Kockázati osztályba sorolás és tűzvédelmi előírások tárolási rendeltetésű épületeknél az új OTSZ szerint

A tűzvédelem egy folyamatosan fejlődő, alakuló szakmai terület, ahol fontos, hogy a hozzá kapcsolódó és igen szerteágazó területek változásaira jól tudjon reagálni és összhangban tudjon működni. A létesítményekre, épületekre, műtárgyakra, helyiségekre vonatkozó tűzveszélyességi osztály besorolás megszűnt, viszont megjelentek az úgynevezett kockázati osztályok, amelyek a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény alapján kerültek bevezetésre. Az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról szóló 54/2014. (XII. 5.) BM rendelet (OTSZ) vezette be 2015. március 5-től a létesítési előírásokhoz, valamint a tűzoltó egységek beavatkozását biztosító követelményekhez kapcsolódóan.

Az új Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) és a kockázati alapú besorolás

A jogalkotásban 2015 lett a fordulópont, amikor a hatályba lépő új Országos Tűzvédelmi Szabályzattal (OTSZ, 2014) bevezetésre került a tűzvédelmi tervezés újfajta megközelítése. Az OTSZ megtartotta ugyan előíró jellegét, de a követelményeket kockázati alapokra helyezte, és nem zárta ki saját műszaki megoldás alkalmazását. Az OTSZ IV. fejezete tartalmazza a tűzveszélyességi és kockázati osztályba sorolás szabályait. Ezek a szabályok elsősorban létesítés esetén lényegesek. Azonban, mivel a jogszabály ezen a ponton jelentős változáson esett át, különösen az anyagok tűzveszélyességi osztályba sorolását és annak elnevezését illetően, ez áthatóan érinti a teljes rendeletet, így a használati szabályokat is.

Az anyagok tűzveszélyességi osztályba sorolását alapjaiban változtatta meg a jogalkotó, mintegy az Európai Uniós jogharmonizációs tartozását törlesztve. Az úgynevezett CLP rendelet (Az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló 1272/2008/EK rendelet) 2015. június 1. óta közvetlenül hatályos és kötelezően alkalmazandó az Európai Unió tagállamaiban, valamennyi iparágra vonatkozóan. Egységesen szabályozza az anyagok vagy keverékek veszélyességi osztályozását, melyek kiterjednek a fizikai, egészségi és környezeti veszélyekre is. Az új OTSZ 9. §-át az uniós rendeletnek megfelelően módosították, közelebb hozva a hazai gyakorlatot az uniós elvárásokhoz. A korábbi robbanásveszélyes osztályozás helyett fokozottan tűz- és robbanásveszélyes, a tűzveszélyes osztályozás helyett mérsékelten tűzveszélyes osztályozást alkalmaz, a nem tűzveszélyes osztályozás neve viszont nem változott. A CLP szabályaira hivatkozva részletesen megadja, hogy a rendelet alapján mely kategóriákba tartozó anyagok számítanak fokozottan tűz- és robbanásveszélyesnek, mérsékelten tűzveszélyesnek és nem tűzveszélyesnek. Ez nagyban segíti az eligazodást a besorolások és szabályok között, hiszen az egyes anyagok besorolását a gyártóknak a CLP rendelet szerint kell meghatároznia, így azt könnyebb egyeztetni a jövőben az OTSZ veszélyességi besorolásával.

A kockázati osztályba sorolást minden esetben el kell végezni. Ha ismert az OTSZ 2020. január 22-e előtti besorolása, ha átalakítunk egy meglévő épületet, akkor is újra el kell végezni a kockázati osztályba sorolást a jelenleg hatályos jogi követelmények értelmében. Ez lehet kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb is a korábbi besorolásnál, mivel az előírások változtak.

