A Magyar Királyi Honvédség Járművei, Járműszabályozása és a Katonai Jelvények Története
A katonai jelvények és a járművek szabályozása a Magyar Honvédség története során folyamatosan fejlődött. Bár a Magyar Királyi Honvédség (m. kir. Honvédség) specifikus járműjelvényeiről szóló információk korlátozottak lehetnek, a katonai jelvények általános története és a honvédségi járművek szabályozása átfogó képet ad e területek evolúciójáról. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a katonai jelvények történelmi hátterét, a modern Magyar Honvédség karjelzéseinek fejlődését, valamint a honvédségi gépjárművek fenntartására és üzemeltetésére vonatkozó jogi kereteket.
A Katonai Jelvények Történeti Háttere
A történelem során a katonák mindig szerették a testületi összetartozásukat valahogy kimutatni. Erre számtalan eszköz létezett a múltban: zászlók, fejfedők, szalagok; bármi, amit a katonák együtt viselhettek az egyenruhájukon, ezzel mutatva összetartozásukat és némiképp elkülönülésüket a hadseregeken belül, más csapatoktól. A magyar hadtörténet is bővelkedett ilyen eszközökben. Gondoljunk csak az 1848/49-es forradalom és szabadságharc „vörös sipkát” viselő honvédeire, vagy az I. világháború osztrák-magyar csapatjelvényeire.
Az utóbbiakat tekinthetjük a csapatkarjelzések korai előfutárainak, noha elég kicsi a valószínűsége, hogy a karjelzéseik kezdeményezői ezekből a csapatjelvényekből indultak ki. A „Nagy háború” során a katonák egyre nagyobb szükségét látták az összetartozásukat kifejező jelvények tervezésének és beszerzésének, amiből egy rendkívül gazdag, hivatalos és félhivatalos csapatjelvény „család” alakult ki. Igaz ezeket nem a karon, hanem rendszerint a sapkán viselték. A második világháború során ismét megjelentek a különböző csapatokhoz köthető jelvények, amelyek között emlékjelvények is akadtak, mint az 1. páncéloshadosztály 1943-as téli harcainak emléket állító darab, vagy az I. világháború csapatjelvényeihez hasonló alakulatjelvények.
A II. világháborút követően az 1950-es években, majd egészen a rendszerváltásig a Magyar Néphadsereg a titkosítás, a teljes uniformizálás mellett tette le a voksát, emiatt nem csak a „félhivatalos” darabok, de az esetlegesen a honvédelmi miniszter által rendszeresíthető csapatjelvények is eltűntek a hadsereg repertoárjából. A hidegháborús készülődésben a hadsereg felső vezetése mindent megtett, hogy az ellenséget megakadályozza abban, hogy tudomást szerezzen az MN alakulatainak pontos hadrendi számáról. Egy ilyen környezetben semmi helye sem lehetett „egyéniesedésnek”.
A Magyar Honvédség Karjelzéseinek Bevezetése és Fejlődése
A rendszerváltást követő időszak egyik legnagyobb újítása a Magyar Honvédség egyenruháival kapcsolatban a csapatkarjelzések bevezetése volt. Bár egyértelműen nem jelenthetjük ki, de megkockáztathatjuk, hogy a Magyar Néphadseregből Magyar Honvédséggé váló fegyveres erők talán legsikeresebb és legközkedveltebb jelvénytípusává nőtte ki magát a 90-es évek során, napjainkban pedig még mindig a reneszánszát éli. A magyar előfutárok mellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nyugati szálakat sem. A rendszerváltást követően kinyíló magyar társadalom és fegyveres ereje egyre gyakrabban találkozott nyugati hadseregek (például az amerikai) különböző jelvényeivel és karjelzésével.
A magyar katonai járművek története és szabályozása
Halálos protokoll a magyar Honvédség árnyékában – Ki irányít valójában?
