Vergilius Múzsái: Kleió a Történetírás Múzsája
A görögök a költészetet a Múzsák ajándékának, a mítoszt a Múzsák által kinyilatkoztatott igazságnak tekintették.
A kilenc Múzsa nevét már Hésiodos is felsorolja, de csak későbbi hagyomány osztotta ki közöttük így a szerepet: Kleió (latinosan: Clio) a történetírás, Melpomené a tragédia, Thaleia (Thalia) a vígjáték, Euterpé a zene, Terpsikhoré a tánc, Erató a szerelmi költészet, Kalliopé az eposz, Urania a tudomány, főleg a csillagászat, Polyhymnia a himnuszköltészet istennője.
Hésiodos a Helikónon találkozott velük, de - Homérosszal egyetértésben - olymposiaknak is nevezi őket. A Parnassos hegyén is jelen vannak, ahol a kastaliai forrás vize részesítette a költészet és a jóstehetség adományában azt, aki ivott belőle.
Általában a hegyekben, a kristálytiszta források és szépvizű folyók vidékén, a természet ihlető közelségében laknak, s templomaik is rendesen a városon kívül állnak. Szent fájuk a babér.
A Múzsák ajándékának a fölényét a nyers erővel szemben Antiopé ikerfiainak, Amphiónnak és Zéthosnak a mítosza érzékelteti. A Múzsa megszólítása (latinul: invocatio) a poétika szabályai által megkövetelt kezdete maradt az eposznak szinte napjainkig.
Kerékméret információk a Renault Clio 2 1.4-hez
Homérosnál ez még bizonyos mértékig vallásos igény volt; szerinte a költő szavaiban a Múzsa nyilatkozik meg, az istennő énekli Akhilleus haragját, a Múzsa énekel a sokat tapasztalt Odysseus bolyongásairól. A költőt a Múzsával, vagy a Múzsákkal szemben (mert néha csak egy, másszor három vagy hét, de legtöbbször kilenc Múzsáról beszélnek forrásaink) alázatos magatartás kötelezi.
A Múzsák istennők, Zeus leányai, az Olympos boldog lakói közé tartoznak. Homéros említi Thamyrist, a thrák énekest, aki a Múzsákkal merészelt vetélkedni, s ezek büntetésből elvették isteni hangját, némává tették.
Homályos emlékek ködös és gomolygó hátteréből csak a teremtő ihlet pillanatában emelkedik ki élesen elhatároló vonalakkal, félremagyarázhatatlan világossággal az alkotás, Mnémosyné az „Emlékezet”, Hésiodos szerint anyja a Múzsáknak.
A görögök a Múzsák jelenlétének tulajdonították a költői ihlet szubjektív érzésével velejáró biztonságot: a megtalált - és nem kitalált - kép, az egyedül lehetséges és semmi mással nem pótolható szó kielégültségét. Ez a meggyőződés ad az ihletett költő szavának feltétlen hitelt.
Első szavuk a vád szava volt, megbélyegzése a „csupa-has embereknek”, a pásztorok mindennapi kenyérgondokban elmerült életének, étel-ital egyszerű és durva örömeinek.
Clio üzemanyagszűrő bekötési útmutató
Ez Hésiodos ráeszmélése az őt körülvevő világ törvényszerűségeire; úgy érzi, hogy a múzsai felavatás nyitotta meg a szemét a természet és a társadalom mélyebb összefüggéseire. Most egyszerre észreveszi a Múzsák táncát az ibolyaszínű forrás körül.
A Múzsák maguk szólítják fel, hogy szakítson a viruló babérfáról egy lombos ágat, s amit mindennap láthatott a hegyoldalon: maga a babérág „csodálatos” lesz a kezében.
„Tudunk mi sok hazugságot mondani, ami a valóra hasonlít, de tudunk mi, ha akarunk, az igazra is rázendíteni” - mondják magukról Hésiodos Múzsái. Homéros a Múzsák szavának megbízhatóságát hangsúlyozta.
A Múzsák Mnémosyné, az „Emlékezet” leányai, de lényükhöz a képzelet játékossága is eltagadhatatlanul hozzátartozik. A görög költők a valóság új meg új oldalainak a visszatükrözésére még mindig a mitológiát tartják a legalkalmasabb kifejező eszköznek.
S a mitológiai hagyományok elbeszélő jellegére, cselekményére erős hangsúly esik. A görög költészetben igen korán tudatossá vált, hogy ez az elbeszélő jelleg a valóság tényleges összefüggéseinek hasonlata gyanánt - a valóság megragadásának sajátos, mitológiai formájától elválaszthatatlan; a mítosz „igazság” és „hazugság” között lebegő, a valóságot a képzelet játékosságával ábrázoló természete éppen ebből következik.
