Dodge Charger SRT Fogyasztás Teszt: Az Amerikai Izomautó Valós Értékei
Az amerikai autógyártók gyakran meglepik a világot azzal, hogy felrúgják a takarékosságra és környezetvédelemre törekvő trendeket. Míg az európai és japán gyártók a széndioxid-kibocsátás csökkentéséért küzdenek, Amerika óriásai újra virágoztatják az izomkolosszusok korát.
Bár ez ellentmond a mai világ nézeteinek, az emberek imádják ezeket az autókat. Ha izomautókról beszélünk, a keményvonalas gépekre gondolunk, nem a négyhengeres Mustangra vagy alapmotoros társaira. Az erőfitogtatás nem állt meg a Chevrolet Camaro ZL1 közel 600 lóerőjével, a Ford 670 lóerővel folytatta a Mustang Shelby GT 500-zal, és a Dodge sem maradhatott le.
A Dodge Challenger Hellcat 707 lóerővel (európai szabvány szerint 717) érkezett. A névválasztás telitalálat: pokoli macska. A Challenger Hellcat a világ hetedik legerősebb szériagyártású autója, olyan versenyzőkkel versenyez, mint a Bugatti Veyron, a Ferrari LaFerrari, a McLaren P1, a Porsche 918 Spyder, a Ferrari F12 és a Pagani Huayra.
A Challenger Hellcat nem akar szuperautó lenni, hanem egy vérbeli izomautó, ami a gyorsulási megmérettetésekre termett. A kezelhetőséget az autó dimenziói sem támogatják: a kupé kicsivel több, mint 5 méter hosszú, tömege pedig meghaladja a 2 tonnát.
A gyártó szerint a negyed mérföldes futamot az autó 11,2 másodperc alatt teljesíti, 200 km/h-s sebességgel. A 0-100 km/h-s gyorsulás 3,8 másodperc. A végsebesség 320 km/h, korlátozva.
Az erő forrása egy V8-as HEMI-blokk, ami a márka történetének legerősebb szériagyártású egysége. A Hellcat szíve 91 százalékban új. A hengerűrtartalmat 6166 köbcentiméterre csökkentették, de a kompresszornak hála több mint 220 lóerővel lett izmosabb a HEMI, ami most 717 lóerőt és 881 Nm-t biztosít.
A Dodge-nak új mérőpadokat kellett vásárolnia, mert a régiek feladták a szolgálatot a teljesítmény mérése során. A legnagyobb kihívást a hűtőrendszer kialakítása jelentette, mert hihetetlen hő gyülemlik fel a kompresszoros egységben. A kézi egységet a Viperből kölcsönözték, míg az automata egy új nyolcfokozatú egység.
A Hellcat-hez kétfajta kulcs jár: a vörös kulcs engedi kiaknázni a teljes potenciált, míg a fekete színű kulcs "csupán" 500 lóerőt bocsát rendelkezésre. A fedélzeti rendszeren keresztül egy tetszőleges PIN-kód megadásával tovább szabályozható a ménes.
A tesztelők szerint a Hellcat veszélyes fegyver, és vigyázni kell vele. Ha a sofőr túl bátor, a 717 lóerő időzített bombaként bármikor megviccelheti, így utcára egyszerűen túl veszélyes.
A Dodge Charger ma is létező modell, aki nézi a kábelcsatornákon a különféle krimisorozatokat, azokban többnyire ilyen szolgálati limuzinnal közlekednek a nyomozók.
Dodge Viper üzemanyag-fogyasztása
A Dodge Charger 1969-es változata valóban nagyra nőtt. A teljes hosszúság 5,3, a szélesség 1,95, a magasság 1,35 méter. - Csak viszonyításképpen, manapság az európai luxus limuzinoknál repkednek ilyen számok.
A típus összeszerelése négy észak-amerikai üzemben zajlott (Detroit, Hamtramck, Los Angeles, St. Louis), ugyanakkor karosszériaválaszték nem volt, csak a kétajtós hardtop, azaz B-oszlop nélküli keménytetős kupé létezett.
A motorválaszték szinte kizárólag V8-as monstrumokból állt, már az alapkivitelű kupéban is 318 köbhüvelykes (5,2 literes), dupla karburátoros egység dohogott, igaz, ezt idővel leváltotta az egyetlen sorhatos, szimpla karburátoros, 225 köbhüvelykes (3,7 literes) erőforrás.
