A Japán Sportmotorok Veterán Besorolása és Története

Ha azt hallod: veterán motorkerékpár, minden bizonnyal egy idom nélküli, karbis, talán léghűtéses vas képe ugrik be. A veterán járművek kategóriájába való besoroláshoz számos feltételnek kell megfelelni, melyek közül az egyik legfontosabb, hogy a motorkerékpár töltse be a minősítéshez elengedhetetlen, legalább 30 éves kort. Ezek a kritériumok már csak azért is fontosak, mert idén megannyi ikonikus motorkerékpár tölti be a harmincat, beleértve számos japán modellt is.

Mielőtt konkrét felsorolásba kezdenénk, szeretnénk tanácsot adni azoknak, akik kacérkodnak a veteránvizsgával, de nem tudják, hol is kezdjenek bele. A japán fejlesztések különösen sokat tettek azért, hogy a belső égésű motorok hatásfoka, megbízhatósága és szerkezeti tökéletessége ipari normává váljon. Ezek a konstrukciók nemcsak kétkerekűekbe, hanem a modern hajtástechnika egészébe beírták magukat.

A Japán Motorkerékpár-ipar Hajnala

A japán motorozás története a szigetország fokozatos nyitásával kezdődött a külvilág felé, ami a Meiji kormányzat felismerésével párosult, hogy a modernizáció az egyetlen módja a japán szuverenitás és kultúra megvédésének. Az 1870-es évektől kezdődően tanulmányutakat szerveztek Amerikába és Európába, melynek keretében diákok és diplomaták egyaránt megismerkedhettek a nyugati gyártási technológiákkal és gyárakkal.

Az első motorkerékpár 1896-ban jelent meg Japánban; egy Hildebrand és Wolfmüller márka volt, amelyet Shinsuke Jomonji, a Japán Képviselőház egyik tagja importált az országba. Ezt követte 1901-ben egy Thomas motorkerékpár és tricikli behozatala, melyek Tokió utcáit járva nagy feltűnést keltettek. Az első japán motorizált járműverseny két Thomas motorbicikli és egy Gladiator négykerekű squad között zajlott 1901-ben.

Az első, Japánban gyártott motorkerékpár Shimazu Narano nevéhez fűződik. Ezt követően Shimazu 1909-ben elkészítette első négyütemű motorját, valamint az első igazi motorkerékpár vázat hozzá. Az első igazi, nagy volumenű japán motorkerékpár-versenyt 1913-ban rendezték a Hanshin lóversenypályán Nishinomiyában, Kobe közelében. Ezek még csak a kezdeti lépései voltak a mára már világhírű japán motorbicikli iparnak.

Avensis: Tartósság és kényelem

A Nagy Japán Gyártók Felemelkedése

A japán motorkerékpár-ipar története elválaszthatatlan a nagy márkák, mint a Honda, a Suzuki, a Kawasaki és a Yamaha fejlődésétől, melyek mind jelentős szerepet játszottak a sportmotorok kialakulásában és a veterán státusz elnyerésében.

Honda: Az Álomgyár

A Honda Motor gyökereit az 1930-as években találjuk, amikor Honda Szóicsiró cége, a Tókai Szeiki Dzsúkógjó Kabusikigaisa nehézipari vállalat elkezdett présöntött dugattyúgyűrűket gyártani. Honda az öntvények ridegsége miatt esti kurzuson kezdett kohászatot tanulni, míg végül sikerrel járt. Apró cége túlélte a háborút követő gazdasági összeomlást, majd prosperáló vállalatként vette ki részét Japán feltámadásából, és a tökéletesen kidolgozott részleteket és egyensúlyt igénylő motorkerékpár-gyártással alapozta meg hírnevét.

A háború után a korábban mezőgazdasági járművekben használt kétütemű Mikuni motorok primitívek és aprók voltak, ám kis méretükből kifolyólag be lehetett őket szerelni egy kerékpár vázába, ami azonnal sikeres lett. Amikor 1947-ben elfogytak a háborúból megmaradt Mikuni motorok, Honda saját pénzén kifejlesztett egy 50 köbcentiméteres motort, az A-típust.

