Megfizethető Túramotorok és Kalandendurók: Áttekintés és Összehasonlítás

A motoros közösségben gyakran hallani azt a panaszt, hogy a kétkerekű hobbit a magas árak miatt hamarosan nem lehet megengedni magunknak. Különösen a nagyobb túramotorok esetében tűnik ez igaznak. Azonban a motorozásnak nem kell drágának lennie! Itt vannak új, de viszonylag olcsó gépek, amelyek alkalmasak utazásra.

A Túramotor Fogalma és Változatai

A túramotor kifejezés nagyon tág, a motorral szembeni követelmények túra közben részben erősen eltérhetnek a különböző motorosok között. Egyesek a magas építésű túraendúrókat részesítik előnyben, mások inkább egyedül és könnyedén utaznak, megint másoknak pedig sok lóerőre vagy nagy mennyiségű csomag számára szükséges tárolóhelyre van szükségük.

Ez az összeállítás a különböző túramotor-szegmensek legjobb ár-érték arányú motorjait sorolja fel. Fontos megjegyezni, hogy az osztrák árak vannak megadva, de a német olvasók még alacsonyabb vásárlási áraknak is örülhetnek.

Olcsó Új Motorkerékpárok Utazáshoz és Túrázáshoz 2025

Tekintsük át a 2025-ös év néhány ígéretes, mégis megfizethető új motorkerékpár modelljét, amelyek kiváló társai lehetnek a hosszabb utazásoknak is.

1. Honda NC750X

   A Honda NC750X talán sokak számára inkább a "mindennapi kenyér" motor kategóriába tartozik, de tulajdonságai nemcsak a mindennapokban, hanem túrákon is kiválóan megállják a helyüket. A kényelmes üléshelyzet, a jó szélvédelem és a sok tárolóhely a "tank" üregének köszönhetően (a valódi tank az utasülés alatt található, ami tovább optimalizálja a súlypontot) kiváló kényelmet biztosítanak a nyeregben, különösen az opcionális duplakuplungos váltóval kombinálva. Az 59 lóerős teljesítmény mellett nem szabad ellensége lenni a nyugodt közlekedésnek, de erre van a felújított, 2025-ös NC750X verzió, amely Ausztriában már 8.590 €-ért DCT nélkül, illetve 9.590 €-ért DCT-vel elérhető. Hasonló kényelmet motoron, különösen a Honda DCT-vel kombinálva, csak lényegesen magasabb árkategóriákban találhatunk. A Honda NC750X nemcsak viszonylag olcsó, hanem egyedi jellemzőket is kínál.

   Tulipánok és csatornák autóval

2. CFMoto 800MT Sport

   Az utcai orientált túraendúró szegmensben, 19 colos első kerékkel, nagyon nagy a választék, hatalmas gépek és sajnos főleg magas árak. Itt a CFMoto kínai gyártó 800MT Sport modellje igazi felfrissülést jelent a 9.990 €-tól kezdődő árával. Ennél az alacsony számnál már szkeptikusak lehetünk, de a motor a KTM 790-es soros kéthengeresén alapul, és a 800MT felszereltsége is meglehetősen kiterjedt a szériában állítható szélvédővel, csomagtartóval, bukókerettel, tempomattal, 7 colos TFT kijelzővel és okostelefon-kapcsolattal. Ráadásul a 95 lóerős gép mindössze 825 mm-es ülésmagassággal elég alacsony, ami ezt a túramotort a kisebb termetű pilóták számára is elérhetővé teszi. 19 colos túraendúró jó felszereltséggel kevesebb mint 10.000 €. Új motorok ilyen áron, mint a CFMoto, nem gyakran fordulnak elő.

3. Honda CMX1100T Rebel

   A cirkálók szegmense, amelyet az amerikai márkák, a Harley-Davidson és az Indian Motorcycles uralnak, természetesen nem hagyható ki. Bár a csupasz cirkálókat nem feltétlenül nevezném túramotoroknak, a sok burkolattal és szélvédelemmel ellátott modell azonban igen. Sajnos azonban az a helyzet, hogy az amerikai piacvezetők nem kínálnak igazán olcsó vagy kedvező árú modelleket, különösen, ha figyelembe vesszük a kínált funkciókat is. A Honda CMX1100T Rebel a V2-es motor hiánya miatt nem biztos, hogy a cirkáló puristák számára megfelelő, de 13.490 eurós árával sokkal olcsóbb, mint az összes amerikai modell. A T-változatban az 1100-as Rebel széles burkolattal van felszerelve, és a DCT is opció. A cirkálók sajnos átkozottul drágák. A Honda CMX1100T Rebel ötvözi a laza cirkáló hangulatot a Honda technológiával és vonzó árral.

