A Tigris páncélozott terepjárók története: A rettegett II. világháborús harckocsitól a modern orosz járművekig

A II. világháború történetének egyik legikonikusabb és legrettegettebb harckocsija, a Panzerkampfwagen VI, más néven Tiger I, a német hadmérnöki zsenialitás szimbólumává vált. Neve egybeforrt a legyőzhetetlenséggel, különösen védettségének és tűzerejének köszönhetően. A szövetségesek főképp nagy teljesítményű, 8,8 cm-es lövege és vastag páncélzata miatt tartottak tőle. A Tigris harckocsi minden bizonnyal a II. világháború leghíresebb és legfélelmetesebb harckocsija volt. Leginkább az amerikai háborús filmekből mérhető le a Szövetségesek Tigristől való félelme, hiszen a legnevesebb filmekben is „kötelező” felbukkanni legalább egy Tigrisnek. Rendszeresítési száma Sdkfz 181.

Sashalmi István helytörténész szerint a Tigris harckocsi félelmetes hírnevét legendás 88 milliméteres lövege alapozta meg, amellyel akár két kilométerről is képes volt kilőni bármely szövetséges tankot. Az ellenséges harckocsik azonban csak közelről tudták megsebezni, így a Tigris a korszak egyik legrettegettebb páncélos járművének számított.

Fejlesztés és prototípusok

1939-ben, a Lengyelország elleni támadás idején a német hadsereg kötelékében harcoló páncélosok könnyedén győzedelmeskedtek a gyenge páncélzatú és fegyverzetű lengyel harckocsik ellen. A francia hadjárat azonban bebizonyította a Wehrmacht-nak, hogy erősebb harckocsikra és a jelenlegi páncéltörő lövegeknél hatásosabb fegyverekre van szükség. Már 1938 táján is voltak tervek egy Panzer IV-esnél nehezebb harckocsi kifejlesztésére, el is készült két prototípus, a DW 1 és a VK 3001. 1941 tavaszán, a Szovjetunió elleni támadás előtt ismét hozzáfogtak a nehéz harckocsik fejlesztéséhez. A T-34-esekkel és a KV-1-esekkel való összecsapások során szerzett tapasztalatok, illetve a zsákmányolt ellenséges harckocsik beható vizsgálata felgyorsította a programot. Ezek a szovjet harckocsik, főleg a T-34-es, még a Panzer IV-esnél is jobb teljesítményt nyújtottak, ezért égetően szükségessé vált egy hasonló teljesítményű német páncélos.

Az új nehéz harckocsi kifejlesztésére két céget bíztak meg, a Porsche-t és a Henschel-t. Mindkét cég a VK 3001-ast vette alapul, ezt fejlesztették tovább. Az alábbiakban gyakran előforduló VK betűjelzést 1938-tól használták a németek a tervezési megnevezésekhez. A Porsche-t egy 45 tonnás, 88 mm-es KwK 36 L/56 löveggel felfegyverzett nehéz harckocsi kifejlesztésével bízták meg, ebből lett a VK 4501(P), amelyet érdekes módon villanymotor hajtott. A Henschel-lel az eredeti tervek arról szóltak, hogy kúpos furatú löveggel kell felszerelni a járművet (VK 3601-es terve), de az ehhez szükséges rengeteg volfrámacél nem állt rendelkezésre. Így a tervet végül módosították annyiban, hogy ők is a 88 mm-es löveget szerelték rá az addigi (emiatt kissé módosított) alvázra. Ez a terv a VK 4501(H) H1 jelzést kapta.

Az első mintapéldányok 1942 áprilisára elkészültek, Hitler pedig 53. születésnapján személyesen tekintette meg a VK 4501(P) és a VK 4501(H) próbáját a Wolfschanze-ban. Bár a Porsche változat gyakran lerobbant és nem volt megbízható, mindkét prototípus megfelelt az elvárásoknak. A vezetés végül a Henschel példánya mellett döntött, és 1500 nehéz harckocsi építésére adott megbízást. Az elkészült Porsche Tiger alvázakat később felhasználták az új páncélvadászhoz, a Ferdinand-hoz. Az új nehéz harckocsi a Panzerkampfwagen VI Tiger Ausf. H elnevezést kapta, a H jelzés a Henschel-re utalt, de 1943 márciusától a Panzerkampfwagen VI Tiger Ausf. E lett a hivatalos megjelölése.

Hogyan készítsünk Tigris II Porsche Torony diorámát?

