Volvo V90 Momentum Benzin Automata Fogyasztás Teszt: Részletes elemzés
A Volvo V90 egy olyan autó, amely a jó ízlésű, szerény, de igényes vásárlókat célozza meg. Ez a modell a zsugorodó D szegmensben (BMW 5-ös, Audi A6, Mercedes E osztály, Lexus GS) kíván hódítani, különösen a SUV-kat elutasítók körében. Cikkünkben részletesen megvizsgáljuk a Volvo V90 Momentum benzin automata változatát, kitérve a fogyasztásra, a vezetési élményre és azokra a tulajdonságokra, amelyek megkülönböztetik a versenytársaktól.
Külső megjelenés
A Volvo V90 könnyed, azonnal megjegyezhető, kilométerről megismerhető, hibátlan arányokkal és vonalakkal rendelkezik. Bár az Alfa Giulia és a Jaguar XE/XF is szép formatervek, a Volvo limuzinja valamennyin túltesz. Oly egyedi, mintha más anyagból készült volna, mint bármi, ami körülötte mozog a forgalomban.
A limuzin fara megosztó lehet, mert a C-motívum lámpák itt vékonyak. Az orr-rész telitalálat, de a hátsó rész elsőre idegen lehet, de idővel megszokható és megszerethető. A kombi viszont elölről és hátulról is azonnal üt, mindenféle megszokás és ráhangolódás nélkül. Az egy autószobor.
Belső tér és Kényelem
A belső tér a főlényegcsúcs. Ha emlékszünk az XC90-es utasterére, nos, ez is olyan, csak némi krómmal és finomsággal még stílusosabbra hangolva. Kevés, trükkös formájú, természetes anyagú elemmel éri el a hatást, de a felületek izgalmasak, érdemes tapogatni, közel hajolni bátran. Arányérzék és kézműves gondosság érezhető a kocsi minden hajlatából, holott tömegtermék ez is, csak nem egészen úgy, ahogy megszoktuk.
Más kérdés, hogy az álló tabletes, kilenchüvelykes átlójú infotainment-pult is megmaradt, ami feldob néhány kérdőjelet a mindennapos kezelhetőség vonalán. Mert szép-szép, hogy kevés a gomb, csak sajnos így kicsit több a mozdulat és az agymunka, ha például ülésfűtést-hűtést szeretnénk állítani, start-stop rendszert akarunk lelőni a dugóban, vagy valami hasonló elvetemült galádságra készülnénk. Személy szerint jobbnak tartom, ha egy kicsit több a fizikai nyomkodni való és kevesebb az érintőképernyő-koptatás.
XC90 központi zár javítási útmutató
A kocsi alapműszere a vezető orra előtt mechanikus mutatókkal kommunikál, s a két alapóra között van egy színes LCD rajta az épp oda programozott legfontosabb infókkal - alapáron. De felárért létezik full-full paraméterezhető, tisztán folyadékkristályos műszeregység is.
Helykínálatban épp olyan az S90, amilyennek kívülről tűnik - hatalmas. Ez itt ugyanaz a moduláris platform, mint ami az XC90-es alatt van, hasonlóak a dimenziók, csak alacsonyabb a plafon.
Ami az üléseket illeti, első ránézésre nem tűnnek túl vastagnak, de a Volvo-tespedés garantált. A klubfotel-érzetű, zsírosra tömött párnák között henteregve, az ülőalkalmatosságok méretének ismeretében nehéz elhinni, hogy az alapfunkciókon túl bármit is tud ez a két szék... de tud. Például (extra!) van bennük négyprogramos masszázs, motorosan állítható mindenféle (oldaltámaszok, combkiterjesztés is), valamint fűtés és szellőzős hűtés.
Motor és Hajtáslánc
A modularitás miatt az XC90-ből származó részletek itt is megjelennek, a hajtásláncok minimális módosítással szintén a nagy SUV-ból jönnek át. Ez azt jelenti, hogy minden motor négyhengeres lesz és kétliteres (egyelőre), s jellemzően nyolcfokozatú Aisin automatához kapcsolódik, bár a benzinesekhez lehet hatfokozatú kézit is rendelni.