4. Royal Enfield Himalayan

   A 21 colos első kerékkel rendelkező, terepezésre is alkalmas túraendúrók között kicsiben kezdünk. A lista legolcsóbb motorja, amely a teszt során bizonyította, hogy képes megbirkózni az autópályás szakaszokkal, kanyargós országutakkal és durva tereppel is, a Royal Enfield Himalayan. A legolcsóbb Kaza Brown színváltozatban már 6.390 eurótól elérhető. Ezért az árért egy 200 kg súlyú, 40 lóerős motort kapunk, kis szélvédővel és forradalmi Google Maps alapú navigációs technológiával a kijelzőn. A korlátozott teljesítmény miatt inkább csak egyéni utazóknak ajánlott, de a Himalayan pontot szerez az extrém könnyű kezelhetőséggel, valódi strapabírással és nagy sokoldalúsággal. Az ár már most is forró!

5. Honda XL750 Transalp

   Aki egy felnőtt 21 colos túraendúrót keres jó áron, annak a Honda Transalp talán érdekes lehet. 95 lóerős teljesítményt kínál, 2025-ben javítottak a megjelenésén és a felfüggesztésén, és a tesztek során lenyűgözte mindennapi használhatóságával, valamint néhány optimalizálás után kalandvágyával. 11.750 euróért lényegesen olcsóbb, mint a legtöbb más 21 colos túraendúró. Az egyetlen kritikai pont: a Honda, annak ellenére, hogy rendelkezik Ride-by-wire rendszerrel, nem hajlandó tempomatot kínálni a Transalp számára. Az új Transalp egy árban vonzó mindennapi kenyér motor, amely túrákon is jól teljesít.

   Honda XL750 Transalp egy Africa Twin tulajdonos szemével

6. Kawasaki Versys 1100

   Nem vagyunk benne biztosak, hogy ez a motorkerékpár megérdemli a helyét ezen a listán, hiszen 15.149 euró egyáltalán nem kevés pénz. Ugyanakkor nincs más nagyobb túramotor 17 colos gumikkal, amely felkerült volna erre a listára. Ha figyelembe vesszük a nagy, 135 lóerős soros négyhengeres motorját, a modern elektronikát a fedélzeten és a kényelmes, bőséges járműgeometriát, és összehasonlítjuk a versenytársakkal, akkor a kicsivel több mint 15.000 € már nem is tűnik olyan soknak. A teszt során is meggyőző volt a Versys. Aki nagy, erős túramotort keres, a Kawasaki Versys 1100 egy kerek egész csomagot kap ebben a szegmensben vonzó áron.

   Túra Burgman 650-nel oldaldobozokkal

Összefoglaló táblázat: Megfizethető túramotorok 2025

Sport-Túra Motorkerékpárok: Teljesítmény és Kényelem

A sport-túra kategória egyre népszerűbb azok körében, akik a hosszú távokat szeretik, de a teljesítményről sem mondanának le. Ezek a gépek a sportmotorok élességét ötvözik a túrázók kényelmével és hasznosságával. A modern elektronikák, az állítható futóművek és a fejlett fékrendszerek új szintre emelték a biztonságot.

