Grosics Gyula Katolikus Labdarúgó Akadémia: Névadója, Élete és Öröksége
A Grosics Gyula Katolikus Labdarúgó Akadémia névadója, Grosics Gyula, a magyar sporttörténet egyik legkiemelkedőbb alakja, az Aranycsapat legendás kapusa volt. Az akadémia alapítása és működése szorosan összefonódik az ő életútjával, példamutató sportolói és emberi tartásával. Ahhoz, hogy megértsük az akadémia szellemiségét, meg kell ismernünk névadójának rendkívüli történetét.
Grosics Gyula: A Dorogi Ministránsból Lett Fekete Párduc
Grosics Gyula 1926. február 4-én látta meg a napvilágot Dorogon, szegény, bányászcsaládból származott. Szülei a kiemelkedés reményében papnak vagy hegedűművésznek szánták. Ennek megfelelően hétköznap esténként hegedűórákat vett, míg vasárnaponként ministrálni járt. Az iskolai mérkőzéseken jó reflexei miatt a kapuba tették, noha ő csatár szeretett volna lenni.
Tizennégy éves korában a kerékpárjára támaszkodva nézte, ahogy az NB II-ben szereplő Dorogi AC játékosai éppen komáromi mérkőzésükre készülődtek, ám az indulás előtt kiderült, hogy mind Papp kapus, mind a tartalékja hiányzik. A legenda szerint ekkor hangzott el Pfluger Dezső középcsatár szájából a „ha Papp nincs, jó a ministráns is...” mondat, amely Grosics Gyula sportpályafutásának kezdetét jelentette. A legendás hálóőr erre így emlékezett: „Egészen hihetetlen története van annak, ahogy én a labdarúgásba belekerültem. A mai napig sem tudom felfogni.”
Édesanyja, egy súlyos betegségből való csodálatos felépülése után, úgy érezte, meg kell hálálnia Istennek, ha Grosics pap lesz. Pár hónap múlva kellett volna jelentkeznie az esztergomi bencés gimnáziumban, de előtte történt az a sorsdöntő esemény. A vasárnap 10 órás mise előtt szólt édesanyjának, hogy lenéz a focipályára, és onnan megy a templomba. A Dorog felnőtt csapata éppen Komáromba készült mérkőzésre, de a csapat két kapusa közül egyiket sem engedték el a katonaságtól. Ott álltak kapus nélkül, és az edző egyszer csak odaszólt neki: „te jössz velünk a meccsre.” Tizennégy és fél éves fejjel elment velük, beöltöztették, beállították a kapuba, és 2:1-re nyertek. „Azt sem tudtam, mit kell csinálni, csak ösztönösen mentem a labdára.” Aztán otthon édesapja várta a kapuban, az első pofont azért kapta, mert a kérdésre, hogy hol volt, azt felelte: Komáromban. A másodikat pedig akkor, amikor azt állította, hogy a felnőtt focicsapatnak védett a meccsen. Senki nem hitte el, de másnapra már híre ment az egész környéken.
„Nem szerettem védeni. Mindig azoké a dicsőség, akik gólt szereznek, és azoké a szégyen, akik gólt kapnak.” - nyilatkozta később, de befutott kapusként már megváltozott a véleménye. A Dorogi Bányász NB II-es felnőtt csapatának kapujában 1940-ben mutatkozott be. 1944-ben megnyerték a másodosztályú bajnokságot, majd a Magyar Kupában elődöntőbe, 1945-ben pedig az NB I-be jutottak.
A holland gólvágó statisztikái
A Fekete Párduc Korszaka és az Aranycsapat
A háború befejezése után még visszatért Dorogra. 1947-ben azonban elhagyta a kieső csapatot, s a teherautós fuvarozók szövetségének klubjához, a MATEOSZ-hoz került, majd ugyanebben az évben, Albánia ellen a válogatottban is bemutatkozott. A MATEOSZ államosítása után bevonultatták, a sportélet szovjet mintára történő átszervezése során 1950-ben a Budapesti Honvédba igazolt (vagy inkább vezényelték). A kispesti egyesület akkoriban a világ legjobb klubcsapata volt, ahol az Aranycsapat játékosainak többsége játszott.
