A Holnap Legendái 2. Évad: Crossoverek és Értékelés
Az amerikai CW csatornán már évek óta mennek a különböző szuperhős-adaptációk. A sort a Zöld Íjász (Arrow) kezdte, majd csatlakozott a Villám (The Flash), a Holnap Legendái (Legends Of Tomorrow), végül pedig a CBS-től átigazolt a Supergirl is.
Sajnos egy nagyon furcsa tendencia ütötte fel a fejét az Arrowverse névre keresztelt sorozat-garmada háza táján. Sokszor olyan érzése lehet a nézőknek, mintha az adott szériát felváltva más és más stáb készítené. Egy évadon belül is látszódnak a különbségek, amik megmutatkoznak a forgatókönyvön, az effekteken, a történeten, a szereplőkön, de még a színészi játékon is. Mintha a nagyjából húsz epizódos évad bizonyos részeit csupán alibiből készítették volna el.
A fent említett probléma nem kímélte a Holnap Legendáit sem, sőt talán hatványozottan jelen van a felemás érzés. Az első évad során láthattuk a potenciált, ami ebben a sorozatban van. Az időutazás mindig kelendő téma, a szuperhősökről nem is beszélve. Mit lehet akkor elrontani? Hát úgy tűnik, elég sok mindent. A debütáló szezonban láthattunk érdekes epizódokat, de akadtak dög unalmasak és vérlázítóan semmit mondóak is.
A második évadtól jogosan várhattuk, hogy majd kijavítanak minden hibát, és a kezdeti bukdácsolások után belevaló időutazós, szuperhősös scifit kapunk majd.
A sztori, mint olyan szinte egyáltalán nem lényeges. Valahol a háttérből mindig előkerül, megmutatja magát nekünk, de nem hordoz sok mondanivalót.
A Történet Rövid Összefoglalója
A történetről dióhéjban: Damien Darhk (Arrow negyedik évad főgonosza) a múltban próbál akkora hatalmat szerezni, aminek segítségével uralma alá vonhatja az egész világot. A jelenben. Vagy bármikor. Ezt viszont nem tudja egyedül véghez vinni, mert azok a „kotnyeles kölykök” mindig a nyomában vannak. Damien szövetkezik a Flash sorozatból megismert Eobard Thawne-nal, azaz Reverse Flash-sel, illetve a Zöld Íjász első gonoszával, Malcolm Merlynnel. Így megalakítják a Végzet Légióját (Legion Of Doom). Az első évad hatalmas ziccere volt a Légió, amit kihagytak, a második szezonra pedig már nem az igazi. A Végzet Légiója azon fáradozik, hogy összegyűjtsék a Végzet Lándzsájának darabkáit, amivel végtelen szuperhatalomra tehetnek szert. Vajon sikerül nekik?
A képregényekben (és persze az animációs filmekben) zseniálisan bemutatott Legion Of Doom itt egy vérszegény, erőltetett próbálkozás, amit talán jobb lett volna, ha inkább teljesen kihagynak. Azonban a fő történetszáltól eltekintve tisztességes epizódokat kapunk, melyek különböző korokba kalauzolják a nézőket.
És itt jön képbe a következő probléma: a korhatár besorolás. Hogy eladható legyen egy ilyesfajta sorozat, családbarátnak kell lennie. A Holnap Legendáinak pedig egyáltalán nem kellene családbarátnak lennie. Mick Rory (Heatwave) egy pszichopata gyújtogató. Neki bizony káromkodnia kellene, agresszívan viselkedni, és hát dolgokat felgyújtani, nem csak beszélni róla. Az ő neurózisának jellemzése annyiban merül ki, hogy sok sört iszik. Illetve maga a sorozat rendkívül polkorrekt, amit a korhűség kedvéért hanyagolhattak volna. Vagy egy fekete srácot a tizenkilencedik században. Persze nem azt mondom, hogy minden megjelenő szereplő legyen rasszista, vagy homofób, de egy-két élcelődés simán elférne a légkör megteremtése miatt, vagy a hitelesség kedvéért. Remek próbálkozásnak tűnt a vadnyugatban játszódó rész, melyben Jonah Hexx elítélte Saraht, amiért nő, és az Időlovas kapitánya.