A kockázati osztályba sorolás alapfogalmai és folyamata

A kockázati osztályba sorolás alapvető célja, hogy a tűz esetén bekövetkező veszélyeztetettséget, a kár, veszteség súlyosságát és a tűz következtében fellépő további veszélyek mértékét kifejezze. Ahhoz, hogy egy építési terméket, szerkezetet, műszaki tartalmat a tervező meg tudjon határozni, a kivitelező létre tudjon hozni, a felelős műszaki vezető, a műszaki ellenőr ellenőrizni tudjon, első körben ismerni kell az OTSZ által támasztott követelményeket. Ehhez bemenő információkra van szükség, melyek közül a legfontosabbak az alaprendeltetés (tárolt anyagok, technológia, stb.), a mértékadó kockázati osztály besorolás, valamint a kockázati egységek és tűzszakaszok határa.

Minden az autógumi élettartamáról

A kockázat megállapításához előbb meg kell határozni a kockázati egységeket és azok kockázati osztályait, és csak azt követően az épület mértékadó kockázati osztályát. A TvMI rögzíti, hogy a kockázati osztály megállapításáért felelős személy a tervezett/meglévő funkciók alapterületi arányai alapján meghatározza a kockázati egységeket, alaprendeltetésüket és kiterjedésüket. Kötelező sorrend: rendeltetés → kockázati egység → kockázati osztály → mértékadó kockázat → csak utána számítás.

Kockázati egység

A kockázati egység az építmény vagy annak tűzterjedésgátlás szempontjából körülhatárolt része, amelyen belül a kockázati osztályt meghatározó körülményeket a tervezés során azonos mértékben és módon veszik figyelembe. Az OTSZ felsorolja, hogy a kockázati egység mi lehet, például önálló rendeltetési egység vagy szomszédos egységek csoportja az OTSZ 11. § szerint. A TvMI külön kiemeli: meglévő épületnél/bővítésnél a kockázati egységeket és a mértékadó kockázati osztályt is konzisztens tűzvédelmi koncepcióban kell kezelni. A 10. § (2) bekezdés c. pontja alapján a kockázati egység a jövőben nem csak speciális építmény, de bármilyen épület, önálló épületrész is lehet. A (4) bekezdés c. pontja alapján a kockázati egység részét a rendeltetéssel összefüggő gépjárműtároló helyiség képezheti, nem pedig a szűkebb értelmű, legfeljebb 4 parkoló állással rendelkező gépkocsi tároló helyiség. Új ponttal is kiegészült itt a szabályozás, a jövőben a kockázati egység részét képezheti a rendeltetéssel összefüggő szolgálati, gondnoki lakás is.

Mértékadó kockázati osztály

A mértékadó kockázati osztály az építmény/önálló épületrész egészére vonatkozó besorolás, ami megegyezik a kockázati egységek közül a legszigorúbbal. Az OTSZ 12. § (3) bekezdése is leírja ugyanezt, és még minimum-szinteket is kapcsol bizonyos szintszámokhoz. Az OTSZ 12. §-ának 1. táblázata szerint az épület, az önálló épületrész és a speciális építmény mértékadó kockázati osztálya megegyezik az abban lévő kockázati egységek kockázati osztályai közül a legszigorúbb kockázati osztállyal, de legalább AK, ha az épület, önálló épületrész szintszáma meghaladja a 4 építményszintet; legalább KK, ha az épület, önálló épületrész szintszáma meghaladja a 7 építményszintet; MK, ha az épület, önálló épületrész szintszáma meghaladja a 15 építményszintet.

Kockázati egység és tűzszakasz - A különbségek és kapcsolatok

A kockázati egység és a tűzszakasz fogalma gyakran összekeveredik, ami hibás következtetésekhez vezethet a tűzvédelmi tervezés során. A kockázati egység egy kockázati logika alapján értelmezett egység, mely helyiségek összessége, ahol a kockázatot az ott tartózkodók, az anyagok/technológia és a rendeltetés jellemzői alapján kell megítélni. Ezzel szemben a tűzszakasz az épületnek az a része, amit tűzgátló szerkezetekkel és tűzterjedés elleni határoló felületekkel választanak le, tehát tűzterjedés-gátlási logika mentén épül fel. A lényeg: a kockázati egység nem ugyanaz, mint a tűzszakasz - még ha sokszor fedésben is lehetnek. Ha a tűzszakasz területét hasonlítjuk egy olyan határértékhez, ami valójában kockázati egységre vonatkozik (vagy fordítva), akkor rossz területtel dolgozunk, emiatt rossz követelményt "igazolunk", és a végkövetkeztetésünk is hibás lesz.

