A gyalogos átkelőhely története
A gyalogos-átkelőhely, közismertebb nevén a "zebra", mindennapi közlekedésünk szerves része, a gyalogosok közúton történő átkelésének szimbolikus és legbiztonságosabb helyszíne. A közúti jelzésnek azonban hosszú és érdekes története van.
Gyalogátkelőhely Pompeii városában.
A kezdetek: Pompeii kőtömbjei
Talán meglepő, de a zebrát - igazolható módon elsőként a történelemben - már az ókori rómaiak is alkalmazták. Ennek nyomát az ókori romvárosban, Pompei-ben ma is láthatjuk. A gyalogosok átkelésére szolgáló kőtömbök jelentősen, akár 20-35 cm-re is kiemelkedtek az úttest burkolatából, s egy magasságban voltak a kövezett járdával.
Bár a Vezúv kitörése 79-ben elpusztította Pompejit, a város romjai közt szerencsére több helyen is megmaradtak azok a kőből készült átkelők, amelyek azt szolgálták, hogy a gyalogosoknak ne kelljen belelépniük az úton lecsorgó szennyvízbe.
Ez tehát abból a korból való, amikor a „forgalom” azt jelentette, hogy időnként jött néhány, többnyire kétkerekű kocsi, amelyet szolgák vagy lovak húztak. Ám mivel ezeket könnyen és időben észre lehetett venni, miattuk nem lett volna érdemes külön átkelőhelyeket kijelölni.
Felelősség a gyalogos elé eső terepjáró balesetnél
A modern gyalogátkelőhelyek előfutárai
A gépjárművek megjelenéséig és tömeges elterjedéséig nagyot kell ugranunk az időben. Egy évszázaddal ezelőtt a gépkocsik már hozzátartoztak a nagyobb városok mindennapi utcaképéhez, azonban akkor a gyalogosok még meglehetősen védtelenek voltak a járművekkel szemben, amikor az úttesten haladtak át.
Hosszú éveknek kellett eltelnie, és számos gyalogos gázolásnak, tragédiának kellett bekövetkeznie mindaddig, amíg az autóvezetők haladási sebességüket csökkentve, adott esetben megállva, önmaguktól is biztosítani kezdték a gyalogosok átkelését az úttesten.
A feljegyzések szerint a mai értelemben vett gyalogos-átkelőhely alkalmazására elsőként a brit Transport Research Laboratory tett javaslatot a 40-es évek második felében. Ezután festették fel az útra az első, pontozott vonalakkal ellátott útburkolati jelzést Londonban, 1948-ban.
Annak ellenére, hogy a modern gépkocsiknak Németország volt az őshazája, a biztonságos átkelők Nagy-Britanniában jelentek meg először.
Az első jelzőlámpák
John Peake Knight vasútmérnök 1868-ban hozta létre az első olyan gyalogátkelőhelyet, amelynél jelezni lehetett, ha valaki át akar kelni az úttesten. A londoni Bridge Street-en üzembe helyezett szerkezet tulajdonképpen egy szemafor volt. Ha több gyalogos is összegyűlt az út szélén, egy rendőr felhúzta a szerkezet karjait, mire az autók megálltak, és az emberek átmentek az úton.
Néhány évtizeddel később, 1934-ben már a jóval biztonságosabban is fel tudták használni az elektromosságot. Ekkor vezették be az úgynevezett Belisha-jelzőket, amelyeket Leslie Hore-Belisha közlekedési miniszterről neveztek el. Ezek feltűnőre festett, fekete-fehér csíkos oszlopok voltak, amelyeket az úttest két oldalán álltak, a tetejükön pedig borostyánszínű, villogó gömb jelezte a gyalogátkelőhelyet.
A lámpa sokat javított a helyzeten, de nyilvánvaló volt, hogy még mindig nem tökéletes a dolog. Az autósok nem mindig vették észre időben, és a lámpa nem szabályozta az átkelések ritmusát.
Belisha beacon.
Baba Vanga jóslata Donald Trumpról és Amerika jövőjéről 2026-ban elkezdődött!
A "zebra" megszületése
A feljegyzések szerint az első fehér csíkozású átkelőt 1952 márciusában festették fel Berlinben, majd négy hónappal később, július 8-án Münchenben 12 ugyanilyen átkelőhelyet adtak át.
Aztán ott fekete-fehér felfestést nézegetve azt mondta, hogy „jé, ez hasonlít egy zebrára”. És mivel a megjegyzése találó volt, el is terjedt.