• BMW S 1000 XR: A Superbike-gyökerű S 1000 RR alapjaira építve kínál 999 köbcentis, soros négyhengeres, 170 lóerős erőtartalékot. A túrázást tempomattal, hatékony szélvédelemmel és praktikus kiegészítőkkel teszi könnyeddé.
• Ducati Multistrada V2 S: A Testastretta 937 köbcentis V2 110 lóerővel és olasz stílussal hozza a klasszikus sport-túra érzetet. Akinek egyszerre fontos a kezelhetőség és a karizma, itt kiváló ár-érték arányt talál.
• Ducati Multistrada V4: Az 1158 köbcentis Granturismo V4 170 lóereje elképesztő rugalmasságot ad, aszfalton és könnyebb terepen egyaránt. A Multistrada V4 a kompromisszummentes, nagy utazókedvű motorosok választása.
• Kawasaki Ninja 1100SX: Az 1099 köbcentis, 134 lóerős blokk dinamikus, mégis túrázásra hangolt karaktert nyújt. A Ninja 1100SX azoknak szól, akik a gyorsaságot nem akarják feladni a csomagok és a komfort kedvéért.
• Moto Guzzi V85 TT: A 1042 köbcentis keresztben álló V2 115 lóereje klasszikus Guzzi-érzést és modern technikát ötvöz. Stílus, egyediség és hosszú távú kényelem egyben.
• BMW R 1250 RS: A 145 lóerős boxermotor és a Dynamic ESA elektronikus felfüggesztés a sportos túrázás etalonját célozza. Az RS a klasszikus BMW sport-túra örökség modern megtestesítője.
• Suzuki GSX-S1000GT+: A 999 köbcentis, 150 lóerős négyhengeres a GSX-R örökségét hozza, túrás hangolással. Akinek fontos a lendületes karakter és a megfizethetőség, a GT+ telitalálat.

2025 bőséges választékot kínál a sport-túra rajongóknak, a megfizethető Hondától a csúcskategóriás Ducati és BMW modellekig. Válasszon a vezetési stílusának, a napi igényeinek és a költségkeretének megfelelően, és készüljön fel a hosszú, élménydús túrákra.

Középkategóriás Kalandendurók Összehasonlító Tesztje

A Teszt Módszertana és Célja

Egy átfogó teszt keretein belül vizsgáltuk meg a középkategóriás túraendúrók piacát, amely az elmúlt években igen széles lett. Végül arra jutottunk, hogy 700 köbcenti feletti, de 1000 köbcenti alatti motorokat próbálunk ki. A túraendúró meghatározásánál a gyártókra hagyatkoztunk: amit ők túraendurónak vagy adventure bike-nak hívnak, azt mi is elfogadjuk annak, amennyiben az első kerék 17 collnál nagyobb.

A teszt offroad része a Tokod Offroad Parkban zajlott, ahol különböző nehézségű tesztkörök álltak rendelkezésre. Mindenki a tudásának (vagy bátorságának) megfelelő körön próbálgathatta a motorokat, a rövid, kis tempójú ösvénytől kezdve a nagy ugratókig és a sziklás siratófalig. Emellett kijelöltünk egy fél óra alatt teljesíthető aszfaltos referenciakört, amely túlnyomó részben jó minőségű úton vezetett.

Fontos szempont volt, hogy mindenki, mindegyik motorral menjen terepen és utcán egyaránt. A nap folyamán folyamatosan cserélgettük a motorokat egymás között. A végén mindenki kitöltött egy 25 pontból álló kérdőívet, a szubjektív élménybeszámoló mellett ez adta az értékelés gerincét. Az adatok feldolgozásánál bejött, amire számítottunk: a résztvevők száma miatt az esetleges érzelmi kötődések és speciális preferenciák a végeredményben nem igazán jelentek meg.

Veterán kerékpártúra részletei

A teszt tisztasága szempontjából minden motort importőri vagy kereskedői tesztflottából szereztünk be, ennek megfelelően nagyjából azonos futású, újszerű állapotú, teljesen gyári motorok vonultak fel. Röviden: nyolc tesztelőnk volt és egy napunk, ezeket tudtuk leszervezni, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen legyenek.

A Tesztelt Modellek

Valóban nem tökéletesen ellenfelei egymásnak a tesztelt modellek. A kínai gyártmányok árban messze alatta vannak az európai és japán modelleknek, a Teneré 700 teljesítményben és súlyban is lefelé lóg ki a mezőnyből, a Triumph-ból nem a terepesebb Tiger 900 Rallye érkezett, hanem az öntött felnis GT. A gyártók is mindent megtesznek, hogy a motorjaikat minél nehezebb legyen egymás mellé állítani és azt mondani, hogy ez a jobb.