1946 októberében, miután a dugattyúgyűrű-üzletágat 1945-ben eladta a Toyotának, Honda megalapította a Honda Műszaki Kutatóintézetet. Fudzsiszava Takeo, aki 1948 márciusában csatlakozott Hondához, a vállalat belső szervezetét hozta létre. Ugyanazon év szeptemberében ők ketten 1 millió jen alaptőkével létrehozták a Honda Motor Companyt, és elkezdték gyártani az új 90 köbcentiméteres B-típusú motorkerékpárt. Az 1949 augusztusában bemutatott D-típusú, 98 köbcentiméteres kétütemű modell, a Dream, már újszerű értékesítési rendszerrel és álomszerű kényelemmel büszkélkedett. A Dream E-modell pedig egy kifinomult négyütemű motorral már 72 km/h végsebességet ért el, lenyűgözve a versenytársakat.

Suzuki: A Szövőszéktől a Győzelmekig

A cégalapító, Szudzuki Micsio, 30 évesen már egy szövőszéküzem vezetője volt. 1920 márciusában, 500 000 jen alaptőkével, Suzuki Szövőszékgyártó Vállalat (Suzuki Jidosa Kogyo) néven bevezette cégét a tőzsdére. A szövőszékpiac telítődése miatt már a háború előtt felmerült a járműipari kibővítés, sőt még 1938-ban egy Angliából hozatott Austin Seven típusú gépkocsi alapján egy prototípust is elkészített a gyár fejlesztőgárdája.

Kisbuszok eladók

A Suzuki által a Power Free-re kifejlesztett rendszer annyira újszerű és leleményes volt, hogy arra az akkor felállt új kormány is felfigyelt, és anyagi támogatást nyújtott a Suzuki számára. A Power Free mindezek ellenére csak pár hónapot töltött a piacon, mielőtt teljesen áttervezték, mivel a japán kormány megváltoztatta a kismotorhasználat feltételeit. A Suzuki ezért azonnal hozzálátott egy új, 60 köbcentiméteres kétütemű motorkerékpár kifejlesztéséhez.

1954 több nagy változást is hozott, ekkor a cég már 6000 darab motorkerékpárt gyártott havonta. Ebben az évben a cég befejezte a segédmotor kerékpárok gyártását és átállt a mopedgyártásra. Ugyancsak 1954-ben a cég nevét a mai nap is használt nevére, Suzuki Motor Corporation-re változtatták. Az első igazi motorkerékpár, a Colleda Co, 1954-ben készült el, és gyártásának első évében megnyerte a Japán Nemzeti Kupát. 1955 márciusában a Suzuki bemutatta első „nagymotorját”, a Colleda COX-t. 1959 májusáig folyt a Colledák gyártása, melynek során Európában unikumnak számító megoldásokat alkalmaztak, mint például az elektromos önindító.

1956-ban a cég mérnökei már egy nagy teljesítményű versenygép kifejlesztését célozták meg, amely képes a 130 km/h fölötti sebességre. A megoldást egy 18 lóerős 250 köbcentiméteres, kéthengeres, négysebességes váltóval szerelt kétütemű motor, a TT, jelentette, amely a későbbi T 20, T 250 és GT 250 modellek elődjének számít. 1960-ban a Suzuki gyári csapata benevezett a híres MAN-szigeti TT-re, ahol bebizonyították, hogy a Suzuki motorok gyorsak és megbízhatók. 1962-ben a Suzuki megnyerte fennállásának első Világbajnokságát, 50-es kategóriában az angliai Isle of Man TT-n. 1976-ban új koncepciót indított útjára a Suzuki, belefogott a négyütemű motorok fejlesztésébe, melynek első modelljei a GS 400 és a négyhengeres, dupla vezérműtengelyes GS 750 voltak.