A Múzsák azok, akik a teljes igazság birtokában vannak, a költő annyit vallhat a magáénak ebből, amennyit a Múzsák - a költészet ihletői - ajándékoznak neki.
Hésiodos szerint a halandó költő tevékenységének mintája a Múzsák halhatatlan éneke, amellyel ők Zeust gyönyörködtetik az Olymposon.
A mítosz uralkodó ideje természetesen a múlt; a távoli ősidőkben egyszer megtörtént esemény összefüggéseiben működteti azokat a természeti tüneményeket is, amelyek valójában napról napra, évről évre ismétlődnek - mint pl. a nappal és az éjszaka váltakozása vagy az esztendő körforgása az évszakokon keresztül.
Ha pl. eljövetelét hirdeti, akkor is a távoli jövőben megszerkesztett kép hitelét az ősidőkben elvesztett aranykor mítoszával növeli.
A görögök a költészetet a Múzsák ajándékának, a mítoszt a Múzsák által kinyilatkoztatott igazságnak tekintették.
A kilenc Múzsa nevét már Hésiodos is felsorolja, de csak későbbi hagyomány osztotta ki közöttük így a szerepet: Kleió (latinosan: Clio) a történetírás, Melpomené a tragédia, Thaleia (Thalia) a vígjáték, Euterpé a zene, Terpsikhoré a tánc, Erató a szerelmi költészet, Kalliopé az eposz, Urania a tudomány, főleg a csillagászat, Polyhymnia a himnuszköltészet istennője.
A Múzsák jelenlétének tulajdonították a költői ihlet szubjektív érzésével velejáró biztonságot: a megtalált - és nem kitalált - kép, az egyedül lehetséges és semmi mással nem pótolható szó kielégültségét.
A mythos és a Múzsák. Mythos: görög szó és a görög nyelvben „beszédet", „szót", majd „szóbeszédet", „mesét" jelent. A görögök a költészetet a Múzsák ajándékának, a mítoszt a Múzsák által kinyilatkoztatott igazságnak tekintették.
| Múzsa | Görög név | Attribútumok |
|---|---|---|
| Kleió (Clio) | Κλειώ | Történetírás |
| Melpomené | Μελπομένη | Tragédia |
| Thaleia (Thalia) | Θάλεια | Vígjáték |
| Euterpé | Ευτέρπη | Zene |
| Terpsikhoré | Τερψιχόρη | Tánc |
| Erató | Ερατώ | Szerelmes költészet |
| Kalliopé | Καλλιόπη | Eposz |
| Urania | Ουρανία | Csillagászat |
| Polyhymnia | Πολυύμνια | Himnuszköltészet |
A görög mitológia inspiráló múzsák
Hesiodos a Helikonon találkozott velük, Homeros olymposiaknak nevezi őket, de a Parnassos hegyén is jelen vannak, ahol a kastaliai forrás vize részesítette a költészet és a jóstehetség adományában azt, aki ivott belőle.
Parnasszus Raffaello festménye
A görögök közül csak azok nevezték mythosoknak, azaz meséknek e hagyományokat, akik nem hittek bennük. Dehát csakugyan a puszta képzelet szép és könnyelmű játékának hitték-e a költők, akik meghirdették, s pusztán a színek változatosságában gyönyörködött-e a nép, amelyik befogadta a mythost? Jogunk van-e, mint görög költészetet, a görög vallástól élesen elválasztani?
A mythos a görögök hite szerint a Múzsák ajándéka, ezért, ha a mythos lényegét akarjuk megérteni, a Múzsákkal kell kezdenünk mythologiánkat, mint ahogy a mythos két nagy meghirdetője, Homeros és Hesiodos is a Múzsákkal kezdték éneküket.
A kilenc Múzsa nevét már Hesiodos is felsorolja, de csak későbbi hagyomány osztotta ki köztük így a szerepet: Kleio (latinosan: Clio) a történetírás, Melpomene a tragédia, Thaleia (Thalia) a vígjáték, Euterpe a zene, Terpsikhore a tánc, Erato a szerelmi költészet, Kalliope az eposz, Urania a tudomány, főleg a csillagászat, Polyhymnia a hymnus-költészet istennője.
Hesiodos a Helikonon találkozott velük, Homeros olymposiaknak nevezi őket, de a Parnassos hegyén is jelen vannak, ahol a kastaliai forrás vize részesítette a költészet és a jóstehetség adományában azt, aki ivott belőle.