Az UAZ-469: A klasszikus szovjet terepjáró jellemzői és története
A legtöbb személyautónál általában a formaterv, a kényelem, egyszóval a külső a meghatározó. Csökkenő piaci részarányuk ellenére több ”valódi” terepjáró tett szert komoly hírnévre: ilyen például a legtöbb Land Rover és Jeep modell, a Mercedes G-osztály vagy a Toyota Land Cruiser.
Az UAZ-469 születése és technikai háttere
A Szovjetuniónak megalakulása után azzal kellett szembesülnie, hogy az erőltetett iparosítás ellenére technológiai téren az ország rendkívül elmaradott volt. Az UAZ (Uljanovszkij avtomobilnij zavod) korábbi típusai egyszerűek és megbízhatóak voltak, ezért hamar széles körben elterjedtek. Mivel azonban ezek az 1970-es évek közepére már teljesen elavultak, az UAZ kifejlesztette utódjukat, az UAZ-469-et.
Az UAZ-469-es egy ”klasszikus” kialakítású terepjáró, ami több részletet predesztinál: nagy hasmagasság, jelentős tömeg, létraváz. A típust 1971-ben debütáltatták (gyártása egy évvel később indult), mint parancsnoki terepjáró, innen származik a jól ismert ”komandirszkij” becenév.
Főbb műszaki jellemzők
A jármű hajtásáról eredetileg egy 2,4 literes, 78 lóerős UMZ erőforrás gondoskodott. A négyhengeres hajtóművel és az üresen is 1,6 tonnás tömeg miatt a 469-es személyautókhoz képest igencsak mérsékelt teljesítményt nyújtott. Az egyetlen motorhoz sebváltóból is csak egyfélét társítottak: egy ötfokozatú manuális egységet.
| Jellemző | Adat |
|---|---|
| Motor | 2,4 literes, 78 LE (UMZ) |
| Sebességváltó | 5 fokozatú manuális |
| Önsúly | 1,6 tonna |
| Végsebesség (elméleti) | 110 km/h |
Külső megjelenés és ergonómia
Szemből a típus kifejezetten csúnya: két körlámpa, alattuk az indexek, közöttük a hűtőrács, legalul a jócskán kiálló lökhárító. Érdekes módon a 469-est oldalról könnyebb felismerni, mint elölről. A szögletes ajtók lefelé erősen keskenyednek és a készítők az ajtót tartó zsanérok elrejtését sem tartották fontosnak. A hátsó rész az orrhoz hasonlóan nem tartogat túl sok izgalmat, de a korábbi típusokhoz hasonlóan az UAZ-469-es is ponyvatetős és - katonai járműveknél nem szokatlan módon - teljesen nyitottá tehető.
A szovjet eredetű járművek általában kiváló fűtésükről ismertek, a 469-esre viszont éppen az ellenkezője volt igaz. Emellett a váltás sem volt zökkenőmentes és az elavult fékekkel is problémák voltak, a gyenge erőforrás pedig teljes terhelésnél kifejezetten küszködött.
Az elektromos jövő: UAZ Spartan
A jó öreg UAZ-469-et még 1971-ben dobták piacra, és a legszebb az egészben, hogy ez a modell mind a mai napig gyártásban van. Sőt, megjelent belőle egy lokálisan zéró károsanyagkibocsátású változat is. Az elektromos UAZ-t nem az orosz gyártó készíti, hanem Csehországban az MW Motors alakítja át a régi szovjet technikát.
Nemes egyszerűséggel kiszerelik a 2,7 literes benzinmotort, melynek helyére egy modern villanymotor kerül. A Spartan nevet kapott villany-UAZ egy 56 kWh kapacitású akkumulátorból nyeri a működéséhez szükséges energiát, de opcionálisan akár 90 kWh-s teleppel is rendelhető a modell. Az újdonság műszerfalán egyetlen új digitális kijelző jelzi, hogy nem benzinmotor felel a hajtásért.
Felelősség a gyalogos elé eső terepjáró balesetnél
tags: #vadaszapro #terepjaro #uaz #b469 #jellemzők