Az 1970-es Dodge Charger Fogyasztási Tesztje és Története
Az autózás szerelmeseinek nincs is jobb dolog az utazásnál. Európán belül ez különösen igaz, hiszen az utak mentén elterülő tájak és az autók látványa feledhetetlen élményt nyújtanak. Ebben a cikkben egy igazi amerikai ikon, az 1970-es Dodge Charger kerül górcső alá.
A Dodge Charger ma is létező modell, aki nézi a kábelcsatornákon a különféle krimisorozatokat, azokban többnyire ilyen szolgálati limuzinnal közlekednek a nyomozók.
DODGE CHARGER - Minden, amit tudnod kell | Legfrissebb hírek
A Dodge Charger Története
Pontosan ötven éve, még az olajválság előtti vad időkben érkezett a Dodge Coroneten alapuló ferdehátú izomkupé. Alapból 5,2 literes V8-as motor vitte, nem is akárhogy, de jó amerikai szokás szerint három nagyobb motorral (6,0 6,3 és 7,0 literes Hemivel) is kínálták. Később pedig egy 3,6-os lett a belépő, felfelé pedig teherautónyi lökettérfogatú, 7,2 literes V8-assal bővítették a palettát. Alig két évvel a bemutatása után átdolgozták, és igazi vadorzóvá alakították.
A jellegzetes, szemből villanyborotvára emlékeztető forma 1974-ben nagyot változott, nem éppen előnyére. Három évvel később el is tűnt a palettáról a Charger, hogy aztán 1981-től ’87-ig egészen más modellként térjen vissza. Az évenkénti ráncfelvarrás már a ’60-as években is kötelező művelet volt Detroitban, a második generáció - amiből tesztautónk is való - sokban különbözött az indulótól.
Amerikából jöttem, a legjobb évjáratbólPéldául a takart fényszórópár és az osztatlan, lökhárítóval körbekerített hűtőmaszk is ennek a ’70-es szériának az újdonsága, persze ma ezt az orrkialakítást keresik leginkább a gyűjtők. A C-oszlopok Special Edition felirata azt jelzi, hogy az autóhoz több tételt is megrendeltek a hosszú extralistáról. Bár fekete a fényezés, élőben szembetűnő a vinilhuzatú álkabriótető, bent magasított támlás, bőrbevonatú ülőgarnitúra és a fautánzatba burkolt műszerfal fogad.
Dodge Viper üzemanyag-fogyasztása
A kocsi bronzszínben és fehér tetővel kezdte, és egy itthoni, amerikai autók importjára szakosodott cég közreműködésével került Szegedre. Kasztniján alig volt javítanivaló, cserélni csak a bal első padlódarabot kellett, a krómokhoz sem nyúltak. Az utolsó csavarig szétszedték, és bár mindene remek állapotban volt, a fékeket azért felújították. Teljesen megérdemelten díszeleg rajta a veteránminősítésről árulkodó OT-rendszám.
A nagy ajtók nehezek, de a kidolgozás sehol sem finom, a ’70-es évek amerikai autói nem éppen a kifinomultságukról híresek. A motor libabőröztető hangon indul, már az alapjárat is vészjósló, mély és gurgulázó, gázfröccsre pedig nagyot billen a kasztni a hossztengely körül. A V8-as félelmetesen izmos, 335 lóerő várja a gázparancsot, és ha megkapja a Charger, füstölő kerekekkel feszül az útnak.
Bődületes nyomatéka miatt óvatos pedálkezeléssel is képes kitolni a kocsi farát, a lágy futóművel erre külön figyelni kell. Ha már gurul a Dodge, a vezetőnek nincs más dolga, mint elterpeszkedni a kényelmes fotelben, fél kézzel fogni a volánt, félmosollyal kikönyökölni az ablakon, és élvezni a doromboló gépet meg a járókelők reakcióit. Mindenkinek rögtön beugranak róla a filmek, az értőknek pedig az is, hogy az olajválság előtt micsoda izomautókban parádézott Amerika.
