Volvo V40 T4 Automata Sebességváltó Vélemények: Részletes elemzés

A Volvo V40 a svéd gyártó kompakt modellje, amely a biztonságos és kényelmes autózás iránt elkötelezett vásárlók körében népszerű. A T4 jelölés a kétliteres benzinmotort takarja, míg az automata sebességváltó a kényelmes vezetést szolgálja. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Volvo V40 T4 automata sebességváltóval szerelt változatát, beleértve a teljesítményt, fogyasztást, vezetési élményt és a vásárlói véleményeket.

A Volvo V40 T4 Automata Műszaki Adatai

A Volvo V40 T4 motorja egy finomhangolt vezérléssel és közvetlen befecskendezéssel modernizált turbófeltöltéses egység. Az erőfolyamot nem a Powershift névre keresztelt duplakuplungos automataváltó továbbítja a kerekek felé, hanem egy szintúgy hat fokozattal gazdálkodó bolygóműves szerkezet. A Geartronic elnevezésű konstrukció kifinomult munkavégzését egyébként egyetlen rossz szóval sem illethetjük, hiszen kapcsolásai intenzív igénybevétel mellett is lágyak, mégis fürgék, s a kúszás mutatványát is ügyesen abszolválja, miközben Sport módban viszonylag hosszú reagálási idők mellett is fokozott robbanékonyságról gondoskodik.

A Volvo a négy hengernél többel gazdálkodó motorjait hamarosan nyugdíjazni fogja, meglepő volt a tesztparkban az öthengeres erőforrás felbukkanása, melynek alkalmazását a hivatalos álláspont szerint a négykerékhajtású változat nagyobb nyomatékigénye tette szükségessé.

A karakterisztika a papírforma szerint szebb az egyhatosénál, hiszen az azonosan 180 lóerős teljesítmény némileg hamarabb, ötezres percenkénti fordulaton tetőzik, míg a nyomatékgörbe fennsíkja szűkebb ugyan (2700-4000 1/perc), de ott 60 Nm-rel több (300 Nm) sanyargatja az abroncsokat.

Ennek is köszönhetően tehetünk szert 8,2 (bejáratósan mérve 8,44) szekundumos sprintidőre, ami bár normál felhasználási körülmények között még dicséretes is lehetne, egy hasonló teljesítményű autótól már nem számít kiemelkedően jónak, s főként akkor elítélendő, ha a fogyasztási adatokat is nagyító alá vesszük.

XC90 központi zár javítási útmutató

Teljesítmény és Fogyasztás

A gyáriak szerint vegyes üzemben 8 literes átlagra számíthatunk, ami annál is inkább nevetséges, hogy szabályos országúti tempóban is különös tehetség kell ahhoz, hogy ez tartható legyen. Végső soron normakörünket 9,9 literes eredménnyel zártuk, ami éppen a 6,2 literes, V8-as motorral szerelt Chevrolet Camaro adatbázisunkban szereplő értékével mutat egyezést. Városban egyébként 11 és 13 liter között becsül a fedélzeti számítógép, s autópályán is erősen konvergálunk a 10 literhez.

(Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a vadonatúj tesztautót 75 kilométeres futásteljesítménnyel vettük át, de 10 százaléknál nagyobb javulást a legnagyobb jóindulattal és optimizmussal sem feltételezhetünk a bejáratás időszaka után sem.) Amit áldozatkészségünkért cserébe kapunk, az az öthengeres motor háromezres fordulat felett különösen terhelés alatt világgá kürtölt szívmelengető hangja.

De jaj annak, aki a kipufogó énekét élvezni kívánja, hiszen ezzel odaveszik az a 10,5 literes átlag is, amit a próbatétel alatt igen nagy önuralom mellett, tojásokon táncolva sikerült kipréselnünk az üresen 1307 kg tömegű, kompakt méretekkel büszkélkedő autóból.

