A fenntartható fogyasztás és az ökológiai lábnyom társadalmi dimenziói Magyarországon

Az éghajlatváltozással kapcsolatos társadalmi kérdések, mint például a fenntartható fogyasztás és a környezettudatos magatartás, az utóbbi években mind a laikus, mind a szakmai diskurzusokban egyre hangsúlyosabbá váltak. Míg az egyik oldalon látszik egyfajta elmozdulás a fenntartható fogyasztás felé a politikai stratégiákban, a társadalmi mozgalmakban és a fogyasztói közösségekben, viselkedésben addig a másik oldalon számos vizsgálat mutat rá a szegénység és a környezeti terhelés összefüggéseire, és a modernizáció túlfogyasztásra gyakorolt hatásaira.

A kutatás teljes neve: Fenntartható fogyasztási mintázatok, viselkedési stratégiák és tudáshasználat a magyar társadalomban. A kutatás időtartama: 2021. október 1. - 2024. A kutatás fő célja a fenntartható fogyasztás társadalmi jellemzőinek feltárása kvalitatív és kvantitatív módszerekkel. A fenntartható fogyasztás mintáit és stratégiáit a társadalmi helyzet és a társadalmi egyenlőtlenségek mentén értelmezzük.

Imreh-Tóth Mónika dolgozatában kísérletet tesz a fogyasztás és fenntarthatóság kapcsolatának vizsgálatára. Ehhez szükséges először is a fogalmak tisztázása, illetve a releváns szakirodalom mélyebb vizsgálata.

A fenntartható fejlődés és a fenntarthatóság fogalmi keretei

Napjainkban egyre nagyobb figyelem irányul a fenntartható fejlődésre, valamint a környezettudatos fogyasztói magatartásra, azonban ezen fogalmak meghatározása meglehetősen eltérő az egyes szerzők esetében.

A fenntartható fejlődés fogalma mára talán az egyik leggyakrabban használt kifejezéssé vált, szinte nincs olyan terület, ahol ne jelenne meg, mint elsőrendű cél. Az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága (BrundtlandBizottság) által 1987-ben kiadott „Közös Jövőnk” című jelentésében meghatározza a fenntartható fejlődés fogalmát: olyan fejlődés, amely biztosítani tudja a jelen szükségleteinek kielégítését anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk lehetőségeit saját szükségleteik kielégítésére (Szlávik 2005).

Toth Tibor autós szolgáltatásai

Megkülönböztethetjük a fenntarthatóságot és fenntartható fejlődést. Az előbbi maga a cél, az utóbbi pedig a folyamat, melynek során elérjük azt (Kerekes 2006).

Jelen tanulmányban a fenntarthatóságot elsősorban környezeti aspektusból vizsgáljuk, amelynek célja az emberi jólét jelenlegi szintjének megőrzése a szükségletek kielégítését szolgáló nyersanyag-források megóvásával és annak biztosításával, hogy a hulladékelnyelés mértéke nem haladja meg a természet által biztosított határértéket. Tehát a környezeti fenntarthatóság magába foglalja a természeti tőke megőrzését, miközben az megtartja input-szolgáltató és hulladékelnyelő funkcióját (Goodland 1995). Azaz tartalmazza a termelés és fogyasztás fenntarthatóságát.

A környezeti fenntarthatóság elmélete kihangsúlyozza azon rendszerek megóvásának szükségességét, amelyek az emberiség létfenntartásához feltétlenül szükségesek. A bioszféra különböző nyersanyagokat szolgáltat az emberiség számára, mint például étel, víz, levegő, illetve befogadóképessége révén elnyeli az emberi hulladékot. Az előbbi két képesség meglehetősen hosszú ideig fennmarad, viszont véges és a fenntarthatóság megkívánja mindkettő megőrzését.

A természeti tőke többféleképpen értelmezhető és az elmúlt években több definíció is született ezzel kapcsolatban. Az általánosan elfogadott definíció (Costanza- Daly 1992, Goodland 1995) szerint a természeti tőke a környezet által nyújtott vagyon, amely különböző termékek és szolgáltatások áramlását biztosítja. Ezen szolgáltatások lehetnek megújulók és nem megújulók, illetve piacra termeltek és nem piacra termeltek.