A kockázati egységet úgy kell megtervezni, hogy ne nyúljon át telekhatáron, és lehetőleg ne terjedjen ki több épületre/önálló épületrészre. Ugyanakkor a TvMI azt is rögzíti, hogy tűztávolságon belüli épületek akár képezhetnek egy tűzszakaszt és egyúttal egy kockázati egységet is, ha a vonatkozó előírások (pl. megengedett tűzszakasz méret) ezt lehetővé teszik. Az OTSZ 5. melléklet 1. táblázat adja meg a tűzszakasz megengedett legnagyobb alapterületét. A kockázati egység 1 db tűzszakaszból állhat mindaddig, míg alapterülete meg nem haladja a megengedett tűzszakasz méretet. A kockázati egységen belüli tűzszakaszolás szokásos és elfogadható indokai lehetnek például, ha a kockázati egység területe meghaladja a megengedett tűzszakasz alapterületet, vagy ha a kockázati egység kiüríthetősége csak több tűzszakaszra osztás esetén igazolható.

DOT Szám Jelentősége Gumiabroncsokon

A kockázati osztályok összefoglalása

A vegyes alaprendeltetésű kockázati egységnél a külön-külön megállapított kockázatok közül a legszigorúbb adja a kockázati egység kockázati osztályát.

A kockázati osztályba sorolást befolyásoló tényezők

A kockázati osztályba sorolás számos dologtól függ, melyek egy bizonyos épületnagyság esetén minden esetben szakági tervező, szakértő bevonását tennék indokolttá, annak érdekében, hogy a követelményeket helyesen állapítsák meg, különösen akkor, amikor egy meglévő épület adottságai alapján kell ezt elvégezni. Az OTSZ azt is megadja, hogy a kockázati egység kiterjedésének meghatározásánál többek között a rendeltetést, a befogadóképességet, a kijárati szinthez viszonyított elhelyezkedést, a menekülési képességet, és az anyagok tűzveszélyességi jellemzőit is figyelembe kell venni.

A kockázati egység kiterjedésének meghatározása során figyelembe kell venni:

• a) rendeltetést,
• b) a helyiségek befogadóképességét és az egyes helyiségek közötti helyiségkapcsolatokat,
• c) a helyiségek elhelyezkedését a kijárati szinthez képest,
• d) a benntartózkodó személyek menekülési képességét, helyismeretét, ébrenlétét,
• e) a személyek mentésének eszközigényét, a mentést segítők szükséges és rendelkezésre álló létszámát,
• f) az előállított, felhasznált, keletkező, tárolt anyagok mennyiségét, tűzveszélyességi jellemzőit és osztályát, olthatóságát,
• g) az előállítás, használat, tárolás tűzveszélyességet befolyásoló körülményeit,
• h) a tárolt, kiállított, bemutatott, a rendeltetéshez tartozó tevékenységgel érintett anyagokat, tárgyakat közösségi értékvédelmi szempontból, továbbá pótolhatóságát,
• i) meglévő építmény esetén az építmény adottságait,
• j) létfontosságú rendszerelem esetén annak jellemzőit,
• k) a tevékenység körülményeit, jellemző adottságait, az adott technológiából adódó állapotokat és azok jellemzőit,
• l) a beépített tűzjelző és tűzoltó berendezéssel való ellátottságot.

