Ruud van Nistelrooy veterán labdarúgó játékos statisztikák
Hollandiának még a legendás Marco Van Basten - Ruud Gullit - Frank Rijkaard - Ronald Koeman fémjelezte csapat szerzett kontinensbajnoki trófeát 1988-ban.
A halálcsoportnak kinevezett C-jelű kvartett ma esti összecsapásán a világbajnoki címvédő olasz és a mindenkori titkos esélyes holland vállogatott csap össze.
Most garantáltan nem hozzák helyzetbe a másikat. A 2006-os világbajnok "squadra azzurra" és az ötletes játékra mindig kész "oranje" mérkőzése az első igazi nagy rangadó a „halálcsoportban”, hiszen aki itt veszít, könnyen végzetes lépéshátrányba kerülhet a továbbjutást illetően.
„Minden tudásunkat össze kell szednünk, ha le akarjuk győzni a hollandokat - vélekedett a talján kapitány. - Nagyon jól tudjuk, hogy egy borzasztóan kemény meccs áll előttünk s az ellenfelünk rengeteg problémát fog okozni.
Technikailag és erőnlétileg a maximumot kell nyújtanunk, ha föléjük szeretnénk kerekedni.”
Az Eurosport „misztikus” szakértője, Lothar Matthäus szerint 1-1-re végződik a rangadó.
„Mindkét gárda kiválóan képzett játékosokból áll, különösen a holland támadók. A tapasztalt olaszok most megmutathatják, miért is lettek ők a világbajnokok.
Mindezek ellenére nem hiszem, hogy jobban kezdenének, mint 2006-ban és újra rossz rajtot vesznek. Ha az olaszok papíron sokkal erősebbek is, a holland kezdő igen erős és minimum egy döntetlent ki tudnak ma este csikarni.”
A szakvezető az esélylatolgatás mellett nosztalgiázott is egy kicsit, és kitért az 1987-től 1993-ig tartó Milan-beli szép időszakra: „Van Bastennel évtizedes barátság köt össze, így nem egyszerű ez a szituáció.
Igaz, mostanában nem találkoztunk személyesen, hiszen külön utakat járunk, ám megmaradt a kölcsönös tisztelet. Összeköt minket Arrigo Sacchi, egykori mesterünk is, hiszen mindketten rengeteget tanultunk tőle”.
Veterán és utánpótlás asztalitenisz
A saját maga által irányított olasz válogatottról így vélekedett: „jó formában van a csapatom, és éhes a sikerre!”
Igaz, sok optimizmusra nincs oka, ugyanis Francesco Totti és Alessandro Nesta eleve el sem utazott a tornára, a csapatkapitány Fabio Cannavaro pedig jelenleg a tőle megszokott világszínvonalú emberfogás helyett mankóin mutat be tornamutatványokat.
Ráadásul a múlt héten helyettese, a veterán Christian Panucci is megsérült, nem kis riadalmat okozva ezzel az olasz táborban, ugyanis a másik középső védő, a marcona Marco Materazzi sem teljesen egészséges.
A dolgok jelenlegi állása szerint a Zidane által lefejelt védő pályára léphet, míg Panuccit alighanem Andrea Barzagli pótolja a védelem közepén.
A hollandok sem a legjobb előjelekkel készülhetnek az összecsapásra, ugyanis mindhárom kiváló szélsőjük, Arjen Robben, Wesley Sneijder és Robin van Persie sem száz százalékos erőállapotban érkezett az Eb-re.
Sneijder végül a kezdőben kapott helyet, Van Persie a kispadon, Robben pedig a sérültlistán. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy Clarence Seedorf visszamondta az Eb-szereplést, a kapitány által bal oldali középpályásként szerepeltetett Ryan Babel pedig megsérült az utolsó pillanatban, egyáltalán nem lepődünk meg azon, hogy az oranje középpályáján az Engelaar, De Zeeuw duóval találkozhatunk.
ÖRÖKMÉRLEG
Hollandia-Olaszország
- 2 győzelem
- 6 döntetlen
- 7 vereség
- gólkülönbség: 15-22
„Donadoni egy igazi harcos - tette meg a szükséges tiszteletköröket Marco van Basten is. - Erős jellem és mindent megtesz a győzelemért.
Ha az olasz csapat is olyan lesz, mint ő, kétségkívül nehéz percek állnak előttünk. A squadra roppant erős, hiszen tapasztalt játékosokból áll, bárkinek beléjük törhet a bicskája.”
A két csapat összeállításában nem találhatunk különösebb meglepetéseket, egy-két csemegét viszont felfedezhetünk.
A „házigazda” hollandoknál a selejtezők alatt középső védekező középpályásként foglalkoztatott Giovanni van Bronckhorst most eredeti posztján, balhátvédként szerepel, helyét a Seedorf visszakozása után előkerült Orlando Engelaar veheti át.
A balszélső a sokoldalú Dirk Kuyt lesz, az egy szem középcsatár pedig Ruud van Nistelrooy.
Az olaszoknál a Panucci-kérdést már körbejártuk és az is eldőlt, hogy Massimo Ambrosini helyett Daniele De Rossi fog szervezni Andrea Pirlo mellett, Alessandro Del Piero pedig alighanem a kispadon kezdi a mérkőzést.
A VÁRHATÓ KEZDŐCSAPATOK
HOLLANDIA: Van der Sar - Ooijer, Heitinga, Mathijsen, Van Bronckhorst - De Zeeuw, Van der Vaart, Engelaar - Sneijder, Van Nistelrooy, Kuyt.
OLASZORSZÁG: Buffon - Zambrotta, Barzagli, Materazzi, Grosso - Gattuso, Pirlo, De Rossi - Camoranesi, Toni, Di Natale.
