Cadillac DeVille Fogyasztása: Egy 1968-as Óriás Luxusautó Szemüvegén Keresztül
Szédítő méretek mellett indult hódító útjára a DeVille-család harmadik generációja 1965-ben. Ez a sorozat csodásan felidézi a Woodstock-korszak előtti jóléti Amerikát, hajóként ringó karosszériájával és hatalmas motorjaival. Cikkünkben egy gyönyörű, 1968-as kupét veszünk alapul, hogy bemutassuk ezen legendás jármű jellegzetességeit, luxusát és természetesen, a fogyasztását.
A DeVille Története és Fejlődése
A DeVille-ek vérvonala egészen 1949-ig vezethető vissza. Az első modellek még gömbölyded formákkal rendelkeztek, de Bill Mitchell, a General Motors formatervezője hatására a típus végigélte az összes korabeli divattrendet. Láthattunk fecskefarkú kiviteleket, majd visszafogottabb, továbbra is kerekded vonalvezetésű modelleket, végül pedig a lapos és szögletes formavilágot is.
A Cadillac Series 62 Coupe de Ville az 1949-es modellév végén mutatkozott be. A Buick Roadmaster Riviera és az Oldsmobile 98 Holiday mellett az elsők között volt, melyek oszlop nélküli hardtop kupékat gyártottak. A DeVille-eket egészen 2005-ig gyártották, a márka egyik legsikeresebb, legjobban megszerkesztett típuscsaládja volt.
Az 1968-as Modell: Motor és Műszaki Jellemzők
Az 1968-as évjárat számos technikai frissítést hozott. Minden modellévben kötelező volt a fazonigazítás és a technikai frissítés is. Az 1968-as évjáratnál a korábbi, több modellt is mozgató hétliteres, 340 lóerős V8-as motor helyett már egy még nagyobb, 7,7 literes (472 köbcentis), 375 lóerős egység dolgozott a hosszú orrban. Ezt a motort a következő kilenc évben folyamatosan beépítették, sőt, 1970-ben az Eldoradóban egészen 8,2 literesre fúrták fel!
A V8-as óriásmotor meglepően csendes, nagyobb tempónál sem lármázik, többek között az új, már számítógéppel tervezett vezérműtengely miatt is, ami hatásosan csökkentette a szelepzajt. A motor erejét a GM legendás váltója, a háromfokozatú TH-400 automata juttatja az útra. Ez a váltó észrevétlenül, rángatás nélkül dolgozik, már akár 35-40 km/óránál felkapcsol harmadikba. Innen gigászi, 712 Nm-es nyomatékából old meg mindent a motor.
Műszerfal design a Cadillac Cimarronban
A megállításról négy, rásegítős dobfék gondoskodik, méghozzá meglepően hatásosan. Fontos megjegyezni, hogy 1968-tól 105 dollár felárért már első tárcsafékekkel is kapható volt a DeVille. A kormány természetesen szervós, ahogy az ebben a műfajban dukál, két ujjal is abszolválhatók a kanyarok vagy akár a parkolás is. Az állítható kormányoszlop és a sebességfüggő rásegítésű szervokormány alapfelszerelés volt.
A Luxus és Kényelem
Noha gyári mércével mindössze középkategóriásnak számított - kupémezőnyben az Eldorado volt a csúcs -, a Cadillac DeVille mégis felsőfokon kényezteti az utasokat. A luxusfelszerelések listája hosszú: hat irányban villanymotorral állítható első ülések, négy elektromos ablak, automata klíma, tempomat, mechanikus memóriás rádió és a háromfokozatú ablaktörlő fokozza az utazási élményt.
A hely rengeteg, hatan is kényelmesen elférnek, hátrajutni sem vészesen nehéz. A csomagtartó óriási, de lapos: a pingpongasztalnak elég a lábait behajtani, hogy beférjen. Az utastér borítása fekete vinil-műbőr, de a kínálatban összesen 147 szín- és anyagkombináció szerepelt, melyekből 76 szövet, 67 bőr és 4 vinil volt. Tesztalanyunkat mostani tulajdonosa szalonállapotban vásárolta, OT-s rendszámmal. Csak be kellett ülni, és cirkálni vele.
Vezetési Élmény és Fogyasztás
A Cadillac DeVille "yachtként úszik az úton". Jó úton tényleg fenomenális érzés a suhanás, a két tonna szinte folyik az aszfalton. Lágy a rugózása, kanyarodáskor éppen ezért billeg, fékezéskor bólint, gyorsításkor pedig az égnek emeli az orrát. Száguldani is tud a nagyvas, katalógus szerinti végsebessége 207 km/óra!
Felhőn lebegve! Az egytulajdonosú 1978-as Cadillac Seville vezetése
Ha odalépünk, megdöbbentő a gyorsulás, és persze vele együtt a fogyasztás is: 1968-ban még híre sem volt az olajválságnak, így a takarékosság nem volt prioritás a tervezők számára. A korabeli óvatos duhajkodással mért adatok szerint a Cadillac DeVille fogyasztása 17-18 liter volt 100 kilométerenként.
Cadillac STS V8-as fogyasztása
Összehasonlító táblázat: Cadillac DeVille Motorok és Teljesítmény
| Modellév | Motor Lökettérfogat | Teljesítmény (lóerő) | Nyomaték (Nm) | Fogyasztás (l/100 km, becsült) |
|---|---|---|---|---|
| 1964 | 7,0 L (429 cu in) | 340 | Ismeretlen | ~18-20 |
| 1968 | 7,7 L (472 cu in) | 375 | 712 | 17-18 |
| 1970 (Eldorado) | 8,2 L (500 cu in) | Ismeretlen (felfúrt) | Ismeretlen | ~19-22 |
| 1972 | 7,7 L (472 cu in) | 220 (gyengült) | Ismeretlen | ~17-19 |
Megjegyzés: A fogyasztási adatok becsültek és nagyban függnek a vezetési stílustól és körülményektől.
Külső Dizájn és Jellegzetességek
A harmadik generációra jellemző volt, hogy minden modellévben kötelező volt a fazonigazítás. Az 1968-as évjáratnál a karosszéria 17 centivel hosszabb lett. Eltűnt a B-oszlop, és az ablaktörlők süllyesztettek voltak, ami letisztultabb megjelenést kölcsönzött az autónak.
Az 1968-as évjárat lökhárítóinak alsó szakasza is krómozott lett, ellentétben az 1967-es modelleken még festett részekkel. Eltűntek a rendszámvilágítás buckái, és megjelentek az oldalsó vörös helyzetjelzők, amelyek növelték a biztonságot és modernizálták az autó megjelenését. A nemzedékre jellemző emeletes fényszórók csak 1968-ig maradtak, 1969-től visszatértek a hagyományos, egymás melletti kiosztáshoz.
Az elődsorozatnál a pótkerék még a csomagtérben utazott, itt már a szőnyeg alatt kapott helyet, optimalizálva a rendelkezésre álló teret. A harmadik generáció műszerpultján húsosabb lett a burkolat, bár változatlanul csak a sebességmérő paneljét örökölte az előző modellektől.
A mértéktelen fogyasztás szimbóluma
tags: #cadillac #deville #fogyasztas