A szovjet luxus ikonja: A Csajka gépkocsi
A mai 30 évnél fiatalabb nemzedéknek a Csajka név talán csak egy katonaságnál rendszeresített univerzális étkező edényt jelent, vagy még azt sem. Arra pedig nagyon kevesen asszociálnak, hogy ez a név 1960-1990 között egy szovjet autótípust jelölt, ami magán viselte a szocializmus valamennyi jellemzőjét. A Csajka autó pedig ízig-vérig tükrözte az akkori társadalom fölött álló elvtársak mindenhatóságát.
Az egész a második világháború után kezdődött, mikor Sztálin parancsba adta egy teljesen új szovjet luxus limuzin megtervezését. A szocialisták Sztálin halála után is folytatták az amerikai luxusgyártók formatervi és műszaki paramétereinek másolását. Így született meg a klasszikus Csajka, a GAZ 13-as.
Formatervezés és amerikai hatások
A gépkocsiba egy 5,5 l-es, 195 LE-s, V8 henger elrendezésű, felső szelepvezérlésű benzinmotort építettek. A jármű formatervezője Lev Jermejev volt. Formájára az amerikai Packard Patrician volt jelentős hatással. A márkanévre két elképzelés volt, a Sztrela (magyarul nyíl) és a Csajka (magyarul sirály), végül az utóbbi mellett döntöttek. Mind a gépkocsi formaterve, mind a benne alkalmazott műszaki megoldások jelentős része szokatlan volt a szovjet járműiparban.
Műszaki jellemzők és méretek
Az 1860 kilogrammos autóban 8 személy foglalhat helyet (kettő testőrülés), mai szemmel nézve felfoghatatlan nagy a láb- és a fejtér is. Két méter a szélesség, majd féllel több, mint a Moszkvics-é. Az útból több mint öt és fél méteres szakaszt foglal el a V8-as limuzin, két tengelye között kis híján elférne egy Trabant. A Csajka egyik legfontosabb stílusjegye is a hosszában rejlik - a szovjet mérnökök a Packard másolásakor megtoldották az utasteret, ezáltal a forma elvesztette arányait.
| Paraméter | Érték |
|---|---|
| Motor | 5,5 literes, V8-as |
| Teljesítmény | 195 LE |
| Végsebesség | 160 km/h |
| Átlagfogyasztás | 16-21 liter / 100 km |
| Üzemanyagtartály | 80 liter |
Gyártás és használat
Sorozatgyártása 1959-ben kezdődött el. Kézzel rakták őket össze, sőt a karosszériaelemek is kézzel készültek, az elpusztíthatatlanságot cinkfürdő és ötrétegű fényezés szavatolta. Utasai közé nehezen kerülhetett átlagember: újonnan csak államhatalmi szervek vásárolhattak Csajka-t, a vállalatok első emberei használtan, leselejtezésük után juthattak hozzá. Habár 1977-ben elkezdődött az utódtípus, a GAZ-14 Csajka gyártása, a 13-ast még 1981-ig sorozatban gyártották.
Tudjon meg többet a Csajka modellekről
Ukrajnából MENTETT GAZ-13 CSAJKA! Igazi luxus a beltér! Minibár, tévé, klíma, minden ami kell!
A 14-es GAZ Csajka a kései szocialista autógyártás kimagasló példája, ami a kommunizmussal együtt ment a sírba. A kézzel szerelt autó végzetét a peresztrojka térhódítása okozta. A kényuralom jelképének minősített limuzin utolsó elkészült példánya 1988. december 24-én hagyta el a gyártósort.
Autóklíma hibaelhárítási útmutató