A Tünde robogó emblémájának története

Az 1940-es évek második felében a Vespák, Puchok és társaik gyorsan meghódították a nyugat-európai fiatalok szívét. A tervutasításos gazdaság azonban nehezebben mozdult meg. Végül az 1950-es évek végén elkészült az első hazai moped, a Berva, majd a Csepeli Vas- és Fémművek két részlege is próbálkozott robogókkal.

Mint az az államszocializmus története során oly’ gyakran megtörtént, a tervek nem egészen így valósultak meg. A Finomszerelvénygyár Bervája, a Csepel Kerékpárgyár Pannija és a Csepel Nagytömegárugyárban tervezett, s végül a Motorkerékpárgyárban megvalósított Tünde egyike sem tudott hosszú távú, tündöklő karriert befutni.

Az 1950-es évek elejének nyersanyag- és üzemanyaghiányos időszakában többen próbálkoztak kismotor-építéssel, ám e házi próbálkozások gyorsan eltűntek a süllyesztőben. A Kohó- és Gépipari Minisztérium 1957 végén kelt előterjesztése „A közúti kisjárművek 1958-60. évi fejlesztési tervéről” pontosan rávilágított az akkori helyzetre: „a közúti motoros kisjárművek a nagyobb kényelmet biztosító kisautók és robogók irányába fejlődnek. Nyugati államokban a motorkerékpár ma már főképpen sportcélokat szolgál.

…A [Csepeli] Kerékpárgyár a meglévő kapacitásán belül az évi 200,000 db kerékpár gyártása mellett a fejlődés irányának megfelelően korszerűbb jármű gyártását kezdi el; a törpe robogókét. Ha ezek iránti érdeklődés nő, a kerékpár termelés arányosan csökkenthető. 1960-ra kb. A hazai árualap bővítését, valamint a lakosság kisméretű motoros járművel való ellátását szolgálja a Finomszerelvénygyárban tervezett 48 cm3-es moped is. Mindkét járműhöz a 48 cm3-es blokkot a Vadásztölténygyár gyártja. 1960-ra kb. A fenti gyártmányok mellett .. a 175 cm3-es hengerűrtartalom motoros bevezetése nálunk is indokolt.

Ez a motorméret a legalkalmasabb a motorkerékpárok mellett az utazó robogók hajtására is. Ez súlyban és fogyasztásban a kismotorok csoportjába tartozik és két személy szállításához megfelelő teljesítményt ad. .. Az utazó robogóból 1960-ra a Csepel Nagytömegárugyárban kb.

Dio alapjárati gondok okai

A Berva moped

Az Eger Felnémeti városrészében székelő Finomszerelvénygyár 1951-ben haditechnikai termékek gyártásával kezdte működését. 1953-tól kezdve azonban civil termékek, pl. Urbach László, a Mátra motorkerékpárok egykori gyártója, aki a Dongó segédmotort is kifejlesztette, éveken át nyaggatta a Kohó- és Gépipari Minisztériumot moped ügyben. A Berva-moped egycsöves központi vázzal készült, felfüggesztett motorblokkal. Az első kerék rugózását rövid-lengőkarral oldották meg, csavarrugókkal, külön csillapítás nélkül. A hátsó lengővilla rugós teleszkópokra támaszkodott, lengéscsillapítás itt sem volt. A komplett jármű súlya kb.

Eleinte a moped 5200 forintba került. A gyártás kezdetén nem volt kürt felszerelve, kerékpárcsengő helyettesítette. Nem hiányzott viszont a gazdag szerszámkészlet. Kétféle piros, kék és zöld színek mellett háromféle kalapácslakk-fényezéssel (zöld, kék, szürke) készült, a csíkozás pedig aranyszínű (piros), piros (borsózöld és ezüst-kalapácslakk), vagy fehér (ezüst és kék kalapácslakk, illetve kék) volt. 1958-ban változtattak a nyergen, a lámpakapcsolón, a szerszámdoboz fedelén, megjelent az elektromos kürt és a sebességmérő. 1959-ben a benzincsapon változtattak, 1960-ban pedig a kormánytoknál erősítették a vázat, nagyobb szerszámdoboz és nagyobb fékkulcsok kerültek a mopedre. 1961-ben javítottak a gyújtómágnesen, változott az első villa, keskenyedett az oldalborítás, lemezvázas nyereggel és egyenes kormánnyal szerelték a mopedet.

