A Cadillac Eldorado: Az Amerikai Luxusautó Ikonikus Története
Az autóipar történelmében számos modell hagyott mély nyomot, de kevés volt annyira úttörő és megosztó, mint a Cadillac Eldorado. Az elsőkerék-hajtásos Cadillac E-body Eldorado egy évvel a Toronado és a második-generációs Riviera után mutatkozott be. Egyes források szerint a késedelem oka az volt, hogy a Cadillacnek egy évvel többre volt szüksége a szerkezeti egység kialakításához, de valószínűleg egyéb okok is közrejátszottak. Amikor 1966 októberében az új Eldoradot bemutatták, kétségtelenül sok lojális Cadillac vásárlónak kikerekedett a szeme. Nem egyszerűen a legsportosabb Cadillac volt ez akkoriban, hanem a műszakilag legmerészebb és legszokatlanabb megoldással, az elsőkerék-hajtással sem tudtak mit kezdeni.
Az Első Generáció: A Merész Újdonság (1967-1970)
Az Eldorado rövidebb és alacsonyabb volt, mint a legkisebb Cadillac, de hajtáslánc kialakítása miatt hat személy számára is teljes utazási kényelmet biztosított. Az értékesítési katalógusban „akadálymentes padlólemezként” említették az újdonságot. Bármilyen hihetetlen, ez volt korának legkisebb Cadillacje. A Fleetwoodok szokásos kiegészítő extrái az Eldoradon is alaptartozékok voltak. Az 1967-es Eldorado rejtett fényszórós kivitelű volt. A megoldás ízlésesen vegyült a Cadillac karakteres hűtőrácsába (előzőleg rejtett fényszórót 1937-ben a Cord 810 és 812, valamint 1942-ben a DeSoto alkalmazott - és persze 1966-ban a Toronado is).
Műszaki Jellemzők és Innovációk
Az autó természetesen a modellév összes Cadillac műszaki változtatását is megkapta: nagyobb fékrásegítő, kicsúsztatható biztosítéktábla, módosított automatikus fényszóró tompító rendszer, nyomtatott áramkörös műszeregység, stb. Az 1967-70 közötti Eldorado 120 inch-cses (3.048 mm) tengelytávja 9,5 inch-csel (241 mm) rövidebb volt, mint az 1966-os Eldorado Biarritz tengelytávja, bár teljes hosszában mindössze 3,5 inch-csel (89 mm) volt rövidebb (221” - 5.613 mm). Szélessége 80,0” (2.032 mm), magassága 53,3” (1.354 mm) volt. A ’66-os Toroval összehasonlítva az Eldo tengelytávja 1 inch-csel, teljes hossza pedig 10”-csel volt hosszabb. Önsúlya (4.950 font - 2.245 kg) kb. A teljesítmény megegyezett a többi ’67-es Cadillacével: 340 lóerő és 480 pounds/feet (650 Nm) nyomaték négytorkú karburátorral (Carter AFB Model 3903S) és 10,5:1 kompresszió-viszonnyal. Hengerűrtartalom: 429 ci. A Motor Trend 1967 januári mérései szerint: 0-60 mph gyorsulása 8,9 mp, végsebessége 125-130 mph (200-210 km/h) volt. „Méréseink szerint a legjobb fogyasztás nagy sebességnél, egyenes menetben 12,6 mpg volt. A hegyekben az érték kissé csökkent, 11,9-re, kb. ugyanez volt a városban is.”
Futómű és Kényelem
A kormánymű a GM hagyományos golyós (recirculating ball) megoldása volt, változó szervo-rásegítéssel (2,75 fordulat végállástól végállásig). A ’66-os Toro és a ’67-es Eldo kerékfelfüggesztésének alapkoncepciója szintén megegyezett: Futóműve elöl független, különböző hosszúságú kereszt-lengőkarok, hosszanti torziós rugók, stabilizátor-rúd. Hátul süllyesztett középtagú merev tengely, egylapos rugók, négy lengéscsillapító (kettő vízszintesen, kettő függőlegesen). A függőleges csillapítók hidropneumatikus kialakításúak voltak, melyeknek nyomását egy motor-meghajtású légkompresszor állította az automatikus szintszabályzás érdekében. Érdekes megoldás volt egy második, az ajtón hátrébb helyezett belső kilincs elhelyezése mindkét ajtón a hátsó utasok ajtónyitásának segítése érdekében. A nagy, nehéz ajtók nyitását erős rugók könnyítették meg, melyek még emelkedőn megállva is hatékonyak voltak.
