Eltűnő terepjárók és a Balaton titkai: A tó rejtett veszélyei és különleges jelenségei
A Balaton, Magyarország édesvizű tengere, nemcsak a nyári kikapcsolódás színhelye, hanem számos természeti jelenség és ökológiai kihívás helyszíne is. A tóval kapcsolatos problémák és érdekességek széles skáláját ölelik fel a partszabályozási munkáktól kezdve a vízminőségi kérdésekig, a nádasok állapotától a vízszint ingadozásáig.
Az alábbiakban bemutatjuk a Balaton néhány különleges jelenségét és a hozzájuk kapcsolódó kihívásokat.
A Balaton különleges mederviszonyai
A Balaton medrében, pár száz méterre a parttól húzódik egy árokszerű képződmény, az úgynevezett marásvonal. Ez nem egy feszített víztükrű medence, aminek egyenletes a lejtése. Ez egy élő tó, amit a hullámzás, a viharok időnként átrendeznek, és a meder morfológiájának megvannak a kockázatai.
A legnagyobb veszélyt az úgynevezett marásvonal jelenti, ami különösen a déli parton hangsúlyos. Az északi part egy gyorsan, de egyenletesen mélyülő mederrel rendelkezik. A déli parton sokkal szélesebb ez a sekély vizes rész, viszont amikor elérjük a marásvonalat, ott sokkal nagyobb arányú a mélyülés, mint az északi parton. Azt jelenti, hogy két métert is tud mélyülni akár 30-40-50 méteren belül.
A marásvonal természetes képződmény. A marásvonal azért alakul ki, mert ahogyan az észak-nyugati szél megmozgatja a tavat, a hullámok elkezdenek forgó mozgást végezni. És ott, mint egy kotrónak a kanala, elkezdi kimélyíteni a medret. Azt is hozzátette, éppen ezen a részen válik tarajossá a hullámzás.
Útmutató az olajcsere jelzés nullázásához
A marásvonal helyzete nagyon lassan változik, leginkább olyankor, amikor nagyon sokáig nagyon sekélyvizes időszak van. Ilyen esetben a marásvonal egy kicsit "megy" a mélyebb víz felé. De többé-kevésbé állandónak tekinthető a pozíciója évről évre.
A hajósok számára is van egy olyan része a Balatonnak, ahol különleges mederviszonyok uralkodnak. Az talán köztudott, hogy Tihanynál, az úgynevezett Tihanyi-kútnál a legmélyebb a Balaton. Akár 12-13 méter mély is lehet.
A Tihanyi-kút is igazából egy kimosódás, a hosszirányú áramlások miatt alakult ki. Ez közvetlenül a Tihanyi Rév előtt indul, kifli alakú, és valóban, 13 méter mély is lehet a víz ott. A legmélyebb része a révtől úgy 200 méterre északkeletre van.
Nem véletlenül van kibójázva hajózási jelzésekkel. Hiszen van egy olyan sáv, ahol mély a víz, ott el lehet közlekedni, ám közvetlen mellette, délre van a szántódi homokpad, ahol viszont már hajózási szempontból túl sekély a víz. Ott hirtelen véget ér a kút, és kezdődik egy zátonyosabb rész.
A vízfelszínen csak egy hatalmas nagy vízfelület látunk, tudjuk, hogy Tihanynál vagyunk, hogy mély a víz, ott mehetünk. De mindenképpen be kell menni a bóják közé, és a hajózás útvonalat használni, mert hogyha valaki megpróbál keresztülvágni, pláne egy nagyobb tőkesúlyos hajóval, bizony fönnakadhat. Akadtak is fönn már többen a szántódi homokpadon, ahol ha leér a hajónak a tőkesúlya, és a szél még tovább nyomja, esetleg ráfordítja, akkor belefolyik a víz, és így fel tud borulni a hajó.
A külső marásvonalból és a turzásokból kialakult mélyedés leginkább a gyerekeknek jelenthet veszélyt. A marásvonalat egy fürdőző nem igazán tudja észrevenni. Nagyon szeles időben szokott csak kirajzolódni, amikor nincsenek strandolók a parton.
Viszont, ha egy fürdőző beúszik, beevez addig az egy kilométerig, amíg ezt a jogszabály megengedi, biztosan találkozik a marásvonallal, mert a marásvonal ennél közelebb van a parthoz. De mivel már előtte is mély volt a víz, nem valószínű, hogy észrevesszük úszás közben.
Ez akkor lehet érdekes, ha például vízibicikliről csúszik vagy ugrik be valaki a vízbe. Azt érzi, hogy amikor beérkezik a vízbe, még van megbízható meder alatta, de a következő ugrásnál nincs, hiszen észre sem vette, hogy elsodródott a marásvonal fölé. Ilyenkor egy pillanat alatt pánikba esnek az emberek, még jó úszóknál is tapasztaljuk ezt. Mélyvízben pánikba esni…nagyon gyakran vezet tragédiához.
