A Mercedes-Benz története
A Mercedes-Benz márkanév fogalom, az európai kultúrfölény és a polgári jólét megtestesítője. A csillaglogós Mercedesek ott voltak a huszadik századi történelem fordulópontjainál és számtalanszor feltűntek a filmvásznon. Sőt, a Mercedes-Benz dalszövegekben is felbukkant: a legismertebb ezek közül a ?60-as évek rockikonjának, Janis Joplinnak az "Oh, Lord, won't you buy me a Mercedes-Benz" című száma.
Manapság a Mercedes-Benz autók azon ikonok közé tartoznak, amelyek kemény munkával szerezték meg kivételes helyüket az utakon. Honnan indult a világ egyik legsikeresebb autójának gyártása? A legendás Mercedes-Benz kezdeteinek térképezéséhez vissza kell mennünk az időben, 1834-be. Ekkor született Gottlieb Daimler a németországi Schorndorfban, és tíz évvel később, 1844-ben, Carl Benz.
A Mercedes gyökerei ugyan a századfordulónál kicsit régebbről erednek, de a márkanév kereken 120 éves. Az éppen még csak a szárnyát bontogató autózásban sokan meglátták a lehetőséget, számos híres márka 1900 környékétől számlálja napjait.
A kezdetek
A Daimler és a Benz egyaránt arra összpontosított, ami a leginkább érdekelte őket, a motorgyártásra. Rövid idő alatt két versengő társaság jött létre - a Daimler-Motoren-Gesellschaft (DMG), már legelső motorjával - mely a Nagypapa órája nevet kapta a keresztségben - híressé vált, valamint a Benz & Cie. A XIX.
Karl Benz 1844-ben született Svábországként is ismert Baden-Württemberg Mühlburg nevű városkájában. A fiúcska kétesztendős korában elveszítette édesapját. Édesanyja második férjével együtt minden tőle telhetőt megtett fia megfelelő iskoláztatásáért, már csak azért is, mert Karlt egészen kis kora óta csodagyereknek tartották.
Mercedes 200D differenciálmű hibaelhárítás
1879-ben szabadalmaztatta első kétütemű erőforrását - innentől kezdve már csak a lóvontatás nélküli jármű gondolata foglalkoztatta. Mivel az akkori műhely- és gyártulajdonosok még nem láttak fantáziát a dologban, Benz kénytelen volt saját vállalkozást alapítani. A rendezett technológiai és anyagi háttérnek köszönhetően két évvel később, 1885-re elkészült Benz belső égésű motorral meghajtott járműve, amelyet a világ első automobiljának tartanak.
A háromkerekű jármű akkoriban valóságos technikai csodának számított forradalmi fém vázával, fémből készült küllős kerekeivel, tömör gumiabroncsaival, fogasléces kormányzásával. Az autót hajtó, hátul középen elhelyezett, szintén Benz által tervezett 954 cm?-es, 0,9 lóerejét 400-as percenkénti fordulatszámon leadó egyhengeres, négyütemű motor lánc segítségével hajtotta meg a kereket.
A járművön azonban még volt mit csiszolni, hiszen a nehézkes irányítás miatt az szó szerint falnak ment - méghozzá nagy publikum előtt. Úgy látszik, Baden-Württemberg már akkoriban is dobogós helyen volt az egy négyzetkilométerre eső műszaki zsenik tekintetében, ugyanis Benzcel párhuzamosan két másik, vele nagyjából egykorú géniuszt, Gottlieb Wilhelm Daimlert (1834-1900) és Wilhelm Maybachot (1846-1929) is erősen foglalkoztatták a belső égésű motorral meghajtott járművek.
A két jó barát előbb a kölni Deutz AG Gasmotorenfabrik nevű vállalathoz került, amelynek társtulajdonosa és egyben igazgatója Nikolaus Otto, az első négyütemű motor feltalálója volt. Daimler és Maybach 1882-ben, a Stuttgart melletti Cannstattban - a Deutztól kapott végkielégítésből - létrehozták saját műhelyüket, ahol gőzerővel álltak neki egy olyan nagy fordulatszámú benzinmotor kifejlesztésének, amely bármilyen jármű meghajtására alkalmas lehet.
A Daimler által a hasonlatosság miatt "Standuhr"-nak (azaz "állóórának") vagy "nagypapa órájának" nevezett motor végül 1885-ben készült el. A 264 cm³-es, léghűtéses, izzócsöves gyújtású, 0,5 lóerejét 600-as percenkénti fordulatszámon leadó motor üzemanyag-ellátását karburátorral oldották meg.
