Fiat Tipo DGT: A nyolcvanas évek digitális forradalmára
Kettes Golf és csepp-Kadett. Ezeket tegyük mellé, és rájövünk, 1988-ban a Tipo fergeteges dobás volt a Fiattól. A Fiat hagyományosan erős és újító szellemű volt a kisautók földjén, gondoljunk csak a 127-esre. A Tipo majdnem ugyanolyan szenzációs, csak valószínűleg kell még pár év, amíg ez bekerül a történelemkönyvekbe. Sanyarú sors egy sziporkázó kompaktnak, amely 1989-ben elnyerte az európai Év Autója címet, az Opel Vectra és a Volkswagen Passat elé furakodva a dobogón.
A Fiat szinte nulláról tervezte, aztán ezt a platformot használta később a Tempra, a Lancia Dedra, a 155-ös Alfa, de még a Fiat Coupé és az új Lancia Delta is. Iránymutató műszaki megoldásokkal, nem mellesleg csábító felszereltséggel hódított rengeteg új vevőt. Azzal reklámozták, hogy Sierrányi hátsó lábtere van az Escort-kategóriában. És tényleg. A Tipo galvanizált karosszériaelemekkel készült, és nem is nagyon rohad, a fészlift utániak már szinte egyáltalán nem.
Dizájn és a legendás DGT műszerfal
Mára persze nem sok maradt a csillogásból. Az olasz műanyag sprőden repedezik, az olasz mentalitású illesztések srégen nyiladoznak, egyedül az olasz dizájn tündököl töretlenül. Hátulról talán a legerősebb, az akkoriban aránytalanul nagynak számító, sima felületű, gyárilag sötétített lámpatestekkel. Észrevették, hogy az első fényszórók gátlástalan téglatestek ezen a gömbölyű autón? Mégsem hatnak idegenül. Klasszikus szépségnek titulálni túlzás volna, de van egy sajátos, utánozhatatlan bája.
És akkor még nem láttuk a belsejét. Ehhez persze kell a digitális műszerfal is, amiről a DGT a nevét kapta. Őrületes dizájnorgia, ha valaki rá tudja hangolni magát a nyolcvanas évek frekvenciamodulációs hullámhosszára. Még az árnyékoló sátra sem domborodik ki, a szegmenses kijelzőket két emeletbe rendezték, sebességmérőtől fordulatszámmérőig, kvarcórától lámpaellenőrző panelig minden két csíkban bújik meg.
Ezt a lényeglátást kellene megtanítani a mai műszerfal-forradalmároknak: a fűtésnek kell az önálló kezelőcsoport, minden mást el szabad, el lehet rejteni. A plüssfotelok, amelyek minimum kétszázezer kilométer és huszonnégy év után is feszesek, várótermi kínpaddá degradálják a német konkurensek székeit. Sőt, a plüss még az ajtókárpitra is felfutott, olyan buja luxushangulatot teremtve, mint a milanói Scala császári páholya.
Fogyasztás optimalizálása Punto 2-nél
Fiat Tipo digital dashboard test
Vezetési élmény és technikai sajátosságok
Istenem, milyen csodálatos a karbis motorok spontaneitása! Nem egy erőgép az 1,4-es a dupla torkú Weber karburátorral, forrástól függően 70-80 lóerő, de a két trafipax közötti száguldáshoz ez is elég. Finoman, selymesen jár, visszafogott hanggal, és bátran fel lehet kapcsolgatni városban ötödikig, szépen viszi a bő tonnás bódét.
Műszaki adatok áttekintése
- Motor: 1.4 literes, 8 szelepes, Weber karburátoros
- Teljesítmény: 70-80 LE
- Karosszéria: Galvanizált elemek, kiváló korrózióvédelem
- Különlegesség: DGT (Digitális Műszerfal)
A váltó döbbenetesen férfias, nyers, mechanikus élményt nyújtana, ha nem lenne reménytelenül lötyögősre kopva a rudazat. A futómű néha tompán klattyan egyet, de alapvetően tartja az irányt, a kormányzás a korszaknak megfelelően középen egyujjas, bizonytalan, nagyobb szögnél pedig bekeményedik. A Tipo egyetlen porcikája sem csábít a száguldásra, ellenben meglepően pihentető csak úgy közlekedni vele.
A lezser furikázást csak az a tudat mérgezi meg kicsit, hogy egy ilyen eldobható autóra is mennyit lehet költeni, ha az ember egy kicsit is megadja a kijáró tiszteletet a technikának. Ésszerűnek nevezni túlzás lenne, de tökéletesen érthető ilyen autóval járni. A lenézett, észrevehetetlen Tipónak pedig van néhány erénye, amit megőrzött új korából, és ezért lehet szeretni.
Felni méret bemutató: Fiat Strada 2001