This 1973 Eldorado Is A Rocking Cadillac
Opciók és Az Elfogadás
Az opciók között szerepelt továbbá a hat irányban állítható motoros ülés, motoros ablakemelők és ajtózárak, automatikus fényszóró tompító, tempomat, motoros csomagtér-nyitó, légkondicionáló (a ’67-es Cadillacek kb. Még mielőtt az új Eldoradok megérkeztek volna a márkakereskedésekbe, 1966 végén majdnem a teljes tervezett, 15.000-es gyártási kapacitást leelőlegezték. A '67 Eldoradoval kapcsolatos egyik legmeglepőbb dolog az ára volt. $354-ral olcsóbb volt, mint a műszakilag jellegtelen ’66 Eldorado. $6.277-ért azonban még így is az egyik legdrágább Cadillac volt (drágább, mint bármelyik DeVille, de olcsóbb, mint egy Fleetwood), közel $1.500-2.000-ral drágább, mint egy Toronado. Azonnal a legnépszerűbb Eldorado lett, melyből már az első évben 17.930-at értékesítettek (’66-ban mindössze 2.250-et adtak el). Gyártott darabszám: 17 930 db. A sajtó azonnal felkarolta az új Cadillacet. Ára, és egy egész éves késedelme ellenére a Fleetwood család legifjabb tagját gyakorlatilag mindenki csak dicsérte. Az Automobile Quarterly 1967-es „Design and Engineering Excellence” díját az Eldoradonak ítélte. A Car Life így írt róla: „túlmutat a mai kor luxus/egyedi koncepcióin ...”
Műszerfal design a Cadillac Cimarronban
Kritika és Fejlesztések
Akadt azonban egy olyan tulajdonság, melyet minden újságíró azonnal kritizált: a dobfékek hatásfoka. A Motor Trend 1967 januári tesztjében ezt írta: „60 mph-nál megnéztük az egyenes-meneti legnagyobb lassulását. A féktávolság 204 láb volt, mely megegyezik a Chrysler Town & Country Station Wagon 840 fonttal terhelt adatával, ez legalább két autóhosszal több volt, mint amire számítottunk. A súlyos kritikák miatt az 1967-ben még csak opcionális tárcsafékek 1969-től alaptartozékká váltak. A Cadillac és reklámügynöksége, a McManus, John & Adams, a ’67 Eldoradonál említette, de nem hangsúlyozta az elsőkerék-hajtást.
Piaci Siker és Hosszútávú Hatás
„Egy biztos... A Cadillac 1967-ben 17.930 Eldoradot értékesített, és bár ez majdnem 20%-kal több volt, mint amennyire előzetesen számítottak (15.000 db), a legtöbb kereskedésnek így is két hónapos várakozási listája volt. 1968-ra a Cadillac 24.528 db-ra bővítette a gyártási mennyiséget, mellyel csökkenteni tudta a várólistát, de nem volt elegendő ahhoz, hogy a kereskedők az összes Eldoradot megkapják, melyet el tudtak volna adni. A használtértéke is hasonlóan magas volt. Azt a filozófiát követték, hogy „ha mindenki, aki Cadillacet szeretne, azonnal kaphat is egyet, akkor a márka misztikuma szertefoszlik”. Így is, egy felháborodott texasi Eldorado tulajdonos a következőket mondta a Popular Mechanics 1969-es felmérésen: „Túl sok van belőle az utakon.” Érdekes módon, az Eldoradonak népszerűsége ellenére csak csekély hatása volt a Cadillac össz-értékesítési darabszámára. Bár az 1967-es 200.000-es mennyiség új értékesítési rekord volt, mindössze 3.315-tel volt több, mint 1966-ban. A Calais és Sedan de Ville eladások 10.558-cal csökkentek az előző év adataihoz képest, így erősen valószínűsíthető, hogy az Eldorado egyszerűen megbabonázta azokat a vásárlókat, akik különben egy másik Cadillac típust választottak volna. Az új Eldorado tulajdonosai főleg az újszerű design és a Cadillac márkanév miatt vásárolták meg autóikat. Ha az Eldorado nem növelte az össz-eladási darabszámot, és mérnöki bravúrjai nem igazán nyűgöztek le senkit, akkor mi értelme volt a gyártásának? Drágább volt ($6.277), mint egy Calais ($5.200) vagy egy De Ville ($5.600), de a gyártása is többe került, így nem valószínű, hogy rentábilisabb volt a gyártása. Ugyanakkor segített megőrizni az olyan, divat iránt elhivatott vevők érdeklődését, mint pld. a hollywoodi hírességek, akik rajongói lettek az Eldoradonak. Természetesen a fiatalok körében is nagy népszerűségre tett szert. Az igazi visszaigazolás az Eldorado létezésének időszerűségére nem is a Cadillactől jött, hanem a Lincolntól, mely 1968 tavaszán bemutatta a Lincoln Continental Mark III-at. A Mark III alapja az 1967-es Thunderbird volt, de mere6vebb stíluselemekkel és Rolls-Royce-os hűtőráccsal. Egy kicsit kisebb volt, mint az Eldorado, de a kezdő ára $20-on belül volt, és egyértelműen ugyanazt a vevőkört célozta meg.
