Automata váltós Lada – Egy régi-új élmény a modern és klasszikus modellekben
A Lada neve sokakban még mindig a régmúlt időket idézi, de az automata váltós Lada fogalma már csak azért is tagadhatná le azt az egy évtizedet, mert nagyjából a 2000-es évek elején készült el, legalábbis a Kalina platform, amire épül az Oroszországban 2011 óta forgalmazott Granta. Ha akkor megérkezik hozzánk is, valamivel nagyobbat szólt volna. Viszont rengeteg előnye van, például, hogy a legmagasabb felszereltségben is csupán 3 millió forint, ráadásul automataváltóval, ahogy nálunk is járt.
A Lada Granta megjelenése és belső tere
Hogy milyen most? Át kell szellemülni hozzá, hogy megértsük. A mai autókhoz egyáltalán nem mérhető, egy más világ. A forma pont olyan, mint az autó egésze, nagyjából 10 évvel ezelőtti divatnak megfelelően semmi ütős, vagy kiugró formaterv, egyszerű és harmonikus. Magas, ami már messziről is látszik rajta, mert az övvonal alacsonyan van, így az ablakok hatalmasak, annyira, hogy egyik sem húzható le teljesen. Apró kerekeken, természetesen alufelniken gurul, mert anélkül még nehezebben lehetne eladni, és egyébként jól is áll neki. A 15 colos felnik talán kicsinek tűnhetnek, viszont ennél nagyobb egyáltalán nem kéne rá, csinosak is a sok kis küllővel. LED-es lámpákról ne is álmodjunk, viszont kellemes csalódás, hogy van nappali menetfény és automata fényszórókapcsolás. Az egyetlen izgalmas részlet a hátsó lámpák környéke, ívük a csomagtérajtóra nyúlik.
A villantós Lada távirányítós központi zár persze már jár, hiszen Lux felszereltségen vagyunk, így nem kell bíbelődni a zárral bejutás előtt, meg ugye, lehet villogtatni is az új Ladával. Ajtónyitás után jön el az a pont, ahol mindenképpen eszünkbe jut, hogy ilyen anyagokat már az égvilágon senki nem használ. Mindenhol kemény, rideg plasztikok, ráadásul az összes alkatrész más-más műanyagból készül, itt már nincs meg az az összhang, mint kívül. Viszont szerencsére túl sok minden nincs is bent, csak ami feltétlenül szükséges, így nem kell mindig tapogatnunk valamit, csak a szemünket kell hozzászoktatni a formák, színek és mintázatok fura kavalkádjához. De! Annyi forma van itt, nehéz követni, de lesz, aki szeretni fogja. A műszereken csak ami szükséges, középen kis fedélzeti számítógép is van. Minden jóval megtömték. Szórakoztatóberendezés is kell, úgyhogy van USB-s, Bluetooth-kihangosítós rádiós fejegységünk néhány hangszóróval, és ami rettentő fontos az orosz időjáráshoz, ülésfűtés. Nekünk pedig légkondi kell, így az is van, ráadásul jéghideg. A tolatóradar sem maradhatott ki, a hosszú farhoz kell is. Akad rendes rekesz a telefonnak, meg egyéb kacatoknak, zörgős műanyag, de idővel szokható. A pohártartó előtt az ülésfűtés gombjai laknak.
Motor és az automata váltó működése
A Kalina az alapja, így a technika sem mai darab, viszont megállja a helyét, még a futómű is korrekt. A Granta 1.6-os benzinmotorokkal érhető el, ami a belépőszinten csak 8 szelepes és 86 lóerős, a középső és a legmagasabb felszereltségnél viszont 16 szelepes és 96 lovas. Nem valami acélos, azt már sejthetik, viszont pörgethető, gyors gázreakciójú, a mindennapi forgalommal tökéletesen tudja tartani a lépést. A Volvo-karakteres motorburkolat az egyik kedvencem, amúgy alatta 96 lovacska dolgozik, ennyi pont elég, négy embert is könnyedén mozgat csomagokkal és az alapból sem szerény fogyasztása sem változik sokat.
A legizgalmasabb technikai csemegét hagytam a végére, az automataváltót. Visító váltó már nincs. Rettentő kellemes csalódás, csodásan finoman vált az automata, szinte észrevehetetlenül kapcsol, és nem hagyja sokat pörögni a motort, ha nem akarjuk, hamar fölkapcsolgat negyedikig. Francia kapcsolat lévén egyébként Renault-eredetű, a Renault pedig a Nissantól szerválta. Azaz kvázi japán váltó van a Ladában! A lényeg, hogy tökéletesen működik a Grantában, ennél jobb ide nem is kell. Motorfék nincs, legyen elég a vajpuha kapcsolás a négy fokozat között. Számomra a Dacia Logan robotizált váltójánál sokkal kényelmesebb, és nem kíván annyi tanulást és összeszokást sem. Aztán hogy miként bírja az időt, az már más kérdés. Sokat volt szerencsém, vagy szerencsétlenségem Citroën C-Elysee-t is vezetni hasonló váltóval, annál mérföldekkel jobb a Grantáé.