Benzines fronton a T5 (2WD) és a T6 (4WD) tartja a zászlót, előbbi turbós és 254 lóerős, utóbbi kompresszoros ÉS turbós, s 320 lóerős. A csúcsverzió az S90/V90 szériánál is a T8-as, amely egy konnektoros, nagyjából bő 40 kilométert tisztán áramon is megtenni tudó hibrid, 407 lóerőnyi összesített krafttal, természetesen kétliteres kompresszoros-turbós benzinessel és villanymotorral.
V70 tanksapka ajtó motor javítás
Később érkezik egy olyan motor is ebbe a bazi autóba, aminek láttán mindenki csak dörzsöli majd a szemét - a varázsszavak: 1,5 liternyi lökettérfogat, de legalább négyhengeres.
Vezetési élmény
A V90 egy generációval jobb autó a nagy SUV-nál. Kisebb homlokfelület, alacsony autóban valamiért mindig jobban meg lehet oldani a zajcsillapítást, ráadásul áttervezték a zajszigetelést és a motortartó bakokat, ezért jóval csendesebb. Kint a pályán az autó magabiztosan viselkedik, a motor nem szól hozzánk, sértődött izolációjában összeszorított szájjal, halkan pöfög. Az Aisin-váltó a legjobb Getragokat megszégyenítő észrevétlenséggel pakolgat, pontos, finom a kormány, s egy Mercedesszel ellentétben ebben mindig készségesen vissza is tér középállásba kanyar után.
Ebbe a kocsiba nem vezetni, melózni, távot legyűrni ül be az ember. A test behemót, hat centi híján ötméteres (a limuzin még három centivel hosszabb), a vasalóképességünk sem szerény, hiszen egy alsó hangon 1,8 tonnás, de itt a kombi kaszni és a sok extra miatt inkább már két tonna fölötti tömeggel bíró vasdarabban ülünk. Hiába 35 százalék az autót könnyűvé tevő bóracél a kaszniban, hiába van alumíniumból a bódé másik harmada, csodák nincsenek, ez egy batár.
A fordulókörön is meglátszik ez: a szépségért némi menetkomfortot is feláldozó, 20-as felnikkel 11,8 méteren kanyarodunk (tud 11,4 is lenni kisebbekkel). Zaj tehát kvázi nincs, irgalmatlan gumibakokon van az első és a hátsó segédkeret, az oldalüvegek pedig dupla rétegűek, mint amilyen alig nemrég csak a Mercedes S osztály volt, a szőnyeg pedig oly mélynek érződik a lábam alatt, hogy félek, elnyeli a cipőm.
A dízelmotor is dög erős, és tényleg, mintha érezni lehetne valamit abból, ahogy az a kompresszoros turbó-előfeltöltés kissé élénkebbé teszi alul. A Pilot Assist a korábbi Volvók sávelhagyásfigyelő rendszerénél annyiban biztos jobb, hogy nem sávtól-sávig mandinerezik az autóval, hanem középen viszi a csíkok között - itt nincs idegbaj. Amúgy meg, az ebben az autóban úgy általában véve sincs olyan. Egyáltalán.
Klasszikus gyenge pont a Volvóknál a rugózás, ám a súlyos problémák mindig otthon, a budapesti Róbert Károly körút mintaszerűen okádék tankcsapdáin derülnek csak ki, nem a kinti bemutatón. A cég évtizedek óta nem tudja feltörni azt a diót, amit a Nagy Német Hármas, illetve a Lexus már igen - a svéd autók emiatt felkoppannak, beremegnek, nyekkennek az aljas budapesti bordákon. De talán most, ezzel az autóval más lesz. Konstrukcióját tekintve mindene adott a futóműnek a javuláshoz.
Isteni, ahogy siklik, abban biztos vagyok, hogy közepes méretű gödrökig kiválóan szűr mindent, bár van benne egy adag bólogatás. Nem tudom, hogy ez hiba-e, a Mercedes E-je ennél laposabban utazik, de hajlok arra, hogy a Volvo részéről ez a színdarab semmit nem von le a kényelemérzetből, viszont ad egy kis olyasfajta ízt a dolognak, mintha az autó megdolgozna az örömünkért. Ami jó viszont: oldalirányban szinte semmi dőlés nincs, mert az tényleg zavaró lenne.
Minden örömködés ellenére felemelek egy halk mutatóujjat: akadt pillanat, amikor sorozatos aszfaltfoltokon, odaszórt kavicshalmokon hajtottunk át közepes sebességgel, és ott éreztem azt a fajta elbizonytalanodást, remegést, amit nem szeretek a Volvókban. Csak remélni merem, hogy az már tényleg olyan pocsék útfelület volt, ami otthon a kedvenc referenciautómon se fordul elő...
