Halásztelek története és a helyi vállalkozások bemutatása
A mai Halásztelek és környéke már a kőkorszakban is lakott volt. Erre utalnak a Duna-parton feltárt kőbalta, temetkezési cseréptöredékek, halászati hálónehezékek és a szarmata korból származó urna.
A honfoglalás kori Magyarország térképe.
Honfoglaló őseink a Csepel-szigetet nyári szálláshelyként használták. Méneseik tartásához egymáshoz közeli településeket hoztak létre: Szőlőst, Hárost és Tökölt. A megélhetést a halban bővelkedő Duna és mellékvizei nyújtották, de a XII. századra a mezőgazdaság szerepe is megerősödött.
A magyarok honfoglalása után, egy 1270-es királyi oklevél az első hiteles forrás erről a területről. A folyó gyakori áradásai az elődközségeket templomaikkal együtt elmosták, így a terület szinte lakatlanná vált. A terület elnéptelenedése a XVI. században a török uralommal is felgyorsult.
A török uralom után a túlélő települések (Szigetszentmiklós, Tököl) felosztották maguk között az üres földterületeket. Ezt követően a terület puszta és major besorolású megnevezéssel Tökölhöz tartozott. A XIX. század végéig közös legelőnek használták a terület egy részét, a fennmaradón kukoricát, búzát, árpát termeltek.
A Hermina-major elnevezés Warmann Ernőtől származik, aki nővéréről nevezte el új birtokát. Haladó gondolkodású emberként a Dunán egy vízművet, csatornahálózatot létesített és öntözhetővé tette a területet. Nevéhez fűződik a Duna vízét átemelő szivattyúház, amely a mai Kisgyár utca meghosszabbításában, a folyó partján romjaiban még megtalálható. Segítségével a Duna vize a legnagyobb szárazság idején is eljutott a növényekhez.
A századforduló környékén Warmann Ernő eladta itteni birtokát Sándor Pálnak. Ő csányi dinnyetermelőket telepített ide. Az öntözhető területen kertészetet hoztak létre és kikísérleteztek egy újfajta görögdinnyét, amelyet gazdájukról Sándor Pálnak neveztek el.
A földet tulajdonosa néhány év után eladta a Tököli Dunamenti Kertészeti Rt.-nek, mely az Olasz-Magyar Bank tulajdona volt. A birtok ezt követően a felvidékről származó Malonyay család kezébe került. Ekkor válik híressé az 1892-ben épített kastély vendégszeretetéről, estélyeiről.
A népesség száma jelentősen a háborús években ugrott meg. A külterületi lakott helyen összeírtak száma 1930-ban 168, 1941-ben 114, 1949-ben 1401 fő.
A birtok Sémény tönkremenetele után konzorcium kezére került. 1926-ban a konzorcium kezdte meg a parcellázást. A csepeli és tököli gyárakban dolgozók - élve a részletfizetési lehetősséggel - kedvezménnyel jutottak a kb. 200 négyszögöles telkekhez, s mellettük bolgár családok béreltek mintegy 20 holdnyi földeket. A harmincas évekig mintegy 20 bolgár család került ide.
Autójavítás Pécs: Generál Autójavító
A csökkent területű birtok a majorral együtt Vitéz Füzéressy István személyében új gazdát kapott, aki a területet vitézi földbirtokként kapta. A szájhagyomány szerint kártyán nyerte el tőle Stein Emil, a Kereskedelmi Bank vezérigazgatója. Nevéhez fűződik az öntözött terület nyugati részére (a kastélytól a Dunáig terjedő területre) telepített barackos, erre utal a község nyugati részének hagyományos neve.
A lélekszám gyarapodása miatt ezidőtájt iskola is indult. A Hermina majorba betelepülőknek Tököl község elöljáróságától betelepülési engedélyt kellett kérniük.
A parcellázást követő időszakban mintegy 20 bolgár család bérelt itt családonként 10-15 holdnyi földet, amelyet híres technológiájukkal: öntözéssel, trágyázással és köztesek ültetésével nagyszerűen művelték. A bolgár kertészet „vertikális” üzem, a kertész egyben kereskedő is, aki termékét értékesítette a fővárosban. A főleg Polikraiste (Bulgária) faluból érkezettek állampolgárságukat, identitástudatukat, a szülőfölddel való kapcsolatukat megtartották.
Később többen megvették a bérelt földet, és olyan szintre fejlesztették a kertészetet, hogy munkásokra is szükség volt.
Az 1920-as évektől kezdődően egy tanteremben folyt az iskolai oktatás. Tíz év múlva legalább kettő tanteremre és több pedagógusra volt szükség, hogy az 1-6. osztályosok tanítása megoldott legyen.
Ezüst autójavító spray: lépésről lépésre útmutató
A település fejlődését jelzi hogy 1932. december 10-én az állami elemi népiskola gondnokságának kérelmét tárgyalja a község elöljárósága. Állást foglalnak abban, hogy amíg a második tanterem nem épül meg, addig a község béreljen egy helységet, mert a „herminamajori iskoláztatás a mai keretek között helyt nem állhat miután az iskola túlzsúfolt.