A Holnap Legendái 2.Évad - Előzetes #2
Pozitívumok
Talán beszéljünk kicsit az évad pozitívumairól is. A még így is számottevő alibi-epizód mellett azért vannak igencsak élvezhető részek is. A sorozat erősen épít a karakter-karakter konfliktusokra, amik néha borzasztóan kínosak, erőltetettek, máskor pedig rémisztően természetesnek hatnak. A színészek mára teljesen karakterük bőrébe bújtak, aki figyelemmel kíséri az Arrowerse színészeinek közösségi médiumokban való jelenlétüket, azoknak nem mondok újat ezzel. Büszkék szerepeikre, és ez így van rendjén.
Ám akár tetszik, akár nem a Holnap Legendái szerves részét képezi a CW/DC által felépített univerzumnak. A négy részes crossover-epizódok ezúttal nem sikerültek valami fényesen. Sok mindent kellett egybesűríteni, és úgy tűnt, a büdzsé sem volt elég hozzá, mert az ellenséges űrlények valami iszonyatosan gagyin néztek ki. Mármint 90-es évek B-kategóriás speciális effekt-gagyin.
Összességében a Holnap Legendái című sorozat második évada nem volt rossz, de kiemelkedőnek sem mondanám. A számtalan hullámvölgy miatt a néző jogosan érezheti, hogy kirángatják egy megszokott ritmusból. A szezon tele van aranyos pop-kulturális utalásokkal, sőt egész részek épülnek a Star Wars és a Gyűrűk Ura köré. Visszatérnek ismerős karakterek, van egy-két jól megírt csavar, de semmi igazán nagy kunszt. Igen, a Legends of Tomorrow nem több egy egyszerű popcorn sorozatnál.
Pontokban ez nem lesz igazán több 7/10-nél, de mindenképpen dicsérendő, hogy mennyire jól volt ez végig összerakva. Logikai bukfencek ide vagy oda, a készítők ráéreztek arra, miképp is kellene használniuk a karaktereiket. De nemcsak a csapatdinamikát használták fel jól, hanem a történetet is sokkal jobban kidolgozták, mint az első szezonban. A szezon főszála egy olyan mágikus tárgy keresése körül forgott, amely használatával újra lehetne írni a történelmet. De nem feküdtek rá erre görcsösen, hiszen voltak időközben egyéb kalandok is.
Alapjában véve is sokkal jobb koncepció ez, mint a tavalyi Vandal Savage-es idiótaság, amire azért poénosan maga a sorozat is reflektált, hogy mennyire gáz volt az egész. Ezt a húzást pedig hiszem, hogy mindenki kétkedve fogadta, de senki sem gondolhatta, hogy ennyire jól fog ez elsülni.
Szerencsére, ahogy már fentebb jeleztem a karakterek dinamikáját is nagyon jól eltalálták. Rip Hunter idén sokat volt parkolópályán, így a hajó új kapitányt kapott Sara személyében. Ez a váltás pedig nagyon bejött. Mick még mindig állat, és szerencsére idén sikerült a Jefferson-Stein duót is jobban kihasználni. Ráadásul az új karakterek is beletrafáltak. Nate szórakoztató, nem felesleges karakter, mint tavaly Hawkman. Amaya pedig kábé a legérdekesebb figura jelenleg a történetben, hiszen ő nem a jelenből származik, hanem az animációs sorozatból megismert Vixen nagyanyját alakítja.