• BMW F 900 GS

  A BMW idénre nagyon alaposan átdolgozta az F 900 GS-t, olyannyira, hogy az bőven túlmutat egy félideji frissítésen, ez egy frankó modellváltás. Tizennégy kilót faragtak le belőle és 10 lóerővel lett erősebb (104 lóerő és 219 kg), miközben markánsan elvitték offroad irányba. A kormány és a lábtartók pozíciójának módosításával az egész ergonómiája jobb lett, és ugyan híján van az igazi karakternek - nem csak a boxermotoros nagytestvérekhez, hanem számtalan kategóriatárshoz képest is. A 270 fokos gyújtási sorrenddel és a 90 fokban eltolt főtengelycsapokkal sem sikerült igazi karaktert adni a blokknak, cserébe viszont szép egyenletes a nyomatékleadása. Ez egy nagyon kifinomult, kellemes csomag lett, komoly gyenge pontok nélkül. A 21-es első kerék és a 18-as hátsó jelzi, hogy ezzel már el lehet hagyni az aszfaltot. Az viszont figyelemre méltó, hogy egy hajszállal négymillió alá árazták.

• Kove 800X

  Ha van igazán megbokrosodott kínai márka, a Kove az. Rácsavarodtak az offroadra, 2022-ben három motort végigzavartak a Dakaron, és azóta sem jöttek le a rali témáról, tavaly pedig előálltak a KTM 799 köbcentis blokkja köré épített 800X-szel. A motor legfőbb éke a 194 kilós tömeg, amivel még a Ténéré 700-nál is könnyebb, miközben a blokk 95 lóerőt tesz az aszfaltra, vagyis húszzal többet, mint a Yamaha. A rali imidzset pedig nem csak prédikálják, hanem komolyan is gondolják: a blokk hangolása is ralis, kis gázra bakkecskézik, szinte lehetetlen alacsony fordulaton, finoman vezetni.

  Honda XL750 Transalp egy Africa Twin tulajdonos szemével

• Moto Guzzi V85 TT

  2024-re a háromtagúra bővült a Moto Guzzi V85 család, a TT mellé bejött a Strada és a TT Travel változat. A Strada öntött felnis, már-már sportos, aszfaltos verzió, a Travel pedig a TT-hez képest magasabb szélvédőt, oldaldobozokat és egy extra menetmódot kapott. A Guzzi mint túraendúró nem igazán jó, viszont mint utazómotor, egészen parádés. Elképesztően csodás karaktere van, a vibrációi, az erőleadása, a hangulata páratlan. Benne van a múlt minden nosztalgiára sarkalló jósága, és ugyan a terepképességei elhanyagolhatóak, sem a futóműve, sem a geometriája nem igazán alkalmas offroad motorozásra, országúton kanyarogva mindenért kárpótol. Ott sem gyors, sportosság sincs benne, viszont a motoros körül megszűnik a külvilág összes panasza. Rekreációs eszköz, abszolút nem illik ebbe a mezőnybe, nagyon kevés embernek szól, de aki ráérez, az mardosó birtoklási vágyat érez.

• Triumph Tiger 900 GT Pro

  A 2020-ban megjelent Tiger 900 GT 2024-ben kapott egy nagyon finom modellfrissítést. Nagy átütő újdonságokat nem hozott a ráncfelvarrás, viszont amiben jó volt, abban még jobb lett. A blokk még simább és nagyobb lendülettel forog a leszabályzásig, kevesebb vibráció jut a kormányra és javítottak az ergonómiáján. Ezek apróságok, a vége viszont az lett, hogy a kategóriájában a legjobb aszfaltos túraendúró lett. Emiatt némileg ki is lógott a tesztből, a sok küllős kerékkel szerelt motor között furcsán is hatott az öntött kerekeivel és az egyértelműen aszfaltos utazásra belőtt futóművével. Az alacsony hasmagasság viszont megbosszulta magát, az egyik enduró nyomon be is akadt a váltókar egy kőbe. Esés nem lett belőle, az egyengetés után haza tudott jönni lábon, de az eset jelezte: ez nem kemény terepre való, ez a Yamaha Tracer és a BMW F 900 XR ellenfele.

• Suzuki V-Strom 800DE

  A 776 köbcentis, soros kéthengeres motor a maga 83 lóerejével is remek, kiváló nyomatékgörbével és erőleadással. Noha semmilyen szempontból nem kiemelkedő, sőt, a 230 kilós súlyával az egyik legnehezebb a mezőnyben, terepen és aszfalton egyaránt ott volt a legjobbak között. Az egész motor rendkívül barátságos, lehet, hogy nem ez ugorja a legnagyobbat és futja a legjobb köridőt, de együttműködő, szinte viszi magával a motorost. Ezért is érdemelte ki az "ezüstérmet" az offroad szakaszokon.

