Az Opel Rekord története
Az Opel egyike a világ leggazdagabb hagyományú járműgyártóinak, története tele van innovációval, a változásokhoz való alkalmazkodással és meglepő alkalmazkodási képességgel a generációk múlásához. A márka az egyik legrégebben működő és legemblematikusabb az autóiparban. Az Opel története a varrógépgyártó szerény kezdeteitől a Stellantis elektromos stratégiájában betöltött jelenlegi kulcsszerepig ível.
Adam Opel 1862-ben alapította a céget a németországi Rüsselsheimben. A cég kezdetben varrógépeket, majd kerékpárokat gyártott, és a 19. század végén az ágazat vezetőjévé vált. Az Opel kezdettől fogva azt tűzte a zászlajára, hogy lehetőleg hatékonyan termelve, széles körnek tegye elérhetővé az autót. Így, első német gyártóként, már 1924-ben ráállt a különösen gazdaságos futószalagos gyártásra, miáltal nagy értékesítési siker lett mind az Opel 4/12 PS „Laubfrosch“ (Levelibéka), mind az összes későbbi Opel 4 PS-változat.
Csak 1899-ben volt amikor az Opel elkészítette első autóját, miután Friedrich Lutzmann üzletemberrel együttműködött. Az első Opel Patent Motorwagen „System Lutzmann“ 1899 tavaszán készült Rüsselsheimben.
Az 1920-as években az Opel volt úttörő a tömeggyártásban Németországban. 1924-ben a márka felavatta az egyesült államokbeli Ford gyárak által ihletett összeszerelősort, amely lehetővé tette az autók gyorsabb és alacsonyabb költségű gyártását. A GM befektetésének köszönhetően az Opel a kor legnagyobb német autómárkája lett. Az Opel P4 és a Kadett (már önhordó karosszériával) a harmincas évek igazi, műszakilag élenjáró népautói lettek. Megfizethetővé és a mindennapok kincsévé vált a „Made in Germany” és a német mérnöki tudás.
1935-ben az Opel piacra dobta az Olympiát, az első német autót önhordó testtel (független futómű nélkül), könnyebb és aerodinamikusabb. Ez a modell sikeres volt, és bebizonyította, hogy az Opel képes az európai mérnökök vezető szerepére. Az 1930-as évek végén az Opel Németország legnagyobb autógyártója volt több mint 120 000 darab évente.
Útmutató Renault Trafic vásárláshoz Németországban
A háború után az Opel a német ipari reneszánsz egyik mozgatórugója volt. 1947-ben a márka újraindította a polgári gyártást az Opel Olympiával, majd 1948-ban visszatért a Kadett gyártásához. Az ötvenes évek óta valamennyi járműosztályban beindult a márka - az Opel Kadett, Rekord és Kapitän lett az újjáépítés és a gazdasági csoda jelképe. Olyan stílusikonok követték ezeket, mint az Opel GT, a Manta és a Monza.
A 60-as években az Opel kibővítette kínálatát, és Európa második legfontosabb márkája lett csak a Volkswagen mögött. A Kadett A (1962) a siker új korszakát jelentette, az egész kontinensre exportálták.
A 70-es években az Opel változatossá tette kínálatát. 1970-ben debütált az Ascona, egy közepes szedán, amely alapvető fontosságú volt a kínálatban, 1971-ben pedig a legendás Manta, egy kupé, amely az akadálymentes sportosság ikonjává vált. 1979-ben megérkezett a Kadett D, az első elsőkerék-hajtású modell, valamint az 1982-ben piacra dobott Corsa kompakt méretével és megbízhatóságával forradalmasította a városi szegmenst.
A nyolcvanasokban és kilencvenesekben a Corsa, az Astra és a Zafira lett bestseller, egyben a német újraegyesítés szimbóluma. A Fal leomlása és az eisenachi üzemalapítás után különösen megnőtt a Villámos márka ázsiója. A rüsselsheimi cég mindmáig központi szereplője az autóiparnak, és olyan technikákat honosít meg valamennyi szegmensben, amelyek egyébként csak drága prémiumautókhoz elérhetőek.