Ha már ekkora az autó, vettem hátsó üléspróbát is. Ahogy sejtettem, a beszálláshoz le kellett hajtanom a fejemet, mint minden mai autónál, mert az ajtónyílás útban lett volna. De miután bent helyet foglaltam, istenien éreztem magam. Óriási hely fejnek és lábnak, közel azonos a komfort az első ülésekkel, szinte teljes értékű a szellőzőrendszer, világosság, ezerfunkciós kartámasz, olvasólámpa, csillió sárga Bowers & Wilkins hangszórómembrán az autóburkolatban - kell ennél több utasnak?
A csomagtartó meg az, amihez a Volvónál mindig is értettek - nem véletlen, hiszen az első, PV-alapú Duett megjelenése óta eltelt már bő hatvan év, annyi idő alatt pedig talán még én is megtanulnék rendesen tudomisén, hegeszteni, olaszul, vagy akármi. Hát még a Volvo kombiul. Motoros a csomagtérajtó, naná, a vászonroló nyitáskor egy felsőbb pozícióba csusszan a sínjén.
Az általunk tesztelt kombiban nem volt csomagrendező rendszer, csak a szokásos, volvós stílusban felhajtható, függőlegesbe kattanó, masszív válaszfal, illetve erős, krómozott fülek, és az utastér felé pakkrepkedést akadályozó háló. Mindenesetre a hatalmas, vastag fából készült, teherbíró raktérpadló felhajtható, alatta pedig öblös katakombarendszerre bukkanunk.
Fogyasztás
A V90 új modelljét kizárólag mild-elektromos, 2 literes űrtartalmú motorokkal szerelték fel. Tesztautónkban a Volvo 197 lóerős turbóbenzinmotorjához egy 14 lóerős elektromotor társul. A mindennapokban autónk 100 kilométeren 8,2 litert fogyaszt: ez jó érték egy 1,8 tonnás jármű esetében.
Biztonság
Az S90-esben jelenik meg a jávorszarvast, illetve egyéb nagytestű vadállatokat felismerő, az elütésig a sebességet minimum 15 km/h-val csökkentő vészfék-funkció. Másik biztonsági újítás a Pilot Assist, azaz a feltételes önvezető rendszer. Bár a vezetőnek itt még a kormányon kell tartania a kezét, s nagy sebességű szűk kanyarokkal, előzéssel, hasonlókkal még nem birkózik meg, az elsősorban autópályás használatra optimalizált Pilot Assist már nagyrészt el tudja vezetni az autót, ha adott a két fehér záró-, vagy szaggatott vonal. Még követendő autó sem kell neki.
Volvo V90 teszt (2020-as modellév)
Végső gondolatok
A Volvo V90 egyedi megjelenésével, kényelmes belső terével és fejlett technológiáival kiemelkedik a konkurensek közül. A benzin automata változat ideális választás lehet azok számára, akik egy stílusos, biztonságos és kényelmes autót keresnek a mindennapi használatra és hosszabb utazásokra egyaránt.
A Volvo V90-hez összességében a most próbára fogott D3 AWD hajtáslánc a legracionálisabb, ár/érték arányban, biztonságban és kényelemben az arany középutat jelenti. A D3 AWD-hez a minden szempontból kiváló 8-sebességes Aisin automataváltó is szériában jár, így semmi nem hiányzik a teljes kényelemhez - és a maximális biztonsághoz sem, hiszen a V90 a világ egyik legbiztonságosabb családi autója, aminek nem csak ütközésbiztonsága fantasztikus, de szériában jár hozzá minden fontos asszisztens rendszer, így az autó már a baleset megelőzésében is óriási segítséget nyújthat.
Csillagos ötös jár tehát a Volvónak, a V90 az egyik legkívánatosabb és legjobb családi igavonó a piacon. Persze nem árt hozzá minimum 12, de inkább 15 millió forint...
Táblázat: Volvo V90 Momentum Főbb Jellemzői
| Jellemző | Érték |
|---|---|
| Motor | 2.0 literes turbóbenzin |
| Teljesítmény | 197 lóerő + 14 lóerős elektromotor |
| Váltó | 8-fokozatú automata |
| Fogyasztás | 8.2 liter/100 km |
| Csomagtér | 560 liter (1521 liter bővítve) |