Műszaki jellemzők

Páncélzat

A Tiger I-es páncélzatát a lehető legerősebbre tervezték, hogy bármilyen ellenséges harckocsi támadásának ellenálljon. Az elöl 100 mm, hátul 82 mm, oldalt pedig 60-80 mm vastag páncélzatot a T-34-es 76,2 mm-es lövege 300-400 méternél nagyobb távolságból nem tudta áttörni. Érdekes módon, nehéz megérteni, hogy miért nem döntött páncélzattal tervezték a Tiger-t, miért maradt meg a doboz forma. A Panther harckocsi elülső páncélzata 60 mm vastag volt, de a döntöttsége miatt mégis annyi védelmet nyújtott, mint a függőleges 100 mm-es páncélzat. Későbbi módosítások során a homloklemez 110 mm vastagságról 120 mm-re változott, és a toronytető a repülőgép-támadások elhárítása érdekében vastagabb páncélzatot kapott, 40-45 mm-es páncéllemezekkel borították be. 1943 szeptemberétől már széles körben használták a zimmerit anti-magnetikus borítást.

Fegyverzet

A Tigris fő fegyvere egy 8.8 cm-es KwK 36 ágyú volt. A 2000 méteren 116 mm páncélzatot leküzdő löveg egyrészről méltán vívott ki magának hírnevet, másrészről azonban voltak végzetes hiányosságai és hibái is. A KwK 36 jelű löveget a német Krupp és a svéd Bofors cég együttműködése hozta létre 1936-ban, szerkezete és működési elve azonos a már létező 7,5 cm-es és 5 cm-es lövegekkel, csak méreteiben tér el. Eredetileg légvédelmi célokra fejlesztették ki, de komoly hibája volt a lövegcső rövid élete, amelyet 300 lövésben határoztak meg. Amikor a Rheinmetall vette át a fejlesztést, kialakították a Flak 18/36 légvédelmi ágyút, amelyet később szerkezeti változtatás nélkül KwK 36 néven építettek a Tigrisbe. Az élettartamot a lövedék hajtógázainak módosításával és béléscsövezéssel megnövelték.

Összesen 92 darab 88 mm-es lőszert szállíthatott magával a nehézpáncélos monstrum. Ezekből 64 darab a készültségi lőszer volt, viszonylag könnyen elérhető, de ebből is csak 20 darab volt közvetlenül a töltőkezelő számára elérhető. Kiegészítő fegyverzet tekintetében felszerelték még 2 darab MG-34-es géppuskával, ebből az egyiket elöl, gömbcsuklós felfüggesztéssel helyzeték el, a másik a löveggel párhuzamosan, a toronyban kapott helyet. Némelyik harckocsira egy harmadik géppuskát is felszereltek a parancsnoki kupolára, ezt a harckocsi-parancsnok kezelte, elvileg légvédelmi célra.

A Tigris kiváló irányzéka (Turmzielfernrohr TZF 9b ill. 9c) is óriási segítség volt. Egy képzett lövésznek első lövéssel meg kellett tudnia semmisíteni egy 1200 méterre lévő álló célt, egy 2000 méterre lévőt pedig maximum négy lövéssel.

Motor és erőátvitel

A Tigris harckocsi a Maybach cég alacsony fordulatú benzinmotorjaiból kapott egy változatot, a HL 210 P45-öst. Ez a motor 2500 1/min fordulatszámon 600 LE, 3000 1/min fordulatszámon 642 LE leadására volt képes. Messze meghaladta ugyan a szövetséges harckocsik motorteljesítményét, mégis az 56 tonnás tömeg mozgatásához nem volt elég erős. 250 darab legyártott példány után a HL 230 P45 sorozatszámú, továbbfejlesztett motort állították rendszerbe, amely már 23 000 cm³ lökettérfogatú volt, és 697 LE leadására volt képes. Ezzel az országúton 38 km/h végsebességet ért el a harcjármű, terepen azonban csak 20 km/h-ra volt képes.

Terepjáró páncélzat: Típusok és alkalmazások

A Pz.Kpfw. VI Tiger Ausf. E harckocsi az 56 tonnás tömegével meglehetősen nehéz járműnek számított. Ahhoz, hogy a nehéz tömeget elbírja, a harckocsi motorjának állandóan a maximális fordulatszám közelében kellett működnie, ami viszont a motor élettartamának rovására ment. Nagyon gyakoriak voltak a műszaki meghibásodások, vagyis a Tiger I-es elég megbízhatatlannak bizonyult. Ugyanakkor - tette hozzá egy szakértő - sok példányt nem harcban, hanem meghibásodás miatt vesztett el a német hadsereg. Ráadásul óriási tömege miatt vontatni sem volt egyszerű, ezt legtöbbször két másik Tiger-nek kellett végeznie, vagy három darab 18 tonnás FAMO vontatót kellett egymás után erősíteni.