Az Opel a versenyben is kezdett kiemelkedni. A 80-as években az Opel a mellett döntött aerodinamika és hatékonyság. A 90-es években a márka piacra dobta az Astrát (a Kadett cseréje) és a Tigrát, emellett fokozza fiatalos arculatát. Az Opel Európán kívülre is kiterjesztette jelenlétét, gyáraival Dél-Amerikában és Ázsiában.
Ismerje meg a Suzuki Hayabusát
A 21. század magával hozta nehézségek pillanatai. A General Motors égisze alatt eltöltött évek után az Opel hosszan tartó veszteségekkel és elavult termékpalettával szembesült. 2017-ben azonban a márka volt megvásárolta a PSA csoport (ma Stellantis), ami fordulópont volt.
Ma a rüsselsheimi cég azzal halad előre határozott lépés a teljes villamosítás felé. Az olyan modellek, mint az Opel Corsa-e, a Mokka Electric, az Astra Electric vagy a Zafira Life Electric képviselik ezt az új szakaszt. Idővel a dizájn a jelenlegire egyszerűsödött.
Bár nem kizárólag a versenyre összpontosító márka, az Opel rendelkezik a nevezetes sporttörténet. A 70-es és 80-as években a raliban tűnt ki, olyan modellekkel, mint az Ascona 400 vagy a Manta 400, amelyek a rali világbajnokságon szerepeltek.
Az Opel megerősítette elkötelezettségét kínálatának teljes villamosítása Európában 2028-ra, ez az egyik legambiciózusabb cél a Stellantis csoporton belül.
Az Opel története az egyik leggazdagabb az autóiparban. A varrógépek gyártásától a vezető elektromos mobilitásig, a márka anélkül tudott fejlődni, hogy elvesztette volna lényegét.
Opel Olympia Rekord P1(1)
Opel Rekord P1 (1960) veteránteszt
A „Wirtschaftswunder", azaz a nyugatnémet gazdasági csoda idején született a középkategóriás Opel limuzin, amely kéttónusú fényezésével, jókora hűtőmaszkjával, ívelt panorámaablakával és diszkrét fecskefarkával igazán feltűnő jelenség volt az utakon. Egyértelműen amerikai karakter tehát a GM anyagcég jóvoltából, mérete és műszaki tartalma azonban az Óvilág szokásaihoz igazodott, és nem is maradt el a siker. Kipróbáltunk egy több mint 60 éve becsben tartott, igen keveset futott példányt.
Mielőtt még belevágnánk, tisztázzuk az elnevezés körüli zűrzavart: az Olympia Rekord P (Panorama, utalva a panorámás első-hátsó szélvédőre) 1957 és 1959 között készült, az 1953-tól-1957-ig gyártott ősmodell, az Olympia Rekord utódjaként. 1959-ben elhagyták az Olympia nevet - pontosabban csak a legkisebb, 1200-as változatnak tartották fenn -, miközben az 1500/1700-asoknál afféle tiszteletbeli címmé vált, a híres elődökre utalva a műszerfalon meghagyták a feliratot. Végül, amikor megjelent az új Rekord P2, az egész előző korosztály visszamenőleg megkapta a Rekord P1 gyűjtőnevet.
)
Opel Rekord P1 (1960) veteránteszt
Cikkünk főhőse, az 1957-ben bevezetett második generáció (tehát P1) hosszabb és szélesebb is lett felmenőjénél, Hans Mersheimer főtervező nyilvánvalóan Detroitból, az anyacégtől, a General Motorstól hozta dizájnötleteit, és onnan is vezették a ceruzáját. Karosszériája leginkább a Chevrolet Bel Airre hasonlított, de említhetnénk akár a Buick Roadmastert is, csak jóval kisebb méretben. A korabeli német sajtó nem véletlenül titulálta a Rekordot „paraszt-Buicknak". Szó sem volt persze valódi benzinfalóról, 1,5 literes OHV-motorját az előző sorozattól örökölte szerény 45 lóerővel.
