A visszatérők: Szereplők, évadok és a rajongók véleménye
A The 100 (A visszatérők) egy izgalmas és fordulatos sorozat, amely az emberiség túléléséért folytatott harcot mutatja be egy poszt-apokaliptikus világban. A sorozat a negyedik évadának premiere ott veszi fel a fonalat, ahol a harmadik elejtette, és ez bizony az epizód minden aspektusán érződik.
A történet 97 évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy nukleáris csapás megtizedelte az emberiséget. Mindössze az éppen a föld körül keringő űrállomások négyszáz lakója maradt életben. Három generáció született az űrben, de az űrbéli "Bárka" erőforrásai kimerülőben vannak.
Közel egy évszázad elteltével az emberiség kénytelen hát visszatérni a Földre. A népesség megmentése érdekében a túlélők száz fiatalkorú bűnözőt küldenek le a felszínre, hogy megtudják, lakható-e az emberiség egykori otthona.
A száz számkivetett között van Clarke, a Bárka vezető orvosának tizenéves lánya, Wells, a Bárka kancellárjának fia, Finn, a fenegyerek, és egy testvérpár, Bellamy és Octavia, akik a szigorú törvények miatt mindig szabálykerülőkké válnak, hogy Olivia születésének körülményeit titokban tartsák.
A Földön lévő száz fiatal számára az idegen bolygó titokzatos birodalom, ami az egyik pillanatban varázslatos, a következőben pedig halálos.
Skoda Octavia RS 260 LE: Érdemes megvenni?
Évadok áttekintése és rajongói vélemények
Az elején elég unalmas az egy probléma a túlélésben/egy rész felépítés. A végefelé már meg lehetett kedvelni a szereplőket, de igazából látszott, hogy a CW tévé romantikus sokszög sablonját akarták követni, de minden jobb lett, mikor a készítők abszolút szabad kezet kaptak.
2. évad:
Abszolút imádtam! Erős női karakterek, igazán izgalmas történet, ami felveti azokat a kérdéseket, hogy ugyan mi mindent megtennénk a túlélésért, akár a többi ember kárára is. Az egyik kedvenc könyvemet idézte fel - a benti Mt. Weather és a kinti világ párhuzamával, szóval még több bónuszpont jár neki.
3. évad:
Leginkább a Grounder politikai manőverezések, a lelki traumák feldolgozása van a középpontban. Néha kicsit laposabb volt, de imádtam a mitológiát.
4. és 5. évad:
Sok kritikát hallottam a karakterizálásra erről az évadról, de őszintén 6 évvel később és olyan túlélési körülmények között, ahogy a karakterek voltak, szerintem reális volt. Kicsit elveszett mindenki, különösen szerettem, hogy mennyire boncolgatja, vajon az emberek természete tényleg háborút szül-e, még ha épp a kihalás szélén is állnak. Az évadból mondjuk én hiányoltam Clarke-ot, mint aktív résztvevőt, de attól függetlenül jó volt.
6. évad:
Kifejezetten tetszett az új helyszín, de még mindig úgy érzem, hogy az új karaktereknek lehetne mégis több filler része. Annyira elidőznék a drámáikon. Mindig sajnálom, ha Clarke kevés jelenetet kap.
Átfogó útmutató a Skoda Octavia burkolatokhoz
7. évad:
Hát vége. Történetileg ez az évad marha kihasználatlan, annyira érdekes sci-fi dolgok lehettek volna, de csak be vannak lógatva, a karakterívek valamennyire rendben vannak, főleg az évadzáróra szépen bezáródik a 4 főbb szereplő története, de azért sok volt a filler és a rosszul ütemezett flashback.
A negyedik évad nyitánya: "Echoes"
Az Echoes című évadnyitó - nomen est omen - mindazt visszhangozza, amit megszerettünk, vagy megutáltunk a szériában. A The 100 egyre inkább emlékeztet a The Walking Dead unalomig ismert felépítésére - a szereplők folyamatosan újabb, világvégével fenyegető krízishelyzetekbe keverednek, főgonosztól újabb főgonoszig rohannak, mérlegelésre sosincs idő, forrófejű hőseink a pillanat hevében döntenek, az akció olyannyira túlpörgetett, hogy az egyszeri néző a stáblista után hátradőlve csak vakarja a fejét: kinek mi is volt a motivációja, és miért döntött úgy, ahogy, csak hogy a csapat csöbörből vederbe kerüljön?
Ezeken a kérdéseken kár gondolkodni, ha élvezni akarod a sorozatot, ami a rendkívül ellentmondásos harmadik évadot záró, cserébe biztató finálét hervasztó premierrel követi, és emiatt egyre nehezebben szerethető.
Miután Clarke megsemmisítette a Fény Városát, Poliszban ébred, ahol éppen jókor, jó helyen állomásozik egy ezer fős Azgeda sereg. Ezek a csipek hatásából kijózanodott Skaikru csapatban, Theloniusban, Kane-ban, Abbyben és a Wanhedában méltán nem bíznak, miután azok Clarke kivételével az elmúlt évad során gyakorlatilag zombi-terminátorokként működtek.
Újabb ok a háborúra, így a Bellamy által Mount Weatherben már korábban megismert Echo hatalomátvételre készül (és meg is teszi két perc játékidő alatt, miután a törvényes útra figyelmeztető nagykövet torkát átvágja, mert súlytalan bár, de badass), Clarke-ék fogságba kerülnek, szabadulásuk kulcsa pedig egyedül a finálé eseményeit csodálatos módon túlélő, tüdeje ellátását elzáró töltényhüvellyel gyengélkedő Roan herceg lehet az Azgeda (pontosabban a politikai helyzettől függetlenül folyamatosan deviáns Jégharcosok) csapatából.