Futómű és lánctalp

A Tigrist Merrit-Brown típusú regeneratív kormányművel látták el, amelynél mindkét lánchajtó-kerékhez külön bolygóművet alkalmaztak. A harckocsi irányítása kormánykerékkel történt: a kormány elfordítása az egyik oldalon redukálta a kihajtást, a másikon kiegészítő hajtást adott. A Tiger futóművét átlapoltra építették, ez egyenletes futást és nagyobb elérhető sebességet eredményezett, viszont a kerekek közé kerülő sár és törmelék komoly fennakadásokat eredményezhetett, és a karbantartása is komplikált művelet volt. A nagy tömeg miatt komoly jelentősége volt a lánctalpnak is, mert optimális talajnyomással ellensúlyozni lehet a nagy tömeget. A német tervezők 725 mm széles lánctalpat éreztek a legmegfelelőbbnek, és ezzel nagyjából megfelelő teljesítményt nyújtott a harckocsi mozgékonyság terén. Azonban a szabvány német vasúti kocsikon a jármű nem fért el a széles lánctalpaival, így vasúti szállításhoz egy keskenyebb, 520 mm széles lánctalpat szereltek fel, valamint eltávolították a külső futógörgőket. Mivel tömege miatt hídon való átkelésre nemigen volt alkalmas, a Tiger-t felszerelték folyami átkeléshez szükséges berendezésekkel és Schnorchel csővel. Így a jármű maximum 4 méter mély folyón volt képes átkelni.

Legénység

A Tiger-t öttagú legénység kezelte: parancsnok, lövész, töltő, rádiós (ill. a gömbcsuklós géppuska kezelője), és a vezető. A toronyban foglalt helyet a parancsnok, az irányzó-tüzér és a töltőkezelő. Mindhárman rendelkeztek megfigyelőnyílásokkal és periszkópokkal. A parancsnok külön megfigyelő- és irányzóperiszkópot is kapott. A torony forgatása hidraulikus mechanizmussal történt, amelyet csak járó motor mellett lehetett üzemeltetni, mivel pumpája a váltóműből kapta energiáját.

Harctéri alkalmazás és hatékonyság

Henschel 1942- és 1944 augusztusa között 1350 Tiger I-est épített meg. A típust először 1942 augusztusában vetették be Leningrádhoz közel a ladoga-tó közelében, az 502. nehézpáncélos-osztály kötelékében. Nem mondhatni, hogy az új nehéz harckocsi kirobbanó sikerrel mutatkozott volna be a fronton, ugyanis az első bevetésén, 1942 szeptemberében, rögtön el is fogták a szovjetek. Hitler türelmetlensége és elhibázott döntései arra vezettek, hogy a Tigrisekkel kapcsolatos lélektani tényező többé nem érvényesülhetett a keleti fronton. Ráadásul a szovjetek az elfogott Tiger-eket tanulmányozva kitapasztalhatták a jármű erősségeit és gyengéit. Ahogy annak idején a németek a zsákmányolt T-34 esetében, most az oroszok jöttek rá, hogy 76,2 mm-es lövegeik már nem mindig bizonyulnak elégségesnek a német páncélosok ellen, és ezután a T-34-esekbe és a KV-1-esekbe már 85 mm-es löveget építettek. Így született meg a T-34/85-ös.

Az angolszász erők ellen 1942 decemberében, Tunéziában debütált a Tigris az 501. nehézpáncélos-osztályban. Az amerikai harckocsik nem voltak ellenfelei a Tigrisnek; az M3 Grant-ekkel és a legújabb M4 Sherman-okkal még a Pz.Kpfw. IV-esek is el tudtak bánni, az angol páncélosokról nem is beszélve. Ezen a fronton a Tiger-eknek nem is igazán az amerikai harckocsik voltak a legnagyobb ellenfelei, hanem a sivatagi körülmények. Rengeteg harckocsi esett ki a harcokból műszaki hiba következtében.

