A Dacia Dokker Első Generációjának Jellemzői
A Dacia Dokker egy praktikus és megfizethető választás volt azok számára, akik egy sokoldalú járművet kerestek. Az első generációs modell számos előnnyel rendelkezett, amelyek vonzóvá tették a vásárlók számára.
A Dacia Dokker a Logan 2004-es bemutatása óta öttagúra duzzasztotta modellpalettáját, amelybe öt évvel ezelőtt került be a Dokker.
Külső és Belső Jellemzők
A Dokkernek persze nem leginkább az extrái, hanem a méretei fogják a szíveket megdobogtatni a vásárlási döntéseket befolyásolni. Ugyanis bár a külső "csupán" 4,36x1,75x1,85 méteres, a 2,81 méteres tengelytáv is árulkodó már annak kapcsán, hogy a beltér óriási, de igazán a 800, ülésdöntéssel kereken 3000 literes csomagtér az, ami le fogja venni a lábukról azokat, akik időnként szeretik telepakolni autójukat.
A méretek kapcsán egy kiemelendő, illetve ismétlendő még, az embernyi, 1,85 méteres magasság - attól lehet a beltér kapacitása úgy is óriási, hogy a hosszúság igazából egy kompakt autóét sem éri el. Így aztán városban még tolatóradar nélkül sem probléma a parkolás - köszönhetően a remek átláthatóságnak.
A Dokker tartja, amit ígér. Nem kábít azzal, hogy fényűző luxusban fulladozva fogsz utazni. Nem lódítja, hogy mindenkit félre fogsz seperni a sztrádán. Világmentési ambíciói sincsenek. Annyit állít, hogy olcsón elvisz téged, meg három köbméter bármit.
Belül persze érezni a spórolást. Szerencsére egyetlen műanyagburkolat sem sorjás, és ebben a Flottamantől kapott, jobban felszerelt példányban már egy kis króm is jutott a szellőzőrostélyokra, illetve zongoralakkban úszik a középkonzol. Tesztautónk valahol a jelenlegi Arctic felszereltség környékén lehet, ebben már van klíma és CD-s, MP3-as, USB-s, a bluetooth-os telefonnal könnyen párosodó autórádió, illetve fedélzeti komputer. Ennél feljebb már csak az Outdoor/Stepway kivitel van navis érintőképernyővel, műanyag védőelemekkel, és akár néhány milliméterrel megemelt hasmagassággal, de olyat már tényleg csak az elvetemült márkafanok vesznek.
Az óriási beltér kialakítása persze az árhoz illő: egyszerű. Mindenhol kemény műanyagok uralkodnak, csekély tartásúak az ülések, a néhol még plasztik burkolat sem jutott a lemezekre. Már a B-oszlopra sem, de hátul az ajtókra sem, s bár ott még jutott gumikarima a lemezek széleire az ablakkivágásoknál, hátrébb már az sem. Viszont az a bámulatos, hogy funkcionálisan sehol sem bántó a spórolás. A műanyagok is úgy olcsók és egyszerűek, hogy még abszolút vállalhatók.
Minden verzióban van első és oldalsó légzsák, kihangosító az alapmodellt leszámítva alapáron jár.
Motorválaszték és Teljesítmény
Eddig csakis a temérdek másik modellben (akár a Mercedes-Benz A-osztályban, CLA-ban ) is jól szolgáló 1.5 dCi motorral járt nálunk a Dacia haszonjármű alapú egyterűje, a Dokker, most viszont belépő, 1,6-os szívó benzinesével próbáltuk. Márpedig egy olcsó autónál elég fontos kérdés, hogy mit tud alapmotorjával.
Az 1,6-os szívó benzines 102 lóerőt és 150 Nm nyomatékot ad. Utóbbiakhoz is forgatni kell, de városi forgalomban igazából nem bántó az erőszint, el lehet lenni az alap Dokkerrel. Ahol már kezd fájó lenni az erőhiány, a zajszint és egyben a fogyasztás, az a 100 km/óra feletti tempó.
A tesztautóban ráadásul a gyengébbik, 75 lóerős dCi volt, ami ugye nem egy nagy bemondás a mai teljesítménykéjelgő katalógushuszároknak, de azt kell mondanom, bőven elég. Kicsit azért szokni kell, mert az ötgangos váltót irdatlanul hosszúra áttételezték.
A K9K 612 gyári kóddal azonosítható nyolcszelepes turbódízel 180 (később 200) newtonméteres maximális forgatónyomatéka már 1750/perc fordulatszámtól megvan, így 2400 körül már el is lehet váltani.
A dinamikával tehát semmi baj, az 1200 kilós kasznit jól viszi a gyengébb dízel is, de ha gyakran szállítanánk sok embert vagy rakományt, érdemes az erősebb és nyomatékosabb dízelt választani.