A KÖZELMÚLT hollandok 1978 óta nem verték meg az olaszokat, Van Basten játékosként sem tudott győzni a squadra ellen - a statisztika tehát egyértelműen a taljánok mellett szól.
A 2000-es Eb-n az elődöntőben, a kihagyott tizenegyesek mérkőzésén találkoztak egymással a felek, az alábbi összeállításban:
Olaszország: Toldo - Cannavaro, Iuliano, Nesta - Zambrotta, Fiore, Albertini, Di Biagio, Maldini - Del Piero, F. Inzaghi;
Hollandia: Van der Sar - Bosvelt, Stam, F.de Boer - Zenden, Overmars, Davids, Cocu - Van Bronckhorst, Bergkamp, Kluivert.
2005 novemberében is összecsaptak egymással, az olaszok Amszterdamban is győzni tudtak 3-1-re. A gólszerzők Babel, Gilardino, Camoranesi és Toni voltak.
Mintegy kétezer szurkoló verődött össze tegnap délután Bernben, az olasz válogatott utolsó hollandok elleni mérkőzését megelőző edzésére, a Stade de Suisse stadion környékén.
Az idő múltával a tömeg egyre nőtt, hat óra tájban pedig már annyian voltak, hogy a csapat busza alig tudott haladni a stadion felé.
A legtöbben természetesen az edzést is szerették volna megtekinteni, ám ez csak a médiaszakemberek számára volt nyilvános.
Az egyórás gyakorlás végén, aki jól figyelt, akár választ is kaphatott a közvéleményt talán leginkább foglalkoztató kérdésre, ugyanis a kétkapus játék során az arany jelzőtrikót viselő csapatban - amellyel szemben a Luca Tonival felálló formáció támadott - Barzagli és Materazzi volt a két belső védő.
Ha „átlagot számolunk”, éppen negyven éve egész Olaszország a tévékészülékek előtt vagy a Stadio Olimpicóban szorított a squadra azzurra győzelméért az 1968-as Eb döntőiben.
Az első mérkőzésen (június 8.) nem született ugyanis döntés: a zseniális Dzsajics góljával Jugoszlávia szerzett vezetést, de Domenghini a hajrában egyenlített.
Az Európa-bajnokságok egyetlen megismételt döntőjében a két csapat június 10-én újra összecsapott, és a fáradt jugókat Riva és Anastasi góljaival legyőzték az olaszok.
A világbajnokság döntője spanyol fölényt, és közel két óráig gól nélküli döntetlent hozott, de amikor már mindenki a tizenegyesekre készült, a hosszabbítás 116.
A mostani ellenfelek közül az eddig lezajlott 18 világbajnokságon csak a holland csapat jutott döntőbe, kétszer is, a zseniális Juhan Cruyff vezetésével 1974-ben és 1978-ban.
Európa-bajnokságot viszont már mindkét gárda nyert, a spanyolok kétszer is (1964-ben és 2008-ban), és úgy gondolják otthon, hogy a mostani generáció sokra hivatott.
A híres-hírhedt katalán Jimmy Jump a kezdő sípszó előtt megpróbált a vb-trófea közelébe jutni, de a biztonságiak lefogták, majd heten lecipelték a pályáról.
A régi formáját egyelőre még csak kereső Fernando Torres kimaradt a spanyol kezdőből, helyette Pedro Rodríguez került be a csapatba David Villa mellé ékpárnak. Ezen a váltáson kívül egyik gárdában sem volt meglepetés.
Jó iramban kezdődött ez a meccs is, akárcsak a szombati bronzmeccs (Németország - Uruguay 3-2), és a vártaknak megfelelően spanyol fölénnyel.
Howard Webb, a meccs angol bírója lapokkal igyekezett elejét venni a szabálytalanságoknak, öt sárgát osztott ki az első félidőben, amire szükség is volt, olykor-olykor durva belépők jelezték a játékosban lévő feszültséget.
Ez Nigel De Jong akciójában kulminálódott a 28. percben, aki stoplis cipővel mellkason talpalta Xabi Alonsót és örülhetett, hogy Webb csak sárgát adott, mert az eset pirosat ért volna. Veszélyes helyzetek főleg Marteen Stekelenburg kapuja előtt alakultak ki, a hollandok kontrára próbáltak játszani.
A félidőben 3-0 volt a kapura lövések száma a spanyol csapatnak, ez 56 százalékos labdabirtoklással és precízebb, hetvenöt százalékos passzolási pontossággal párosult (a holland csapaté ötvenöt százalék volt az első negyvenöt percben).
A szünet után folytatódtak a spanyol rohamok, és rögtön az első percekben Carles Puyol jött fel és fejelt újra, de ezúttal nem találta el a labdát úgy, mint a németek ellen.
A hangulat is parázs lett, a játékosok egyre többet szabálytalankodtak egymás ellen, néha alattomosan. A 62. percben Arjen Robben hagyta ki a meccs legnagyobb helyzetét, miután nagyszerű kiugratást kapott Wesley Sneijdertől.
Egy az egyben vezethette kapura, a kifutó Iker Casillas ugyan rossz irányba vetődött, de lábbal még bele tudott piszkálni a holland lövésébe.
Cserébe tíz perccel később David Villa sem tudott a kapuba kotorni pár lépésről egy váratlanul elé pattant labdát.
A hajrára már Vicente Del Bosquét is nyugtatgatnia kellett Juicsi Nisimurának, a mérkőzés negyedik játékvezetőjének, mert a spanyol mester többször is hangott adott felháborodásának egy-két durvább holland belépő után.
tags: #veterán #labdarúgó #Ruud #játékos #statisztikák