Design és Motorfejlesztések (1968-1970)
A ’67-es Eldorado eredeti designját 1970-ig tartotta meg. 1968-ban kisebb külső változásokon ment keresztül. Az új szövetségi biztonsági és emissziós előírásoknak megfelelően, a többi Cadillachez hasonlóan egy új, 472 cu in (7.7 L) V8 375 hp (280 kW) (SAE gross) motort, valamint oldalsó helyzetjelző lámpákat kapott. Az 1969-es modellévre a Cadillac formatervezői főnöke, Stan Parker úgy döntött, hogy megszünteti a fényszóró elrejtést, és a hűtőrácsot is megváltoztatta. $157,90-os opcióként vinyl tetőt, majd később elektromos napfénytető opciót vezettek be. Az 1970-es modellévben bevezettek egy 500 in³ (8.2 L) V8 motort (ez volt a háború utáni időszak legnagyobb személygépkocsi motorja) [SAE gross 400 hp (298 kW) / 550 ft ⋅ lbf (746 Nm)], mely csak az Eldoradoban volt megtalálható. Ennek a motornak ez volt a legerősebb változata. Soha azelőtt ilyen erős motort nem szereltek Cadillacbe, és évtizedeknek kellett eltelnie, hogy ismét ehhez hasonló lóerő-mennyiséggel büszkélkedhessen egy Cadillac.
A Későbbi Generációk: Átalakulás és Hanyatlás
Az Eldoradot 1971-re éles határvonalait eltüntetve átalakították a kerekebb, masszívabb megjelenés érdekében. Pedáns kinézetű hátsó sárvédő szoknyát és a korai ötvenes évek Caddyjeire emlékeztető mű „légbeömlő” oldalsó nyílást (kopoltyút) kapott. Nem volt többé kimondottan sportos, és kezdett inkább gömbölyded formára hasonlítani. Meglepő módon, a ducibb, ötödik generációs Eldorado népszerűbb volt előremutatóbb megjelenésű elődeinél. Bár 1971-ben lassan indult be az értékesítése (főleg az 1970-es UAW sztrájk miatt), az eladási darabszámok 1972-ben meghaladták a 40.000-et, illetve 1973-ban az 50.000-et. Az 1971-es Eldo egészen 1978-ig kitartott, bár addigra már nem volt nyitható tetejű kivitel belőle, és az 500 cu. in. (8,2 L) motort is lecserélték egy új, 425 cu. in.
Méretcsökkentés és Az Utolsó Évek
1979-ben azután egy csökkentett méretű modellre cserélték, mely ötvözte az 1967-es autót az 1976-os Cadillac Seville által meghonosított kocka formával. Az Eldorado eladások több mint 67.000 db-ra szöktek, és a Cadillac össz-értékesítési darabszámainak hullámzása ellenére ennek a generációnak a végéig erősek maradtak. Az átdolgozott, méretcsökkentett 1986-os modell azonban azonnali mélyrepülést hozott sótlan stílusú kialakításának köszönhetően, mely könnyen összetéveszthető volt bármely, olcsóbb GM autóval. Az 1988-as ráncfelvarrás kicsit segített, de az Eldorado csak kissé vált többé, mint egy kétajtós Seville, és az értékesítési eredmények is gyengék maradtak. 1992-ben áttervezték, de a doboz alakú új kialakítás sokkal kevésbé volt leleményes, mint az új Seville-é. Már az sem sokat javított a helyzeten, hogy 1993-ban megkapta az erős Northstar V8 motort. Az Eldorado gyártását 2002 áprilisában végleg megszüntették. A modell eltűnésével lezárult egy korszak, mely után a Cadillac teljesen új irányba indult el. A legutolsóként, 2002. április 22-én, a Lansing (MI) üzemben legyártott, 1.257.957. Eldoradot a Cadillac Museumnak adományozták. Az átadási ceremónián a fehér Eldo még büszkén viselte a régi címert, de az emlékplaketten már az új embléma volt látható.
Cadillac STS V8-as fogyasztása