Nagyon maszkulin jelenség a Charger, még ha Magyarországon kicsit tájidegen is: villámgyorsan bukkannak elő a telefonok, általában teljes a fotósok zárótüze. A Chrysler Torqueflite nevű, hosszúra áttételezett háromfokozatú automata váltója hidegen is kiválóan dolgozik, gyorsan, puhán és szinte észrevétlenül kapcsol, padlógázra gyorsan visszavált. A lágy futómű még a mi kétes minőségű útjainkkal is ügyesen megbirkózik, rázkódás, ütés alig ér el az utastérig, kanyarban viszont imbolyog, megálláskor bólint, gyorsításkor pedig az ég felé emeli az orrát a hatalmas doboz.
Az üléseket kézzel kell tologatni, új bőr feszül rajtuk. A belső világításhoz lábtéri fény is tartozik Forrás: Retro MobilÜresen is 1,6 tonnás a nagyvas, a négy dobfék még rásegítővel sem ott fogja megállítani, ahol modern autókhoz szokott reflexeink szeretnék, úgyhogy nem árt az óvatosság.
A menetzajok autópályán is visszafogottak, nagy tempónál is csendesen gurul a gép, és ilyenkor a motor sem nagyon hangos, csak kellemesen doromboló. Jó így utazni, de a Magnum-blokkos Dodge igazi vadászterülete máshol van. Nem, nem a szerpentinen, hanem a városban, ahol sütkérezik az elismerésben. Ha a vezető úgy akarja, szinte bárkit legyorsul, méretes gumicsíkkal névjegyet hagyva az aszfalton, de itt a nyugis cirkálás is öröm, abban a tudatban, hogy megtehetném, ha akarnám…
A méretre vonatkozó jelző nem írói túlkapás, a Dodge Charger 1969-es változata valóban nagyra nőtt. A teljes hosszúság 5,3, a szélesség 1,95, a magasság 1,35 méter. - Csak viszonyításképpen, manapság az európai luxus limuzinoknál repkednek ilyen számok.
A típus összeszerelése négy észak-amerikai üzemben zajlott (Detroit, Hamtramck, Los Angeles, St. Louis), ugyanakkor karosszériaválaszték nem volt, csak a kétajtós hardtop, azaz B-oszlop nélküli keménytetős kupé létezett. Erről annyit érdemes tudni, hogy bár a műszaki alapot a Dodge Coronet adta hozzá hivatalosan a Chrysler B platformmal, ugyanakkor a Dodge Charger mégis önálló modellnek tekinthető.
A nagyteljesítményű Dodge Charger R/T betűjeles megkülönböztetést kapott, aminek a jelentése Road/Track, azaz utcára/pályára valót takart. Erre a mai napig nagyon kényesek az ortodox Dodge Charger-rajongók, nem tűrik el a sok helyen leírt Road and Track formátumot, az and, vagyis az és használata helytelen.
A korabeli sorozat meghökkentő újdonsága a Dodge Charger 1969-es szárnyas változata volt, az áramvonalas Daytona, amelynél az üvegszálas műanyagból formázott orridom 46 centivel toldotta meg az autó hosszát, hátul pedig 58 centi magasra tornyosult az enyhén barkácsolt hatást keltő légterelő. Ez a Dodge Charger 1969. július 20-án, egy gyári teszten 330 km/h-s tempó futott és a típus később Nascar versenyen is szerepelt.
Az Charger-t legtöbben a moziból és a televízióból ismerik. Szénné tuningolt RT-változatban ugyan, de Vin Diesel is egy ilyen fekete, ’70-es Dodge Chargerrel kezdett őrült országúti versenybe, és a moziszerepeknek ezzel messze nincs vége, elég csak a Hazárd megye lordjaira gondolni.