Hatékony automata váltós Suzukik
Vezetési élmény és praktikum a mindennapokban
Vezetni elég semleges. Nem is ezért fogja szeretni, aki ilyet vesz, hanem hogy mindenhová elviszi, kompromisszum és bármiféle különlegesség nélkül. Egyébként azzal számolni kell, hogy jelentős dülöngéléssel közlekedik, azt vettem észre, lényegében mindegy mennyivel vesszük be a kanyart, ugyanannyira dől be. Puha a futóműve, észrevétlenül veszi a fekvőrendőröket, ebből a szempontból nagyon kényelmes. Utasként nem panaszkodott senki, hátul is jól elférni benne, a csomagoknak meg aztán van bőven hely. 480 liter, ennyinek elégnek kell lennie bármire, és a nyílás is elég korrekt. Hely van itt bőven, a fejtér szinte végtelen. Kedves jószág. Minden egyes kreténsége igazi csemege és jókat lehet derülni rajtuk. Ahogy a mozgása, úgy a pakolhatósága is parádés, lényegében az egész ház belefér.
Retró: Meghajtottuk az új Ladát
A relék kattogását viszonylag hamar megszokjuk, minden lámpakapcsolásnál jól hallhatóan csattannak, ahogy ablakemelésnél is, amikből viszont egyszerre kettőt egy oldalon nem lehet felhúzni, mert csak egyet enged az elektronika. Erre kaptam azt a választ, hogy miért akarok egyszerre kettőt felhúzni, és végülis igaz. Amúgy a sofőré automatán is fölhúzza magát, a rádió viszont nem kapcsol ki magától. Érdekes, hogy a tankot semmilyen módon nem lehet zárni, erre azért kéne megoldás. Abszolút szerethető, minden egyes furcsaságával együtt, sok időt viszont nem töltenék benne, egyrészt mert sofőrként kényelmetlen, másrészt, ha nem vigyázunk, városban 10 liter környékén alakul a fogyasztás. Soknak tűnhet, de aki keveset megy vele, azt ez nem fogja zavarni, és van egy olyan sejtésem, hogy nem kell majd minden hétvégén szerelni.
Célközönség és összegzés
Szépen fölextrázták, hogy nálunk is labdába rúghasson, csak egy csöppet elkésett. Viszont egészen behatárolható a célközönség, egyértelműen az időseknek szól, és ők nagyon fogják szeretni, hogy már nem kell váltani az új Ladában, amire ráadásul már nem kell éveket várni. Az öreg zsigulisok imádni fogják. Élveztem a tesztet, a Grantát érdemes megnézni, ha valaki olcsó új autóban gondolkodik, de az évtizedes lemaradás bizony még a legfőbb konkurenshez, a Dacia Loganhoz képest is megvan.
Az automata váltós Lada történelmi kuriózumai
A Zsiguli nemrégiben ünnepelte 50. születésnapját: az 1,2 literes motorral szerelt első VAZ-2101-esek 1970. április 19-én látták meg a napvilágot. Két évvel később aztán megérkezett a nagyobb erőforrással rendelkező, fényűzőbb VAZ-2103, mely elsősorban dupla fényszóróiról, illetve króm díszléceiről ismerszik meg. Az 1,5 literes motorral szerelt 2103-as típus 1972-től 1984 volt gyártásban, de csak nagyon kevés olyan példány készült belőle, melyben hagyományos kéziváltó helyett automata váltó található. És most egy ilyen, eredetileg holland piacos, 1981-es kocsi vár új gazdára. 1977 és 1983 között összesen 250 ilyen Lada készült. Az elöl elhelyezett 64 lóerős motor egy General Motorstól származó háromfokozatú automata váltón keresztül juttatja el erejét a hátsó kerekekre. A Novoszibirszkben eladásra kínált, kiváló állapotban lévő autó a hirdetés szerint mindössze 10 ezer kilométert futott. Az árcédulán 1,2 millió rubel, vagyis nem kevesebb mint 5,3 millió forintos összeg olvasható.
Történelmi áttekintés: VAZ-2103 automata váltóval
| Jellemző | Részletek |
|---|---|
| Modell | VAZ-2103 |
| Gyártási időszak (automata) | 1977-1983 |
| Motor | 1.5 literes |
| Teljesítmény | 64 lóerő |
| Váltó | General Motors háromfokozatú automata |
| Összesen gyártott automata váltós | 250 darab |
| Meghajtás | Hátsókerék |
| Hirdetett példány ára (kb.) | 5,3 millió forint |