A Chevrolet Trans Sport története

A Chevrolet Trans Sport egy ikonikus modell, amely a General Motors (GM) égisze alatt született. Története során a Trans Sport a népszerűség és az innováció szimbólumává vált, mielőtt a márka végül a süllyesztőbe került.

A Pontiac autógyártó márka 1926-ban alakult meg önállóan, és hamarosan megelőzte a General Motors népszerű leányvállalatait. Az első évben 49 875 autót értékesítettek, ami hatalmas sikernek számított. A Pontiac eladásai olyan országokat értek el, mint Mexikó, Kanada és az Egyesült Államok, ahol főleg nagy teljesítményű, de kisebb járműveket árultak igen kedvező áron.

A Pontiac autói mintegy 200 dollárral voltak olcsóbbak a hasonló Oakland márkánál, és eladásai is lényegesen meghaladták anyavállalata, az Oakland eredményeit. A Pontiac eladásai tovább emelkedtek, mert megfizethető áron nyújtott a lakosság igényeinek megfelelő minőséget. Az Oakland erőteljes marketing hadjáratot indított, de az „Erős, mint egy Oak” vagy „Minden amerikai Oaklandja” szlogenek sem tudták megállítani a zuhanó eladásokat.

1932 elején a Pontiac az addig használt oaklandi V8-as motorokról áttért a saját fejlesztésű erős, nagyteljesítményű soros hat- és nyolchengeres motorok alkalmazására. Ezeket egészen 1954-ig gyártották. Ehhez társult a Pontiac gépkocsikban a Hydra-Matic sebességváltó, a szervokormány, a légkondicionáló és egyéb finomságok bevezetése.

Az 1950-es évek hozták meg a forradalmi változást. 1955-ben áttértek a Clayton Leach mérnök által kifejlett új V8-as motorra. 1958-ban, az első Pontiac gyártásának 50. arany évfordulójára tiszteletére készülnek el a krómkorszak képviselőiként széles karosszériával, nagyteljesítményű motorral, színkombinációs fényezéssel, és rengeteg luxussal felszerelt Bonneville, Catalina, Parisienne, Chieftain modellek kemény tetővel, és nyitott változatban is.

Kerékrajzok és fényszórók Chevrolet modellekhez

A Pontiac Firebird Trans Am sikere

Az 1960-as években a Pontiac továbbra a hatalmas méretű és nagy teljesítményű modellek mellett tette le a voksát, de egyre nagyobb lett a konkurencia ebben a kategóriában. A Pontiac utolsó fellángolása közel tizenöt évi vegetálás után a Firebird Trans Am volt. Ez a modell a legnépszerűbb lett, amely valaha a Pontiac gyárából kikerült.

1969-ben kezdték gyártani, eleinte különösebb visszhang nélkül. Négy generáció készült belőle, az utolsó 1997-ben gördült le a gyártósorról. Népszerűsége akkor kezdett felfutni, amikor a filmesek felfedezték, és több filmben is „szerepet” kapott. A legzajosabb sikert a Knight Rider TV sorozatban érte el, ahol a „főszerepet” egy harmadik generációs Trans Am alakította „Kit” néven.

Harmadik generációs Pontiac Firebird Trans Am

A Firebird mellett némi sikert könyvelhetett el a Trans Sport modell, ami a Firebird mellett segített egy ideig a felszínen maradni. Próbálkoztak még a kor divatjának megfelelően SUV-ok bevezetésével is (Values, Vibe, Aztek), de ezek nem arattak átütő sikert.

Sajnos 2009-ben a General Motors pénzügyi problémák miatt úgy döntött, hogy leállítja a márka gyártását, és 2010-re befejezi azt. A General Motors ezután csak alapvető márkáinak, a Cadillac-nak, a Chevrolet-nek, a GMC-nek és a Buick-nak a gyártását folytatta. Az utolsó Pontiac autókat 2009 decemberében adták el.

Lacetti szedán elektromos ablakemelő javítási útmutató

Így azután logikus következmény volt, hogy a piac törvényei szerint a Pontiac eltűnt a süllyesztőben.

FILMSZTÁR - Pontiac Firebird teszt (SportVerda)

A Pontiac Firebird Trans Am 5.0 (1989) veterántesztje

Egy ritka, eleve Európának szánt példány, tesztautónk a harmadik nemzedékhez tartozó targatetős kivitel, 5,0 literes és TBI-befecskendezős motorral, a váltója pedig négyfokozatú automata overdrive-val. Trans Am felszereltségű, így a gyári lökhárító- és küszöbtoldatok mellett szériatartozékként elektromos ablakokat, illetve központi zárat is kapott, míg a tempomat és a légkondi a feláras extrák közé tartozott. Ez a példány gyárilag európai kivitelű, így EU-szabványos fényszórókkal és sárga hátsó indexekkel készült, a sebességmérője pedig km/h-ban mutat. Mint a rendszámából is látszik, a kilencvenes évek közepe óta Magyarországon fut.