Ezt a négyhengerest kevés változtatással 1937 óta használtak Rüsselsheimben, és az előző sorozat öröksége volt a háromfokozatú, szinkronizált kormányváltó is. 1959-től ugyanakkor rendelhető lett az Olymat fantázianevű, Fichtel & Sachs gyártmányú automata kuplungos változat is. Elöl független kettős keresztlengőkaros, hátul pedig egyszerű merevhidas laprugós futóművön ringott - szó szerint -, és négy hidraulikus dobfék állította meg. Elsőként a kétajtós limuzint mutatták be, aztán 1958-ban jött a négyajtós, majd a háromajtós kombi (CarAVan fantázianéven) és a furgon változat.
Ugyanebben az évben küldték piacra az alapmodellt, a 40 lóerős 1200-ast, amit egészen 1962-ig, a Kadett A megjelenéséig gyártottak. 1959-ben a benzin oktánszámának növekedéséhez igazodva megemelték az 1,5-ös motor kompresszióját, ami így már 50 lóval ment, majd a furat megnövelésével megszületett az 55 lóerős 1700-as csúcsmodell. Dübörgött a gazdaság és a konkurencia sem szunyókált, ezért három év és összesen 509 ezer eladott példány után 1960-ban jött helyette az új P2. Végül egészen 1986-ig éltek a következő Rekord-generációk, aztán megérkezett az Omega.
Délvidéki felfedezés, meglepően kevés kilométerrel
Tesztautónk az utolsó P1-évjáratból való, 1960-as példány, orrában pedig az 1,5-ös motor már 50 lóerővel dolgozik. 27 éve van az Opel Fejes Ferenc tulajdonában, és az előélete is érdekes. 1994-ben Fejes úr és barátja Szabadkára indult motorkerékpárt venni, de nem találtak megfelelőt. Viszont egy idős úr garázsában meglátták a vastag porral borított Rekordot - annak idején bizony nem kevés irigyelt nyugati modell is járta Jugoszlávia útjait. Gazdája szűkszavúan csak ennyit mondott: „Jó autó, vegyék meg!", aztán benyúlt az ablakon, elfordította a kulcsot, és a motor azonnal indult is.
Közelebbi szemrevételezéskor kiderült, valamikor hátulról összetörték az Opelt, de hiánytalan, nagyszerű állapotú, és keveset futott, csak 42 ezer kilométert mutatott az órája. Végül saját kerekein gurult Magyarországra. Mint kiderült, egykor egy autóversenyző hozatta be magának újonnan Németországból, és szinte csak a futamokra utazott vele. Mostani gazdája sok éven át felújítás nélkül használta, de ő is csak ritkán, aztán három évvel ezelőtt megfordult a fejében, hogy eladja és vesz egy másik kocsit. Végül azonban megtartotta, és a teljes restaurálás mellett döntött.
Nem volt nehéz dolga, a motorhoz nem is kellett nyúlni, ma is jó a kompressziója, és nem füstöl. A futómű is érintetlen maradt, de a teljes fékrendszert felújították és az összes gumialkatrészt kicserélték. Kijavították a kasztni korábbi sérüléseit és eltüntették a kevés felületi rozsdát, végül pedig jöhetett a látványos, kéttónusú fényezés. A kárpitok maradhattak volna, de ha már mindent rendbetettek, ezeket is kicserélték. Három évig tartott a munka, ma pedig OT-rendszámmal, fehér oldalfalas gumikon áll újra bevetésre készen a több mint hat évtizedet megért Rekord.
Kényelmesen cirkál, de elkelne a 4. fokozat
Kívül is, belül is nagyon amerikai a Rekord kisugárzása, a nagy cirkálók kistestvére. Vaskos, süppedős díványra huppanhatunk le, jó a lábtér (a hátul ülők sem panaszkodhatnak). A motor nyugodt járású, és nem is hangos, alapjáraton csendesen mormog. Indulás előtt nem árt memorizálni a kormányváltó kiosztását: magunk felé húzva és le egyes, felette a hátramenet, a pult felé tolva és fel kettes, alatta a harmadik. Finoman és könnyen jár; ha szépen, érzéssel, kivárással kapcsolgatjuk, pontosan és recsegés nélkül kattan a fokozatokba. 40-50 km/h-tól már nyugodtan fel lehet váltani harmadikba.
