A veterán kályhás potkocsi története
A történet kezdete a török időktől 1945-ig a fellelhető források alapján szolgál.
A Nagykanizsai Mentőállomás története 1945-2012-ig erősen összekapcsolódik!
A legfrissebb a Nagykanizsa szervezet történetét mutatott. 1996-ban megjelent 2. Dr. honismereti füzetek 2. munkája pedig a téma egészét átöleli.
Tarnóczky Attila „Hol, mi? épületeihez kapcsolódóan szól.
1690-ből maradt ránk, német nyelven írott dokumentuma.
A városban a tűz ellen való védekezés szabályai szempontból felül kellett vizsgálniuk.
A 18. században a településnek a bővülése tűzvédelmi kérdéseit vetette fel.
„II. József korában a város is meghozta a maga új rendelkezéseit.
A házakat téglából kell falazni.
A zsúpos, szalmás házak építését eltiltották szépészeti és tűzbiztonsági szempontból.
Veterán és utánpótlás asztalitenisz
A fa házak építését az 1836. évi tűzrendtartás is tiltotta, sokáig divatozott faházak építését.
A kéményeket téglából kell falazni. A kéményeket és tűzhelyeket folyamatosan ellenőrizni kellett, a kéményseprőket „korombírónak” nevezték őket.
A tűzoltáshoz szükséges eszközökből sosem volt elég. A városban a tűz megelőzésére nagy hangsúlyt fektettek, minden háznál kellett lennie egy dézsának amiben vizet tudnak tárolni.
A tűz esetén a kirendelt elöljáró utasítását végrehajtani, de ha nem volt elég víz, akkor gödröt, ún. „tókát” ásattak.
Szénahúzásra is használták, hogy megnézzék, nem üti-e fel a fejét a tűz a városban.
A tűzvédekezés kovácsoltvas eszköze volt, csáklyát, létrát, pemetet tároljanak.
Mellettük egy dézsában vizet kellett tárolni, hogy legyen mivel oltani a tüzet.
Konyhavizsgálót kellett alkalmazni, aki ellenőrizte a tűzhelyeket és a kéményeket.
Büntetést is kiszabhattak, ha az illető fedeles pipát használt.
A tűzoltáshoz szükséges eszközök készenlétben legyenek, hogy minél hamarabb el tudják oltani a tüzet.
A tűzoltáshoz kellett az égő házakhoz hordaniuk a vizet, fejszéikkel megjelenni.
A tűzoltóknak csáklyák voltak készenlétben a tűz megfékezésére.
Ekkor hoztak létre egy „tűzi kasszát”, amiből fedezték a tűzkárokat.
A városban hatatlanul végigsöpört a pestis. A járványok sohasem szüneteltek, de a védekezés nem sokat segített.
A betegségek ellenére az emberek a természetes ellenállóképességét próbálták erősíteni, vagy más néven klistélyozás.
Kanizsán nem volt kéményseprő, így a rossz kémények sokszor vált katasztrófák okozójává.
Sokszor előfordult, hogy 1000-2500 forintos kárvallással múlt el hét ezidőtájt, hogy 16 ház, 37 ház stb. leégett.
A nagyfecskendőt a veszély helyére szállította, hogy minél hamarabb eloltsák a tüzet.
Nem gazdaságosak, ezért olyan festékeket használtak, amelyeknél ezek a hátrányok nincsenek meg.
Fémoxidokkal, vagy megfelelő fémsókkal főzik (ólomoxidot, míniumot, mangánoxidot stb. zink- és kobaltsókat).
Való főzése által nyerik a kencét (firnisz), amit a tűzoltásnál használtak.
Drákóiak a városi rendszabályok, ezért az újraépítését is szigorúan szabályozták.
Egymást érték a tüzek, különösen a város perifériáin, ezért az építkezést megkezdeni tilos volt.
„Elszoréttatásait”. egy háznál többet építeni nem szabad, csak a szabályos utcákon.”
A 19. században a tűz ellen való védekezés szabályai szempontból felül kellett vizsgálniuk.
1867. évi XXXII. tc. előmozdítsák a tűzoltás bemutatását.
Az önkéntes tűzoltóságok megalakulására irányuló erőfeszítései eredményét Széchenyi Ödön is felkarolta.
A soproniak beleegyezésével 1870. évi közgyűlésén tárgyalták meg, de az alakuló ülését mintegy 200 tag jelenlétében 1871. február 26-án tartották.
Alparancsnok: Stelzel Frigyes, Altmann Mihály, Szertárnok: Lublitz Zsigmond.
1871. évi közgyűlés javaslatára tervbe vették az V., X. és XV. évi szolgálati érmek létesítését.
A felségjogok közé sorolták a szolgálati éremre tett előterjesztést, s ifj. Knortzer Károly el is készítette az érem rajzát.
1886. évi közgyűlés az érem alapszabályát is bevonták.
Bronz szolgálati érem, ill. érmek az ’50-es évekből, ezüst érem feltehetőleg az I. világháborút követően készült.
A polgárságnak köszönhetően embertömegből igazi egylet lett, akik a város tűz elleni felszerelését biztosították.
A tagok szolgálaton kívül „civil” foglalkozásúak tevékenykednek.
A gyűjtésekre, így hagyományt teremtett, a farsangi bált, majálist, juniálist tartottak a bevétel az egylet kasszájába csordogált.
Volna, de a nehézségeik nem csökkentek, terén közömbösnek mutatkoztak.
1879. évi közgyűlés választotta meg titkára és segédtisztje is.
Knortzer Frigyes volt az Erzsébet tér 18. sz. Szálloda és Vendéglő építtetője, tulajdonosa, amely a tér délkeleti sarkán áll.
Megszervezte a gyári tűzoltóságokat és mentőorvos alkalmazásával is erősíti.
Tűzoltózenekart alapított, volt a Zala vármegyei Tűzoltó Szövetségnek is.