Grosics Gyula 1950-ben, huszonnégy éves korában igazolt a Budapesti Honvédhoz, amely az Aranycsapat több játékosát is soraiban tudta. A Honvédba ezek után nem térhetett vissza, Tatabányán állhatott újból kapuba, ő az első tatabányai labdarúgó, aki szóhoz jutott a legjobbak között. 1963-as búcsújáig 390 élvonalbeli mérkőzésen védett, ez idő alatt három bajnoki címet szerzett. A kispesti csapattal háromszor ünnepelhetett bajnoki címet.
A válogatottban 1947 és 1962 között 86 alkalommal védett. Az Aranycsapat egyik oszlopaként tagja volt az 1952-es helsinki olimpián győztes csapatnak, illetve ott volt a római Európa-kupa sikernél, a londoni 6-3-as diadalnál és az 1954-es berni döntő elvesztésén is. Az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet, az ’54-es svájci világbajnokságon ezüstöt nyert a válogatottal, ez utóbbi azonban országszerte óriási csalódást keltett, a játékosok titokban tértek vissza Magyarországra, nehogy a népharag áldozataivá váljanak.
„1952-ben még a legjobbak szerepeltek az olimpián, mert a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség 1956-ban szabályozta le, hogy csak utánpótláskorúak vehetnek részt a nyári játékokon, így a Helsinkiben aratott diadal rendkívül értékes. Ennek ellenére már akkor is a világbajnokság volt a sportág csúcsa.”
1953. november 25-én a magyar labdarúgó-válogatott világviszonylatban is hatalmas sikert ért el Angliában, a Wembley stadionban, az angol válogatottat 6:3-ra legyőzte. Az évszázad mérkőzésén a kapus Grosics Gyula védett, mögötte a jobbhátvéd Buzánszky Jenő. Három világbajnokságon (1954, 1958, 1962) szerepelt.
Jaguar autó embléma evolúciója
Grosics Gyula a Fekete Párduc becenevet jellegzetes fekete mezéről, illetve kiváló reflexekkel párosuló, ruganyos mozgásáról kapta. Érdekes, hogy kezdetben nem teljesen fekete szerelésben lépett pályára. A Dorog játékosaként még nem engedték neki az akkor „különcnek” számító fekete nadrág-fekete mez együttest, így a fekete nadrághoz fehér felsőt viselt szám nélkül. Mezszámot már a Honvédos időszakában kapott, mikoris az ötvenes évek elején a nemzetközi szövetség kötelezte a klubokat a számozásra.
Legfőbb erényének azt tartották, ahogy korát megelőzve képes volt a védelem irányítására, s a játékkal együtt élve ‒ olykor a kapuját messze elhagyva ‒, szinte negyedik hátvédként szerelt, és indította a csapattársakat. Abban a korszakban a kapusposzton egy sor újdonság fűződött a nevéhez: például, hogy kapustársaival ellentétben ő a mérkőzések egészében nemcsak a gólvonalon állt, hanem szinte negyedik hátvédként irányította az egész csapatot. A legendás kapus nagyszerű érzékkel irányította a védelmet. Szükség esetén kapuját messze elhagyva igyekezett hárítani, a labda pontos továbbításával gyors ellentámadások indítására is lehetőséget adott, ezért emlegették a válogatott „negyedik hátvédjeként”.
FRADI LEGENDÁK 3. - GROSICS GYULA -TELJES- 4.
Politikai Megpróbáltatások és Visszavonulás
Amellett, hogy maga sem tudta feldolgozni a berni kudarcot, kémkedéssel és hazaárulással vádolta meg az Államvédelmi Hatóság. „Ha az 1954-es döntőben nyerünk, akkor az én életemben nem következett volna be 1955, egy 13 hónapig tartó ÁVH-s eljárás kémkedés gyanújával, ami kegyetlen időszak volt, felidézni is szörnyűség számomra. Akkor két évig nem kerülhettem be a válogatottba.”
1954 őszén koholt vádak alapján egy évre eltiltották a labdarúgástól. Budapestről száműzve, 1956-tól Tatabányára igazolt, ahol visszavonulásáig, 1962-ig játszott. A forradalom idején részt vett a Honvéd illegális dél-amerikai túráján, de 1957 nyarán mégis a hazautazás mellett döntött. A nehéz természetű focistát, akinek nyakában mindig kereszt lógott, és nem volt hajlandó az elvárt összegben békekölcsönt jegyezni, 1949-ben „disszidálási szándék” vádjával őrizetbe vette a rettegett Államvédelmi Hatóság, az ÁVH. Az 1954-es berni vb döntő elvesztése után idehaza spontán tüntetések robbantak ki, Grosicsot is bűnbaknak kiáltották ki. Máig tisztázatlan okokból hazaárulással vádolták meg, egy évre mindennemű sporttevékenységtől eltiltották, házi őrizetbe helyezték. Ezalatt kapusok sorát próbálták ki, de eredménytelenül, így a Budapestről Tatabányára száműzött Grosics 1956-ban visszakerült posztjára.