A Magyar Honvédség karjelzéseinek története 1992-ben kezdődött. „A Az MH katonai szervezetei az adott szervezethez való tartozás jelzésére „HÍMZETT CSAPATKARJELZÉS”-t (a továbbiakban karjelzés) visel. Az egyéb közvetlen csapatok, önálló alegységek és intézetek, az elöljáró katonai szervezet jelzését viselik.” A következő oldalon egy mellékletet is közöltek, ami egy rajzos ábrával mutatta be az új jelvények pontos viselési helyét, valamint a rendszeresítésre kerülő karjelzések előírt méretét. A hímzett karjelzés pontosan 8 cm átmérőjű pajzs, levél, vagy síkidom lehetett, amit a bal karon, a vállcsúcstól 10 mm-rel hátrébb, illetve a zubbony ujján 130 mm-re a csúcstól kellett felrögzíteni.
A különböző felterjesztésre szánt pályamunkák tartalmi és formai kritériumait meghatározó, valamint az elbírálás, illetve engedélyezés rendjéről szóló rendelet 1993. március 13-án jelent meg a Honvédségi Közlönyben. „A karjelzések alakja - a 3. pont betartásával -, valamint alapszíne és a rajta ábrázolt jelek, jelképek az arra jogosult katonai szervezetek által szabadon megválaszthatók az 5.”
1993 októberében rendszeresítették az első karjelzés-sorozatot a Magyar Honvédségben. Az elfogadott pályamunkákat később a Magyar Honvéd is lehozta (ugyanazok a rajzok szerepeltek benne, mint a Honvédségi Közlönyben). A rendszeresített karjelzések között volt a négy felderítő zászlóaljé is. Érdekesség, hogy ha megvizsgáljuk a sajtóban megjelent rajzokat, és összevetjük a ténylegesen rendszeresített darabokkal, az eltérések nagyon is feltűnőek. Hímzés helyett szőtték őket, ráadásul számtalan darabnál a színek sem passzoltak a rajzokhoz.
- Az MH 42. Baranya Felderítő Zászlóalj karjelzése. A sárga és kék Pécs város színei, a vörös villám pedig egyrészt az „égből a földre”, vagyis a mélységi felderítőkre utal, továbbá a gyorsaságot és a határozottságot jelöli.
- Az MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj karjelzése. A várfal az egri várra, a karjelzés alapszínei (kék-vörös) és az ágaskodó unikornis Eger városára utalnak. A két keresztbe tett pallos a lovagiasság jele, míg az ejtőernyő a mélységi felderítőket jelképezi.
- Az MH 34. Bercsényi László Felderítő Zászlóalj karjelzése. A központi motívuma a Szolnok város színeit tartalmazó pajzs, a szárnyak és az ejtőernyő a hadrendi számmal. A pajzson a két áttörés a Tiszát és a Zagyvát jelképezik, míg az ejtőernyő és a szárnyak a csapat mélységi felderítő mivoltát. Az olaj és a tölgy ág a háború - béke hagyományos jelképei, a két keresztbe tett szablyával együtt a katonai szervezetre utal.
Bár nem felderítő csapat, nem szabad megfeledkeznünk az MH 89. Ejtőernyős és légideszant kiszolgáló század karjelzéséről. A korábbi rendelkezések szerint a repülőcsapatoknál minden századnak külön karjelzést kellett kapnia, de közben magát a repülőcsapatokat is ellátták eggyel. A hivatalos karjelzések megjelenésével szinte egy időben megjelentek a nem hivatalos változatok is, amiket magánszemélyek gyártottak és árusítottak. Ráadásul nem csak színes, hanem „színcsökkentett” vagy „alacsony láthatóságú” verzió is készült hozzá. Ez utóbbi nagyon népszerű is lett, holott ekkor gyakorlóruhán még nem volt szabályos viselni. Hasonló játszódhatott le a győri Arrabona felderítők karjelzésével is. Ez a tendencia a jövőben is megmaradt azon alakulatok karjelzéseivel, amiket nem számoltak fel. Ha módosították a csapatkarjelzéseket, vagy újat hoztak rendszerbe, szinte azonnal elkészültek a nem hivatalos változatok.