1936-ban Tököl község elöljárósága elhatározta, hogy 1937. január 1-jétől egy tisztviselője meghatározott napokon itt dolgozzon. Az anyakönyvi ügyeken kívül, helyben lehetett elintézni a hivatalos teendőket.
A telep lakosságának növekedése azt az igényt is magával hozza, hogy végleges nevet adjanak lakóhelyüknek. A telepet Attila telepnek és Jaj telepnek is nevezik, mindenféle gúnyos elnevezéseket találnak ki miután a hivatalos elnevezés még nem történt meg.
Ekkor a telep 1400 lelket számlál, a postai levélforgalom szempontjából is szükséges, hogy a végleges elnevezés megtörténjen. Ezen ülésen kitérnek az utcák elnevezésére is. A telep két részén 14 utca és egy nagyobb tér van.
A belügyminiszter a felterjesztett „Szent István telep” elnevezést nem engedélyezi, mert Pomáz község határában van egy ilyen nevű vasúti megállóhely (mely postai távbeszélői hivatallal is ellátott). Utasítja a község elöljáróságát, hogy a helyi földrajzi névanyag felhasználásával képzett, más megfelelő név használatát kérelmezze.
A mai „régi iskolának” nevezett épület helyén a „Kultusz Miniszter Úr” hozzájárulásával vályogból két tantermes iskola épült, a település szaporodó gyerekeinek elhelyezésére. (Visszaemlékezések 1933. szeptemberét említik az átadás idejének.
1941-ben megkezdődött a Dunai Repülőgépgyár és az ehhez tartozó repülőtér építése. 1942-ben létrehozták a Fogaskerékgyárat. Mindezek meggyorsították a település fejlődését a munkavállalási lehetőségek kiszélesedését.
Hermina major környékén a nagyváros közelsége és a helyi mezőgazdasági birtokok miatt hosszú ideig nem volt ipari létesítmény. A háborús készülődés az ipartelepítés oka.
1942-ben a csepeli Weiss Manfréd Rt az akkori Hermina telepen egy kisebb üzemet telepített ahol alkatrészeket gyártottak a „nagy” gyárban készült gépekhez, de elsődlegesen azzal a céllal létesült, hogy odahelyezve megmentsék az értékes szerszámgépeket a bombázástól. Helytörténeti érdekesség, hogy az emberek a „Nagy Gyár” egyszerűsítő kifejezés mintájára „Kis Gyárnak” hívták.
1944 elején 100 munkással marógépek és fúrógépek alkatrészeit, fogaskerekeit gyártották itt. 1944 tavaszát követően hadiiparral is foglalkozni kellett a gyárnak (röppentyű alkatrészeket gyártottak). A harcok alatt a gyártócsarnok megsérült.
Közvetlen a felszabadulás után nem hozták rendbe az épületet, de a még fedél alatt lévő és elzárható része a Csepeli Kerékpárgyár raktárául szolgált.
A jelentős hadiüzemig, a repülőgép gyárig jó utat építettek, az út Csepelt kötötte össze a gyárral és áthaladt Hermina telepen is. A népesség száma az 1940-es évektől kezdődően megugrott, és kialakult a településen élő nagyszámú mezőgazdasági és ipari munkásréteg.
A második világháború komoly áldozatokat követelt a település lakóitól, hiszen a németek nagy erőkkel védték a gyárakat, a repülőteret és a Budapestre vezető utat. Több helybélit kivégeztek együttműködés vagy árulás vádjával. A háborús években a lakosság száma a hadiüzemek nyújtotta munkalehetőségek miatt gyorsan növekedett. A bombázások hatalmas károkat okoztak.
A Tököli repülőtér és repülőgépgyár volt az amerikai támadóerők és a RAF első magyarországi célpontja. Bombázása 1941. április 3-tól sokszor megismétlődött. A bombák 2/3 része a repülőtér és a Duna közé eső területre hullott.
Az ipari üzemekben termelt áruk a védekező német-magyar csapatok számára fontosak voltak, így az előretörő szovjet hadsereggel szinte állóháborúra rendezkedtek be ezen a területen. A lakosság elmenekült vagy kitelepítették. A terhek csökkentésére, visszatérésre november 26-án, a front megszűnése után volt lehetőség.
Az 1945-ös esztendő az újjáépítés, pártalakulások időszaka volt. A helybeliek létrehozták a Szociáldemokrata Párt, a Magyar Kommunista Párt és a Kisgazda Párt helyi szervezeteit, és megalakították az ifjúsági és nőszervezeteiket is.
Rendezvényeket szerveztek, amelyek bevételeiből és más ötletes módon segítették az elesettebbeket. Kezdeményezték a „szükségóvoda” megnyitását, a gyerekek felügyeletét, amíg a szülők dolgoztak.
1945. márciusában jelent meg az Ideiglenes Nemzeti Kormány földreform rendelete, melynek értelmében kisajátítottak a 100 holdnál nagyobb birtokokat.