Kawasaki: A Sebesség Mestere

A Kawasaki Aircraft Industries egyike volt Japán első repülőgépgyártó cégeinek, 1918-ban alapították a Kawasaki Heavy Industries leányvállalataként. Dr. Richard Vogt neves német repülőmérnök segítette a tervezési munkát, tanítványai között volt Takeo Doi, aki később a Kawasaki vezető tervezőmérnöke lett. Az idővel látványosan kibővült cégcsoportnak része volt a mopedekre és kismotorokra szakosodott Meihatsu is, amelybe 1953-tól KE-1 néven készült erőforrást építettek.

Az 1961-ben bemutatott, 125 köbcentis egyhengeres, kétütemű motorral, négyfokozatú váltóval felszerelt B7 volt az első hivatalos Kawasaki-típus. Nem sok idő telt el, és az Egyesült Államok felé kezdtek kacsingatni a Kawasaki stratégái. Belőlük született meg a 650 W1, az első Kawasaki, amely erőteljesen hasonlított a soros kéthengeres motorral készülő angol gépekre. Innentől kezdve egyre inkább a sebesség és a sport vált a márka arculatának két meghatározó motívumává és öltött igen meggyőző formát 1968-ban, a háromhengeres kétütemű motorral szerelt H1 Mach III képében. Az akkoriban szenzációsan jónak számító, 60 LE-s teljesítményével valóságos robbanótöltet volt a 174 kg tömegű, 500 köbcentis modell. 185 km/óra végsebességével megalapozta a Kawasaki újkori imidzsét, mint a világ leggyorsabb (sorozatgyártású) motorkerékpárjainak gyártója.

Honda modellek a 90-es években: Egy korszakváltás

A Kawasaki már 1972-ben bemutatta újabb nagy dobását - a 900 Z1-et - a kölni IFMA-n. Ez a nagy hengerűrtartalmú, erős négyhengeres motorral felszerelt típus volt a gyártó válasza az 1969-ben debütált Honda CB 750 Fourra. A Z1 minden mást elhalványított 227 km/h-s végsebességével. Azonban ennek a motornak sem volt tökéletes a futóműve, ezért a MOTORRAD magazin szerkesztője, Franz-Josef Schermer elnevezte Frankenstein gyermekének. A Z1 a mai napig kultikus mérföldköve a Kawasaki történetének.

Yamaha: Az Innovatív Úttörő

A Yamaha volt az első 1975-ben, akik monoshock (központi rugóstaggal szerelt) motokrossz versenymotort építettek. Tulajdonképpen ez a hátsó futómű csillapítási elrendezés vezetett aztán a modern motokrossz motorokhoz. 1962 óta a Yamaha lehetővé teszi grand prix versenymotorjainak megvételét utcai használatra is.

Japán Veterán Sportmotorok és Jelentőségük

A japán gyártók folyamatos innovációja és a sportos teljesítményre való törekvés számos olyan modellt eredményezett, amelyek ma már veterán státuszba léptek vagy hamarosan bekerülnek. Ezek a motorok nemcsak műszaki érdekességek, hanem gyakran a modern motorkerékpár-tervezés alapjait is lefektették.

Példaként említhető a sorkettes Yamaha TRX850 is, amely idén tölti be a harmincat, így a veterán besorolás küszöbén áll. Habár nem japán, de érdemes megemlíteni, hogy a Ducati 916 (1994) és a Triumph Speed Triple (1994) is veteránkorba lép idén, kiemelve a korszak sportmotorjainak általános jelentőségét.

Jelentős japán motorkerékpár-gyártók és mérföldköveik

tags: #japán #sportmotor #veterán #besorolás

• Intruder M 1800 R eladó példányok
• Mondeo 2.0 TDDi teljesítményoptimalizálás
• Stílusos autóüléshuzatok
• Műszaki adatok a Nautilus Blue Mica 521-ről
• Szervó betét árak Kangoo-hoz