Ami a teljesítményeket illeti, meglehetősen nagy volt a szórás. Csak néhány példát kiragadva, a 225-ös hathengeres szerény 147 lovas volt, a 383-asok teljesítménye 294-340 lóerő között alakult, a 426-os HEMI szilaj ménese 425-431 lóval dübörgött, míg a 440-esek 375-380, illetve 395 lóerősek voltak.
A nagyteljesítményű Dodge Charger R/T betűjeles megkülönböztetést kapott, aminek a jelentése Road/Track, azaz utcára/pályára valót takart.
A korabeli sorozat meghökkentő újdonsága a Dodge Charger 1969-es szárnyas változata volt, az áramvonalas Daytona, amelynél az üvegszálas műanyagból formázott orridom 46 centivel toldotta meg az autó hosszát, hátul pedig 58 centi magasra tornyosult az enyhén barkácsolt hatást keltő légterelő.
Ez a Dodge Charger 1969. július 20-án, egy gyári teszten 330 km/h-s tempó futott és a típus később Nascar versenyen is szerepelt.
A Dodge örömmel adta hírül, hogy az EPA tesztje szerint a 6,2 literes, kompresszoros V8-assal hajtott 707 lóerős és 880 Nm nyomatékú Challenger SRT Hellcat, akár 10,7 literrel is beéri százon.
Minden idők legerősebb izomautója 22 mérföldet tud megtenni egy gallon benzinnel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az EPA riportjából származó adat az opcionálisan elérhető, nyolcgangos TorqueFlite automata váltóval szerelt kivitelre vonatkozik. A széria hatos kézivel kicsit többet, 11,2 litert eszik százon.
Nyilván az amerikai revizorok nem mentek rá a gavalléros startra, sem a gumifüstölésre, de azért ez az érték jól megmutatja, hogy ma már nem feltétlen benzinzabálók az amerikai autók sem.
A Challenger új változatát hosszú felvezetés után egy látványos csinnadratta keretében leplezték le. Az eseményre egy gyorsulási versenypályán került sor, ahol számos autós híresség beszéde után helikopterrel érkezett a helyszínre a Challenger SRT Demon 170, mint főattrakció.
Bár külső megjelenésében az SRT Demon 170 nem sokban különbözik a Challenger visszafogottabb változataitól, a 6,2 literes V8-as a vezérműtengelyt leszámítva szinte minden elemében új, ráadásul egy brutális, 3 literes kompresszort is kapott, mely 1,47 bar nyomáson dolgozik.
Mindezeknek hála a nyomaték 4200-as fordulatnál 1281 Nm, míg a maximális, 1025 lóerős teljesítmény 6500-nál ébred. Ehhez magas etanol tartalmú E85 üzemanyagra van szükség, de a motor E10-essel is hoz 900 lóerőt.
Ahhoz, hogy ekkora teljesítményt kizárólag a hátsó kerekeken keresztül az aszfaltra lehessen juttatni, Mickey Thompson ET Street R utcai gyorsulási gumikra van szükség, melyek hátul 315/50 R17 elöl pedig 245/55 R18 méretűek.
Az autóban egyébként sok érdekes megoldás található. A vezérlőelektronika például folyamatosan figyeli az üzemanyag etanol tartalmát, melyről a műszerfalon tájékoztatja is a sofőrt. A maximális, 1025 lóerős teljesítményhez 65 százalék fölötti érték kell.
Challenger SRT Demon 170-ből csupán 3300 darab készül. 3000-et megtartanak az amerikaiak, a maradék 300-at pedig Kanadába szánják.
Ha nem is nagy számban, de nyugaton - és most már itthon is - azért van kereslet az ikonikus tengerentúli modellekre. A Bécs melletti Schwechaton működik az US-Cars Pirmann cég, amely az amerikai autóipar legkívánatosabb termékeit forgalmazza Ausztriában. A vállalkozás több mint 25 éve kínál amerikai személygépkocsikat és kisteherautókat.
A kínálatban olyan finomságok szerepelnek, mint a Dodge Challenger, a Dodge Charger, a Dodge Viper, az újdonság, a Dodge Durango, a Ford Mustang, a Shelby Cobra GT500, a Chevrolet Camaro vagy Corvette, a Dodge RAM 2500, a Ford F-150.