Akad még egy kényelmi kütyü: a csomagtér ajtaját motor reteszeli, pont annyira tolja fel, hogy a résbe nyúlva fel tudjuk emelni. Lecsukáskor elég csak leengedni, és a motor a helyére húzza. Már az előző tulajdonos rendbe tette a V8-as motort, így mostani gazdájának, Takács Tibornak jóformán semmi javítanivalója sem volt, csak a folyadékokat cserélte le. Piros színben különösen impozáns látvány a hosszú és lapos, igazi nyolcvanas évekbeli hangulatot árasztó Firebird, szürke kárpitozású utasterébe mélyre kell beülni, a kiszállás pedig tornamutatvány, de ezen segíthet a nyitott targatető.

Műszerfala hozza kora amerikai sportkupéinak hangulatát, a széles pultot négy egyforma óra utalja, néhány légbeömlővel és kevés kapcsolóval. Nagyok és jól tartanak, de kissé kemények az ülések, elöl bőven van lábtér, ami a két hátsó (főleg gyerekeknek való) helyről már nem mondható el. Miután beindítjuk a V8-as motort, alapjáraton az aranykorra emlékeztetően, nyugodtan és mélyen bugyborékol. Már kérdés, hogy ötezer köbcentiből mindössze 170 lóerőt tud felmutatni, ami a régi izomautókhoz képest vicc, de így is combos a nyomatéka, és tényleg sokkal barátibb a fogyasztás.

Kétféle üzemmódja van a THM 700R4 automataváltónak: ha a sima D-be tesszük, gyakorlatilag csak a második-harmadik fokozatot használja, ha viszont overdrive-D állásba húzzuk, akkor a negyediket is kapcsolja, ami jól jön a hosszú autópályás utazásokon. Egyesbe csak nagyon kis tempónál padlógázra vált vissza, illetve akkor, ha a kart 1-es állásba tesszük, például emelkedőn manőverezéshez vagy vontatáshoz. 9,5 s alatt gyorsul álló helyzetből százra a „tűzmadár", a 130 km/h pedig kellemes utazótempó, ilyenkor negyedikben fokozatban mindössze 1300/percet mutat a fordulatszámmérő.

Svájci gyökerek, amerikai álom: Chevrolet Magyarországon

Szélzaj alig van, a V8-as zenei aláfestése mindig kellemes, a gázt letaposva pedig az automata akár kettőt is visszakapcsol, és a Trans Am nekiiramodik, de közben nem emeli az égnek az orrát. Lapos, széles, aerodinamikája odanyomja az aszfalthoz, így egyenesben rendületlenül megy, sőt, az íveket is szinte dőlés nélkül veszi. Ehhez a felszereltséghez a többi változaténál picivel keményebb csavarrugók jártak (hátul merev hidas a felfüggesztés, hosszanti vezetőkarokkal), így rázósabb a menet, szó sincs amerikás ringazótásról. Külön sportcsomagokat is lehetett rendelni, ezekkel feszesebb csillapítás járt.

Nagyon jó az irányíthatóság, a kormány pontos és közvetlen, csak annyit segít a szervója, hogy megmaradjon a teljes kontroll, ez nem egy „kisujjas" limuzin. A Trans Am-hez alapból elöl tárcsa-, hátul dobfékek jártak, a hátsó tárcsa egy volt a rengeteg választható extra közül, ebben az autóban nincs. Esetünkben a fékek újnak számítanak, de még így is az átlagnál jobban kell taposni ahhoz, hogy tisztességesen megálljon a másfél tonnás Pontiac. Gyengébb a rendszer, mint a kortárs európai sportkupéké, de jóval hatékonyabb, mint a régi izomautóké, és sokkal megnyugtatóbb az úttartása.

Annak, aki amerikai hobbiautót keres, ideális partner lehet a Firebird, mert jó az utángyártott alkatrészellátása, hozza a nyolcvanas évek hangulatát, és nem utolsósorban szórakoztató vezetni. Ráadásul megfizethető a kultikus európai sportkupékhoz képest, a Mobile.de online piactéren már 15 ezer euró környékén lehet egész jó, akár V8-as példányokat is találni. Sokkal többért csak a limitált szériás vagy igazán makulátlan példányokat hirdetik, és a kínálatban mindig felbukkannak KITT-replikák is, melyeket amerikai készletekkel építettek át a Knight Rider rajongók.