A nemzeti csapattól nyolcvanhat fellépés után, 1962 őszén, a jugoszlávok elleni meccsen búcsúzott. Grosics Gyula nagyon fájlalta, hogy nem juthatott el a századik válogatottságig, úgy vélte, politikai okokból állították félre, mint ahogy az aktív játékkal is idő előtt hagyta fel. A visszavonulásról pedig így szólt: „A chilei világbajnokság előtt megegyeztem a Tatabánya vezetőjével, hogy a tornát követően a Ferencvárosban folytatom pályafutásomat. Nekem akkor ugyanis a Fradi közönségére volt szükségem. A tatabányaiak bele is egyeztek, majd éppen a világbajnokságon, a csehszlovákok elleni meccset követően kaptam a kinn lévő magas rangú vezetőtől egy borítékot, amiben az állt, hogy az állami vezetők nem engedélyezik átigazolásomat, és maradnom kell Tatabányán. Erre bejelentettem, hogy akkor befejezem.” Negyvenhat évvel később, 82. születésnapján a Fradi jelképesen leigazolta, s 2008. március 25-én a zöld-fehérek kezdőcsapatában kapott helyet. Ami 1962-ben nem jöhetett létre, az 2008-ban megvalósult a budai kórházban, amire akár mondhatjuk azt, hogy történelmi igazságtétel történt a Fradiban, s Grosics Gyula haláláig az FTC igazolt labdarúgója volt.
Információk a Honda VTX 1300-ról
Edzői Karrier és Elismertség
Visszavonulása után edzőnek állt, 1963-ban Tatabányán, 1964-1965-ben Salgótarjánban, 1966-ban a KSI-ben dolgozott. 1966 és 1968 között pedig Kuvaitban volt szakfelügyelő és szövetségi edző. 1960-ban edzői, 1965-ben sportszervezői oklevelet szerzett. 1963-tól a Tatabányai Bányász, majd a Salgótarjáni BTC, később a KSI edzője volt. 1969-től állt a Budapesti Volán és a Volán SC élén, nyugdíjba 1976-ban egyesületi elnökként vonult, 1991-ben a Volán FC díszelnöke lett. 1969 és 1976 között a Volántouristnál volt osztályvezető, ezután a fővárosban divatáruüzletet nyitott.
Számos kitüntetése és elismerése mellett 1952-ben az év sportolója, 1959-ben az év labdarúgója lett, 1993-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 1994-ben tagja lett a Halhatatlanok Klubjának, 1995-ben a MOB Olimpiai Érdemérmet és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Érdemérmét, 1996-ban a Magyar Örökség díjat vehette át. 1998-ban Az évszázad legjobb magyar kapusának szavazták meg, 1999-ben a világ tíz legjobb kapusa közé választották. 2001-ben és 2013-ban Csík Ferenc-díjat, 2007-ben Szent István-díjat, 2008-ban a Magyar Szabadság Napja-díjat kapott. Budapest, Budapest XI. kerülete, Dorog és Tatabánya díszpolgára volt, 1999-ben a Dorogi FC örökös tagja lett. 1963-ban jelent meg Így láttam a kapuból című könyve, életéről 2011-ben Keresztlécen címmel készült dokumentumfilm.
A Grosics Gyula Katolikus Labdarúgó Akadémia Megalakulása és Öröksége
Grosics Gyula egész élete, kitartása, hite és sportolói nagysága példaértékűvé tette őt. Ennek szellemében alakult meg a róla elnevezett Grosics Gyula Katolikus Labdarúgó Akadémia 2009-ben Gyulán. Az akadémia, valamint a Szeged-Csanád Grosics Akadémia, amelynek csapata az NB II-ben szerepel, Grosics Gyula szellemiségét hivatott továbbvinni a fiatalabb generációk számára. Az akadémia Gyulán található, a kelenföldi Budai Sport Általános Iskola 2008-ban felvette a nevét.