Gyalogosátkelőhelyek biztonsága és forgalomlassítás
A kijelölt gyalogos-átkelőhelyek tömegesen az 50-es évek elején terjedtek el a mai Egyesült Királyság területén. A gépkocsi őshazájában, Németországban 1952-től alkalmazzák a gyalogos-átkelőhelyet, mint közúti jelzést.
Az első brit gyalogos-átkelőhelyeket sárga és kék színekkel festették fel, így érthető, hogy a „zebra” kifejezést csak néhány évvel később kezdték használni (a „zebra” megnevezést egyébként Nagy Britanniában James Callaghan-nek, a szigetország akkori parlamenti képviselőjének, későbbi miniszterelnökének tulajdonítják).
James Callaghan brit parlamenti képviselő 1948-ban ellátogatott a közlekedéskutató laboratóriumba, hogy megnézze, milyen új megoldásokat találtak ki a gyalogátkelőhelyek biztonságosabbá tételére.
A zebra bizony fekete alapon fehér csíkos. Akárcsak az úttesten lévő zebra.
A zebrák elterjedése Magyarországon
Magyarországon a hatvanas évek elejéig kellett várni a zebrák elterjedésére, pedig 1928-ban kísérletképpen már egyszer fölfestettek fehér vonalakat az aszfaltra, a Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződésében (vagyis az EMKÉ-nél), ahol a gyalogosok a vonalak között mehettek át az úton.
A zebrák elterjedéséig a forgalmasabb kereszteződésekben rendőrök irányították a forgalmat kis zászlókkal és karjelzésekkel. A folyamatos benzingőz miatt ez azonban egyrészt rendkívül egészségtelen, másrészt életveszélyes munka volt, hiszen karambolok esetén a kereszteződés közepén álló rendőr is megsérülhetett.
A hatvanas évek elején végül aztán Magyarországon is megjelentek a zebrá. Ezek jó részét hamarosan villanyrendőrökkel is felszerelték, így végül, amikor 1976-ban hatályba lépett az új KRESZ, amely már tartalmazta a gyalogátkelőhely fogalmát és jogi szabályozását, az utakon ezen a téren már valóban biztonság uralkodott.
A KRESZ szabályozása
Magyarországon a 40 évvel ezelőtt hatályba lépett KRESZ - az 1/1975. (II.5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól -a nemzetközi példáknak és az 1969. évi Genfi egyezményeknek megfelelően kezdte alkalmazni a gyalogos-átkelőhelyre vonatkozó szabályokat. Napjainkban a gyalogos-átkelőhellyel kapcsolatos főbb szabályokat a KRESZ a 21. és 43.§-ai tartalmazzák.
Az előírások alapján a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen áthaladó gyalogosnak a járművekkel szemben elsőbbsége van. A gyalogos-átkelőhelyet a járművezetőnek fokozott óvatossággal és olyan sebességgel szabad megközelíteni, hogy elsőbbségadási kötelezettségének eleget tudjon tenni, és amennyiben szükséges, a gyalogos-átkelőhely előtt meg is tudjon állni.
Okoszebrák és a jövő
Fejlődik a technika és vele együtt a közlekedésbiztonság is. Már Magyarországon is van példa az okoszebrákra, amiket azért fejlesztettek ki, hogy javítsák a gyalogosok biztonságát a városi kereszteződéseknél. Az okoszebrák olyan kereszteződések, ahol a lámpák és jelzőrendszerek alkalmazásával automatikusan szabályozzák a közlekedést.
Ezeknek a rendszereknek köszönhetően a gyalogosoknak nem szükséges a hagyományos gyalogátkelőhelyeknél várakozniuk a zöld lámpa megjelenésére. Ehelyett egy speciális érzékelőrendszer észleli a gyalogosok jelenlétét, és automatikusan zöld jelzést ad nekik, hogy átszeljék az utat.
A közlekedésbiztonság fejlődésével sok esetben tehető biztonságosabbá egy-egy átkelőhely. Ha a lakóhelyünkön ismerünk olyan „zebrát”, ami különösen balesetveszélyes, lakossági kezdeményezések is sokat jelenthetnek a fejlesztésekben.
A zebrák ősei már Pompejiben felfedezhetők: az utakra lerakott kőtömbök kis szigetként biztosítottak átkelési lehetőséget, de nem közlekedésbiztonsági jelleggel, hanem azért, hogy ne kelljen a víz- és szennyvízelvezetőként is szolgáló útra lépni.
