly gondjai voltak).
Vékonyra szabott kormánya (holtjátéka jelentős), valamint az ötgangos váltó átlagos (a rükverccel hadilábon áll), a fékek jól fognak, a Baleno kényelmesen rugózik, kanyarokban túlságosan dől, de autópályán sem kapja fel a menetszél, (de azért szorítsuk rendesen a kormányt), egyenesfutása kiváló, hátsója azonban nagy terhelésnél instabil, a kikapcsolható ESP késéssel avatkozik be.
Indai gyártású Bridgestone gumijai hangosak, az autó egyébként nagyon halk.
Biztonság
Az Euro NCAP speciel 890 kilóra tartja, és négycsillagosra értékeli, ami nagyon jó, ennél többet csak még több pittyegő szörnyűséggel kaphatott volna. A ráfutásjelző rommá nyerné magát az idegesítő vezetéssegédek Oscar-gáláján. Olyan hangon csipog, hogy becsületes ember maximum ördögűzésre használná, és igazából teljesen haszontalan. Nyugdíjas tempóban gurulva, bő tíz méterrel állok meg a sorban egy régi Swift mögött, PI-PI-PI-PI-PI-PI-PI-PI!
A hátul is tárcsafékes GLX verzió négycsillagos a törésteszten (a GL eggyel kevesebbet gyűjt be a radaros vészfékező hiánya miatt).
Még úgy is, hogy az NCAP töréstesztjén csak 3 csillagot érdemelt az alap Baleno, csak a jobb felszereltségű, már radaros vészfékrendszert adó kapott négyet.
Ár és Felszereltség
Az Ignisből a GL+ felszereltség 4,2 millió. Balenóból 4. És hát oké, hogy ebben elfér négy ember, és még csomagtartó is marad, de annyiért már klímás, villanyablakos, bluetooth-kihangosítós Ceedet kapok. Az egy rendes kompakt (tengelytáv: +13 centi), ez meg mégiscsak egy szaros szubkompakt, hát akkor miről beszélünk? Meg hát Vitarából az 1,6-os szívó benzinesből is kapunk egyet, szintén GL+ kiadásban 4,2 millióért.
GLX-szinten sok extrát kap a Baleno, csak az aszferikus külső tükör hiányzik.
Szinte már feleslegesen sok információt közöl a kis kijelző, és a kisebb-nagyobb tárgyak elhelyezésére is gondoltak a japánok.
Azért ugyanis 5,6 millió forintos listaárat szab a Suzuki, ami lényegében (papíron) egy hasonlóan felszerelt VW Polo árcédulájával egyezik meg - utóbbi természetesen műszakilag és ár/érték arányban is magasan veri a Japánban tervezett, ám Indiában gyártott kisautót, igaz, a valóság vélhetően teljesen mást mutat, a Suzukinál ugyanis óriási kedvezményeket lehet érvényesíteni a Balenóra (is).
Ellenben a józanabb, és az autó jellegéhez, szellemiségéhez jobban passzoló GL felszereltségű 1,2-es verzió még listaáron is picivel 4 millió alatti árral csábít, ami rögtön jobban hangzik - igen, jól látható, hogy a listaárak szerint kiemelkedően olcsónak nem mondható a Baleno, azonban a Suzuki kereskedések például már 3,1 millió forinttól hirdetik a klímás alap 'egykettes' Balenót, alig 3 millióért pedig igenis korrekt négykerekűnek számít a modell.
Már hárommillióért lehet Balenónk, de a jól felszerelt GLX-ért sem kérnek el 4 milliónál többet. Ezért az árért megéri az indiai kisautó.
Összegzés
Jogosnak tűnik tehát a kérdés, hogy akkor a Baleno vajon #minekvan? Két Suzuki modell van most, ami a teljes mezőnyből kiemelkedik, a Vitara és az Ignis.
Hogy pontosan melyik kategóriában indul a Suzuki újdonsága, arról már a 90-es évekbeli első generáció esetében is lehetett vitatkozni. Kisautónak nagy, kompaktnak kicsi volt, akárcsak az új modell, de a Balenónak épp az a vonzereje, hogy képes a két szegmens előnyeit egyesíteni. Centire alig nagyobb a Swiftnél, viszont a tervezésekor a divatnál nagyobb hangsúlyt kapott a praktikum: előrébb került az utastér, több a hely, nagyobb a lábtér, sőt, még a csomagtartó is. Okostelefonokat is kezel a jól működő fejegység. Könnyű meglátni benne a Suzukit, elég ránézni a fényszórókra, a fekete A-oszlopra vagy az előretolt tetőre, a Swiftnél mégis hétköznapibb a stílusa. Az egyetlen érdekes részlet a hűtőrácsból a lámpákba átívelő betét.
tags: #suzuki #baleno #vélemények