Vezetési Élmény

A Geartronic elnevezésű konstrukció kifinomult munkavégzését egyébként egyetlen rossz szóval sem illethetjük, hiszen kapcsolásai intenzív igénybevétel mellett is lágyak, mégis fürgék, s a kúszás mutatványát is ügyesen abszolválja, miközben Sport módban viszonylag hosszú reagálási idők mellett is fokozott robbanékonyságról gondoskodik.

V70 tanksapka ajtó motor javítás

A kormányzásról némileg árnyalt képet festhetünk, hiszen az elektromechanikus szerkezethez méltán távolságtartó és méla, azaz jóval több közvetlenséget is elviselnénk tőle. A kritika él, ugyanis már láttunk a műfajban kimondottan jó kivitelezést is, igaz, ahhoz Porsche jelvény szükségeltetett - a konkurensek tengerében megállja a helyét a kormánymű, de fejlődésnek ad teret. Megjegyzendő, hogy a szervo-rásegítés intenzitásának állíthatóságáért dicséret jár, igaz, sportos szemlélet mellett még a legkeményebb funkció is kissé könnyű.

A V40-es a praktikum műsorszámában is remekel, hiszen számtalan kisebb-nagyobb rekeszt találunk az apróságaink számára, a hátsó ülések fejtámláját gombnyomásra dönthetjük le a szabadabb kilátás érdekében, s még rejtett pohártartókat is találunk a második sorban, ugyanakkor a könyöktámasz fém tartókonzoljának ordítása kilóg a prémium hangulat idilljéből.

Belső tér és kényelem

A sportosan elegáns, s összességében konzervatív külsőhöz illeszkedik az utastérben uralkodó harmónia és a kifogástalan szalonhangulat is. A kulcsnélküli nyitással és indítással a kilincsek érintésére a Volvo a visszapillantó tükrök üdvözlésnek ható nyitásával, illetve a változtatható színű belső világítás felkapcsolásával felel. A színek játékának már a fényezés sincs híján, de az utastér kompozíciója még meggyőzőbb, noha a világos textil kárpit megrendelését csak azok számára mernénk javasolni, akik heti rendszerességgel sem restek nagytakarítást végezni az autójukban.

A Volvo háza táján már minden típusra kiterjedő LCD-s óracsoport esetében nem marad el az ECO, az Elegance és a Sport elrendezés közötti választás lehetősége sem. Mindez dicséretes, de a műszeregység legszebbnek és legjobban használhatónak Sport üzemmódban mondható, így jómagam az esetek 90 %-ában így használtam. Az ergonómia persze a szokott módon kifogástalan, s az ülések kényelme annak ellenére is kiemelendő, hogy egy kihúzható combtámasz azért még hiányzik a tökéletességhez.

Biztonság

Nem ejtettünk még szót a biztonsági arzenálról, pedig ebben a tekintetben brillírozik a márka. Van itt ráfutásra figyelmeztető és gyalogosfelismerő vészfékezési asszisztens, automataváltóval immár a teljes sebességtartományban működő (Stop & Go) adaptív tempomat, és kissé óvatosan, de remekül működő holttérfigyelő egyaránt, de az aktív sávtartó asszisztens működésére sem lehet egy rossz szavunk sem. A teljes csomagot 790.000 forintért rendelhetjük meg, míg a világújdonságot jelentő gyalogosvédelmi légzsák a szériafelszereltség része.

V50 klíma javítás útmutató

A passzív biztonságnál persze mindig többre értékeljük az aktív jellemzők kiválóságát, márpedig e tekintetben a Volvo igencsak szofisztikált. Az asszisztensek kiforrottsága mellett is elismerésért kiált a számtalan funkciót ellátó menetstabilizáló, ami mindig, minden körülmények között észrevétlenül, a hirtelen beavatkozásokat mellőzve siet a segítségünkre.