• Voge 900 DSX

  A Voge a kínai Loncin Group prémium márkája, a blokk pedig ránézésre ugyanaz, mint az F 900 GS-é - nem véletlenül, a BMW-nek ők szállítják a soros kéthengereseket. Ár-érték arányban a Voge viszont egyszerűen verhetetlen, 3,9 millió forintért mindent ad: dobozrendszert, peremküllős felniket, Brembo fékeket, ledes világítást, kézvédőt, állítható szélvédőt, bukócsövet, TFT műszerfalat, menetmódokat, kanyar-ABS-t, ülés- és markolatfűtést, gyorsváltót, kulcsnélküli indítást, ködlámpát és beépített dashcam-et. A 21-es első kerék és a rally-s hangulat ellenére ez mégsem egy offroad-orientált motor, a 20 centi körüli rugóúttal rendelkező futómű is inkább aszfaltra hangolt. Ez egy utazó motor, amivel le lehet tudni a földutakat, de nem különösebben csábít nagy offroados vadulásra.

• Yamaha Teneré 700

  A Teneré 700 az első pillanattól kész volt. Alacsony tömeg, élénk blokk és terepes kialakítás. Itt a dizájn nem csak a szemnek szólt, a Yamahánál komolyan vették a terepes képességeket. Itt a 20 centi rugóutat és a csillapítást úgy hangolták, hogy öröm legyen vele terepen rúgatni. Ugyan megoldásaiban egy alapvetően olcsó motorról van szó (acél váz, egyszerű fékek, semmi csillivilli, semmi faxni), a súlyát is sikerült 200 kiló körül tartani. Ami szinte azonnal kiderült, hogy hiába a Teneré jó egyensúlya, többiekhez képest mínusz 10-20 lóerő és mínusz 100-200 köbcenti valóban hiányzik. A gázt rácsapva nem döf akkorát, ha lépést akarunk tartani a többiekkel, akkor sűrűbben kell visszaváltani és tovább kell énekeltetni a blokkot. Aszfalton a terepes gumi sem hozott előnyt, ahogy a gyorsváltó hiánya is feltűnő volt. Aztán terepre érve a Teneré azonnal javított, a karcsú kialakításával és alacsony tömegével - legalább 20 kilóval könnyebb a mezőny nagy részénél - a legtöbb konkurenst lepipálta a porban. Az egész kialakítása a kormány szélességétől kezdve az ülésen át inkább endurós, mint túramotoros.

Összefoglaló Értékelés: Aszfalt és Terep

Aszfaltos Teljesítmény

Az aszfaltozott szakasz királya a Triumph Tiger 900 GT Pro volt. A második legjobb aszfaltos túramotor az összesített pontszámok alapján a BMW F 900 GS lett, amelyről már az első tesztkörön kiderült, hogy csomagként nagyon erős, nincs igazán gyenge pontja, azt leszámítva, hogy a mezőny legdrágább motorja. Kezelhetőség szempontjából jobb a Triumph-nál, valahogyan agilisabb, jobban beállított a futóműve, ügyesebben mozog. Aszfalton a Moto Guzzi V85 TT ért még oda a dobogóra az általános szerethetőségével. A terepen mutatott szerencsétlenségét az aszfaltra érve azonnal lerázza magáról, és onnantól minden értelmet nyer. Motorja karakterben verhetetlen, egy közepes gázfröccs is azonnal emel a motoros tesztoszteron szintjén. Az egy kaptafára készülő soros kéthengeresek világában ez a keresztbe épített V2-es olyan, mint fülledt nyári napon egy frissítő zápor.

A Teneré kevés pontszámát két dolog magyarázza: egyfelől határozottan terepes profilú gumival érkezett, ami aszfalton egyből hátrányt jelent a kezelhetőségben, másrészt csapatban haladva azonnal kiütközött, hogy nyomatékban és teljesítményben egy ligával lentebb mozog a többinél. A CF Moto 800MT-X és a Voge 900 DSX tökéletes aszfaltos túraendurók, de ebben az összehasonlításban kiderült, hogy a gázkarakterisztikájuk még mindig nem annyira kifinomult, mint az európai és japán gyártóknál. Egyszerűen darabosabban veszik a gázt, nem reagálnak olyan simán. A kínaiak a futóművek finomhangolására sem fektetnek kellő hangsúlyt.