Bár már 1993-ban felállításra került az MH 88. Légimozgékonyságú Zászlóalja, ekkor még nem kapott karjelzést. Csak jó két évvel később, 1995 novemberében megjelent Honvédségi Közlönyben (1996. évi 28. szám) található utalás a rendszeresítésére. A Pegazus hagyományos ejtőernyős-légimozgékony alakulat-motívum, ami a „levegőből a földre” érkező támadást jelképezi. Erre ráerősít a felhőből lecsapó vörös villám. Bár a karjelzést 1995-ben rendszeresítették, már korábban, 1994 körül létezett a jelvény (a laktanyájuk előtt elhelyezett táblán volt rajta), némiképp eltérő formában.
Land Rover a Magyar Honvédségben
Az MH 25/88. A 88. GYRZ karjelzése is megváltozott 2001-től, amikor felállt az 1. Könnyű Vegyes Ezred (legalábbis több módosított, nem hivatalos darab jelent meg a piacon), majd 2004-ben, amikor újra zászlóalj lett, ismételten módosították. Az „EGER” felirat helyére a zászlóalj nevének mozaikszava került. Az ejtőernyő azért került ki belőle, mert a zászlóalj 2007-ben elvesztette mélységi felderítő képességét (ami később visszatért), illetve kiegészítették egy Lambda jellel, illetve egy kék villámmal. Ezek a rádió és elektronikai felderítésre utaló jelképek 2018-ban is megmaradtak, csak hozzátették az ejtőernyőt. Miután napjainkban hivatalosan engedélyezett a színcsökkentett változat gyakorlóruhán való viselése, már készül hivatalosan ilyen verzió is. 2005-ben, a MH 34. Bercsényi László Felderítő Zászlóalj Különleges Műveleti Zászlóaljjá szervezése után az alakulat korábbi karjelzését is teljesen áttervezték. Bár megtartották a központi elemek egy részét, szinte teljesen átszabták, sokkal nyugtosabb képet adva a karjelzésnek. Az utolsó magyar karjelzés a sorban az MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Ezred, majd Dandár karjelzése.
A katonai inszigniológia egy kifogyhatatlan téma. A karjelzések túlmutatnak puszta mivoltukon, és egy megfoghatatlan érzést mutatnak be: a katonák összetartását. Nem csoda, hogy sokaknak nagy becsben tartott emléktárgyuk a hajdan viselt csapatkarjelzésük. Hivatásos katonák büszkén hordják gyakorló, vagy köznapi zubbonyuk jobb ujján a korábbi alakulataik karjelzéseit, gyakran még akkor is, ha azok már megszűntek. Mások egészen odáig mennek, hogy magukra tetováltatják, hogy levehetetlenül, örökkön viselhessék.
Keleti és Nyugati Tervezési Iskolák a Katonai Karjelzésekben
A megjelent karjelzéseket megvizsgálva szembe ötlik még az is, hogy ezek a darabok jócskán eltérnek a nyugati példáktól. A katonai karjelzések „nyugati iskolájában” törekednek a letisztultságra és az egyszerűségre. Alapvetően kevés, maximum három motívum szerepel a karjelzéseken (a fémjelvények már más ügy, ezért fontos, hogy csak a csapatkarjelzéseket vegyük alapul). Az amerikai 101. Légideszant Hadosztály, vagy az „Öreg sasok” jele mindössze egy sasfejből és egy „AIRBORNE” feliratból áll.