Ami engem igazán meglepett, hogy sikerült összehozni az alternatív világot, és itt sikerült olyasmit is meghúzni, amelyek például a The Flash nem mert megtenni a Flashpoint-os évadnyitójában. Szerintem ebben lesz/lett nagyon jó a sorozat, hogy nem akar kötelezően hozzáidomulni a többihez az univerzumban. Ez az a dolog, amit a The Flash nem mert bevállalni, míg itt van a kistesó, és basszus olyan cliffhangert dobtak a végére, ami elég érdekesen alakítaná a többi sorozatot, hiszen elég nagy zavar lett az időben.
Audio crossover: digitális megoldás
Részemről több, mint elégedett vagyok a Legends of Tomorrow 2. évadjával, mely bebizonyította, hogy lehet görcsölés nélkül is szórakoztatni a népet.
David Ramsey Vendégszereplései
Az univerzumindító Arrow egyik nagyágyúja, David Ramsey (John Diggle) kapta meg a lehetőséget, hogy ne csak rendezzen több epizódot, de szerepeljen is több epizódjában. David Ramsey azonban már a szezon előtt elújságolta, hogy nemcsak rendezhet idén több epizódot is (Legends Of Tomorrow: Stressed Western, Superman & Lois: Man of Steel, Supegirl: Blind Spot), de szerepet is kap (szinte) mindegyik sorozatban, ahol továbbviheti John Diggle sztoriját.
Ennek tudatában jogosan lelkesedhettek a rajongók: végre megjelenik az Arrowverse Green Lantern-je! Először a Batwoman - 2×16-ban kapott szerepet, ugyanis Gotham-be ment, hogy a migrénjét egy ottani neurológus kezelje, ekkor találkozott Luke Fox-szal, aki éppen a mélypontra került. Dig azonnal elővette Arrow-ban is jól ismert szerepét, felkarolta Luke-ot és bölcs tanácsokkal látta el, így ő is sokat tett hozzá Batwing megszületéséhez. A következő megjelenése Ramsey-nek a LoT-ban volt (6×08), de nem Diggle-ként, így régi szerepében ismét csak a The Flash - 7×16-ban jelent meg, amikor Central City-be látogatott, hogy segítsen Barry-éknek a Godspeed-háborúban, miközben Spartanként harcolt és Barry-t is ellátta tanácsokkal. Közben láthattuk, ahogy fizikai hatásai is vannak annak, hogy elutasította a gyűrűt. Még azt is mondta, hogy túl sokáig menekült attól, ami majdnem megölte (még flashback-ben is bemutatták az Arrow végi jelenetet!), így gondolhattuk, hogy a következő epizódban végre láthatjuk, mi is történt vele ezután.
A Superman & Lois - 1×12-ben ismét láthattuk Diggle-t, azonban még kevesebbet szerepelt, mint a Batwoman-ben, a gyűrű esetéről pedig szó sem esett. Utoljára a Supergirl - 6×12-ben kapott szerepet (idén legalábbis), amiben Kelly Olsen-t karolta fel és indította el a Guardian-né válás útján. Itt sem kapott túl sok percet, azonban az utolsó mondata alapján (“Worlds Await”) azt gondolhatjuk, hogy most már döntött a gyűrűvel kapcsolatban.
Diggle tehát relatíve sokszor megjelent, rengeteget segített abban, hogy a hősök átjussanak az éppen előttük álló akadályon (legyen az akár nagy gonosz, vagy lelki probléma), de a beígért Zöld Lámpás-szál csak egy helyben toporgott, ráadásul eléggé szétesett - míg a Flash-ben voltak fizikai fájdalmai, a többi epizódban már nyomuk sem volt.
Gondolom, hogy a vírus okozta kétségek miatt nem mertek egy igazán koherens, előrehaladó történetet összerakni. De akkor ennek így mi értelme volt, azt nem tudom. Nem nevezhetjük ugye crossovernek ezt a néhány részt, inkább csak David Ramsey vendégszerepléseinek sorozatának, de mégis ez a legközelebbi egy minden évben érkező közös részhez. Novemberben viszont érkezik az Armageddon-esemény, ami a The Flash első öt részében kap helyet, s egész sokan visszatérnek.