„Grosics Gyulát a világ tíz legjobb kapusa közé sorolják” - hangsúlyozta Tarlós István, Budapest főpolgármestere egy megemlékezésen, és képet rajzolt arról az emberről, aki ezt a magasságot elérte. „A második világháború, a diktatúra, a meghurcoltatás éveiben céltudatos egyéniségével, őszinteségével, keresztény, polgári meggyőződésével, hazáját szerető érzelmeivel kiemelkedni tudó sportoló volt.”
Kiss-Rigó László, szeged-csanádi püspök, aki az akadémia megálmodója és létrehozója, hasonló utat járt be, elvégre a közkedvelt megyéspüspök is kapusként kezdett, majd a papi hivatást választotta. Kiss-Rigó László homíliájában kiemelte: „Az élsportoló, aki mintegy párbajra hívja a természet erőit, törvényeit, azt éli meg, amit azok, akik az átlagosnál közelebb állnak a természethez, az élővilághoz: a Teremtőhöz is közelebb kerülnek. Ha ezt nem is fogalmazzák meg, ennek hatása egyértelmű.” A püspök szerint Grosics ilyen ember volt, aki a Teremtőhöz való közelséget tudatosan megélte, megtapasztalva a lelkiismeret harmóniájának, a lelki erő, a belső tartás örömet adó sugárzását. Kiss-Rigó László a kapusról, kapuról szóló bibliai hasonlatokat keresve, a Jelenések könyvéből idézett: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem” (Jel 3, 19). „A mindenkinél kopogtató Jézust Grosics Gyula beengedte, és annak megfelelően élt” - mondta a püspök.
Az utóbbi években ritkán láttuk mosolyogni Grosics Gyulát, de amikor Gyulán, a róla elnevezett labdarúgó-akadémián járt, mindig fülig ért a szája. Tavaly ilyenkor a gyulai Grosics Gyula Labdarúgó Akadémián személyesen adta át az érmeket a gyerekeknek, akiknek néhány kedves szó kíséretében órákon át kanyarította oda aláírását a róla írt könyvbe, pedig szemmel láthatóan igen fáradt volt. De egyben boldog is.
2012-ben, Kovács Jenő alkotásaként, felállították egész alakos bronzszobrát, amely védés közben ábrázolja, az Akadémia bejárata előtt. Grosics Gyula ugyancsak meghatódott akkor is, amikor 2008 februárjában, 82. születésnapján a Kútvölgyi úti kórházban aláírta átigazolási lapját a Ferencvároshoz, ahová a hatalom 1962-ben nem engedte el. Tavaly nyáron Grosics Gyula bácsi megnézte a róla készült szobrot, ami az Akadémia bejárata előtt lesz felállítva. A főváros felé autózva Gyula bácsi elárulta, hogy erősen meghatódott a szobor láttán, amit élethűnek tartott, és nagyon tetszett neki.
Grosics Gyula mind a sportban, mind a magánéletben mindvégig visszafogott, ugyanakkor határozott, a hazáját végtelenségig szerető, becsületes tudott maradni, aki nemcsak hitt az emberi értékek tiszteletében, hanem eszerint is próbált élni. „A játékosok még véletlenül se higgyék azt, hogy ők tisztelik meg a közönséget, hanem éppen fordítva. A játékos érezze magát megtisztelve, hogy egy nemzet színeit képviselheti a nagyvilágban.”
2014. június 13-án, nyolcvannyolc éves korában elhunyt Grosics Gyula, akadémiánk névadója, a legendás Aranycsapat kapusa. Némileg az is égi jel, hogy Gyula bácsi június 13-án, nem sokkal a déli harangszó előtt akkor hunyt el, amikor barátjával, egykori csapattársával, Buzánszky Jenővel Berlinbe kellett volna repülnie a Német Labdarúgó Szövetség meghívására, az 1954-es berni vb-döntő 60. évfordulójára rendezett ünnepségre. Akik ismerték, hálát adhatnak a sorsnak, hogy a közelében lehettek, alázatot, szerénységet, kitartást tanulhattak tőle. Az utolsó támadást azonban már nem tudta védeni. Az utat bejárta, hitét megtartotta.
Az Akadémia címerének konkrét jelentéséről és történetéről a rendelkezésre álló anyag nem nyújt részletes információt. Azonban az nyilvánvaló, hogy Grosics Gyula életpályája és keresztény meggyőződése alapozza meg az intézmény szellemiségét és értékeit, így a címer valószínűleg ezeket az elemeket tükrözi.
tags: #Grosics #Gyula #Katolikus #Labdarúgó #Akadémia #címer