Az erőforrásból még abban az évben készítettek egy kisebb méretűt is, amelyet egy fából készült biciklin helyeztek el. A felhőtlen öröm csak addig tartott, amíg Daimler és Maybach hírét nem vették, hogy az alig 100 kilométerre lévő Mannheimben Benz már háromkerekű járművel döcög a város utcáin.
Ezt nem hagyhatták annyiban: vásároltak egy delizsánszot, amelybe a "nagypapa órájának" 1,1 lóerős verzióját építették be. Igaz, a motor erejét Benz járművével ellentétben szíj továbbította a hátsó tengelyre, az is igaz, hogy a jármű egy lovaskocsi átalakításával jött létre, de mégiscsak ez volt az első négykerekű, benzinmotorral meghajtott jármű.
A női névből lett autómárka Emil Jellinek nevéhez kötődik, aki egy tavaszi napon látta meg a napvilágot 1853-ban, Lipcsében. A diplomataként dolgozó Jellinek a világ számos pontján megfordult, majd özveggyé válása után Nizzában telepedett le három gyermekével. Több háromkerekű, majd egy Benz birtoklása után egy újságban látta meg a Daimler-féle automobilt, ami annyira megtetszett, hogy hamar fel is kereste a gyárat.
Nem sokkal később egy hat lóerős Daimler boldog tulajdonosa lett, majd két, már négyhengeres motorral szerelt modellt is vásárolt. Ezeket az autókat viszont már kereskedelmi céllal vásárolta, a következő évben pedig újabb tíz modellt rendelt, utána pedig már 29-et. Itt jön el az a pont, hogy hivatalos szerződés született Jellinek és a Daimler-Motoren-Gesellschaft között, amiben nem csak a monacói értékesítés szerepelt, hanem az is, hogy a DMG modelljei ezentúl Mercedes néven futnak, Jellinek lánya után.
A Mercedes név eredete
A női névből lett autómárka Emil Jellinek nevéhez kötődik, aki egy tavaszi napon látta meg a napvilágot 1853-ban, Lipcsében. A diplomataként dolgozó Jellinek a világ számos pontján megfordult, majd özveggyé válása után Nizzában telepedett le három gyermekével. Több háromkerekű, majd egy Benz birtoklása után egy újságban látta meg a Daimler-féle automobilt, ami annyira megtetszett, hogy hamar fel is kereste a gyárat.
Chiptuning a Mercedes E 270 CDI-hez
Nem sokkal később egy hat lóerős Daimler boldog tulajdonosa lett, majd két, már négyhengeres motorral szerelt modellt is vásárolt. Ezeket az autókat viszont már kereskedelmi céllal vásárolta, a következő évben pedig újabb tíz modellt rendelt, utána pedig már 29-et. Itt jön el az a pont, hogy hivatalos szerződés született Jellinek és a Daimler-Motoren-Gesellschaft között, amiben nem csak a monacói értékesítés szerepelt, hanem az is, hogy a DMG modelljei ezentúl Mercedes néven futnak, Jellinek lánya után.
A sikeres üzletember tevékenységének hála hamarosan kapacitáshiány miatt bővítésbe kezdett a Daimler, 1903-ban pedig Jellinek felvette a Mercedes nevet. Második házasságából született lánya is bevonult az autóiparba, ha jelentéktelenebb mértékben is a Mercedesnél, de az 1906-os 24/28 PS típus Maja becenéven futott.
1900-ban Emil Jellinek, aki rajongott az autókért, jelentős összeget fektetett be a Daimlerbe. Cserébe azt kívánta, hogy a lánya nevét viselő versenyautó készüljön a gyártósoron. Ön már valószínűleg tudja, hogy az eredmény a Mercedes 35 hp volt, amelynek sikere meghatározta a vállalat további sorsát, mert úgy döntöttek, hogy minden járműtípus ugyanezt a nevet fogja viselni.
1900-ban Emil Jellinek, aki rajongott az autókért, jelentős összeget fektetett be a Daimlerbe. Cserébe azt kívánta, hogy a lánya nevét viselő versenyautó készüljön a gyártósoron. Ön már valószínűleg tudja, hogy az eredmény a Mercedes 35 hp volt, amelynek sikere meghatározta a vállalat további sorsát, mert úgy döntöttek, hogy minden járműtípus ugyanezt a nevet fogja viselni.