A Berva végzetét nem az időnként jelentkező műszaki problémák okozták. A KGST határozata értelmében Magyarországon 1962-re be kellett szűntetni a robogógyártást. 1958-1962.

Berva moped

Berva műszaki adatok

Motor: VT50 jelzésű, egyhengeres, kétütemű, léghűtéses.
Könnyűfém ötvözetből öntött henger, centrifugálöntésű persellyel.
Furat 38mm, löket 43mm, lökettérfogat 48,8 ccm.
Legnagyobb teljesítmény 1,5 Le/5400/min.
Sűrítés 6,5.
Egyfúvókás, tűszabályzós porlasztó.
Gyújtás lendkerékmágnessel.
Primer- és szekunderhajtás lánccal.
Felépítmény: Egycsöves, központi váz, sajtoltlemez elemekkel.
Elsőkerék felfüggesztés rövid lengőkarral, csavarrugóval, 48mm-es rugóúttal.
Méretek, tömegek: Hosszúság 1770mm, tengelytáv 1130mm, magasság 1050mm, szélesség 577mm, nyeregmagasság 800mm (állítható).

A Panni robogó

A székesfehérvári Vadásztölténygyárban készülő 49 cm3-es, VT50 jelzésű motor a Berva mopeden kívül törperobogóba is került. A Panni kettős, hajlított csővázzal készült, az első kerék gumirugókon nyugvó rövid lengőkarral rugózott, a hátsó lengővilla nyitott csavarrugókra támaszkodott. Az esztétikusan kialakított burkolat és a kisméretű kerekek a robogóktól elvárható kényelmet és motorozhatóságot nyújtották. 1962 elején a Panni gyártását is leállították. Kb. 15-20,000 Panni készülhetett, ebből kb.

Panni robogó - Panni scooter

Malaguti robogó alkatrészek motorszám alapján

Panni műszaki adatok

Motor: VT50R jelzésű, egyhengeres, kétütemű, léghűtéses.
Könnyűfém ötvözetből öntött henger, centrifugálöntésű persellyel.
Furat 38mm, löket 43mm, lökettérfogat 48,8 ccm.
Legnagyobb teljesítmény 1,5 Le/5400/min.
Sűrítés 6,5.
Egyfúvókás, tűszabályzós porlasztó.
Gyújtás lendkerékmágnessel.
Primer- és szekunderhajtás lánccal.
Felépítmény: Egycsöves, központi váz, sajtoltlemez elemekkel.
Elsőkerék felfüggesztés rövid lengőkarral, csavarrugóval, 48mm-es rugóúttal.

A Tünde robogó

Szintén 1957-ben a Kohó- és Gépipari Minisztérium már egy „utazó robogó” bevezetését tervezte. Ezt követően, 1958-ban összeolvadt a Nagytömegárugyár és a Motorkerékpárgyár. A 175 cm3-es motor korábban, mint a Danuvia 125 lehetséges utódának hajtóműve szerepelt. A motor tehát készen állt, ám a kibővített motorkerékpárgyári szerkesztő-gárdának alaposan fel lett adva a lecke a rövid határidővel.

A kollektíva mindent beleadott. Bogáti Péter, Sági László, Török Gábor fektették le az alapkoncepciót. A motort Török Gábor és Bakonyi Antal, a futóművet Szente Gyula és Bogáti Péter konstruálták. 1958. augusztusára elkészült a Tünde névre keresztelt robogó működő prototípusa. A sorozatgyártás végül 1960-ban megindult, ám az első évben a tervezett 2700 helyett csupán 1012 Tünde készült: „a robogó gyártása során erős késedelmet okoztak egyes nyersanyagok és kereskedelmi áruk késői beérkezései. Igen nagy problémát jelentett az, hogy a szerszámok és készülékek jelentős része még ebben az időszakban is javítgatásra és módosításra szorult.” - írták a Motorkerékpárgyár 1960.

Sajnos a Tünde két évet sem élt. Hivatalos megfogalmazás szerint a belkereskedelem nem biztosított rá megrendelést. A Tünde jellemzői: a kétütemű, 8-9 lóerős motor a burkolt kétkerekűeknél szokásos, ventilátoros kényszerhűtést kapott, a lengő-rugózó, kúp-tányérkerekes hajtóműegység féloldalas hátsó himbaként is szolgált. Az első felfüggesztés félhosszú-lengőkaros Earles-villa volt.