Amennyiben a környezeti fenntarthatóságot olyan értelemben használjuk, mint a természeti tőke fenntartása, akkor a fogalom magába foglalja az input/output szabályokat. Az output szabály lényege, hogy valamely tevékenység esetén figyelembe kell venni azt a tényezőt, hogy a kibocsátott hulladékot képes-e elnyelni a helyi környezet, anélkül, hogy kárt szenvedne a jövőbeli hulladék-felvevő képessége. A megújuló erőforrások esetén az input szabály azt jelenti, hogy a megújuló erőforrás inputok felhasználási üteme nem haladja meg a természet regeneráló képességét. A nem megújuló erőforrások esetén pedig az input szabály azt jelenti, hogy ezen, nem megújuló erőforrás inputok felhasználási üteme nem haladja meg azt az ütemet, amelyben megújuló erőforrásokkal helyettesíthetőek.

Szélvédő javítás Dunakeszi

Costanza- Daly (1992) a természeti tőke két alaptípusát határozza meg, mégpedig a megújuló (vagy aktív) tőke és a nem megújuló (vagy inaktív) tőke. A megújuló természeti tőke, mint például az ökológiai rendszerek, napenergiát használva önfenntartók. Ezzel szemben a nem megújuló természeti tőke, mint például a fosszilis üzemanyagok esetén a használat a készlet egy részének felszámolását jelenti.

Az ökológiai lábnyom: a fenntarthatóság mérőeszköze

Dolgozatunkban azt vizsgáljuk, mérhető-e valamilyen módon és eszközzel a fenntarthatóság. Különböző indikátorok megismerése után eljutottunk az ökológiai lábnyomhoz és arra a kérdésre keressük a választ, hogy alkalmas-e egyáltalán ez a módszer a fenntarthatóság mérésére.

„Az ökológiai lábnyom (ÖL) egy olyan számítási eszköz, mely lehetővé teszi, hogy felbecsüljük egy meghatározott népesség vagy gazdaság erőforrás-fogyasztási és hulladékfeldolgozási szükségleteit termékeny földterületben (globális hektár - gha) mérve.” (Wackernagel-Rees 2001, 21-22 o) Az ökológiai lábnyom igyekszik integrálni az input és output oldali környezeti hatásokat. Emellett a kiszámításához szükséges adatok jól hozzáférhetőek standardizált adatbázisokból (FAO évkönyv, Human Development Report, Világbank adatai, országos statisztikák, stb.), segéd- és kézikönyvekből (háztartási ökológiai útmutatók, évkönyvek, stb), kutatási beszámolókból.

Az ökológiai lábnyom megadható egy emberre, embercsoportra, országra vagy az egész emberiségre vonatkozóan. Az ökológiai lábnyom megállapításához először éves statisztikákat állítanak fel öt fő fogyasztási osztályt hozva létre: élelmiszer, lakás, közlekedés, fogyasztási javak, szolgáltatások. Természetesen a pontosabb, részletesebb elemzésekhez a fentebbi osztályok további csoportokra oszthatóak (például: az élelmiszer esetén a zöldségek és állati eredetű táplálékok szétválasztása). A szolgáltatások esetén is meg kell vizsgálni, hogy mekkora energia-, illetve anyagáram szükséges, hiszen az információ közvetítéséhez is szükség van papírra, huzalokra, illetve az információk hozzáférhetőségét elősegítő eszközökre, mint például monitorok, televíziók, rádiókészülékek (Wackernagel-Rees 2001).

Az ökológiai lábnyom számításának metodikája

Wackernagel és Rees (2001) az ökológiai lábnyom becslésének alapjául nyolc nagy földhasználati osztályt határozott meg, azonban a számítások ezek közül elsősorban az első hat kategóriára koncentrálnak.

Kaputelefon szerelés: Keszthelyi útmutató

Az ökológiai lábnyom meghatározása egy többlépcsős folyamat (Wackernagel-Rees 2001). Első lépésben regionális vagy országos adatokat felhasználva fel kell becsülni egy átlagember éves fogyasztását bizonyos cikkekből (összfogyasztás osztva a népességgel). Az országos statisztikák termelési és kereskedelmi adatait felhasználva kiszámítható a kereskedelemmel kiigazított fogyasztás: a kereskedelemmel kiigazított fogyasztás = termelés + import - export.