Opel Rekord P1 (1960) veteránteszt
Ám a nyomaték kevés, és 100 km/h körül már a fordulatszám is magas, zajos és remeg is a gép, így a kellemes utazótempó 80 km/h körüli, ami órákon át tartható. A golyópályás kormányművet felújították, pár századdal nagyobb golyókat kapott, így a holtjáték minimális, konstrukciójából adódóan mégis némi késéssel reagál. Szervója nincs, az Opel kormánya mindig nehéz, de a guminyomások megemelésével ezen kicsit segíthetünk. A közepesnél lágyabb futómű is az amerikai rokonságot idézi, bólint, ágaskodik, imbolyog, de jóval kevésbé, mint a tengerentúli cirkálók.
Simább úton kényelmes, és sokat elnyel a gödrökből is, plusz az epedás ülés az utolsó védvonal. Keskeny a nyomtáv, ehhez képest elég magas a Rekord, de egyenesben stabil, csak a nyomvályúkkal nem tud mit kezdeni. Kanyarban persze más a helyzet, az oldaltartás nélküli üléseken csúszkálnak az utasok. Négy, rásegítő nélküli dobfékének tudása még éppen elégséges, de fontos ügyelni a követési távolságra. Igazán különleges szerzet az Opel, hiszen részben ötvenes évekbeli amerikai életérzést kínál (a régi USA cirkálóknál jóval olcsóbban), részben pedig az NSZK felvirágzásának éveibe kalauzol.
Műszaki adatok - Opel Rekord P1 1500
Motor: OHV-vezérlésű, soros négyhengeres benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 1488 cm3. Furat x löket: 80,0 x 74,0 mm. Kompresszióviszony: 7,25:1. Teljesítmény: 50 LE, 4000/perc fordulaton. Hidraulikus lengéscsillapítók. Elöl-hátul hidraulikus dobfékek rásegítés nélkül. Felépítmény: kétajtós, ötüléses önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4433 x 1616 x 1490 mm. Tengelytáv: 2541 mm. Csomagtartó: 480 l. Tank: 40 l. Saját tömeg: 910 kg. Végsebesség: 125 km/h. Gyorsulás (0-100 km/h): 24,0 s.
Egy Opel Rekord-tulajdonos története
Felhívásunkra rengeteg levél érkezett, ezek közül Boci története az első. Boci az 1980-as években szeretett bele az Opel Rekordba.
„A Déli-pályaudvarnál rohadt diszkréten egy parkolóban, akkor épp 19 éves volt... én 17, egyből beleszerettem. Szélvédő mögött felirat: eladó! 60 000 Ft. 1991-et írtunk. Ez azért akkoriban nem volt kevés pénz, főleg egy diáknak. Megvettem, pontosabban minden szirszaromat odaadtam érte egy Commodore Amiga 1000 számítógéppel együtt, plusz némi kápét. Első autóm!"
Mihály, az eladó egy igazi rendes ember, Erdélyből települt haza a családjával és esztergályos volt, fillérekért dolgozott. Az autót nem tudta fenntartani, ezért inkább a három kisgyerekének akarta hazavinni a tudományt, ehhez kellett a kompjúter. Minden ujjával körülbelül három gombot nyomott le egyszerre, de aztán hamar belejött.
Vittünk szánkót (tél volt) hogy majd azon toljuk el a motort két barátommal, ez még lehet, hogy nem lett volna olyan hülye ötlet, de meg kellett kóstolnunk a Mihály borát, és mi még eléggé gyerekek voltunk, szóval a pár pohár bor után kiváló jókedvben indultunk haza a téli estén a budaörsi hegyről a 12. kerületbe. Végül barátom önfeláldozása és egy korabeli taxis pozitív hozzáállása miatt mégis elvittük haza a motort - konkrétan a barátom levette télikabátját és leterítette a kombi taxi csomagtartójába, így a taxis belement, hogy bedobjuk a blokkot.
Mivel jogosítványom csak 94-ben lett, viszonylag ritkán mentünk az autóval, de az mindig ünnep volt! 94-ben eladtam 15 ezer forintért alkatrésznek, mert egy beindításnál már nem fordult a főtengely. Egy Opel Rekord-gyűjtő vette meg.
Aztán pár év múlva találkoztam a vevőmmel, ült az autóban és vigyorogva mondta, hogy nem akar felidegesíteni, de tényleg fel volt újítva a motor, éppen csak a vezérműlánc ugrott át egy fogat... kijavította, és inkább ezt restaurálta a sajátja helyett...