Vásárlói Vélemények

Őszintén bevallom, autó ügyben impulzus vásárló vagyok. Ami megtetszik és jó(nak) tűnik, azt veszem meg. Sok éven keresztül az új autókat preferáltam, aztán pár éve úgy döntöttem, hogy inkább veszek pár éves, keveset használtat, ahol a kezdeti értékvesztés nem engem érint, és olyan autókba ülhetek bele, amit újként nem tudnék megvenni, vagy legalább is, nagy anyagi fájdalommal járna újkori megvétele.

Egyszerű autó kellett, ami nem romlik el, vagy ha igen, van hozzá olcsón alkatrész, és lehetőleg ne kerüljön csilliárd pénzbe az üzemeltetése, szervizelése. Egy kitételem volt a használt autós keresőben: a tempomat megléte, ami ilyen futás mellett nekem a legfontosabb (meg az ESP, Klíma természetesen). És mivel korábban megtapasztaltam, hogy a bécsi parkolókban hihetetlen gyorsan képesek körbekarcolni az autókat a parkoló kollégák, ezért tényleg nem szobor kellett, hanem egy olyan, aminél nem fáj a dolog. Plusz a lakóhelyem környékén nagy számban előforduló vadak miatt se kapjak szívinfarktust, ha egyet kicsapok a patájából. Ezen kívül legyen nagyon kényelmes az ülése (40 felett már kicsit fáj a sok autóban töltött km), a futómű pedig ne vegyen észre minden egyes porszemet, ami az úttesten van.

Volvókkal foglalkozó ismerősöm mondta, hogy az 1,6-osnak ez a gyenge pontja, a váltó, amit ráadásul semmi másik motorvariáns váltójával nem lehet helyettesíteni. A kocsival a 3 hónapja alatt 13.000.- km-t tettem meg. Néhány izzó kiégése, a váltógomb bakelitjének letöredezettségén kívül egyenlőre semmi gond. Amit a legnagyobb hibának tartok, az a nagyon gyenge rádió vételi jel. hiába vettem hozzá jel erősítőt, nem tudja olyan tisztán venni a rádiójeleket, mint a mai modern autók.

Összegzés

A Volvo V40-es már a konkurencia legjavával szemben is bizonyította rátermettségét, ám a jelen tesztben szereplő konfiguráció ékes bizonyítéka annak, hogy a megfelelő hajtáslánc kiválasztása milyen kiemelkedő fontossággal is bír a vásárlás során. A külcsín egyéni megítélés kérdése, de a szűkebb motorválaszték mellett a terepes átirat 400.000 forintos felára sem a Cross Country mellett szól, s éppenséggel a kompromisszumkészséget követelő emelt futómű is eltántorító hatással lehet. A tökéletességtől csak egy kevéssel áll távol a finoman, de megfontoltan kapcsoló váltó, illetve a legkeményebb állásában is némileg túlszervózott kormányzás.

Az öthengeres turbómotor ugyan dinamikusan repíti a helykínálatában az ellenfelektől elmaradó típust, ám a kétliteres erőforrás tetemes fogyasztása még házon belül is versenyképtelenné teszi tesztünk szereplőjét. Ettől függetlenül a V40-es erényeit aligha tagadhatjuk, hiszen a Volvo az aktív biztonságban nem csupán az asszisztens rendszerek vezető szerepével remekel.

A V40 orra azért lehetett laposabb, mint a legtöbb kategóriatársáé, mert baleset esetén pirotechnika pattintja feljebb a motorháztetőt, így kevésbé üti meg magát a szerencsétlenül járt gyalogos, ha elütjük. Kap a feje alá egy légzsákot is, ami 30-50 km/h-s sebesség között a szélvédő aljának vonalában fúvódik fel. A 2012-2019 között gyártott Volvo V40 ötcsillagos minősítést kapott az EuroNCAP töréstesztjén, de nem csak azért, mert jókor volt jó helyen (ekkor kezdték el jobban jutalmazni az aktív menetbiztonsági elektronikát a szervezetnél).