A turzások mozognak, tehát egy vihar után egy héttel már egészen máshol lehetnek. Hiszen ez a kimart mederanyag könnyebb frakciójú, ezt sokkal könnyebben mozgatja és teríti el a víz. A turzások tulajdonképpen kis homokpadok, iszappadok. A parttal nem teljesen párhuzamosan egy ívet képeznek a mélyvíz felé.
A marásvonal egy településen belül is változó távolságban lehet a parttól.
A tó hosszirányú tengelye mentén történő víztömeg átrendeződése zajlik ilyenkor. Nagyobb visszhangot kelt, ha keresztirányban zajlik (széliránytól függően) kilendülés, és a déli part településeinek vasút alatti utcáit "árvízként" elönti a tó.
A kilendülések sok formája létezik és együttesen (szuperponálódva) is gyakran jelentkeznek. Megfigyelésükre pár éve létrehoztunk kilenc partmenti állomásból és a tó közepeken is működő online vízszintjelzőből álló kilendülés monitoringot.
Általában a legjelentősebb kilendülések okozta hatások is nagyobb gond nélkül visszarendeződnek pár nap alatt, bár 2007-ben elszabadult, felborult, szárazra futott vitorlásokkal, 2014-ben partmenti elöntésekkel és kajakos-csónakos közlekedéssel a part közeli utcákban is találkoztunk.
A Balaton kezdettől fogva rendezetlen lefolyású, változó vízszintű tónak számított. Máskor az ár meghágta a déli partokat.
A tó egyetlen centiméternyi szintcsökkentése 6 millió köbmétert jelent. 1993-as évben egy litert sem engedtünk át.
A Balatonon 2000 óta már kilenc alkalommal rögzítettünk negatív természetes készletváltozású évet, ami tartós vízhiányt, vízgyűjtő-aszályosodást jelent. Korábban, 1921-2000 között egyetlen ilyen évünk sem volt. Az időjárásban jelentkező változás magával hozza a jég nélküli balatoni teleket (a rendszeres nádvágás és a fakutya eltűnését), a tartós hóborítottság hiánya pedig hozzájárul az előbb említett készlethiány további halmozódásához.
A terepjárós eset
A terepjáró 2012-ben vált híressé, amikor Balatonakarattyánál beszakadt alatta a tó jege.
A tó vizén apránként jön létre az egyre vastagodó jégréteg a felhalmozódó jégtáblákból.
Jelenleg a déli part jege teljesen, az északi korlátozottan alkalmas a jégen tartózkodásra a rendőrség szerint.
Az életével játszik, aki sétálgat a Duna jegén.
A hévégén is kitart a kemény fagy és sokan foglalkozhatnak azzal a gondolattal, hogy előveszik a korcsolyájukat és ellátogatnak valamelyik befagyott természetes vízhez, ehhez azonban előzetesen több dolgot tudni kell.
A Balaton élővilága és a nádasok
A Balatonon telelő vízimadarak a Tihany-Szántód között közlekedő komp útvonalán zsúfolódtak össze, ahol találtak még jégmentes felületet a tavon.
Csomósan ritkul a nád - előbb babásodik, aztán gyökerestül kiszakad. A nádról két dolgot nem tudunk; azt, hogy mitől szaporodik és mitől vész ki. Csak a gyökereit bocsátja le.
Annyi azonban biztos, hogy nem bánunk vele megfelelően. Évről évre, silányabbá válik és most már régen aratatlan maradt. Kellene rendben tartanunk, egyre kevésbé vagyunk képesek rá. Tudtunk levágni, 1991-92-ben már csak 476-ot. Olyan hét adódik, amikor a jég megbírja a hátán a kaszás embereket.
Ezek nehezen tudnak dolgozni a Balatonon. Nélkül. Okvetlenül. Forintos kárt jelent. Fűnyíróval pedig mégsem lehet dolgozni. Forrásnak - amennyit a jobb területekért kapunk, annyit ráfizetünk a rosszabbakra.
Inkább csak egyes kis vállalkozók próbálkoznak. A nádpiacon. Tudományág.
A tó eutrofizálódott, vagyis megsokasodott benne a tápanyag, elszaporodtak az algák. Felszínt, felborul az egyensúly a hosszú idő alatt kialakult rendszerben. Rákok voltak a legfőbb táplálékuk. Sikerrel vághatunk el: a foszfor. Szennyvizekből jön. Mentén megtelepült községek csatornaként használ... De jó mikor nyári este a csendet csak a tücsök ciripelése töri meg vidéken.
Sajnos ez lassan a múlt. A Természetvédelmi Világszövetség szerint, az Európában élő tücsök fajok egynegyedét a kihalás veszélye fenyegeti. Ha sürgősen nem teszünk ellene akkor az Európában élő tücsök- és szöcskefajok több mint egynegyede teljesen eltűnik és a következő generáció már csak könyvekből ismerheti meg - állítja egy most végzett átfogó vizsgálat, adta hírül a greenfo.hu.