Octavia 2 ablaktisztító rendszer hibaelhárítás
Mindezeket figyelembe véve, a The 100 továbbra is egy lebilincselő sorozat marad, amely a túlélésért folytatott harcot és az emberi természet sötét oldalát mutatja be.
A történet ott folytatódott, ahol az előző szezon véget ért. Nincs tehát időugrás, a finálé utáni perceket látjuk, az epizód pedig arra volt jó, hogy megalapozza az új évad fő csapásirányát. A főszálat már a 3×16-ban felvezették, de akkor még reménykedtem, hogy mégse ez lesz a központi probléma a folytatásban.
Persze egy rész alapján még nem igazán lehet azt eldönteni, hogy ez az új főszál mennyire lesz lehengerlő, szóval egyelőre csak annyit tudok bizton állítani, hogy jó volt az évadnyitó epizód, de hiányzott belőle az az extra, ami a 2.
Kissé kiszámítható mederben folydogáltak az események, túl sok minden nem történt, váratlan fordulatot nem láthattunk, a karakterek hozták önmagukat, de összességében nem lett olyan lehengerlő a 4×01, hogy már most nézném a folytatást.
Nagyon úgy tűnik, hogy a közelgő atomkatasztrófa lesz az évad fő problémája, miközben a klánok között roppant törékeny a béke. Jasper világfájdalma már kezd unalmassá válni.
Eldönthetnék már az írók, hogy mit akarnak vele, mert sok lesz már az önsajnálatból. A Jég Népével lehetnek még komoly problémák. Igaz, pillanatnyilag Roan garantálja a békét, de Echo már nincs ennyire kibékülve az égből pottyant csapattal.
Az állandó szereplők tábora elég népes, így biztosan most is lesznek majd áldozatok, csak attól félek, hogy a közkedvelt karakterekhez nem mernek majd hozzányúlni.
Összefoglaló
A The 100 egy izgalmas és fordulatos sorozat, amely az emberiség túléléséért folytatott harcot mutatja be egy poszt-apokaliptikus világban. A sorozat tele van fordulatokkal, izgalmakkal és érzelmekkel, így garantáltan leköt mindenkit, aki szereti a sci-fi és a fantasy műfaját.
Az Echoes tényleg mintha csak a korábbiakat visszhangozná, miközben túlteng benne az öncélú, túltolt, de súlytalan brutalitás. Sokat markol, keveset fog: tele van olyan morális kérdésekkel, amelyekre sosem érkezik válasz, és az A-ból B-be eljutás érdekében marionett bábukként rángatja a karaktereket.
Jó ugyanakkor látni, hogy hőseink másfél elvesztegetett évad után felébrednek, és csak remélni tudom, hogy a széria több időt tölt majd ennek kibontásával, mint a szürkeállomány-tompító ad-hoc fordulatok bedobásával.
Jó lenne Kane-t kicsit jobban megismerni, és bár az új fenyegetés igen izzadságszagú, szívesebben látnám a 13 kolóniát összefogni, mint egy újabb "csakazértis" háborút folyamatosan pálforduló karakterekkel, és csak díszleteiben változó koreográfiával.
Mert a The 100 veszélyesen közel áll ahhoz, hogy a The Walking Dead legrosszabb berögződéseinek oltárán mindent feláldozzon, amiért megszerettük. Értelmezhető párbeszédben, karakterfejlődésben ezúttal ugyan nem volt részünk, folyamatos akcióban annál inkább, mégis: Henry Ian Cusick egyetlen beszédes pillantása többet mondott, mint az eddigi összes forgatókönyv együttvéve.
"És most túlélésre fel!" - hangzik el az epizód végén sokadszorra Clarke szájából, mielőtt egy teljesen működésképtelen zárójelenetben még egyszer a szánkba rágják, milyen közel a világégés.
Mint az a legutóbbi finálé végén kiderült, a Fény Városának célja az emberiség megmentése lett volna, mert a világszerte felépített atomerőművek épp most olvadnak le, hat hónapon belül (amint azt számtalan szereplő vészjóslóan ki is hangsúlyozza).
E közben a Trikru, a Skaikru, Polis és Arcadia seregei ismét háborúban állnak, ahogy Echo, majd Roan kerül hatalmi pozícióba. Mert miért ne.
De a folyamatos akció mégiscsak sodor Poliszban - a teljesen lenullázott karakterek ellenére is, akik csak bóklásznak, néznek ki a fejükből, vagy teljesen logikátlan terveket agyalnak ki a túlélés érdekében.
A legnagyobb baj Árkádiában van, Jasper karaktere egyszerűen elviselhetetlen. Öngyilkossági kísérlete, majd ennek lefújása, komolyan mondom: a nézőknek bemutatott középső ujjal ér fel.
Murphy egy pillanat alatt elárulja társait (most épp a szerelem érdekében), pont mint eddig.
A Bárka vezetői - Clarke özvegy anyja, Abby, Jaha, a kancellár és titokzatos helyettese, Kane - nem is sejtik, mi történik odalent a bolygón, mégis nehéz döntéseket kell meghozniuk életről, halálról, és az emberi faj fennmaradásáról.
tags: #visszatérők #Octavia #Love #szereplők