A tűzvédelmi követelményeket az anyagok tűzveszélyességi osztálya, a kockázati egység kockázati osztálya, az épület, az önálló épületrész és a speciális építmény mértékadó kockázati osztálya alapján kell megállapítani. Meglévő épületek bővítése, átalakítása, állapotának tűzvédelmi felülvizsgálata (értékelése) esetén figyelembe kell venni a korábban meghatározott kockázati egységeket, tűzszakaszokat és azok kialakítását befolyásoló körülményeket. Meglévő épület bővítése, átalakítása, állapotának tűzvédelmi felülvizsgálata csak átfogó tűzvédelmi koncepció mentén történhet, amelyhez minden, az épület tűzvédelmi sajátosságait befolyásoló körülményt figyelembe kell venni: a kockázati egységek meghatározását, azok kockázati osztályba sorolását és annak peremfeltételeit, a mértékadó kockázati osztályt, a technológia tűzvédelmét, robbanás elleni védelem megoldásait, az alkalmazott építményszerkezetek tűzvédelmi paramétereit, a tűzszakaszok számát és kiterjedését, a tűzterjedésgátlás és a tűztávolság megoldásait, a hő és füst elleni védelem kialakítását, a tűzoltósági beavatkozási feltételeket, a kiürítés, mentés feltételeit, az épületgépészeti, valamint a villamos és villámvédelmi berendezések tűzvédelmi követelményeinek teljesülését, a beépített automatikus tűzjelző és tűzoltó berendezések kialakítását, és minden egyéb, tűzvédelmi szempontból releváns körülményt.

Mértékadó tűzszakasz az oltóvíz-igény meghatározásánál

Az OTSZ fogalom meghatározása szerint mértékadó tűzszakasz az a tűzszakasz, amelyhez a legnagyobb oltóvíz igény tartozik. Fontos, hogy ne "érzésre", és ne automatikusan a "legnagyobb alapterületű" tűzszakaszt válasszuk, hanem azt, amelyikre a számítás végén a legnagyobb szükséges oltóvíz jön ki. Ha rosszul választjuk ki, rosszul vesszük fel az oltóvíz-intenzitást (mert rossz tűzszakasz alapterületéből indulunk), vagy rossz időtartamot alkalmazunk (mert az időtartam a mértékadó tűzszakaszt befogadó kockázati egység kockázati osztályához kötött). Emiatt a végén a "megfelel / nem felel meg" döntés is hibás lehet.

Hol készül a gumiabroncsom?

A helyes megközelítés a következő lépésekből áll:

1. Írjuk fel az összes tűzszakaszt és az "alapterületet" OTSZ szerint. Az OTSZ kimondja, hogy az oltóvíz-intenzitás meghatározásakor a mértékadó tűzszakasz alapterületét kell figyelembe venni, és épületen belül az alapterületet főszabályként a tűzszakasz által érintett szintek alapterületeinek összegeként kell érteni.
2. Válasszuk ki az intenzitást az OTSZ 8. melléklet 1. táblázatából. Az oltóvíz-intenzitást az OTSZ 8. melléklet 1. táblázata alapján kell felvenni a mértékadó tűzszakasz alapterületéhez és a kockázati osztályhoz igazítva.
3. Válasszuk ki az időtartamot a kockázati osztály alapján. Az OTSZ rögzíti a szükséges oltóvíz biztosításának időtartamát is; ez a mértékadó tűzszakaszt befogadó kockázati egység kockázati osztályától függ (NAK/AK/KK/MK szerinti percek).
4. Számoljuk ki mindegyik tűzszakasz "összes" igényét, és amelyik a legnagyobb, az lesz a mértékadó.

Kiürítési számítások - Pontos területmeghatározás és útvonalválasztás

A kiürítési számításoknál a létszámsűrűséget sokan a teljes alapterületből számolják, pedig a TvMI szerint a létszámsűrűség alapja nem a teljes helyiség, hanem csak az a rész, ami kiürítési útvonalként használható és erre tervezett. A létszám meghatározásához az akadályoktól mentes, kiürítési útvonalhoz kapcsolódó területet kell figyelembe venni. Ez összhangban van az OTSZ fogalmával is: a kiürítésre szolgáló útvonal egy tervezetten bejárt útvonal, tehát a számításnak is a ténylegesen "kiürítésre használt/tervezett" részre kell épülnie.