A „keleti iskola” ezzel szemben sok motívumot alkalmaz a jelvényekben. Van, hogy egy egységes képet adatnak ki a különböző elemek, de előfordulhat az is, szinte semmilyen kapcsolat sincs a különböző motívumok között. A „keleti iskolához” elsősorban a volt Szovjetunió országainak hadseregei tartoznak. Ettől függetlenül (vagy pont ezek alapján) 1991 után ezen a hadseregek is rendszeresítettek csapatkarjelzéseket. Az orosz 106. és 98. Gárda Légideszant Hadosztályok 1993-2006 között használt karjelzései. Az ukrán 25. Légimozgékonyságú Dandár (légideszant) karjelzése, amit a 90-es években rendszeresítettek. A Lengyel Szárazföldi Hadsereg karjelzései is érdekesek, még ha csak a 6. Légideszant Dandár és jogelődje, a 6. Krakkói Ejtőernyős Dandár (Lengyel Néphadsereg) és a 25. „Légi” Lovasdandár (légimozgékonyságú) példáját nézzük is.
A lengyel légideszant hadosztály már a 60-as években alkalmazott csapatkarjelzéseket, amik ugyan egy sémát követtek, de színkódolással is ellátták őket, így a különböző zászlóaljak, önálló alegységek eltérő színű karjelzéseket hordtak bizonyos egyenruháikon. Ez jócskán elüt a magyar titkosítási szokásoktól, igaz a Magyar Néphadseregnek sosem volt hadosztály méretű légideszant csapata (illetve 1954 után egyáltalán nem voltak ejtőernyős lövészek).
A Magyar Honvédség új járművei
Fontos megjegyezni, hogy nincs különbség esztétikum, vagy praktikusság szempontjából a „keleti” és a „nyugati” iskola között. Ez pusztán csak két eltérő felfogás, amik között nem lehet „jobbat”, vagy „rosszabbat” kinevezni. Az 1993-tól rendszeresített magyar karjelzéseken a „keleti iskola” jegyeit lehet felfedezni. Zsúfoltak, sok elemből épültek fel, és gyakran semmilyen kapcsolat sem volt a motívumok között. Persze teljesen valószínűtlen, hogy a szintén ekkortájt megjelenő orosz karjelzéseket másolták volna a magyar tervezők, egyszerűen két dolog történhetett: a karjelzésre rátehető motívumok bőségének zavara (lásd a formai kritériumoknál), illetve az, hogy olyanok készítették, akik tudtak rajzolni, de például a heraldika (címertan) szabályait nem ismerték pontosan. Arról a „magyaros” gondolatról se feledkezzünk meg, hogy hajlamosak vagyunk „mindent is” rátenni egy jelvényre „nehogy kimaradjon”. Vannak azonban kivételek is, olyan darabok, amik „nyugatosabbak” a társaiknál. Az egyik ilyen pont az MH 42. Baranya Felderítő Zászlóalj karjelzése.
A Magyar Királyi Honvédség Járműveinek Történeti Szervezetei
A hadsereg gépjárműigényeit történetileg különböző szervezetek elégítették ki. A m. kir. XVI. területén is éreztette hatását. A Királyi Honvéd Gépkocsi Szertár üzemelt. Gépjármű javításával foglalkozó szervek voltak a m. kir. erődítési parancsnokság, Budapest vezetésével. Az ehhez hasonló szervezetek járművek átvételét és csapatpróbáját végezték, és a Szolgálat Főnökség közvetlen alárendeltségébe tartoztak.
A Honvédségi Járművek Fenntartásáról Szóló Szabályozás
A honvédségi járművek fenntartásáról szóló 18/2009. (XII. 18.) HM rendelet módosításai célul tűzték ki a honvédelmi és haderőfejlesztési program keretében beérkező páncélos és gépjárműtechnikai eszközök rendszerbe állításának és magyarországi forgalomba helyezésének megkönnyítését, továbbá a katonai szervezetek üzemeltetési terheinek csökkentését.