Autókedvelőként a V8-as motornak és mennydörgő orgánumának mindig is helye volt a szívemben. Ha izomautókról van szó, akkor egy emlék is felsejlik hozzájuk. 2007 nyarán előzetes ismeretek nélkül ültünk be baráti társaságunkkal Trantino Grindhouse - Halálbiztos című filmjére, amely - mint kiderült - a rendező burkolt ódája az ikonikus amerikai izomautókhoz, az egyik főszerepet, vagyis a film utolsó, igazságtevő fejezetét pedig egy 1971-es fehér Dodge Challenger kapta egyértelmű főhajtásként a Vanishing Point (Száguldás a semmibe) klasszikus előtt, amelyben szintén egy fehér Challengerrel igyekeztek eltűnni a horizonton. Tarantino kicsit ellentmondásos fináléja igazi V8-as hangparádé volt, amely olyan mélyen belém véste az izomautók szeretetét, amit eltüntetni soha se lehet.
Habár, igazándiból egy alapvető gond van ezekkel az ikonikus, 60-as, 70-es évekbeli modellekkel: eljárt felettük az idő. Igaz, vagy tucatnyi autót tudnék felsorolni, amelyet azonnal akarnék közülük a garázsomba, de igazából az értékük, a különlegességük és a hangulatuk miatt, nem pedig azért, mert különösen megbízható, különösen gyors vagy különösen jó utazóautó lenne bármelyik is.
Nem véletlenül született meg a restomodok népes kategóriája sem: a múlt neves ikonjai alá modern technikát tesznek, az élményt és a stílust modern kori használhatósággal társítva. Van, aki szerint szentségtörés mindez, de én abszolút megértem azt, aki szeretne megállni, vész esetén valamennyire biztonságosan ütközni, a modern kor vívmányait élvezni és akár még A-ból B-be ténylegesen el is jutni - magával hordozva ugyanazt a felejthetetlen hangulatot, amely ezeket az autókat jellemzi.
A Dodge pedig éppen ebbe nyúlt bele - mondanánk, hogy jó érzékkel, de 2008-ban valószínűleg fogalmuk sem volt arról, hogy tíz év múlva is még mekkorát kaszálnak a Challengerrel: bizony, egy évtizeddel a premier után még a nyitóévi mennyiség 2,5-szörösét értékesítették belőle. A lendület pedig manapság sem hagy alább (amíg az év végén végleg ki nem fut a típus), vagyis évente bő 50 ezer Challenger talál gazdára, amivel a típus olyan értékesítési görbét tud magának mondani, amit csak ikonikus autók tudnak. Olyanok, amelyek általában megelőzik a korukat. De itt most más a helyzet.
A Challenger inkább megőriz egy kort. Ő ugyanis az utolsó igazi izomautó, a muscle car kategória egyetlen élő képviselője, amely ráadásul (különösen a 2015-ös külső és teljes belső frissítéssel) folyamatosan tudott továbbfejlődni, mind kínálatban és személyre szabhatóságban, mind pedig tudásban. A Mustang és a Camaro? Hát, ők, a pónik, inkább sportkupék, a Challenger azonban egy teljes értékű és teljes méretű autó. Erről jelenléte is árulkodik: bő ötméteres hosszúság és 1,9 méter feletti szélesség. A kupé formák igazán nagy méretben állnak jól - itt pedig nagy autóról beszélünk.
A kidolgozottsága amerikai autós, nem kell minden hegesztést és minden anyagot egyenként vizsgálni, de a hedonista élvezetek iránti vágyat kiszolgálja: látni és érezni kell és lehet is. Kevés autónak van ilyen erős jelenléte, és még kevesebben tudják a múltidézés és a modern vívmányok ilyen szintű összefonódását felmutatni, méghozzá egy olyan formában, amely évtizedek múlva is magának mondhatja a nagyközönség elismerését.
Műszaki adatok
A motorválaszték szinte kizárólag V8-as monstrumokból állt, már az alapkivitelű kupéban is 318 köbhüvelykes (5,2 literes), dupla karburátoros egység dohogott, igaz, ezt idővel leváltotta az egyetlen sorhatos, szimpla karburátoros, 225 köbhüvelykes (3,7 literes) erőforrás. Ami a teljesítményeket illeti, meglehetősen nagy volt a szórás. Csak néhány példát kiragadva, a 225-ös hathengeres szerény 147 lovas volt, a 383-asok teljesítménye 294-340 lóerő között alakult, a 426-os HEMI szilaj ménese 425-431 lóval dübörgött, míg a 440-esek 375-380, illetve 395 lóerősek voltak.