A TvMI a létszámsűrűséget (D) így definiálja: D = N / A, ahol A a vizsgált helyiség "szabad szélességgel figyelembe vett" alapterülete. A lényegi kitétel a megjegyzésben van: a kiürítés ideje alatt átmenő (áthaladó) létszámot is figyelembe kell venni, és a területbe csak a kiürítési mozgást lehetővé tevő, akadályoktól mentes részt lehet beszámítani. Ezért nem számítható be raktározásra kijelölt terület, berendezésekkel/gépekkel elfoglalt területek (pl. széksorok, boxok), valamint az 1,90 m szabad belmagasság alatti területek.

A "kiürítésre szolgáló útvonal" az OTSZ szerint a kiürítés közben tervezetten bejárt útvonal, ami magába foglalja az első szakaszt (helyiség/helyiségcsoport elhagyása a menekülési útvonal eléréséig) és a második szakaszt (menekülési útvonal a biztonságos térig). Ha rossz útvonalhosszt vagy rossz "szűkületet" veszünk figyelembe, akkor nem a legkedvezőtlenebb (legnagyobb időt adó) útvonalra számolunk, így hibás lesz a kiürítési idő. Éppen ezért fontos először kijelölni az útvonalakat (A, B, C…), majd mértékadónak azt választani, amelyik a legkedvezőtlenebb (pl. leghosszabb útvonal, legszűkebb szakasz, legrosszabb átbocsátóképesség). A kiürítési számításnál a számított kiürítési időnek kisebbnek vagy egyenlőnek kell lennie a megengedett kiürítési idővel, hogy az épület megfeleljen az előírásoknak.

A szélességek tekintetében létfontosságú a névleges szélesség helyett a szabad szélességgel történő számolás. Minden ajtóra/folyosóra külön kell meghatározni a szabad szélességet, és mindig odaírni az egységet (méterben). A TvMI 2.6:2025.02.01 - 4.2.3-4.2.5 pontjai részletesen foglalkoznak a szabad szélesség és az ajtóknál levonások kérdésével.

Hő- és füstelvezetés - A nyílásfelületek helyes értelmezése

A hő- és füstelvezetés tervezésekor gyakran összekeverednek a nyílásfelületek fogalmai, ami rossz számokhoz vezethet a képletben. Három fő típusra kell figyelni:

• Geometriai nyílásfelület: Az elvezető nyílás méretéből adódó felület.
• Szabad nyílásfelület: Ha rács, lamella, vagy egyéb akadály csökkenti a valódi "szabad" felületet, akkor ezt kell figyelembe venni.
• Hatásos nyílásfelület: Ez a ténylegesen átáramló térfogatot/mennyiséget (pl. füstöt) leíró méret, ami a szabad nyílásfelület (Ag) és az adott nyíláson (pl. füstnyílás, ajtó) érvényes, az áramlás minőségét (pl. örvénylést, ellenállást) figyelembe vevő átfolyási tényező (Cv) szorzata: Aeff=Ag×Cv. Ha a feladat "hatásos" értéket kér, mindig ezt kell használni.

Fontos jogszabályi hivatkozások és módosítások

Az új Országos Tűzvédelmi Szabályzatról szóló 54/2014. (XII. 5.) BM rendelet és az ahhoz kapcsolódó Tűzvédelmi Műszaki Irányelvek (TvMI) a tűzvédelmi szabályozás fejlődésének újabb állomásai. Az OTSZ változásával a tűzvédelmi műszaki irányelvek változása is időszerűvé vált. A 8/2022 (IV. 14.) BM rendelet az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról szóló 54/2014. (XII. 5.) BM rendeletet módosította, melynek célja a tételes műszaki megoldások jogszabályból való teljeskörű kivezetése.