A megfelelő márkajel keresése közben Daimlerék nem tudtak dönteni a három- és négyágú csillag között, így mindkettőt levédették 1909-ben, de autóik hűtőjére végül csak a háromágú változat került fel. 1923-ban a csillag kiegészült a körrel, majd a két cég egyesülésekor a Benz emblémából átvett babérkoszorúval nyerte el végső formáját a márkajel.
A Mercedes-Benz, ahogy ma ismerjük, nem sokkal az első világháború után jött létre. Személyesen megismerheti a Mercedes-Benz márka történetét is, csak látogasson el a németországi Stuttgartba a múzeumba, amely megmutatja a márka által megtett út összes fontos mérföldkövét.
A Daimler és Benz egyesülése
1890-ben Daimler és Maybach megalapították a Daimler Motoren Gesellschaft (DMG) nevű céget, amelynek fő profilját Daimler eredeti elképzelésének megfelelően olyan kisméretű motorok kifejlesztése és gyártása képezte, amelyek szárazföldi, vízi és légi járművek meghajtására alkalmasak. Ez utóbbi hármas célon alapul a világ talán legismertebb márkalogója, a háromágú csillag.
A célok között természetesen automobilok gyártása is szerepelt. Ekkor azonban Daimler már nem volt a vállalatnál, mivel komoly konfliktusai adódtak a DMG-hez az anyagiakat biztosító, hadianyag-üzletben érdekelt Max von Duttenhoferrel és Wilhelm Lorenzcel, valamint a bankár Kilian von Steinerrel, akik egyáltalán nem kívántak autókkal foglalkozni.
Damiler szabadúszóként a cannstatti, üresen álló Hotel Hermann báltermében és télikertjében rendezte be műhelyeit, ahol egy tucatnyi munkással és néhány inassal tevékenykedett. A Hotel Hermann azzal írta be magát az autótörténelembe, hogy Maybach, Daimler és annak Paul nevű fia 1893-ban itt dolgozta ki a Phoenix nevű automobil terveit. Gyártási helyszínnek a DMG-t szánták, mivel Wilhelm Lorenzcel hosszas huzavona után végül meg tudtak egyezni.
Az autóba szerelt négyhengeres erőforrás kora legkorszerűbbjének számított öntött blokkjával, főtengely-vezérlésű kipufogó-szelepeivel, valamint permetezőfúvókás karburátorával, mely utóbbi Daimler szabadalma volt. A 8 lóerős, 24 km/órás végsebességű Phoenix már 1894-ben igazi világhírnévre tett szert azzal, hogy megnyerte a világ első, Párizs?Rouen távon rendezett autóversenyét.
Még ugyanebben az évben Frederick Simms brit iparbáró 350 000 márkáért megvásárolta a Phoenix motorjának licenszét, amivel sikerült megmenteni a válságos anyagi helyzetben lévő DMG-t. Cserébe kikötötte, hogy Daimlert vissza kell helyezni a műszaki igazgatói, Maybachot pedig a főmérnöki pozícióba.
Valószínűleg ez utóbbiért később a DMG tulajdonosai imába foglalták Simms nevét, hiszen Maybach a következő években olyan forradalmi találmányokat szabadalmaztatott, mint a csöves, ventilátorral ellátott hűtő vagy méhsejt-mintás hűtőrács, amelyeknek továbbfejlesztett változatait ma is használják. Természetesen közben Mannheimben sem ültek karba tett kézzel.
Az időközben részvénytársasággá alakult Benz & Cie., amellett, hogy a megnövekedett igények miatt ontotta a szivattyúkhoz, generátorokhoz való ún. statikus belső égésű motorokat - kihozta a Karl Benz által tervezett, 3 lóerős motorral, csapszeges első futóművel és lánchevederes kormányszerkezettel ellátott, akár 18 km/órás sebességgel is száguldani képes, Victoria nevű automobilt, amely sorozatgyártásra is alkalmas volt.
A maga korában a Victoria igen sikeres volt, hiszen 1895-ben 85 példányt adtak el belőle. A világ első nagy szériában gyártott automobiljának ezzel együtt az 1894-ben megjelent Velót tartja a szakirodalom, amelyből 1901-ig mintegy 1200 példányt építettek. A Benz & Cie.
Mindez már önmagában is bámulatos, de Karl Benz továbbra is elképesztő aktivitást mutatott: 1896-ban szabadalmaztatta az egymással szemben, vízszintesen elhelyezett hengereket tartalm azó lapos vagy másként boxermotort, amely áttörést hozott a járáskultúra területén. 1899-re a Benz & Cie.