A sógoroknál úgy havonta 10-12 amerikai autót ad el a cég, és az utóbbi időben honfitársaink is felfedezték az importőrt. Az újak mellett kelendőek a használt amerikai járművek is. Az egyik legkeresettebb modell a Dodge RAM pickup.
Ugyanakkor bármennyire is XXL-es számunkra Dodge RAM 1500, nem aránytalan vagy amorf, hanem egy stílusos darab, és a maga karakterében még szép is. A tavalyi modell új hűtőrácsot és fényszórókat kapott, ahol az utóbbiban megtalálhatjuk a Dodge emblémáját és a RAM feliratot. Újra tervezték a hátsó fényszórókat is. 2014-től alapfelszereltség az első-hátsó parkoló radar, és a tolatókamera.
A modellt két kivitelben rendelhetjük meg. Az utastér minősége amúgy rengeteget fejlődött, szépült, amióta a Fiat beszállt a Chrysler-csoportba. Az olaszok nemcsak pénzt tettek a cégbe, hanem igényességet is a modellekbe.
A Dodge RAM 1500 belseje sok mindenben megegyezik az új Jeep Grand Cherokee utasterével. A műszerfal tetejére varrott bőrt tettek. Például az Uconnect Navi 8,4 colos kijelzője ugyanaz. Kezelése egyszerű, de azért hagytak benne néhány butaságot is.
Extrák tekintetében nehéz versenyezni ezzel a modellel. Mint egy luxus limuzinban, ebben is megtalálhatók a fűthető motoros bőrülések, kétzónás klíma, kormányról vezérelhető hifi, tolatókamera, tempomat, fűthető tükrök, de ami a legjobb, hogy már elindulás előtt a lakásból beindíthatjuk a motort, és ezzel együtt bekapcsol a kormány és az ülésfűtés (nyáron a klíma és az üléshűtés) is.
Ez a sok jó mind arra bizonyíték, hogy a pickupokat ma már messze nem csak a farmeroknak tervezik.
A Dodge RAM 1500 műszaki adatok önmagukért beszélnek, az autó két duplakabinos változatban kapható. A kisebbik fülkés a Quad Cab 190 cm-es platóhosszúsággal, és a nagyobb utasterű Crew Cab 170 cm-es platóval. Az utóbbiban hátul nagyméretű ajtók és teljes értékű ülőhelyek vannak. Magyarországon egyébként a Crew Cab a kelendőbb.
A hátsó ülések lapjai 40/60 arányban felhajthatók és alattuk variálható rakodóteret találunk. Az új RAM kétfajta motorral kapható egyelőre, az egyik a 3,6 literes V6-os Pentastar és a másik az Európában jóval népszerűbb Dodge RAM 5,7 HEMI. Mindegyik motor 8 sebességes ZF automataváltóval van felszerelve, az 5,7-es V8-as pedig hengerkapcsoló rendszerrel (ECO mode).
Május közepétől jön a 3.0 EcoTurbo Diesel-el is (240 LE, 570 Nm), de ez jóval drágább lesz, mint az 5,7-es. Az ereje brutális, 395 lóerős, ami élménnyé teszi a hatalmas test gyorsulásának érzését, és nem okoz gondot egy nagyra nőtt lakókocsi húzása sem.
Egyébként ez az első Dodge, amelyben megjelent a Start-Stop rendszer - bár csak a kisebb benzinesben - és az aktív légrugós futómű. Amúgy a kocsin négy hasmagasságot állíthatunk, két terepfokozatot és két utcait. A két utóbbi fokozatban jobb a légellenállása és kisebb a Dodge RAM 1500 fogyasztás, de ez még így is elég sok az átlagautóhoz szokott sofőrnek.
Egy ekkora motornak van étvágya is rendesen. Városban, ha nyomjuk neki, 20 liter az átlag. Ha kevésbé élvezkedünk vele, akkor jóval kevesebb, és vegyes használatnál megúszhatjuk 12-14 liter körül.
Nos, a Dodge RAM 1500 nem annyira drága autó, mint elsőre sejti az ember. 12-13 millió forintért már haza lehet hozni Ausztriából egy új kocsit.
2017. április 12. Egy kis darabka Amerika minden velejárójával - tehát például rettenetes belső dizájnnal - és egy zűrös európai motorral - leginkább így jellemezhető röviden a Dodge Avanger 2007-2014-es szériája.