Fordulatszám- (benne óra), sebesség-, benzinszint-, vízhőfok-, olajnyomás- és töltésmérőből áll a műszerfal. A rádió feletti kapcsolósor a klímát kezeli. A bal pedál a rögzítőfék, mellette a fényszóró fényváltó korongja Forrás: Retro Mobil
Műszaki adatok - Dodge Charger (1970)
- Motor: OHV-vezérlésű, hengerenkénti kétszelepes V8-as benzinmotor, elöl hosszában beépítve.
- Hengerűrtartalom: 6277 cm3.
- Teljesítmény: 335 LE, 5000/perc fordulaton.
- Nyomaték: 576 Nm, 3200/perc fordulaton.
- Elöl-hátul dobfékek, szervorásegítéssel.
- Felépítmény: kétajtós önhordó acélkarosszéria, első segédalvázzal.
- Hosszúság x szélesség x magasság: 5296x1946x1346 mm.
- Saját tömeg: 1655 kg.
- Tank: 72 l.
- Végsebesség: kb.
Fogyasztás
Na de mindenki arra kíváncsi, mennyit eszik? Nos, a fogyasztás csak európai mércével számít soknak, városban 25 l/100 km körül alakul az átlag, de országúton beéri 17-19-cel is.
Restaurálás és Veteránminősítés
Az évek során számos módosítást hajtottak végre, ezek érintették a karosszériát, köztük a rejtett fényszórókat, a dupla kerek és csíkban elnyújtott hátsó lámpákat, a belsőteret, a műszerfalat.
Az utolsó csavarig szétszedték, és bár mindene remek állapotban volt, a fékeket azért felújították. Teljesen megérdemelten díszeleg rajta a veteránminősítésről árulkodó OT-rendszám.
Az ajtóborítás gyári, egyik részét sem kellett cserélni. Az ablakok elöl-hátul tekerősek, a villanymotoros mozgatás extra volt Forrás: Retro Mobil
Nyolc henger, majd szétvet az erőA nagy ajtók nehezek, de a kidolgozás sehol sem finom, a ’70-es évek amerikai autói nem éppen a kifinomultságukról híresek. A motor libabőröztető hangon indul, már az alapjárat is vészjósló, mély és gurgulázó, gázfröccsre pedig nagyot billen a kasztni a hossztengely körül. A V8-as félelmetesen izmos, 335 lóerő várja a gázparancsot, és ha megkapja a Charger, füstölő kerekekkel feszül az útnak.
A 6,3-asokat négytorkú karburátorral Magnumnak hívták. Különlegességük (és a legizmosabb, félgömbégésterű Hemi-motoroké) a narancssárga motorblokk Forrás: Retro Mobil
Rengeteg holmit elnyel a (fotózás idején még kárpit nélküli) csomagtartó. A jókora tank a padló alatt van Forrás: Retro Mobil
A második sorozat még igazi dúvad volt, de az évek során gyorsan kopott a sportosság Forrás: Retro Mobil
Lefotózhatom? És mennyit fogyaszt?Nagyon maszkulin jelenség a Charger, még ha Magyarországon kicsit tájidegen is: villámgyorsan bukkannak elő a telefonok, általában teljes a fotósok zárótüze. A Chrysler Torqueflite nevű, hosszúra áttételezett háromfokozatú automata váltója hidegen is kiválóan dolgozik, gyorsan, puhán és szinte észrevétlenül kapcsol, padlógázra gyorsan visszavált. A lágy futómű még a mi kétes minőségű útjainkkal is ügyesen megbirkózik, rázkódás, ütés alig ér el az utastérig, kanyarban viszont imbolyog, megálláskor bólint, gyorsításkor pedig az ég felé emeli az orrát a hatalmas doboz.
tags: #dodge #charger #1970 #fogyasztás #teszt