Hercules páncélozott jármű: műszaki áttekintés

Egy Tiger-t egyszer, valamikor 1943-ban, 227-szer találtak el páncéltörő puskával, 14-szer 52 mm-es páncéltörő ágyúval, 11-szer pedig 76,2 mm-es löveggel, de még így sem sikerült átütni a páncélzatát. Mire elhalt az ágyúzás zaja, egy magányos Tigris megsemmisített egy Easy-8 Shermant, és kilőtte mindhárom M10 páncélost. Jon említette, még hogy 18 becsapódási nyomot látott a Tigris felületén, még mielőtt az visszavonult az erdő mélyére. A Tigris ráfordult a célpontra, és átlötte az M36 motorterét, és a jármű azonnal felrobbant.

Ugyan hadrendbe állítása idején a Szövetségeseknek nem volt olyan harceszközük, amely egyértelműen szembeszállhatott volna a Tigrissel, de aztán megjelentek a szovjet IS-2-es páncélosok, a 17 fontos löveggel felszerelt Sherman Firefly harckocsik, amelyek már képesek voltak leküzdeni a német „ragadozót”. Ráadásul az 1944-45-ös időszakban a Szövetséges vadászbombázók számára is könnyű prédának számított a Pz.Kpfw. VI-os.

Változatok és továbbfejlesztések

A Pz.Kpfw VI ausf A típusjelzést használták, megnevezése Tiger I lett, megkülönböztetésül az ausf B változat Tiger II nevétől. A Panzerkampfwagen VI ausf H (E) változatot 1943 közepétől gyártották, a módosítások a harctéri tapasztalatok és a kezelőszemélyzet igényei szerinti kisebb-nagyobb változások voltak. Az irányzó-tüzér figyelőnyílása egylyukú lett, a pisztolynyílás helyett újabb búvónyílást vágtak a toronyba, melyen keresztül a lőszer berakodása is egyszerűbb lett. Átépítették a kipufogó rendszert, és új légszűrőket kapott. A parancsnoki kupolát a Párduchoz kifejlesztett alacsonyabb, de mégis jobb kilátást nyújtó kupolájára cserélték le.

Néhány különleges változat is futószalagra került, például a Befehlswagen Tiger I Ausf. E, vagyis a parancsnoki változat. 1943-ban kifejlesztették a Sturmmörser Tiger-t, vagyis a Sturmtiger-t, amelyet a Panzer VI Tiger I alvázára építettek. Ennek a monstrumnak egy 380 mm-es RW61 típusú rakétavető volt a főfegyverzete (SturmMörser RW61 L/5.4), és utcaharcokra, illetve beton erődítmények lerombolására volt leginkább alkalmas. A jármű elsődleges feladata a gyalogság nehéz tűztámogatása volt városi területeken. Ebből a változatból mindössze 18 db. készült el.

A Tigris tank nyomán a német hadmérnökök megalkották a korszak két legendás páncélosát: a Királytigrist (PzKpfw VI B) és a Párducot (Panther), amelyek a front legrettegettebb harckocsijai lettek. Mindkét típus sikeresebb volt az eredeti Tigrisnél, de túl kevés volt belőlük, hogy a harcok menetén érdemben változtassanak.

A Tiger I a Magyar Honvédségben és a Balatoni legendák

A Pz.Kpfw. VI-os híre olyan gyorsan terjedt, hogy a Németországgal szövetséges államok is elkezdtek érdeklődni a nehézpáncélos iránt. 1944 májusában a magyar 1. hadsereg küzdelmének elismeréséül az Észak-Ukrajna hadseregcsoport parancsnoka, Model altábornagy elrendelte, hogy a 2. páncéloshadosztályt német harckocsikkal egészítsék ki. Így került a magyar alakulathoz 10 darab Pz.Kpfw. VI Tiger I-es harckocsi az 503. sPz.Abt. állományából átutalva. Ezeken kívül a magyar hadvezetés még 3 darab Tiger I-est vásárolt Németországtól. Összesen tehát 13 Tigris szolgált magyar állományban. Meg kell jegyezni, hogy a magyar harckocsizók Tiger-re való átképezése kitűnő ütemben zajlott. Ezek a páncélosok valamennyien megsemmisültek a visszavonulás során, legtöbbjüket a kezelőik robbantották fel.