Egy másik Opel Rekord történet
Már régóta szerettem volna egy öregebb Opelt az Omega mellé, de családom mindig le tudta szavazni az ötletet, mondván, hogy második autónak jó a Trabi is. Aztán 2006 nyarán kihasználtam, hogy érkezőben volt első gyermekem, és az akkori autópótló alacsony biztonsági szintjére, beltér méreteire és nem utolsó sorban fogyasztására helyezve a hangsúlyt, elérkezett a régi álom megvalósításának ideje. Pár hónapig nézegettem a netet, de nem találtam igazán jó példányt, pláne, hogy csak benzin-gázos jöhetett számításba. Majd június végén ráleltem egyre, ami szinte fullos, ráadásul automataváltós. Bár az irányára elég húzós volt (215e), de egy gyors telefon után lement 150e-re. Másnap mentünk is megnézni.
Sajnos az Omegám épp szervizben volt, így anyum Rekordjával és egy utánfutóval vágtunk neki a túrának Ajkára. Mikor megláttam élőben az autót, kicsit elkeseredtem, mert képen jobban nézett ki. Az autó egy Opel Rekord 2.0E, 1983-as évjárat, svájci forgalomba helyezés a gyári szervizkönyv alapján. Eléggé a széria elejei lehet, mert a kárpitok mintája és az ajtózáró gombok még az E1-es Rekordból jöttek.
Szerencsére az első gazda alapos üregvédelemmel látta el az autót, ezért a folyamatos használathoz képest eléggé egyben van a gép, de az előző gazda is folyamatosan javítgatta a hibáit. Sajnos pár helyen kicsit igénytelen megoldásokba botlottam: rakás helyen piros szilikonnal voltak összeragasztgatva az alkatrészek, jó pár méter felesleges vezetéket szedtem ki, a hibás viszkó helyett pedig egy, az utastérből kapcsolható elektromos ventilátort szerelt be. A benzinrendszer egyáltalán nem működött, gázzal nem volt alapjárat (reduktor felújítás helyett kézigázt építettek be), a fék alig fogott. Az elektromos ablakok nem működtek, a jobb oldalra egy C Ascona mechanikus tükör volt befaragva.
Sajnos a fékkel nem jutottam dülőre. Ekkor bukkant fel egy 2.2-es Esztergomban forgalomból kivontan. Szerencsére a 2.2-es motorhoz már belső hűtésű tárcsa, és jobb felépítésű nyereg járt. Nem is gondolkodtam sokat, elhoztam alkatrésznek. Így lett az autómban fedélzeti computer, küszöbborítás, szebb formájú kormány, térképolvasós belsőlámpa.
Sajnos idő közben több helyen is megjelent rozsda a kasztnin, 2009 őszén nekiláttam a kijavításhoz. Cserélni kellett a két első sárvédőt, a jobb hátsó ajtót, a két hátsó sárvédőívet, a hátfal alját, javítva lett az első köténylemez, a jobb első doblemez, a küszöbök, a jobb első ajtó, a pótkeréktartó és a hátfal. Jobb első sárvédőm volt, de bal elsőt vennem kellett. Nem akartam utángyártottat, mert sosem illeszkednek pontosan, inkább kerestem jó állapotú bontottat. Győrből vettem, postán. Mikor kicsomagoltam, kellemetlen meglepetés ért: agyon volt gittelve, alatta pedig rohadva. Természetesen az eladó nem vett észre semmit rajta. Na azóta sem vettem semmit a sráctól.
Használat közben fény derült a benzinrendszer további hiányosságaira: injektorfej csere után 2-3 hónappal ismét beálltak az injektorok. Muszáj volt kitisztítani a tankot. Levételt követően kiderült, hogy eléggé szét van rohadva, de találtam a padláson kevésbé lyukasat, amiből már kiszellőzött a benzingőz és meg tudtam hegeszteni.
2011-ben ismét rozsdásodásba botlottam a bal első doblemez kormánymű mögötti részén, és a bal hátsó biztonsági öv alsó bekötési pontjánál. Az első és hátsó szélvédőkeret is gyászos állapotban volt. Természetesen kihegesztettem minden hibát, és ha már úgyis kinn volt az első szélvédő, a korábban Nagy Pistitől kapott, színezett, beépített antennás darab került vissza.