De térjünk vissza a DMG-hez: Gottlieb Daimler halála után Maybach Paul Daimlerrel és Emil Jellinekkel folytatta a munkát. Az Osztrák-Magyar Monarchia egyik leggazdagabb vállalkozójának számító, neves zsidó rabbitól és magyar anyától - Bettelheim Rozáliától - származó Jellinek mint nizzai osztrák konzul, egyben a DMG legsikeresebb autókereskedője és mint autóversenyző került kapcsolatba Maybachhal.
Az történt ugyanis, hogy az 1900-as Nice-La Turbie elnevezésű hegyi versenyen indulni szándékozó Wilhelm Bauer irányítási problémák miatt totálkárosra törte a Phoenix versenyautót, így erősen úgy festett, hogy a DMG-nek le kell mondania a szereplésről, jelentős presztízsveszteséget szenvedve el. Jellinek nem esett kétségbe: 550 000 aranymárkát ajánlott fel Maybachnak, ha nagyjából fél év alatt kifejleszt és leszállít neki 36 darab, forradalmi versenyautót.
További kikötése volt, hogy az újdonságnak a Daimler-Mercedes nevet kell adni egyetlen lánya után. (Jellinek marokkói szefárd anyától született lányát eredetileg Adrienne Manuela Ramona Jellinek néven anyakönyvezték, apja az anya korai halála után kezdte "Mercedes"-nek szólítani, ami spanyolul szerencsét, ajándékot jelent. A babonás ember hírében álló Jellinek nemcsak lányának, hanem minden érdekeltségének ugyanezt a nevet adta.)
Jellinek pontosan meg is fogalmazta a "nem a holnap, hanem a holnapután" autójával kapcsolatos igényeit: hosszú tengelytáv, karosszérián belül elhelyezett motor, alacsony tömegközéppont és az új, a Bosch által kifejlesztett indítórendszer. 1900. december 22-én pedig valóban megérkezett Nizzába a világ első modern autójának tartott Daimler-Mercedes 35 PS.
A kocsi valóságos szenzáció volt a maga korában 5918 cm³-es, négyhengeres, világelsőként alumínium forgattyúsházas, kétkarburátoros, két vezérműtengelyes, szabályozott szívószelepes, 950-es percenkénti fordulatszámon 35 lóerő teljesítményt leadó, az autót akár 75 km/órás sebességgel is repíteni képes motorjával, négy előre- és egy hátrameneti fokozattal ellátott sebességváltójával, mágnestekercses inditószerkezetével és addig nem látott, korszerű formatervével.
Jellinek 1900-ban, majd 1901-ben is abszolút győzelmet aratott a versenyen. A Francia Autóklub akkori elnökének kijelentését, miszerint "Beléptünk a Mercedes-korszakba" világgá repítette a sajtó.
Ami a DMG-nek a Mercedes 35 PS, nagyjából az volt pár évvel később a Benz számára az 1909-ben elkészült Blitzen Benz versenyautó. Ha lehet, ez utóbbi még nagyobb szenzációt keltett, sőt még mai szemmel is egészen elképesztő: 21,5 (!) literes, több mint 200 lóerős motor mozgatta. Victor Hémery francia autóversenyző 1909.
De térjünk vissza Daimlerékhez. Bár 1902-ben leégett a cannstatti üzem, s a DMG ezután Stuttgart-Untertürkheimbe költözött, ez mégsem akasztotta meg a fejlődést: Maybach 1903-ban előrukkolt hathengeres, 70 lóerős motorjával, 1906-ban pedig az úttörőnek számító, felülszelepelt, duplagyújtással ellátott, nagyfordulatszámú, 120 lóerős repülőgépmotor került ki a kezéből. 1907-ben mindennek ellenére lefokozták a cégnél, így Maybach végleg búcsút intett a DMG-nek.
A menekülőutat Maybach számára az jelentette, hogy a DMG még 1900-ban együttműködést kötött a léghajókat gyártó Luftschiffbau Zeppelin GmbH-val. Fiával, Karllal Bissingenben a Zeppelin motorgyártó leányvállalatánál helyezkedtek el. Maybach csak 1921-ig bírta ezt az állapotot: ekkor úgy döntött, belevágnak az önálló Maybach limuzin gyártásába.
Még ebben az évben, a berlini autókiállításon a nagyközönség elé állhatott a Maybach W3 limuzin, amely hathengeres motorjával, négy dobfékével, új típusú sebességváltójával és 105 km/órás végsebességével a világ egyik legkorszerűbb autójának számított. 1928-ig 300 példányt gyártottak a modellből, javarészt limuzin karosszériával, de a W3-nak létezett kétüléses sportváltozata is. Wihelm Maybach, a modern autó megteremtője 1929-ben, 83 éves korában hunyt el - úgy, hogy soha nem volt saját autója.