Terepes Teljesítmény

Offroadból a Teneré és a BMW vizsgáztak a legjobb pontszámmal, holtversenyben ezek szerepeltek a legfényesebben, pedig koncepciójukban eléggé máshogyan közelítik meg, hogy mit jelent a terepezés. A BMW a több krafttal inkább tereptúrázós motor, amivel lazább terepen hatékonyan lehet letudni nagyobb távokat is. A Teneré ezzel szemben könnyebb és egyszerűbb, inkább enduró, mint túra. Izgágább és a technikás részeket úgy kottázza, mint semmi más ebben a mezőnyben.

Ha az offroad aranyérmet megosztva megkapja a Teneré és a BMW, akkor az ezüst a Suzukin landol: súlya ellenére meglepően ügyes, nem túlzás azt mondani, hogy ennél kapták el legjobban a balanszot. A Suzukitól alig maradt le a Kove 800X, aminek terepen érvényesül igazán a varacskos disznó karaktere. Igazi enduró érzést ad, és azon belül is a kemény csapatásban a legjobb.

Az offroad szakaszon a Moto Guzzi annyira nem építette fel a bizalmat, hogy miután lementek az utcai körök, már nem is nagyon nyúlt hozzá senki. A Voge 900 DSX keréknyomából sem fognak rali sikerek kinőni, súlya és a nagyon határozott túrázó kialakítása nem ideális terepen. Hasonló igaz a CF Motóra is, csak ott mások az okok: a csillapítás túl feszes, ezért a rumplikon elpattog, inkább közúti sietésre való, mint komoly terepezésre. Hasonló igaz a Triumph-ra is, ami az öntött felnijével furcsán nézett ki az ugratók tövében.

Általános Megfigyelések és Végső Sorrend

A túraendúró egy kompromisszumos műfaj, de kiderült, hogy a végén nem az számít, ki hova teszi a hangsúlyt, hanem mennyire jó motort épített.

1. BMW F 900 GS: Az F 900 GS hatalmas előrelépés az F 850 GS után, egy rendkívül kerek motor lett, ami terepen és aszfalton is kiemelkedően jó.
2. Yamaha Ténéré 700: Nem véletlenül látni annyit belőle mindenfelé: megbízható, ügyes, kezes és szerethető motor, valódi mindenes, terepen pedig kiemelkedően jó.
3. Suzuki V-Strom 800DE: A Suzuki nagyon sokoldalú és jól kiegyensúlyozott, jó minőségű motort készített, igaz, ez az árán is látszik.

Aki a kényelmet keresi, annak a Tiger és Guzzi lesz a választása, ezekkel lehet egy seggel a legnagyobb távokat letudni. Minőségérzetre a Yamaha, a BMW és a Triumph nyújtott feltűnően sokat.

Nagyon érdekes volt látni, hogyan viszonyulnak a kínai modellek az európai vetélytársakhoz. Bár látványosak, jól felszereltek és teljes értékű motorok, az utolsó pár százalék még hiányzik ahhoz, befogják az európai márkákat. A kínai gyártók egyszerűen nem ezekre koncentrálnak, sokkal inkább a látványos feature-ökre, mint amilyen például a beépített dashcam vagy az alapáron járó fullos elektronika és kulcsnélküli rendszer. Viszont egészen máshogy alakult volna a sorrend, ha máshogy tesszük fel a kérdést: ha van hét milliód, abból egy BMW-t vennél és nézegetnéd a garázsban, vagy kitolnál egy Vogét három dobozzal, a maradékból pedig felöltöznél, és elmennél egy három hónapos túrára Marokkóig, majd fel a Nordkappra, és onnan haza?

tags: #tura #motor #futomu

• Minden, amit az Opel Antaráról tudni kell
• Opel Torpedo és Puppchen Rüsselsheimben
• Kétszer született újjá a Dacia
• Renault Megane gyújtótrafó hibaelhárítás
• Pulóverek Lada Samara rajongóknak