Csili-vili különlegesség, amely nem drága ugyan a használt piac, de nagyon óvatosnak kell lennünk, ha ilyenre vágyunk. A Dodge rövid pályafutást mutatott be Európában: 2008-ban, az anyacég, a Chrysler fuzionált a Fiat-csoporttal, és e házasság keretében az izomautóiról ismert amerikai márka egyes modelljei eljutottak az öreg kontinensre is.
De a Fiat hamar úgy döntött, hogy saját érdekeinek megfelelően alakítja át az amerikai kínálatát, így például a Chrysler 300C-ből gyorsan Lancia Thema lett nálunk, a Dodge Journey pedig Fiat Freemont néven folytatta a pályafutását. Az Avanger pedig sehogyan sem, hiszen helyette a testvérmodell, a Chrysler Sebring maradt csak az európai kínálatban.
A Dodge középkategóriás szedánja a márka legnagyobb modellje volt 2007-es megjelenésekor. Világautónak tervezték, így igyekeztek az európai ízlésvilág sajátosságait is figyelembe venni, de megtartották az izomautós jelleget is - ennek köszönhető a markáns kiszélesedés a kasztni oldalán a hátsó ajtó vonalától és a karakteresre szabott hátsó ablak.
Bár oldalnézetből kifejezetten dögös a karosszéria, szemből és hátulról kissé unalmas. De a beltér ennél is lehangolóbb: a koreai gyártók tíz évvel ezelőtti modelljeinek szürke műanyag világa köszönt ránk szögletes vonásokkal a műszerfalon, és kerek formákkal (a műszereknél és a kilincseknél) - nyilván azzal a szándékkal, hogy oldják a sarkosságot.
Helykínálat szempontjából nem rossz az, amit az autó kínál: elől bőséges a hely, de hátul is a kategória (akkori) átlaga fölötti. Az ülések amúgy nem túl szépek ugyan, de jól formázottak és kényelmesek, elől még kellő oldaltartásuk is van.
Vezetési élmény szempontjából nem nyújt különlegeset az Avenger: megy és fordul, ahogy kell, de aki sportkocsis, vagy netán izomautós kanyartulajdonságokra számít, az csalódni fog. A bajok forrása, az autó egyetlen európai része, a Volkswagentől származó kétliteres dízelmotor.
Az európai kínálatban csupán egyetlen motorral szerepelt az autó: a Volkswagentől származó 140 lóerős CRD-nek nevezett, de valójában PD TDI erőforrással. Bármilyen meglepőnek hangzik is, de az a helyzet, hogy tíz éves korára nem az autó amerikai génjeivel gyűlhet meg az Avenger-tulajdonosok baja, hanem éppen a német motorral. A PD-egységek 150 ezer kilométer után bármikor lehullhatnak, javításuk nagyon költséges, cseréjükkel pedig legfeljebb újabb 150 ezer kilométer erejéig oldjuk meg a gondot. Ez a konstrukció a VW egyik legnagyobb melléfogása, talán éppen azért került az amerikai autóba, mert másnak már egyáltalán nem kellett.
Összefoglaló táblázat a Dodge modellek fogyasztásáról
| Modell | Motor | Teljesítmény | EPA Fogyasztás (l/100km) |
|---|---|---|---|
| Challenger SRT Hellcat | 6.2L Kompresszoros V8 | 707 LE | 10.7 (automata váltóval) |
| Challenger SRT Hellcat | 6.2L Kompresszoros V8 | 707 LE | 11.2 (kézi váltóval) |
| Dodge RAM 1500 | 5.7L HEMI V8 | 395 LE | 12-20 (vegyes használat) |
Dodge Charger SRT Hellcat
Dodge RAM 1500
Egy kis kitérő: A Honda Legend
A Honda az első generációs Legenddel lépett be a fényűző luxuslimuzinok piacára, ekkor rukkoltak elő az első, sorozatgyártásba kerülő 24 szelepes V6-os motorral, mely 2.0, 2.5 és 2.7 literes változatban került piacra. A második generáció (KA7) 1990 és 1994 között készült, a koreai piacon Daewoo Arcadia néven ment, az amerikai kontinensen pedig a mai napig Acura Legend néven fut. A klasszikus vonalakat idéző, modern Legend második képviselője Európában is jó számokat produkált, hiszen egyre több extrával és biztonsági berendezéssel vértezték fel.
tags: #dodge #charger #srt #fogyasztás #teszt