Tradicionális mezőgazdasági módszerek alkalmazásával megvédhetőek. Az Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) legújabb jelentése szerint ez a rovarcsoport számít a legveszélyeztetettebbnek kontinensünkön. Európa több mint ezer szöcske- és tücsökfajnak ad otthont, írja a BBC weboldala.
Ha nem teszünk valamit, a tücsökdalról hamarosan csak múlt időben beszélhetünk. A tücskök füves területeken élnek. Fontos táplálékául szolgálnak a madaraknak és hüllőknek, így eltűnésük az egész ökoszisztémát károsan érintené. Élőhelyük elsősorban a futótüzek, az intenzív mezőgazdasági tevékenység és a turizmus fellendülése miatt tűnik el.
A szakemberek szerint úgy lehetne megakadályozni a veszélyben lévő ízeltlábúak eltűnését, ha megvédjük és visszaállítjuk természetes élőhelyüket. Mindez elérhető fenntartható gyepgazdálkodással és tradicionális mezőgazdasági módszerek alkalmazásával - mondta Jean-Christophe Vié, a Természetvédelmi Világszövetség globális fajtavédelemért felelős igazgatója.
„Ha nem cselekszünk, a tücskök ciripelése örökre eltűnhet Európa füves területeiről" - figyelmeztetett a szakértő.
A vizsgálat két éven át tartott és az eredmények szerint, egész Európát átfogó megfigyelési programot kellene indítani, hogy nyomon lehessen követni a kontinens tücsök- és szöcskepopulációinak változásait.
Elmondta, a kutatóintézet vizsgálatai szerint az elmúlt évtizedek során fokozatosan emelkedett a Balaton-víz sótartalma, amely főként az emberi tevékenységnek tulajdonítható.
Ebben az időszakban a Balaton keleti térségében a lebegő algák mennyisége olyan mértékben megnövekedett, melyre húsz éve nem volt példa. Nyár végére eltűnt tehát a korábbi évtizedek során jellemző kelet-nyugati irányú trofikus grádiens, és jelenleg sem tapasztalható jelentős algabiomassza-különbség a tó hossztengelye mentén.
Az Escherichia coli jelenléte kommunális szennyvíz vagy szennyezett talajvíz beszivárgására utal.
Vasas Gábor a szeptemberi ülésen hangsúlyozta, hogy a probléma sürgős megoldást kíván. Végül a szennyezés pontos forrását a napokban feltárták, a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt.
Rejtett Niagara-vízesés alatt: Egy hatalmas elhagyatott alagútrendszer
Fejlesztések és kihívások
Vízügyi igazgatóságunk az Országos Vízügyi Főigazgatósággal alapított konzorciummal a környezeti és energiahatékonysági operatív programok kedvezményezettjeként három fő projekt megvalósításán dolgozik jelenleg.
Az első a Balaton levezető rendszerének korszerűsítése, ami a nagy műtárgyak (siófoki leeresztő zsilip és hajózsilip, balatonkiliti duzzasztó) rekonstrukcióját, átépítését és a Sió-csatorna rekonstrukcióját takarja. A projekt a megvalósítás fázisában van, a projektelemek tényleges kivitelezése zajlik.
A második, a Preventív intézkedések a Balatont érintő vízminőségi problémák hosszútávon fenntartható kezelésére című projektben, a hordalékfogó műtárgyak, létesítmények reaktiválása, a vízkormányzást biztosító műtárgyak és létesítmények rekonstrukciója, fejlesztése, a szűrőmezők hatékonyságának növelése, valamint a hordalékfogó tározók átalakítása.
A harmadikban pedig - Átfogó környezeti tájékoztató és megfigyelő rendszer a Balatonon - olyan monitoring rendszer kialakítása zajlik, amelyben a már több mint egy évtizede tartó tóközepi vízmennyiségi és -minőségi, valamint meteorológiai észlelések gyűjtése online módon valósul meg.
A Balaton partvonalának legnagyobb része különféle jellegű és mérvű védelemre szorul. Az általános partépítési munkák üteme 1960-ban gyorsult fel. Sétányok, strandok, kikötők, mólók kialakítására.
A partfalak elleni támadások 1996 tavaszán ismét felerősödtek. Fenntartási munkákat rendben elvégezték, a partfalak teljesítették a feladatukat. Elmaradt.
Siófokról motorcsónakkal visznek át Tihanyba. Harsogóan zöld a víz, ahogy belenyúlok, már langyosnak érzem.
A motorcsónak közeledik az északi part felé, feltűnik a Sajkodi Tájvédelmi Központ.
A Balatonon telelő vízimadarak a Tihany-Szántód között közlekedő komp útvonalán zsúfolódtak össze, ahol találtak még jégmentes felületet a tavon.