Aki nagyon ódzkodik a modern technikától, annak a Dacia (pontosabban a Renault) kínál 1,6-os, 102 lóerős szívó benzinest is.
Fogyasztási adatok
Városi használatban a rövid távú utak szintén nem kedveznek a fogyasztásnak, ami katalógusérték szerint is 6,8-7,1 liter/100 km vegyes üzemben. A tesztátlag 8,1 lett, ami nem is tragikus, de azért az autópályás képességekhez hasonlóan rámutat arra, hogy a Daciánál érdemes fontolóra venni a dízel 650 ezer forintos felárát, ami 2,5 liternyi üzemanyagot biztosan spórol 100 kilométerenként. Ezzel a mai üzemanyagárak mellett mintegy 72 ezer kilométer után megtérül az 1.5 dCi, amivel nagyobb nyomatékot és jobb menetdinamikát kapunk.
| Motor | Fogyasztás (vegyes) |
|---|---|
| 1.6 benzines | 6.8-7.1 l/100km |
| 1.5 dCi dízel | kb. 4.5 l/100km |
Vezetési Élmény
Furgon vagy sem, vezetni koránt sem olyan rossz a Dokkert, mint ránézésre gondolnánk. Még az 1,6-os benzines sem tűnt döglöttnek a Lodgyban, de az indusztriális hangulathoz egyértelműen a dízel passzol.
Ügyesen kell intézni például az elindulást, mert 1500 alatt kínlódik a kis motorka a nagy bódéval, sok minden nem történik. Aztán amikor felpörög a turbó, szépen belelendül, de mindenhol nagyjából eggyel alacsonyabb sebességben érzi jól magát, mint egy átlagautó. Városi ötven körül érdemes harmadikban hagyni, és a hetvenes táblánál is vakmerőség ötödiket kapcsolni. Viszont ha leforgatjuk 3500-ig - tovább nem nagyon érdemes -, még országúti előzésben is gondolkodhatunk. Nem rossz egy 75 lóerős furgontól.
A nyolcvankettedik generációs dCi-nél már a zajkibocsátás is elég kulturált, pedig a nyakamat teszem rá, hogy hangszigetelésre nem sokat költöttek a Daciánál. Talán a kellemes, morgós hangszín miatt nem fáj a kerregés, és a hosszú áttétel is segít, hogy ne ordítsa le a fejünket a motor. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy még autópályán sem emeli fel a hangját, nem visszhangzik a bódé, ahogy sokszor előfordul ekkora butiknál. Igazából közel személyautós az utazási komfort, még az ülések is egészen kellemesek. Mindez persze az első sorra érvényes, hátra már csak a vizuális környezet miatt sem ültetnék be hosszú távra barátokat, legfeljebb ellenségeket.
Hihetetlen, hogy a futóművet milyen ügyesen behangolták. A teherbírás miatt persze kicsit feszes a hátulja, rossz úton darabos, de egyáltalán nem zavaró mértékben. Három-négy cementes zsákkal garantáltan tökéletes a harmónia. De elöl így is szépen, komfortosan rugózik, pláne a magas súlypontjához képest, és amikor a mecseki szerpentinek felé tévedtem, az első bosszankodásomat, hogy nem egy MX-5-össel jöttem, csodálkozás váltotta fel. A kómásan kóválygó turistákat különösebb bevállalósság nélkül előzgettem, ami aztán igazán nem elvárható egy ilyen telefonfülkétől.
Versenyezni persze ne a Dokkerrel akarjunk, hiszen a kormány teljesen döglött, és a kanyarokban a magas súlypont miatt dől a kaszni.
2016 Dacia Dokker 1.5 - DÍZEL
Biztonság
Mivel az Euro NCAP ritkán tesztel kisáruszállítókat, a Dokkert sem törték össze, viszont márkán belüli testvérét, a nagyon hasonló Lodgyt igen. Le is fokozták szegényt, három csillagot szerzett, de ahogy annak idején meg is írtuk, kissé csalóka lett az eredmény. Való igaz, manapság már ritka, hogy egy autó 'A' oszlopa megrogyjon a frontális ütközési tesztnél, de azért így is szerzett 72%-ot, ami nem olyan borzalmas érték. Ha ezt levesszük, a négy csillag már nem is hangzik olyan rosszul, de az adatokat böngészve azért látszik, hogy nem véletlenül fokozták le a Daciát.
A gyermekek védelmét tekintve 77%-ot gyűjtött, ami nem kiugróan rossz érték, de nem is a mezőny legjobbja. Nem kímélte viszont a gyalogosokat a Lodgy, hiszen csak 44%-ot szerzett.
Mivel a Dokker szinte teljesen ugyanolyan, csak talán egy kicsit meredekebb orral rendelkezik, feltételezhetjük, hogy ez a típus talán még rosszabbul teljesített volna a teszten.
tags: #első #generációs #dacia #dokker #jellemzők