Wilhelm Maybach és Karl Benz sorsa annyiban hasonló volt, hogy rendre meggyűlt a bajuk munkaadójukkal. Benz 1903-ban, amikor a Benz & Cie. még mindig a legnagyobb autógyártónak számított évi három és félezres termelésével, például lemondott főmérnöki pozíciójáról, amikor az igazgatóság néhány tagja az ő tudta és beleegyezése nélkül francia mérnököket szerződtetett le. (Franciaország akkoriban - főleg a Maybach-licenszeknek köszönhetően - Németország mellett a másik autóipari nagyhatalomnak számított.)
Végleges szakításra Benz esetében szerencsére nem került sor: az automobil atyja 1926-ig a Benz & Cie., majd a DMG-vel történt egyesülés után 1929-ig, haláláig az újonnan létrejött Daimler-Benz AG igazgatótanácsi tagja maradt.
Az affér azonban vélhetően maradandó nyomott hagyott Benzben, aki 1906-ban a Mannheimtől tíz kilométernyire lévő Ladenburgban két fiával, Eugennel és Karllal megalapította a Carl Benz & Söhne nevű céget, amely autók és benzinmotorok gyártásával foglalkozott. Az új vállalkozás által gyártott kocsik kiváló minőségük miatt kedveltek voltak és - egyebek mellett - London utcáin is feltűntek, taxiként.
A Carl Benz & Söhne leghíresebb járműve mindazonáltal az 1923-as, a monzai európai nagydíjon bemutatott, aerodinamikus Tropfenwagen ("cseppkocsi") versenyautó volt.
Bár a szakértelem és az elszántság mind a Benz & Cie., mind pedig a DMG cégnél adva volt, a külső körülményeken nem tudtak változtatni: az első világháború sokkját kiheverni képtelen weimari Németország gazdasága kőként zuhant lefelé.
A válságosra fordult helyzetben a két cég tárgyalásokat kezdett egymással, aminek eredményeként 1924-ben szerződést kötöttek a szoros együttműködésről. Mindez lényegében az egyesülést készítette elő, amelynek dokumentumait 1926. június 28-án írták alá.
Az újonnan létrejött, stuttgarti székhelyű vállalat a Daimler-Benz AG nevet vette fel. Az alapító okirat rendelkezett arról is, hogy cég termékeinek neve Mercedes-Benz lesz. Ekkor jelent meg a ma ismert, stilizált csillagot mintázó logó is: a három ág a Daimler egykori hármas törekvésére (lásd feljebb) utalt, a babérkoszorú pedig a Benz emblémáról került át.
A Mercedes-Benz hamarosan az Opel és az Auto-Union után Németország harmadik legnagyobb autógyára lett, luxusautók és versenyautók mellett nagy sorozatban gyártották nagyobb tömegek számára is elérhető, de minőségükkel és tartósságukkal kiemelkedő autóikat. A Mercedes-Benz így lett a világ egyik legismertebb márkaneve, amely évtizedekig a német autóépítés magasiskoláját képviselte, a nevéhez fűződő műszaki újdonságok felsorolása gyakorlatilag lehetetlen vállalkozás…
A Mercedes-Benz ikonikus modelljei
A következő évben, 1928-ban a Daimler-Benz bemutatta első zajos sikert arató modelljét, a Dr. Ferdinand Porsche által tervezett Mercedes-Benz SSK roadstert (a mesternek ez volt itt az utolsó munkája). A név a Super Sport Kurz rövidítése, amelyben a "Kurz" arra utal, hogy a modell a korábbi S 480 mm-rel rövidített változata.
Az SSK kora legkorszerűbb, legerősebb autójának számított hétliteres, soros hathengeres, kompresszoros motorjával, amelynek teljesítménye hangolástól függően 200 és 270 lóerő között változott, nyomatéka pedig 680 Nm volt, ami még ma is jó értéknek számít egy ekkora erőforrás esetében. Az autó abban a tekintetben is megelőzte korát, hogy saját tömege mindössze 1,7 tonna volt.
A kocsi akár 190 km/órás sebességgel is száguldhatott. Az 1928 és 1932 közötti időszakban kevesebb mint 40 SSK készült, a példányoknak pedig mintegy felét versenyzésre használták - kiváló eredménnyel, hiszen az autó számos nagydíj-győzelmet és bajnoki címet söpört be, 1931-ben pedig megnyerte a Mille Miglia versenyt is.