Az általános rendelkezések között egy jelentős mondatkiegészítés jelent meg, amely szerint a létesítéskor figyelembe vett, a tűzvédelmi helyzetet befolyásoló körülmények, feltételek változása során a rendeletben előírt tűzvédelmi követelményeket be kell tartani. A módosítás felhívja a jogalkalmazók figyelmét a létesítéskori tűzvédelmi helyzet és a létesítéssel elért biztonsági szint megtartásának fontosságára.

Az értelmező rendelkezések esetében egyrészt finomhangolás történt, egy-egy kifejezés cseréje vagy éppen kiegészülés került be a korábban is szabályozott fogalmakon belül, azonban új fogalmak is helyet kaptak a jogszabályban. A tűzveszélyességi osztályba sorolás alapjaiban nem változott, kisebb pontosítások kerültek meghatározásra. Fokozottan tűz- vagy robbanásveszélyes osztályba sorolták a deszenzibilizált robbanóanyagot, pirofóros vagy kémiailag instabil gáz is ebbe a kategóriába került.

A kockázat meghatározása részben is számos módosítás, kiegészítés történt. Ez főképp a fogalmakat bővítő, értelmet pontosító módosítás. A kockázati egység kockázati osztályának besorolását is górcső alá vették a jogalkotók. A 12. § (1) bekezdésében főképp a rendelet mellékletében szereplő táblázatok változása miatt pontosították a jogszabályt, a jövőben is az itt hivatkozott táblázat előírásait kell követni. A (2) bekezdésben fogalmazták meg az épület, az önálló épületrész és a speciális építmény mértékadó kockázati osztályát úgy változtatva a jogszabályt, hogy a jövőben az épület vagy önálló épületrész szintszáma alapján sorolják szigorúbb kockázati osztályba és nem annak befogadóképessége alapján. Az új (3) bekezdésben pedig a besorolás szempontjából figyelmen kívül hagyható épületrészeket sorolják fel.

Néhány használati szabály is módosult. A tárolás módját, körülményeit, a tárolni kívánt anyagmennyiséget úgy kell megválasztani, hogy tűz esetén a tárolt anyag ne idézzen elő jelentős veszélyt a környezetére. A nagylégterű helyiségen belül, éghető anyagtól, tárgytól mentes sávon tárolás nem végezhető, azt állandóan szabadon kell tartani. A létesítményi tűzoltóságokra vonatkozó részletes szabályokról szóló 273/2024. (IX. 19.) Korm. rendelet is új előírásokat vezetett be.

Az oltóvíz tekintetében új szabály, hogy nem csak a szomszédos, hanem a közeli létesítményeknél - a tűzvédelmi hatóság engedélyével - közösen is biztosítható az oltóvíz. A víztározók esetében, amennyiben a lakó alaprendeltetésű épületek nagyon alacsony mértékadó kockázatúak és az alapterületük nem haladja meg a 150 m2-t, úgy az oltóvíz tározó mérete nem kell, hogy elérje a 30 m3-t, hanem legalább 20 m3-nek kell lennie. A beépített tűzoltó berendezésekre vonatkozó szabályok kapcsán a szállásjellegű, iroda, igazgatási, nevelési, oktatási, egészségügyi, szociális, kulturális, közösségi szórakoztató, kereskedelmi, szolgáltató és sport rendeltetés esetén történő sprinklerberendezés létesítésekor a vonatkozó műszaki követelmény szerinti növelt megbízhatóságú berendezést kell alkalmazni.

tags: #autogumi #raktár #kockázati #osztályba #sorolás #tűzvédelmi

• tudj meg többet a Honda Civic MK8 és Type R aerodinamikai fejlesztéseiről
• Minigolf szabványok Magyarországon
• Ajtózár mikrokapcsoló hiba javítása Octavián
• A legjobb hólapát autósoknak
• Professzionális Oleo Mac bozótvágó