Második lépésben meg kell határozni a fejenként kisajátított földterületet (kf) minden fontosabb fogyasztási cikk (i) esetében: kfi = fi/pi, ahol fi az egy főre jutó mennyiség i termékből (kg/fő), pi egy hektáron termelt mennyiséget jelenti (kg/ha). Harmadik lépésben az egy főre eső ÖL meghatározása történik: öl= ∑ kfi, ahol i = 1-n , n az összes, évente megvásárolt fogyasztási cikk és szolgáltatás. Végezetül a régió/népesség ökológiai lábnyoma (ÖLn) az alábbi képlet segítségével számolható ki: ÖLn = N(öl), ahol N a régió/ország népességének számát jelöli.

Egyszerűbben az ökológiai lábnyom kiszámítása, az alábbi egyszerű formula segítségével elvégezhető: ÖL = népesség • fogyasztás • hatékonyság. Az ÖL analóg az emberiség környezetére gyakorolt hatását szemléltető képlettel (I = P • C • T), amelynek értelmében az ember bioszféra-átalakító tevékenységének mértéke (I) közvetlenül három, egymással szoros kapcsolatban lévő tényező függvénye, melyek: a népességszám (P), az egy főre eső fogyasztás mértéke (C), ill. egységnyi fogyasztás környezeti hatása - utóbbi az ökológiai lábnyomban technológiai (T) komponensként jelenik meg, hiszen - ceteris paribus - a termelési technológia nagyban meghatározza azt, hogy adott fogyasztási szint milyen környezetterheléssel jár.

Globális és magyarországi adatok az ökológiai lábnyomról

A WWF (2006) jelentése szerint az emberiség természeti erőforrásokkal szemben támasztott igényei már 25 %-kal lépik túl a Föld biokapacitását és ez a szám a jövőben vélhetőleg növekedni fog. A világ népességének növekedésével folyamatosan nő az energia- és anyagfogyasztás. Becslések szerint 2050-re 200%-os túllövés (túlpörgés) is bekövetkezhet, amennyiben az emberiség nem változtat a fogyasztási szokásain és nem vezet be környezetkímélő technológiákat úgy, mint a napenergián alapuló gazdaság. A túllövés oka elsősorban a növekedés, exponenciálisan növekszik a népesség, ezáltal az élelmiszer-termelés, ipari termelés, erőforrás-felhasználás, illetve a szennyezés (Meadows et al. 2005).

A jelentésben megtalálhatóak egyes országok ökológiai lábnyomai, illetve kiderül, hogy az egy főre jutó átlagos ökológiai lábnyom 1,8 hektár. A legnagyobb ökológiai lábnyommal az Egyesült Arab Emírségek rendelkeznek 11,8 hektárral, a második helyen az Amerikai Egyesült Államok szerepel (9,6 hektár), a harmadik helyen pedig Finnország (7,7 hektár) áll. Azonban érdemes megvizsgálni az eredményeket a konkrét országok körülményeinek figyelembevételével és így olyan következtetésre juthatunk, hogy a kis ökológiai lábnyom nem feltétlenül jelenti a környezettudatosság elterjedését, integrálódását, sokkal inkább a szegénységet. Például Afganisztán ökológiai lábnyoma 0,1 gha, Bangladesé 0,5 gha.

Így a „nagy lábon élők” felelőssége az ÖL csökkentésére különböző megoldások kidolgozása (hatékonyságnövelés, környezetterhelés csökkentése a javak megtermelésében, fogyasztás csökkentése), a fogyasztói szokások változtatása, illetve a változás szükségességének hangsúlyozása. Az adatok is arra utalnak, hogy a gazdagok fogyasztása korlátozza a szegények lehetőségeit, hiszen a gazdag országok már most túlhasználják az erőforrásokat. A GDP növekedése, illetve a jelenlegi technológiák használata a mostani tendenciák alapján a természeti tőke fenntarthatatlan kimerítéséhez és a hulladékelnyelők túlcsordulásához vezethet.

Magyarországon az egy főre jutó átlagos ökológiai lábnyom 2006-ban 3,7 globális hektár volt, azaz a magyarok dupla akkora földterületet „használnak el”, mint amekkora átlagosan, globálisan az egy főre eső ÖL alapján megilletné őket. A WWF és az Global Footprint Network (2007) által készített Europe 2007 című jelentés szerint Magyarország ökológiai lábnyoma 1961 és 1991 között 2,4 gha-ról 4,2 gha-ra növekedett, később 3,5 gha-ra esett vissza. Az 1990-es évektől bekövetkező gazdasági változás, ipari üzemek bezárása is hozzájárult az ÖL mérséklődéséhez. Ez a szám közel kétszer akkora, mint ami a fenntarthatóság eléréséhez átlagosan (1,8 gha) szükséges. Azaz, ha mindenki úgy élne, mint a magyar lakosság, akkor két Földre lenne szükség.