A felnőttek védelmére 97%-ot kapott az autó, ami sokáig a legmagasabb érték volt, csupán 2019-ben tudta megelőzni az új Mazda 3-as. Ezzel szemben némiképp meglepő, hogy a gyerekek biztonságára csak 75%-ot kapott, ami kevesebb, mint a platformtárs Ford Focus értéke.

A V40-esnek hivatalosan csak egy faceliftje volt (ekkor, 2016-ban jelent meg Thor ledes pörölye az első fényszórókban), de az igazi változást 2015 hozta, amikor nyugdíjba küldték az öthengeres motorokat. Egyébként a hangja sem sokkal rosszabb. Persze, nincs már meg benne az az egyediség, de látszik, hogy törekedtek arra, hogy a megfelelő zajokat halljuk meg belőle - feltéve, ha az automata nem dönt úgy, hogy 1200-as fordulaton brummogtatja a motort. Amúgy ügyes lenne ez a váltó, mindenféle duplakuplungos bűvészkedés nélkül egész gyorsan reagál, nem csinál hülyeséget, de talán a kelleténél jobban igyekszik spórolni. Nyilván szüksége is van rá a kocsinak, hiszen bő másfél tonnájával nem tartozik a könnyű atléták közé.

Benzinesekből csak turbósat talál, ha szeretne az életben még egy jót autózni egy átlagautóval, a 2,5 literes öthengeres T5 változat a vérmes hangjával igazi csemege. Amúgy a 2015-ös motorcserehullám a benzineseket sem kímélte, így jobb ha nem az autó hátulján lévő T és D jelöléseket nézi, hanem az évjáratot és a motorkódot, mert sokszor csak ebből derül ki, hogy pontosan milyen kivitelről van szó.

Vezetni a focusos alapoknak köszönhetően egész kellemes a Volvót. Viszonylag új autó és a villanyszervó ellenére a kanyarokban úgy érezhetjük, tényleg van közünk ahhoz, ami történik. Engem nem zavart, de ez a feszesség néha már a komfort kárára megy, bele-bele tudott zöttyenni egy-egy komolyabb kátyúba. Jobb elölről jött is valami nesz, nem kizárt, hogy a szilentek, vagy a lengéscsillapító elkezdte megadni magát.

A What Car? A V40-nél sem hibátlan a dízel, a kipróbált autóban is olyan kétliteres motor van, ami miatt nem olyan rég 507 ezer autó visszahívását rendelte el a Volvo. A probléma a műanyag szívósornál keletkezhet, konkrétan megolvadhat a műanyag, ami kis mértékben még csak a teljesítményre veszélyes, legrosszabb esetben akár tűzet is okozhat. A központi elektronika hibája miatt a bal hátsó lámpa meghibásodhat (2013.11.23-2014.03.10. A légzsák egyik szenzora nem működhet megfelelően, így balesetkor nem nyílik ki a légzsák (2016.08.25-2016.10.05. Kortárs Volvóknál még az ajtózárakkal fordulhat elő probléma, főleg a kulcs nélküli indítású kiviteleknél. Nem szabad félvállról venni ezt, a javítás nem olcsó.

Összességében pozitív csalódás volt a második generációs Volvo V40. Tetszett, hogy nem teljesen puha, van minimális élvezet a vezetésében, kellemesen erős a négyhengeres dízele is, nem vészes az automata váltó, de ami a legfontosabb egy használt autónál: egyelőre nem tűnik betegágynak. Fontos pozitívum, hogy a Volvónál a kisebb méret a V40 esetében nem jelentett rosszabb minőségérzetet, hasonlóan éreztem magam egy XC70-esben is.

tags: #volvo #v40 #t4 #automata #sebességváltó #vélemények

• Minőségi INA vezérlések
• Prémium BMW kulcsok
• Dízelmotor javítási útmutató
• Utánfutó sebességkorlátozás Magyarországon
• Megane bontó Szekszárd közelében