A legújabbak közé tartozik, hogy Kanadában, Vancouver városában egy kampány keretében arra igyekeztek rábírni a gyalogosokat, hogy biztonságuk fokozása érdekében téglával a kezükben, azzal az érkező járművek felé integetve keljenek át a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen.
A hatás nem maradt el: az autósok többsége méterekkel a zebra előtt meg is állt, és biztosította a gyalogosok áthaladását.
Bár az egy napos, 2024. április elsejére szervezett akció részben bolondok napi tréfának tűnhet, valójában igen komoly szándékok állnak a háttérben: a kijelölt gyalogos-átkelőhelyek biztonságának fokozása, valamint a városvezetés ösztönzése az eddig elmaradt intézkedések megvalósítására.
Vancouverben - és hasonlóan más kanadai városokban is - egy jóval ősibb módszert is alkalmaznak a gyalogos gázolások visszaszorítása, a sérülések és halálozások megelőzése érdekében: a West End városrészben található egyik forgalmas útkereszteződésben a zebra két oldalán vörös zászlókkal ellátott vödröket helyeztek el, és a gyalogosok ezeket a zászlókat feltartva, az autósok figyelmét ezzel is felhívva, nagyobb biztonsággal tudnak átkelni az úttesten.
Gyalogosként és járművezetőként
Ha megkérdezzük ismerőseinket, meg fogjuk látni, hogy elég eltérő módon állnak hozzá a zebra megközelítésének a kérdéséhez, de sokszor elegendő annyi is, hogy éppen autósként vagy gyalogosként haladunk-e át a zebrán?
Az autósok gyakran gondolkoznak úgy, hogy a gyalogos ráér megvárni, és érdeke is, hogy ne üsse el az autó, míg a gyalogosok sok esetben figyelmetlenek, és alaptalanul merészen támaszkodnak a bizalmi elvre.
A gyalogos az úttestre akkor léphet, ha meggyőződött annak veszélytelenségéről. Nem lehet váratlanul lelépni, az úttesten késedelem nélkül kell átmenni, és tartózkodni kell minden olyan magatartástól, amely a járművek vezetőit megzavarhatja vagy megtévesztheti.
A kijelölt gyalogosátkelőhelyen áthaladó gyalogosnak a járművekkel szemben elsőbbsége van.
Ugyancsak elsőbbsége van - kijelölt gyalogosátkelőhely hiányában is - az útkereszteződésnél áthaladó gyalogosnak azokkal a járművekkel szemben, amelyek arra az útra kanyarodnak be, amelyen a gyalogos áthalad.
A megkülönböztető jelzéseket használó gépjárművekkel szemben azonban a gyalogosnak elsőbbsége ezeken a helyeken sincs. Ezért nem szabad pl. olyan hangos zenét hallgatva közlekedni, amely a megkülönböztető jelzés, pl. sziréna észlelését akadályozza.
A gyalogos olyan helyen, ahol a járművekkel szemben elsőbbsége nincs, csak akkor léphet le az úttestre, ha az áthaladásával a járműforgalmat nem zavarja. Tilos olyan közelségben lelépni az útra, amely a járművek zavarásával jár.
Járművezetőként a gyalogosátkelőhely megközelítésénél nem csak az általános sebességhatárokat kell betartani, de ha szükséges, még annál is lassabban kell menni, hogy a vezető az elsőbbségadási kötelezettségének eleget tudjon tenni. Fontos arra is ügyelni, hogy más, akár a gyalogosokat elengedő, akár forgalmi okból megálló jármű mögött vagy mellett meg kell állni!
Elsődleges cél a balesetek elkerülése, de a kialakult bírói gyakorlat alapján a felelősség vizsgálatánál abból kell kiindulni, hogy a gyalogosnak a kijelölt gyalogátkelőhelyen feltétlen elsőbbsége van, ezért ezen a helyen nincs megállásban vagy járdára visszalépésben megnyilvánuló elhárítási kötelezettsége sem.
| Év | Esemény |
|---|---|
| Ókor | Pompejiben kőtömbök a gyalogosok átkelésére |
| 1868 | John Peake Knight bevezeti az első gyalogos szemaforokat Londonban |
| 1934 | Belisha-jelzők bevezetése |
| 1948 | Első pontozott vonalakkal ellátott útburkolati jelzés Londonban |
| 1952 | Az első fehér csíkozású átkelőhely Berlinben |
| 1960-as évek | A zebrák elterjedése Magyarországon |
| 1976 | A KRESZ bevezeti a gyalogátkelőhely fogalmát |
tags: #gyalogos #átkelőhely #története