Hazánkban 1975 és 2003 között az ökológiai lábnyom 5%-kal csökkent, emellett az ország biológiai kapacitása 22%-kal esett vissza. Az adatokból kiolvasható, hogy csökkent a terhelésünk, azonban lényegesen nagyobb arányban csökkent az ország eltartóképessége. A fentiekből jól látszik, hogy hazánk ökológiai deficittel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi fogyasztás szintje nem fenntartható. Magyarországon elsősorban a fogyasztás csökkentése és a környezetbarát technológiák bevezetése segítene az ökológiai lábnyom csökkentésében.

A fenntartható fogyasztás társadalmi tényezői és kutatási eredmények

A környezettudatos fogyasztói magatartás kialakulására számos tényező hatással lehet, mint például a demográfiai változók (életkor, nem, jövedelem, iskolai végzettség), személyes értékek, természeti környezet állapotával kapcsolatos tudás.

A kutatás azt elemzi, hogy a fenntartható fogyasztás egyes tényezőit, például az attitűdöket, normákat, ismereteket és viselkedési formákat hogyan befolyásolják a különböző társadalmi-gazdasági tényezők. A fenntartható fogyasztás társadalmi összetevőinek elemzésével arra is törekszünk, hogy feltárjuk, hogyan befolyásolják a fenntartható fogyasztást a különböző társadalmi folyamatok és rendszerek, például az állami politikák, a jogrendszerek, a társadalmi mozgalmak, a szervezeti hálózatok, a kultúra és a médiatermékek.

A fogalmak tisztázása után bemutatom a szegedi hallgatók körében folytatott kutatásaimat. A hipotéziseimet a szakirodalomra alapozva fogalmaztam meg. Az eredmények közül kiemelném, hogy összességében a vizsgálatokból kiderült, hogy a közgazdász hallgatók rendelkeznek a legnagyobb ökológiai lábnyommal, illetve ők tartják leginkább fontosnak az anyagias értékeket. Akik a modern technológia fejlődésében látják a megoldást a környezeti problémákra nagyobb ökológiai lábnyomot produkálnak, tehát a technooptimista szemlélet az ökológiai lábnyom méretének csökkenése ellen hat.

Gazdasági és társadalmi kihívások a fenntarthatósághoz vezető úton

A Riói Nyilatkozat a Környezet és Fejlődésről Az ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferencia Dokumentumai. Kiadó: Wolters Kluwer Kft. A könyv a fenntartható fejlődés elméleti kérdéseit és gyakorlati megvalósíthatósági rendszerét vizsgálja egy közgazdász nézőpontjából. Arra a kérdésre keres választ, hogy több mint egy negyedszázaddal a fenntartható fejlődés elvének megjelenése után ez a szép és humánus elv vajon egy egyre inkább feledhető teória vagy a gazdasági gyakorlatban is megvalósítható és tartósan megvalósuló rendszer lesz-e.

A könyv mind a hét fejezete erre a kérdésre keresi a választ. Elemzi a fenntartható fejlődést, mint a természet, társadalom, gazdaság komplex rendszerét. Az átmenet a fenntarthatósághoz fejezeten belül a könyv egyik legérdekesebb és legértékesebb részét a fenntartható gazdálkodás hat lépésben történő elemzése adja. A megalapozott döntésekben ismernünk kell a környezet gazdasági értékelési módjait és a fenntarthatósági indikátorokat, továbbá a társadalmi költségeket. Noha a fenntarthatóság hosszú távú és globális kérdés, a térségi összefüggések megértése nélkül megvalósíthatatlan.

tags: #fenntarthatosag #fenntarthato #fogyasztas #toth #monika #malovics

• Ideális tetőcsomagtartó Stilo Kombihoz
• Megoldások E39 ABS problémákra
• Honvédségi Suzuki Swift információk
• Ismerje meg az erkély szélfogók és belátásgátlók rögzítésének fortélyait
• Ignis hátsó ajtó kábelköteg hibák elhárítása