E rendelet alkalmazásában számos kulcsfontosságú fogalom meghatározásra került:
| Fogalom | Meghatározás |
|---|---|
| Honvédségi jármű | A magyar állam tulajdonában és a HM vagyonkezelésében lévő, a honvédségi szervezetek által üzemeltetett, hatósági jelzéssel és okmányokkal ellátott gépjármű, pótkocsi, félpótkocsi, kerekes mezőgazdasági vontató, motorkerékpár, négykerekű segédmotoros kerékpár (quad), lassú jármű és munkagép, továbbá a hatósági engedélyre és jelzésre nem kötelezett segédmotoros kerékpár, ide nem értve a kerekes harcjárműveket. |
| Honvédségi vontatmány | A biztonsági fékezésre előírt követelményeket teljesítő honvédségi járművel vontatott, olyan - pótkocsinak nem minősülő - speciális, katonai célra készült, egy vagy többtengelyű eszköz, amely teher szállítására nem alkalmas, illetve rendeltetésszerűen ilyen igénybevétele nem tervezett. |
| Honvédségi járműszerelvény | Honvédségi járműből és hozzá kapcsolt pótkocsiból vagy honvédségi vontatmányból álló, a forgalomban egy vezetővel, egységként részt vevő járműkombináció. |
| Katonai terepjáró | Olyan, katonai célra gyártott gépkocsi, amely szerkezeti kialakítása támogatja a nehéz, szabálytalan vagy egyenetlen terepen való biztonságos és hatékony haladást, a terepakadályok leküzdését kedvezőtlen időjárási és terepviszonyok között. |
| Üzemeltető szervezet | Az állománytáblában, illetve munkaköri jegyzékben rendszeresített honvédségi járműveket rendeltetésszerűen fenntartó, alkalmazó honvédségi szervezet. |
| Többcélú honvédségi jármű | Olyan, a rendeltetésszerű használat során közutat is igénybe vevő, az MH-nál rendszeresített és üzemeltetett M3 kategóriájú, legalább 40 ülő utas és 1 fő gépkocsivezető befogadóképességű jármű, amely különleges körülmények fennállása esetén sebesültszállító vagy törzsvezetési pontként alkalmazható kivitelre átszerelhető, és a különleges helyzet megszűnését követően eredeti funkciója visszaállítható. |
Halálos protokoll a magyar Honvédség árnyékában – Ki irányít valójában?
A külföldi szolgálatról szóló miniszteri rendeletben meghatározott képviseletvezető részére is engedélyezhető a honvédségi jármű országhatáron kívüli igénybevétele. A honvédségi jármű országhatáron kívüli igénybevételének engedélyezéséről a határátlépési igazolást és a kötelező felelősségbiztosítás hatálya alóli mentesítést igazoló okmányt a tulajdonosként bejegyzett szervezet, az MH Anyagellátó Raktárbázis (MH ARB) adja ki és tartja nyilván.
A közlekedésbiztonsággal, gépjármű kötelező felelősségbiztosítással és casco biztosítással kapcsolatos MH szintű szakmai, nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatokat az MH ARB végzi. A honvédelmi és haderőfejlesztési program keretében beérkező gépjárművek első forgalomba helyezésük során mentesülnek az előzetes eredetiségvizsgálat elvégzése alól.
Forgalomba helyezéskor a honvédségi szervezetek járműveire a „H” kezdőjelű különleges rendszámtáblától eltérő, sorozatban előállított, általános rendszámtáblát csak a logisztikai támogató feladatok ellátására kijelölt, más, magasabb szintű, parancsnokság jogállású katonai szervezet parancsnokának külön engedélyével lehet felszerelni. Az alapvetően katonai célra gyártott honvédségi jármű úgy helyezhető forgalomba, ha megfelel legalább az MR 5. számú melléklet II. A gépjárművek környezetvédelmi osztályba sorolása táblázat 4. környezetvédelmi osztály jelzés (kód) szerinti követelményeknek.