Évtizedek óta kering a mendemonda a Balaton-felvidéken, miszerint három második világháborús harckocsi nyugszik a magyar tenger mélyén. A kollektív emlékezetünkben élő, a Balatont övező legendák közül az egyik szerint a visszavonuló németek 1945 telén három Tigris tankot hajtottak a befagyott tó jegére, hogy ne kerüljenek szovjet kézre. Akárcsak a balatoni tengeralattjáró mítosza, ez a történet is a tó mélyének titkait idézi fel.

A Balaton-felvidéki harcok során mindhárom típust (Tiger I, Királytigris, Párduc) bevetették. 1944 tavaszán a német 503. nehézpáncélos-osztály egységei Székesfehérvár-Veszprém-Inota-Várpalota térségében állomásoztak. Április 2-án a Gizella téren, vagyis a mai Szabadság téren katonai bemutatót tartottak, ahol a korabeli beszámolók szerint „hatalmas sárga harckocsik” vonultak fel, csak úgy dübörgött alattuk a talaj. Bár a típusaikat nem jegyezték fel, valószínűleg Panzer IV vagy Tiger I is lehetett ez a néhány példány. Ezek a páncélosok mély nyomot hagyhattak a lakosságban, és a sivatagi sár színű kamuflázs miatt akár „Tigrisként” is továbbélhettek a helyi emlékezetben.

1945 tavaszán Székesfehérvár és a Balaton térsége a német hadsereg utolsó magyarországi védelmi övezetévé vált. A Tavaszi ébredés „Konrad 3” hadműveletben valóban bevetettek Tiger I és Királytigris harckocsikat is. Az 509. nehézpáncélos-osztály egységei a Velencei-tó és a Balaton között próbálták feltartóztatni a szovjet előrenyomulást. A felázott, mocsaras terepen sok páncélos elakadt vagy megsemmisült, több járművet pedig a németek robbantottak fel, nehogy szovjet kézre kerüljenek. A hátrahagyott harckocsik látványa is hozzájárulhatott ahhoz, hogy megszülessen a legenda a Balaton mélyére süllyedt három Tigrisről.

A nemesvámosi Királytigris legendáját egy hitelesen dokumentált eset is táplálhatta. Veress D. Csaba Nemesvámos története című munkája szerint az 501. SS nehézharckocsi-osztály néhány Királytigris (Pz VI B) típusú páncélosa is megfordult a térségben. Az egyik harckocsi üzemanyaghiány miatt állt le a mai Kossuth Lajos utca 220. szám előtt.

A modern "Tigris" páncélozott terepjáró

A "Tigris" név napjainkban nemcsak a II. világháborús német harckocsikat idézi, hanem modern, többcélú páncélozott terepjárókat is jelöl, főként Oroszországban. Az orosz védelmi ipar büszkesége, a GAZ-2975 "Tiger" egy többcélú terepjáró, páncélozott jármű és katonai terepjáró. Emberek szállítására tervezték, és a mérnököknek az eddigi legjobb technológiai megoldásokat sikerült megvalósítaniuk benne.

A "Tiger" páncélozott autó számos változatban létezik, mint például a legújabb, többcélú AMN-2 "Atlet" páncélozott jármű. A MIMS-2002 kiállításon a GAZ-2975 "Tiger" autót számos különböző díjjal jutalmazták, köztük a "Legjobb különleges..." kategóriában. A hadiipari komplexum vezetője a Tiger páncélozott járművek exportjának bővítéséről is beszélt. Az orosz Tigris páncélautó tesztelése során a Zvezda újságírói és fejlesztői extrém teszteket végeztek az autóval, melynek során az "Mindenevő Tigris" 140 km/h-ra is gyorsult. Az orosz légideszant csapatok minden... A "Tigris" a légideszant erőknél is szolgálatot teljesít, és az orosz védelmi minisztérium első kormányzati szerződése is lezárult a járművek szállításáról. A járművek képességeit valós harci körülmények között is bizonyították, például egy orosz járőrrel Szíriában, ahol sikeresen túlélt egy robbanást.

Az SPM-1 "Tiger" páncélozott járműről és az Iveco LMV (Light Multirole Vehicle) közötti vita is gyakran felmerül, hogy melyik alkalmasabb a különböző feladatokra.

Összehasonlító adatok a Panzerkampfwagen VI Tiger I-ről és a modern GAZ-2975 Tigrisről:

tags: #tigris #pancelozott #terepjaro

• Belső világítás csere E60-ban
• Amundsen fejegység szerelése lépésről lépésre
• Minden, amit a gépjárműadóról tudni kell
• Regisztráció 20 éves autókhoz
• Kulcs nélküli autó ajtónyitás