Ami még sok fejfájást okozott, az a lendkerék volt. Sajnos egy kb 10 centis szakaszon le volt fogazva, és ha úgy állt meg a motor, alig lehetett elindítani. Először két bontott automata váltót szereztem be lendkerékkel és nyomatékváltóval. Sajnos mikor kicseréltem volna a lendkereket, kiderült, hogy az egyik Mantához, a másik Senátorhoz való és nem megy fel a Rekordra. Visszaraktam a régit, de csináltam róla pár képet. Egy évre rá, sikerült szereznem egy újabb lendkereket, ami tutira E2-es Rekordról lett leszerelve. Persze ez sem lett jó. A megoldás az lett, hogy lecsiszoltam a fogaskoszorút tartó hegesztéseket, és átraktam az én lendkerekemre. Ezzel az indítási probléma ezen része megoldódott.
Ami nem, az a füstölés, amit minden indításnál kinyom magából. 2012-ben gondoltam, hogy hengerfej felújítás megoldja a problémám. Sajnos nem így lett. Az alkatrész hirdető oldalak figyelése során, 2013 nyarán belebotlottam egy komplett belső kárpitba, ami ugyanolyan, mint az autómé. El is hoztam, mert a miénkben nem a plüs ülésekhez való szőnyeg volt, és a bal első kárpit műbőr része csúnyán berepedezett.
Szeretnék repedésmentes, szép állapotú műszerfalat és egy automataváltós hibátlan középkonzolt szerezni. Mivel ez a második Rekord a családban, rengeteg alkatrész halmozódott fel, mert 3 autót szétbontottunk alkatrésznek, egyet, pedig kaptam darabjaira szedve ehhez az autóhoz. Később pedig Nagy Pistitől kaptam rengeteg, kuriózumnak is számító alkatrészt, ezért eddig nem sokat kellett alkatrészre költenem.
Opel Rekord D
Az Opel Rekord D modellt, a több mint 1 millió példányszámban értékesített Opel Rekord C utódát, 1972 januárjában mutatták be, így ebben az évben ünnepli 40. születésnapját. Az 1972-ben bemutatott D széria a brit és ausztrál piacon Vauxhall Victor néven futott, a típus jó állapotú példányai mára gyűjtői darabok.
A Rekord D 1,7 literes benzinmotorja 66 lóerős volt, az S 83, az 1,9 literes pedig 93 lóerős. Négysebességes manuális váltó, valamint a két erősebb motorhoz háromsebességes automata állt rendelkezésre.
Van egy második értelmezése is a „D” sorozatjelölésnek: sokan ezt összekötik az Opel első dízelmotorjának a megjelenésével. 1972 szeptemberében jelent meg az Opel történetében először személyautó sorozatgyártásban dízelmotorral. A Rekordban az örvénykamrás öngyulladásos motor 60 lóerős volt. A Rekord 2100 D felismerhető volt a motorháztető közepén lévő domborulatról.
1972 tavaszán megjelent az új kivitelű sportos exkluzív testvérmodell, a Commodore B is, mely a felsőközép kategória képviselőjeként a Rekord és a felsőkategóriás Admiral és Diplomat közötti lyukat töltötte ki. Karosszériája fényűzőbb volt a Rekordénál és kizárólag hathengerű motorok szerelték. Az 2,5 literes S 115 lóerős volt, a GS 130. Később a GS 2,8 literes motort kapott 142 lóerővel. A csúcsot a 2,8 literes befecskendezős GS/E képviselte 160 lóerővel.
Az 1977. szeptemberi „új Rekord” megjelenéséig 1 128 196 példány gördült le a gyártósorról a Rekord D-ből és 140 827 példány Commodore B-ből.
Összegzés
Az Opel Rekord egy ikonikus autó, mely hosszú történelme során számos változáson ment keresztül. A modell népszerűségét a megbízhatóságának, a praktikumának és a stílusos megjelenésének köszönheti. Az Opel Rekord méltán vált a német autóipar egyik legfontosabb szereplőjévé.