Mentességek Katonai Járművekre
Az új beszerzésű katonai terepjáró esetében nem kell alkalmazni bizonyos követelményeket, mint például:
- a zajszintre és kipufogó berendezésekre, pótalkatrész kipufogó berendezésre;
- az ajtózárakra és zsanérokra;
- a belső felszerelés kialakítására;
- a belső szerelvények kialakítására (kormánynak ütközés);
- a nappali menetjelző lámpára;
- a hátsó ülések tekintetében a biztonsági övekre és utasbiztonsági rendszerekre;
- a látómezőre;
- a kerékburkolatra és
- az újrafelhasználhatóságra vonatkozó követelményeket.
A katonai terepjáró gépkocsik által vontatott pótkocsik is mentesülnek bizonyos előírások teljesítése alól, például az aláfutásgátlókra, világító berendezésekre, fényvisszaverőkre, oldalsó helyzetjelzőre, kerékburkolatra, aláesés elleni oldalvédelemre és felcsapódó víz elleni védelemre vonatkozó követelmények alól.
A 750 kg vagy azt meg nem haladó megengedett legnagyobb össztömegű féknélküli honvédségi vontatmányok közlekedésére és menetsebességére a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendeletben leírtakat kell alkalmazni.
Az első magyarországi forgalomba helyezés során honvédségi járműként forgalomba helyezett járműnek a honvédségi járműként történő használat megszűnését követő ismételt forgalomba helyezésére az ER. szerinti egyedi forgalomba helyezési eljárás szerint, a járműre az első magyarországi forgalomba helyezésének időpontjában hatályos egyedi forgalomba helyezési feltételek teljesülése esetén kerülhet sor.
Különleges Rendeltetésű Honvédségi Járművek
A többcélú honvédségi járműből átszereléssel kialakított sebesültszállító jármű, amely kétszintes elrendezéssel 12 db, az MH-nál rendszeresített hordágyat, valamint 1 fő gépkocsivezetőt és 2 fő egészségügyi szakszemélyzetet képes befogadni. A többcélú honvédségi járműből átszereléssel kialakított törzsvezetési pontként alkalmazott jármű olyan, 20 fő, valamint 1 fő gépjárművezető befogadóképességű jármű, amely alkalmas speciális kommunikációs és elektronikus eszközök fogadására, számítógépes munkahelyek kialakítására, és az állóhelyi üzemeltetéshez önálló áramforrással rendelkezik.
A honvédelmi és haderőfejlesztési program keretében beérkező különleges rendeltetésű honvédségi jármű új gyártású, új építésű, továbbá összeépítéssel vagy átalakítással megépített, elsődlegesen nem polgári felhasználási célra tervezett gépjármű, amely felszerelésénél, védelmi fokozatánál, terepjáró képességénél, egyéb speciális tulajdonságánál vagy felszereltségénél fogva megkönnyíti vagy lehetővé teszi a katonai műveleti feladatok végrehajtását.
Ha a honvédelmi és haderőfejlesztési program keretében beérkező különleges rendeltetésű honvédségi jármű nem rendelkezik COC (Certificate Of Conformity) dokumentummal vagy típusjóváhagyással, vagy nem felel meg az ER. A. Függelék A/4. és A/11. mellékletében meghatározott követelményeknek, akkor első magyarországi forgalomba helyezésekor az e rendeletben meghatározott feltételeknek kell megfelelnie. A honvédelmi és haderőfejlesztési program keretében beérkező különleges rendeltetésű honvédségi jármű forgalomba helyezés előtti vizsgálatát a közlekedési hatóság végzi, a honvédelmi és haderőfejlesztési program keretében beérkező különleges rendeltetésű honvédségi jármű gyártója által megadott műszaki, illetve környezetvédelmi követelményekre vonatkozó adatok vagy az első forgalomba helyezési eljárás alkalmával lefolytatott vizsgálat során megállapított adatok alapján.