A háborút követően látványosan emelkedett a lélekszám. Egyre többen költöztek ide, Hermina telep fejlődése felgyorsult és az itt élők száma az 1941. évihez képest megtízszereződött.
Már 1947-ben felvetődött a külterületi lakott rész önálló községgé való alakulása, a közigazgatási ügyek intézése, az egészségügy megszervezése, stb. érdekében.
A tököli képviselő testület döntése alapján, ezután hetente két alkalommal, helyben közigazgatási napot és orvosi rendelést kellett tartani. A területen az utcáknak nevet és a házaknak számot adtak, amelyek egy utcanév kivételével ma is használatban vannak.
Az 1947-48-as tanévtől a nyolcosztályos általános iskolában megkezdődött az alsó tagozatban a részben osztott, a felső tagozatban pedig a szakrendszerű oktatás.
1949-ben már 1401 fő lakott itt. Felvetődött az igény a telep végleges nevének megállapítására. A belügyminiszter rendeletére 1949. május 21-én felterjesztették Tököl község belterületének leírását.
A Hermina telep ideiglenes néven alakult községet 1950. március 1-jével nagyközséggé szervezték. Emlékeztettek arra, hogy Hermina majort Attila telepnek, Jaj telepnek is nevezik, de nem lenne jó, ha ezek közül valamelyik a végleges elnevezés lenne.
200 évvel ezelőtt a dunai árvíz elmosott egy Csepel -szigeti kis falut, amelyet a levéltári adatok szerint Halászteleknek neveztek. Indokolttá vált, hogy Hermina major leváljon Tökölről.
A Halásztelek nevet csak 1951. május 23-án nyerte el.
Az 1950-től 1990-ig terjedő 40 év Halásztelek életében a lakosság intenzív gyarapodásának és gazdasági, kommunális, szociális, kulturális ellátásukat megvalósító intézmények és hálózatok kiépülésének időszaka.
Az 1950-es tanácsválasztások után létrejött a községet irányító helyi tanács és végrehajtó bizottság. Megalakult az első termelőszövetkezeti csoport, amely egyesülések után hamarosan nagy taglétszámú, nagy földterületen gazdálkodó termelő szövetkezetté alakult.
Az 1950-es évi tanácsválasztások során megválasztották 27 főből álló tanácsi testületet és az 5 fő végrehajtó bizottságot. Az első VB-elnök idős Vancsai István lett, s a VB titkári teendőkkel Szabados Erzsébetet bízták meg.
Az új tanács első intézkedése egy 20 férőhelyes óvoda kialakítása volt, melynek működését a szűkös anyagi lehetőségek miatt - közadakozásból oldották meg.
Az egykori „Fogaskerékgyár” épületében 1949-ben Mintagépgyár néven kezdődött meg a termelés, majd az üzem 1950-51-től önálló gyárként működött tovább. 1964-től Szerszámgépipari Művek Fejlesztő Intézeteként szerszámgépek fejlesztésével, kutatással foglalkozott.
1950-57 között több kisebb szövetkezet egyesüléséből létrehozták a Szabad Május Termelőszövetkezetet. A községben élő bolgár kertészek az 1960-as évek elején, Egyetértés néven megalakították szövetkezeti csoportjukat, amely a beszerzést és az értékesítést végezte.
1962-ben a szigetszentmiklósi Rózsa Ferenc Tsz beolvadt a Szabad Május Termelőszövetkezetbe. Halásztelek lakóinak száma az 1960-as népszámlálás adatai szerint 2207 fő volt és 3 külterületi lakott hely tartozott a községhez.
A faluban korábban megkezdődött a villanyhálózat kiépítése, amely 1963-ban fejeződött be. 1964-ben megalakították 509 taggal a Halásztelek Ivóvíz Társulatot. A községben közkutak, tűzcsapok jöttek létre. Megkezdték a családi házak vízvezetékeinek bekötéseit is, valamint felvetődött a csatornahálózat kiépítése, amely elkészülte után lehetőséget teremtett lakótelepi rendszerű lakásépítésre is.
Ezt 1968-ban, az OTP által épített lakásokkal kezdték, majd folytatták a SZIMFI lakóteleppel. Az 1960-as évek végére a barackos területe lecsökkent, helyét utcák, házak vették át. A következő évtizedek során az óvodai férőhely folyamatosan bővült. 1980-ban már 250 gyermek gondozását biztosították. A hiányként jelzett bölcsődei igény kielégítésére szintén építkezésbe kezdtek, és a 70-es évek végére a falu felépítette 60 férőhelyes bölcsődéjét.
Az iskolai oktatás 1971-ben a korábbi évektől folyamatosan bővített nyolc tantermes általános iskolában folyt, de az 16 tanulócsoport részére zsúfolt volt. 1971-ben új általános iskola megépítéséről határoztak, amely 1984-ben készült el. Zeneiskolai oktatás 1965-óta van Halásztelken.
tags: #autojavító #dabas #természetes #gyógymódok